Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Vicc! :D

3333 levél
Válasz 04.11.01. 13:54 #5030
hunter06
http://www.vicclap.hu/prog/show/180
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
3333 levél
Válasz 04.11.01. 13:28 #5029
hunter06
A linóleumragasztó fogságában

Annapolis, USA – PVC-ragasztó fogságában találtak rá otthonában egy asszonyra a riasztott mentők és tűzoltók. John M. Scholz, a városi tűzoltóság szóvivőjének elmondása szerint az asszony linóleumot akart fektetni házában, ezért bekente ragasztóval a padlót, ám egy óvatlan pillanatban elvesztette az egyensúlyát, és belefeküdt a kencébe. A nőnek sikerült feltépnie magát a padlóról, és efölötti megkönnyebbülésében leült a díványra. Innen azonban már nem volt menekvés. A kiérkező segítség a díványra ragadva talált rá bugyiban és melltartóban, kezében az odakötött mobiltelefon, ráadásul keresztbe rakott lábai is végzetesen egymáshoz tapadtak. Öt mentősnek egy órájába tellett, amíg oldószerrel kisikálták az asszonyt szorult helyzetéből. A hölgy maradandó sérülést nem szenvedett, és a kórházi kezelést is visszautasította.

Forrás: The Capital, szeptember 26



no comment.
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
1961 levél
Válasz 04.11.01. 13:26 #5028
ZZoli3
A célod egyszerű: A Föld leigázása.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned a rajongás sorozatgyilkos pszichopaták iránt.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: foglyul ejteni Paudits Bélát. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a hascsikarásos fattyú? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött ez? És miért néz ki úgy, mint egy csupasz agy a dunsztos üvegben?

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: miszlikbe aprítani a Nemzeti Színházat. Figyeld meg, ezután történelemtanárok hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Patakvérrr! Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.

Harmadik Fázis:
Végül aktiválod titkos fegyvered: a természetfölötti erők szuperprizmáját, amely előidézi a politikusok igazmondási rohamát. Ezek után előbújhatsz obszidián citadelládból, a világ a lábaid előtt hever.

Ooooh you set my soul alight
3333 levél
Válasz 04.11.01. 09:32 #5027
hunter06
ez se rossz:

A célod egyszerű: A teljes nyomorúság a Földön
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned az Ödipusz-komplexus




Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: egérré változtatni Paudits Bélát . Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a a pokolból elszabadult démon ? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött? És miért transzformálta magát egy számítógépbe ?



Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: miszlikbe aprítani a Hortobágyi délibábot . Figyeld meg, ezután intelligens patkányok hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Ön a leggyengébb láncszem! Viszlát! . Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.



Harmadik Fázis:
Végül aktiválod titkos fegyvered: a pusztító halálsugarat , amely elhozza a totális rendőrállamot . Ezek után előbújhatsz a Vidám Parkból , a világ a lábaid előtt hever.
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
12314 levél
Válasz 04.11.01. 08:41 #5026
vortób
Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Britney Spears!
Lol ez nagyon király
,,Happiness is only real when shared."
1961 levél
Válasz 04.11.01. 08:38 #5025
ZZoli3
A célod egyszerű: A teljes nyomorúság a Földön.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned az Ödipusz-komplexus.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: egérré változtatni a parlamenti képviselőket. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a bűnügyi lángelme? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött ez? És miért van fekete ruhában, mint Zorro?

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: a földdel egyenlővé tenni a Fidesz-székházat. Figyeld meg, ezután mutáns véglények hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Britney Spears! Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.

Harmadik Fázis:
Végül beveted titkos fegyvered: a pusztító halálsugarat, amely előidézi a lelkekben a lidércnyomást. Ezek után előbújhatsz a Hold sötét oldaláról, a világ a lábaid előtt hever.

Ooooh you set my soul alight
12314 levél
Válasz 04.11.01. 08:04 #5024
vortób


Tehát:


A célod egyszerű: A Föld leigázása.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned a bosszúvágy, mert az iskolai szünetben mindig elvették a tízóraid.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: felrobbantani az Üdvhadsereg katonáit. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a hascsikarásos fattyú? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött ez? És miért bújt Balázs Pali bőrébe?

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: megszentségteleníteni a Fidesz-székházat. Figyeld meg, ezután történelemtanárok hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Arrrgghhhh... Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.

Harmadik Fázis:
Végül aktiválod titkos fegyvered: az Antiochiai Szent Kézigránátot, amely előidézi a politikusok igazmondási rohamát. Ezek után előbújhatsz a Vidám Parkból, a világ a lábaid előtt hever.

Ha tanácsainkat követed, a diadal nem marad el. Bízz bennünk, és használd az Ördögiterv-generátort!
,,Happiness is only real when shared."
4084 levél
Válasz 04.11.01. 04:45 #5023
GRIM ONION
Jesszus mekkora ökörség!
Az élet jó! Csak a világ szar...
3333 levél
Válasz 04.11.01. 01:43 #5022
hunter06
Ez kurvajó:Az Ördögiterv-generátor
egy példa:

A célod egyszerű: A világuralom.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned a féltékenység, mert Pamela Anderson sose lehet a tied.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: egérré változtatni Máté Krisztinát és Havas Henriket. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a másnapos bunkó barom? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött ez? És miért transzformálta magát egy számítógépbe?

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: megszentségteleníteni a Hortobágyi délibábot. Figyeld meg, ezután Anettka-klónok hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Joghurtos gyilokpornó! Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.

Harmadik Fázis:
Végül aktiválod titkos fegyvered: az időjárásbefolyásoló-gépet, amely előidézi az Antikrisztus visszatértét. Ezek után előbújhatsz obszidián citadelládból, a világ a lábaid előtt hever.

Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
897 levél
Válasz 04.10.31. 22:18 #5021
Tib
"A múltkor cseteltem egy csajszival, küldött magáról képet, de szegény olyan ronda volt, hogy felismerte a víruskereső..."
A számítógép embertelen: egyrészt tökéletesen programozott és szabályosan működik, ráadásul teljesen őszinte. - Isaac Asimov
15515 levél
Válasz 04.10.31. 21:03 #5020
Silent
lol!
...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....
2925 levél
Válasz 04.10.31. 17:54 #5019
!hollow
Pénztálca lol.
Think you're alone? Think again.
21 levél
Válasz 04.10.31. 17:45 #5018
csocsola
Ki az abszolút nagyképű?Aki azt hiszi,hogy szebb nálam!
Komáromi Balázs
21 levél
Válasz 04.10.31. 17:43 #5017
csocsola
Ki az abszolút hülye? Aki az utolsó fillérjeit pénztálcára költi!
Komáromi Balázs
6215 levél
Válasz 04.10.31. 11:23 #5016
CamelX
Nemár, tényleg bevállaltad?!
Ezt nekem is muszály kipróbálnom
I am the architect of my own destruction.
20579 levél
Válasz 04.10.30. 17:30 #5015
Pyrogate
nem, de én is csináltam már hülyeségeket
ÉS vally ha ezt most olvassa, eszébe jut hogy a tegnapi srác mit csinált (a történethez kapcsolódik, hogy hazafele kihányta az egészet és már nem neheztel, csak az a baja, hogy mindneki ezzel fogja csesztetni, de ő megfogadt, hogy soha többet nem iszik) - egyébként csak hugyot itattunk egy sráccal annyira részeg volt
15515 levél
Válasz 04.10.30. 16:58 #5014
Silent
nehogy aszt mondjad, hogy te is olyan lúzer voltál mint árpi amikor részeg voltál...
...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....
20579 levél
Válasz 04.10.30. 16:49 #5013
Pyrogate
hmm, ez a részeges rész tetszett a legjobban
saját emlékek jutottak eszembe
10106 levél
Válasz 04.10.30. 16:46 #5012
mucius
ez az árpigyerek egy pöttyet korlátolt nem?
Nem a korrupció a gond, hanem, hogy engem nem akar lefizetni senki. :)
3857 levél
Válasz 04.10.30. 15:36 #5011
norfeus
nekemm ég mindíg tetszenek ezek az árpis torténetek még így sokadszorra is.
"Az elso pofon a legnagyobb,aztán a tobbit lassan megszokod"
15515 levél
Válasz 04.10.30. 14:47 #5010
Silent
Ez az Árpis történet KÚRVALOL!!! Szétröhögtem az agyam! Ekkora lúzer még nem lehet!
...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....
11784 levél
Válasz 04.10.30. 14:44 #5009
Ghoost
Ez kurva jó
Pláne ha tényleg igaz is
1961 levél
Válasz 04.10.30. 14:42 #5008
ZZoli3
Ez kegyetlenül röhögős.

"elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta
meg õket. Kiszálltunk. „Kezeket a kocsira, széles terpesz." Mit volt tenni,
megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendõrautónak
égett a lámpája, és ránk világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit
gondoltak a buszon levõk, amikor látták Árpit vilagító fehér seggel egy
rendõrautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek rajtunk a rendõrök, aztan elengedtek.
Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendõr szólt a többieknek, és valószínûleg
Balaton összes rendõre ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak
meg. Egy rendõr le is fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban"

Ooooh you set my soul alight
4084 levél
Válasz 04.10.30. 14:13 #5007
GRIM ONION
Egyszer kipróbáltam egyik ismerős csajjal (akit persze tényleg...). Először kicsit meglepődött de aztán olyat röhögött hogy mindenki minket bámult az utcán!
Az élet jó! Csak a világ szar...
6215 levél
Válasz 04.10.30. 14:02 #5006
CamelX
Áááá, lol qrva jó, nem ismertem
I am the architect of my own destruction.
3147 levél
Válasz 04.10.30. 13:47 #5005
tyro14
mégiscsak elolvastam árpi kalandjait
szakadtam a röhögéstől baszki
ez az egyik legjobb rész:

Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni a "vodkát", mert
a nagyapja engem néz. „Aztán, fiam, te hova valósi vagy?" – „Hmhhmmhhm." –
mondom. Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a
nagyapja õsz haja megrebben, és a kutya elkezd vonyítani az udvaron. „Ez derék
volt, Árpikám!
...big words, small mind, behind the pain you will find a scavanger of human sorrow
4084 levél
Válasz 04.10.30. 11:22 #5004
GRIM ONION
Férfi odalép egy fagyizó nőhöz:
- Nem szeretném, ha félreértene, de nyalhatnék egyet?
Nő mosolyogva nyújtja a fagyit.
A férfi felsóhajt: - Félreértett...
Az élet jó! Csak a világ szar...
4084 levél
Válasz 04.10.30. 11:22 #5003
GRIM ONION
Nem baj az ha néha valaki újra előkotor egy ilyen jó sztorit!
Az élet jó! Csak a világ szar...
3394 levél
Válasz 04.10.29. 17:40 #5002
The FF Master
Ez egyszerűen hatalmas!!!!!
Ennyit még nem röhögtem
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
4154 levél
Válasz 04.10.29. 17:40 #5001
pres
De megéri végigolvasni, annak idején hülyére röhögtem magam rajta
Fuck it Dude let`s go bowlin`
1651 levél
Válasz 04.10.29. 17:20 #5000
Remen
Ez egy klasszikus Így másodszorra is ütött
Abit NF7 - 2500+ Barton - 512MB - GF2MX - SB X-Fi - 300,200,120 Gb Maxtor
5397 levél
Válasz 04.10.29. 16:20 #4999
Morello
Árpád jómunkásember!
Annak idején én is fergetegesen jót röhögtem rajta!
9789 levél
Válasz 04.10.29. 15:47 #4998
Gillette
Én szóltam, de megéri.
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
3333 levél
Válasz 04.10.29. 14:45 #4997
hunter06
mindenki olvassa el Árpi-t! ez kötelező!!! én anno 3 részletben tudtam csak, mert egy idő után begörcsölt a hasam a nevetéstől, és nem bíftam tovább ez gigalol!!!
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
12314 levél
Válasz 04.10.29. 14:42 #4996
vortób
Én mikor végig olvastam akkor fetrengtem a röhögéstől szal megéri
,,Happiness is only real when shared."
3147 levél
Válasz 04.10.29. 14:35 #4995
tyro14
tudod ki olvassa ezt végig...
...big words, small mind, behind the pain you will find a scavanger of human sorrow
9563 levél
Válasz 04.10.29. 14:06 #4994
kEnAcE
Faszom a fejedbe! Milyen hosszú már ez a szar?
Ha jó emberekkel rossz dolgok történnek, az a sors műve. Ha rossz emberekkel történnek rossz dolgok, az Jack Bauer műve.
4154 levél
Válasz 04.10.29. 13:58 #4993
pres
Tegnap az M3-ason mentem. Balra tõlem egy hölgy tûnt fel egy vadiúj
BMW-vel, több mint 130 km-es sebességgel, az arca egészen közel a
visszapillantó tükörhöz, és éppen sminkelte magát. Egy pillanatra
félrenéztem; amint ismét odanéztem, már majdnem az én sávomban volt és
még mindig a sminkjével foglalatoskodott. Habár kemény fickónak tartom
magamat, mégis úgy megijedtem, hogy a villanyborotvám kiesett a kezembõl
és egyúttal kiütötte a szendvicsemet a másik kezembõl. Amint
megprobáltam az autómat a térdemmel a savban tartani, leesett a fülemnél
tartott mobilom egyenesen bele a lábam között levõ forró kávéspohárba. A
kávé természetesen kifröccsent, leforrázta legnemesebb testrészemet,
tönkretette a mobilomat és megszakított egy fontos telefonbeszélgetést.
A cigit a számban még éppen sikerült megmentenem.
Ki nem állhatom a nõket a volánnál.
Fuck it Dude let`s go bowlin`
9789 levél
Válasz 04.10.29. 13:54 #4992
Gillette
Ha valaki nagyon ráér akkor ezt olvassa el(jó hosszú, de megéri)!(Tudom volt már ez, hisz innen másoltam ki még anno de lehet van aki nem olvasta Árpi kalandjait)
---------------------------


Nem ismerem Árpit, csak olvastam a sztorit, s tetszett...
Aki ismeri, (+Árpi ) attól elnézést kérek, a többiek szórakozzanak jól!

Egy ismerõsömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0),
neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell.
Elkezdõdött a tuning.

Elõször jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erõsítõ,
stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitûnni a tömegbõl. Na,
akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel
elkezdõdött KIT-hadmûvelet.

Úgy kezdte, hogy a mûszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket
barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett
ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki
tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a
gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket
megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani.
Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló
volt, ahogy kapcsolgatott indulás elõtt. „T'od, ahogy a helikopteren, az amcsi
filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg
ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes
kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál
megpróbalt indítani. Minden indítás elõtt jött a „Hopp, most megvan, most a jo"-
szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a
helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki,
csak együttérzõen bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tõle, miért
nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót.
Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy „fel-fel-le-fel stb.", és
felderül az arca, hogy „Aha, megvan a Senator kódja, elõ a pajszert!"... Aztán
persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idõ után már kezdett unalmas lenni
a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek.

Ekkor jött (õt idézve) „a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó
kompjúteres (így, k-val, hosszu ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam
beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas
unszolasra („Nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer' ilyet még nem
lattá', öcsém!") beültem.

Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit
ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol
hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a
laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az
autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond:
„Tolvaj!", „Az autó 15 másodpercen belül leáll!", „A rendszer értesíti a
rendõrséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását.
A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell
tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye.

A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta
megírni, úgyhogy innentõl kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant
kétszer az autó körül, ellenõrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval
kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert õ elhelyezte a csomagtartóban a
mágnest („Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), elõre jött,
beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott,
hátrament, igazított a mágnesen, vissza elõre, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni
kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem
álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi
ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív
hagszóróval, ami borzalmas hangon visított.

Elkezdett gyûlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek
semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézõi a mulatságnak,
mert volt, aki rutinosan egybõl a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje
felett.

Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál
megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádio: „Tolvaj!", „A motor le
fog állni!", stb.
Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). Õ pedig
ûvölt: „Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva
programozó!" Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a
programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenõkkel törtenõ közösülésére
bíztatása.

Fontolgattam a menekülés lehetõségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és
nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyûrûjét.
Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorháztetõ felnyitása, laptop
lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegetõ „F*szt néze'?" a
tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, „Ne nyújjá' hozza,
öcsisajt!" a közelebb merészkedõ kisgyereknek, motorháztetõ le, beülés, indítás,
várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk.
Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi „kottonájdzsó"-t
torzítva, mûszerfal-rezegtetve üvöltõ hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget.
Fõhõsünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtõl sugárzó arccal
csak ennyit kérdez: „Na?" – Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például
megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor
a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló
rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném,
hogy a sok szar árábol vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg,
mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejû a gyereke, az
akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején...

Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi
persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az
Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira
rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt
vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a
járgányát. Mûszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy
mikor bukik le.
Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel.
Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentõs tõkével (vagyona gyakorlatilag a
szétesõ-félben levõ Ladábol, két farmerbõl és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt
leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány.
Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, mûszõr kormányborítás,
aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz
tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), „multifunkciós mûszer", ami
egy hõmérõ, iránytû és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és
itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetõségei.
Ekkor jöttek a segítõkész haverok, akik elsõ hallásra kicsit furcsállották Árpi
kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért.
Elsõ lépés volt a mûszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak
polírozott alumínium borítás volt a mûszerei körül, és hát persze, hogy neki is
kellett. Miután kiengedték az ügyeletrõl, ahova a sorjás alumíniumlemez által
szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elõ: alufólia lesz a megoldás.
Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyûrõdik is, de nem
hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerû boltjuk, és onnan
szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a
haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok
összegyûlt, megkezdõdött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit
mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Elõször is totál meghülyültek a ragsztó gõzétõl, mert zárt garázsban csinálták.
Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekrõl olyan szaga volt a
garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfûzni az
eseményekhez: „hehehe". Meg néha azt is, hogy „atom lett, hehe". Ültek a
haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezõn, néztek maguk elé, és
vigyorogtak.
Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a
mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben
hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy
azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellõzõk, a
bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában
csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták
kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törõdtek, és ettõl az
autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyû balesetben
széttrancsírozódott.
Kivonszoltam õket a levegõre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog
fejük és a ruhájuk, mint Szûcs Judit fénykorában, diszkókiránynõként. Csak rájuk
nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott,
lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva
a fénytõl, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül
járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak.
Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol
az erõsebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a mûszerfal enyhén szólva furán nézett ki,
az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért
maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat
a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny".
Árpinak baromira tetszett, és megsértõdött, amikor a „Na, milyen?" kérdésre én azt
mondtam, hogy „Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a
probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük?
Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal
szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét
arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab,
aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte („Majd felhigítjuk!"),
irány a „butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk)
körömlakkot nõknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor elõadtuk, hogy piros
körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a
körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni,
mielõtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónõ nem
nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és
minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletbõl, és megpróbáltuk
kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra
eszméltünk, hogy egész szép nézõseregünk lett.
Akkor jöttem rá, hogy állok egy nõi butik elõtt, nézem ahogy a haverom a
kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról
vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín.
Árpi ügyesen feltalálta magát: „Csak a szárnyamra kell." Na, ettõl kitört a
röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz
egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és
felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de
festettünk. A „szárny"-at ettõl kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la
Barbie mobil).
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a
csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi
úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados
Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitûnõ
kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi
nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába.
Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a
fenébe. Árpi bedühödött, és „Na, akkor majd én!" felkiáltással elõszedte a
forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a
csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az elsõ ötven méter után lejött a csõ, és elkezdett zörögni. A második ötven
méter után az õsrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így
úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó elõtt
pár száz méterrel megálltunk, és Árpi elõállt a haditervvel. Én elõremegyek gyalog,
kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik.
Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre („Hogy
lássa, mi az élet."). Kérdeztem tõle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már.
Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon
kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam.
Odaértem. „Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." – „Most nem lehet, sokan vannak."
(Hoppá, erre nem számítottunk.) „De valami nagyon fontosat akarok mondani." –
„Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt
egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja
volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) „De gyere ki, mert..."
Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd
csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de
nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt.
Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem
volt túl meggyõzõ. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt.
Mondhatni, kitört.
Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a
kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta,
majd csak kijön az arokból (ezt kesõbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák
csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz.
Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... „Na, megyünk?"
– kérdezte a lány. „Ja, csak elõbb nézd meg, milyen frankó a mûszerfal. Klassz,
nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: „Ööö, aha,
klassz. Nem megyünk?" – „Áh, még nem, majd késõbb. De hallgasd milyen hangja
van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: „Jézusom,
megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." – „Menjünk
inkább késõbb, most csak dumáljunk." – próbálta Árpi elkerülni az
elkerülhetetlennek latszót. „De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is
viszel egy kört?!" Árpi ettõl bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt
napok összes kudarcát (persze ordítva): „Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a
kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a
körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..."
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstõl.
Innentõl már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendõrautó, igazoltatás,
kiderült, hogy nincs mûszaki, szülõk felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit
valami ismerõs egy üveg piáért elsimított, a szülõk szörnyülködtek, kesõbb
röhögtek.
Az érdekes a dologban, hogy évekkel késõbb Árpi, nem mint élete mélypontját
emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nõjével, hanem ezt mondta:
„Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát,
igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul
tekergetitek ide-oda a kormányt.

Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi
úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétõl, és a metrón a lábadra lépõ
„fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típusú emberektõl.
Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi persze, a szokásosnál is
nagyobbakat.
Az volt a gond, nem volt autó (az ezeröcsi ugye megreccsent elõzõ nyáron).
Sebaj, nagypapi (Árpié) szívesen odaadja az ezeréves Varnyút. Megy? Megy, csak
nincs mûszakija, de ha lejöttök érte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt
lehet vele menni. Ez Árpinal soha nem volt akadály, úgyhogy irány a pályaudvar.
Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy a vonat csak 1
órával késõbb indult. Azért kellett ilyen korán, mert majd „Becserkészünk egy-két
vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a
fortélyokra." Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok egyedül is, de persze
fölöslegesen. „Nyár van, apám, érted? Ilyenkor nincs cicózás." (Késõbb kiderült,
hogy azért kellett korán kimenni, mert ment volna át hozzá az aktuális barátnõje
reggel...) Ez az indulás elõtti napon történt, és ismerve Árpit, nem sok jóra
számítottam másnap, de õ megígérte, hogy kivételesen normális lesz. Persze én
értem oda elõbb, és vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz
semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeibõl, és normális lesz tényleg.
Alapvetõen azért rendes gyerek, csak hát kicsit hülye.
Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom (reszelõs hang):
„Gyerünk Janó, meg tudod csinálni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet?
Odaballagok a lepcsõhöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz (a fedetlenhez, a Déli
elõtt), és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög, két torzonborz fickót, és
elég szép tömeget körülöttük. (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának
szánt pálinkába fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem tudjak elmondani
három egymás utáni nõnek, hogy „Pici, parányi dezoxiribonukleinsav-darabka
vagyok, de te hívhatsz génnek.").
Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz odalép egy
középkorú nõhöz, és elkezdi, hogy „Kicsi ribogzi vagyok, hívjá' g-nek". A nõn
látszik, hogy egy szót sem ért az egészbõl, és riadt szemekkel keresi a menekülés
útját. A csöves áll elõtte, és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De õ kegyetlen, és int,
hogy nem jó, gyerünk a következõhöz. Közben persze röhög, az idiótája. Ezen
elmulatott volna egy darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek
odaadta a pálinkát, és mentünk jegyet venni.
Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne Árpi. Elõvesz egy
papírlapot, és átcsörtet a tömegen: „Elnézést, szabad lesz. Itt dolgozom.
Köszönöm.", és odafurakszik a pénztárhoz. „Csókolom, Marika, meghoztam az új
kérdõívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodaba.", ordítja, hogy mindenki hallja,
majd suttogva: „Két diákot kérek, Kiliánig." A pénztáros néz rá nagy szemmel, és
kiszól jó hangosan: „Hova kéri a két diákot?". Árpi próbál úgy nézni, mint
Garfield, amikor megeszi Jon kajáját, és mosolyogva magyaráz a tömegnek: „Ez a
Marika, milyen vicces asszony!" – „Kiliánig" – suttogja. Az emberek röhögnek,
mert mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük van, mert nem verik
meg. Megúsztuk.
A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy Árpi szóba elegyedett
egy öregasszonnyal, akirõl kiderült, hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74
évig ki sem mozdult. „Nem tetszett soha vonatun ülni?" – „Nem, a menyem hozott
fel Pestre kocsival." Árpinak majdnem sikerült rádumálnia, hogy húzza meg a
vészféket, mert õ rosszul van. Szerencsére az utasok nem engedték. Megérkeztünk.
Árpi elsõ dolga volt (az elfogyasztott jelentõs sörmennyiség hatására), hogy teli
torokbol elkezdett ordítani kifelé a vonatablakból: „Megjöttünk, reszkess
Balaton!". Két rendõr sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak, és
méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt, és elsiettek.
Pechemre Árpi meg utánuk kiabált: „Megijedtetek, mi?" (Reméltem, hogy már
nem hallják, de mint késõbb megtudtuk, hallották.)
Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a nagyapjának, ha mar
megígérte cserébe a kocsiért, mert a miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint
nem jó a bolti pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy ismerõse
otthon csinál pálinkát, majd tõle szerzünk. Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy
nincs pálinka, ellenben kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt. „Nem baj" – mondta
Árpi – „majd rakunk bele fûszert, és olyan lesz, mint a vodka, nagyfater úgysem
tudja, mi az." Na, ennek fényében vettünk egy zacskó sót, és beleszórtunk egy
csomót az alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belõle, és felengedte vízzel, hogy
mégse legyen olyan erõs. (Egy liter alkoholba két ujjnyi vizet.)
Elmentünk a nagyszülõkhöz. „Árpikááám!" – puszi-puszi, elõkerül a „vodka".
„Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam
külön neked." – „Há', dehogynem ittam én mán, Árpikam." Hoppá! Most mi lesz?
„Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon erõs, ez nem sima vodka." – „Ugyan,
Árpikám, egy vodka nem lehet olyan erõs, mint az én házi szilvám.", és meghúzta
az üveget. Én készülök rá, hogy kiugrik a szeme, és kiköpi a protkót, de õ csak
megrázza a fejét. „Hinnye, a keservit, ennek aztán van huzatja." – mondja, és még
egyet kortyol! Kimegy pohárért, hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok
tiltakozni, de Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértõdik, és nincs autó.
Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a számba, de nem nyelem le
(nem vészes, csak mintha olvadt acéllal öblögetnék). Árpi lenyeli hõsiesen.
Elvörösödik, könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a nagyapja
újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó szobapálma cserepébe, annak már
úgyis annyi-alapon. Újabb kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé.
Tõlem a szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az autó-témát,
de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni, mert
a nagyapja engem néz. „Aztán, fiam, te hova valósi vagy?" – „Hmhhmmhhm." –
mondom. Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a
nagyapja õsz haja megrebben, és a kutya elkezd vonyítani az udvaron. „Ez derék
volt, Árpikám! Látom, szereted a jófajta italt." Sikerül rávennem õket, hogy
tápászkodjanak fel. Elindultunk a garázs felé, és útközben az öreg magyaráz:
„Aztán Árpikám, ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért jól
szolgál." Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fûzfa alacsony ágát, és elterül, mint egy
béka. Az öreg észre sem veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó,
és eláll a lélegzetem...
Középen állt egy barna színû rozsdahalmaz, ami valamikor talán egy autó
lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi támadás, és nem locsolták le valami erõsen
korrodáló anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MEH-telepen is elhajítanának
vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két nõ be fog ülni...! (Annyira senkit
nem lehet leitatni.) A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe volt.
(Ezt ma úgy mondanák, hogy „Hamvas, õszi erdõ-metál".)
Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy lepusztult ócskavastelep.
Körben a polcok tele voltak zsúfolva ezeréves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja
milyen alkatrésszel. Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amibõl vidáman
csordogált a vér az arcára. Egyébkent tök sáros volt, mert a fûzfának köszönhetõen
beesett a virágágyásba, ahonnan (a „vodka" hatására) csak nagy nehézségek árán
szabadult. Láthatóan ez õt nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora
hengerfejtömítéssel, hogy én elõször azt hittem, egy Kispolski padlólemeze.
„Nagyfater, b*szki, te tankszerelõ voltál a Don-kanyarnál?" Na, itt elkezdõdött egy
félórás mese nagypapa ifjúkoráról.
Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozzá, hogy majd
õ. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam
neki, hogy ha ki tud állni a garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az
alkohol ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, és
gondolom, megpróbálta beállítani a visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy
határozott mozdulattal letöri a belsõ visszapillantót. „Nagyfater, oszlik a verda!",
bosszankodott, majd nézett elõre hunyorogva. „Mit nézel?" – kérdeztem tõle. –
„Azt, hogy kiférünk-e a garázskapun." (Egyébként ez valahogy így hangzott:
„azotygiférüngeagarásgabunnn".) A kapu olyan három méter széles lehetett,
úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A nagypapa vadul magyarázott, hogy mire
vigyázzunk, Árpi koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni,
de az öv sehol.
Ekkor – számomra teljesen váratlanul – padlógázzal beletolattunk a mögöttünk
levõ polcokba. Potyogott a sok alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk
szakadt a garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi ordított, hogy õ se
maradjon ki a buliból. Így elordibáltunk egy ideig, aztán – amikor már az összes
kutya üvöltött az utcában –, én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy
óvatosan vezessek, és elindultunk.
A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem rontott rajta a dolog,
lévén, hogy eddig sem volt kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép
lassan, amikor Árpi bejelentette: „Hányni fogok!". Sajnos azt elfelejtette
hozzátenni, hogy most azonnal, úgyhogy mire megálltam, már ott volt az ölében a
matéria. De jo! Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját (a nagy része arra
ment), a tiszta részével úgy-ahogy letörölgette a pólóját és az ülést, és a gatyát
bedobta az árokba, mondván, hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte
jövünk. Akkor már elég fáradt voltam, és csak az érdekelt, hogy minél elõbb
hazajussunk, ezért ráhagytam.
Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az eldobott rövidgatya alatt
nem volt semmi, én szenvedtem a kormányváltóval, és nem láttam semmit.
Gyanítani kezdtem, hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból
zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk kb. húsz centire
világított el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy sötet alak mellett húzunk el,
akinek világított az egyik keze. Két választás volt: vagy E.T. mégsem ért haza, és
itt telefonál a nagy magyar éjszakában, vagy a közúti ellenõrzés. Féltem, hogy az
utóbbi. Sikerült a rendõr után kb. harminc méterrel megállni. Gondolkoztam, hogy
visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós autót elõször, ez nem tûnt
egyszerûnek. Persze próbálkoztam szorgalmasan, úgyhogy az odaérkezõ szervet
hangos váltórecsegtetéssel fogadtam. Fiatal rendõr volt, próbált laza lenni: „Nem
bírunk a lóerõkkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat." A helyzet az volt,
hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az autón ugye, nem volt mûszaki, és mint
kiderült, a forgalmit sikerült otthagyni Árpi nagyapjánál. Probáltam a helyzetet
finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi még van, csak otthon hagytuk, és
persze az én jogsimat is, de Árpié itt van, csak õ ivott egy kicsit, és mivel
törvénytisztelõ fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni. Pechemre
Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet, és megszólalt: „F*szom má', mér'
álítottak meg ezek minket?".
A rendõr rávilágított Árpira, és visszahõkölt. Mondjuk nem csodalom, mert Árpi
úgy nézett ki, mint aki egy különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól
megverték, lehányták, és elvették a ruháját. De a rendõr visszahajolt, és elkezdte
behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer csak feláll, és odakiabál a rendõrautóhoz: „Gyere
csak, Pista, megvan a vonatos gyerek!". Puff, készen vagyunk. Ezek most
keresztüllõnek minket, és elkaparnak az útszéli árokban. Ekkora pechünk nem
lehet!
Odaért Pista. (Akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még ebben a helyzetben is
majdnem elröhögtem magam.) Benéz, meglátja Árpit: „Hát ez az Árpi, az X. Y.
unokája." Hoppá, itt tényállás van. A rendõr ismeri a nagypapát. Lehet, hogy mégis
megússzuk? Elmeséltették velem, hogy mi történt, röhögtek Árpin, de még nem
engedtek el. A fiatalabb mindenképpen bosszút akart állni az állomáson
elszenvedett sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendõrök, hogy mi legyen, aztán
a fiatal visszament a kocsihoz, és elkezdett vadul rádiózni, aztán visszajött: „Na,
mehettek. Téged meg, öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nélkül vezetni, értve
vagyok?" Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de valami azt súgta, hogy ezt ne
tegyem szóva. Rendõrök elviharzottak, és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni,
hogy ennyivel megúsztuk.
Hát, nem úsztuk. Mentünk kb. két kilométert, amikor megint kék villogó tûnt fel
mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a rendõrök, de nem. Ezek hárman voltak, és
mindhárman odajöttek. „Kiszállni a kocsiból!" (Na, ezek sem udvariaskodnak
fölöslegesen.) Árpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta
meg õket. Kiszálltunk. „Kezeket a kocsira, széles terpesz." Mit volt tenni,
megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendõrautónak
égett a lámpája, és ránk világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit
gondoltak a buszon levõk, amikor látták Árpit vilagító fehér seggel egy
rendõrautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek rajtunk a rendõrök, aztan elengedtek.
Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendõr szólt a többieknek, és valószínûleg
Balaton összes rendõre ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak
meg. Egy rendõr le is fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban.
Nagy nehezen hazaértünk, és én megfogadtam (sokadszor), hogy Árpit kerülni
fogom a jövõben, de persze nem tartottam be.

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
9765 levél
Válasz 04.10.29. 12:52 #4991
vally
Hogyan telepítik a katonai telefonvonalat? Nos, ehhez két ember kell: az egyik szalad elöl, a derekán egy nagy spulnival, amirõl tekeredik le a kábel, mögötte pedig a másik, aki egy hosszú nyelû, vasvillaszerû eszközzel feldobálja a kábelt az útba esõ fák ágaira. Erre azért van szükség, hogy ha a közelben robbanás történik, az ne tépje el a drótot. A mûvelet egyszerû, a felhasznált eszközök is azok, ám egyszer minden elhasználódik, így a dobáláshoz használt villák is. A hetvenes évek végére ez be is következett, ezért a Magyar Néphadsereg híradócsapatainak parancsnoksága megigényelt ötezer darab emelõvillát a Honvédelmi Minisztériumtól. Akkor még nem is sejtették, micsoda lavinát indítanak el ezzel.

Megérkezett az igénylés a HM-be, az ügyeletes elvtársak pedig vakarták a fejüket. Emelõvilla? Hát az meg mi az istencsudája? Ki az illetékes? Tolták, tologatták a papírt a minisztériumban, egyik osztály a másikhoz küldte, mígnem egy kelleténél is okosabb elvtárs asztalán landolt.

- Emelõvilla? Mi az, hogy emelõvilla? Ki igényelt ilyet?
- A mûszaki csapatok - mondta valaki.
- Hát, akkor az biztos valami mûszaki eszköz. Valami nehézgép.
- Talán villástargonca?
- Eh, ezek a hülye katonák sose tudják tisztességesen leírni, hogy mit akarnak! Nos, ha mûszaki dolog, akkor biztos valami elektromos gép. Villamos emelõvilla, na, így sokkal jobban hangzik.

Azzal átjavította a szöveget az igénylõlapon: 5000 db. villamos emelõvilla. Ezzel továbbpasszolta az aktát a nehézgépek beszerzésével foglalkozó irodának. Azok persze szintén nem értettek semmit.

- Villamos emelõvilla? Az meg milyen?
- Hát... Biztos azzal emelik a villamost. Ja, igen, egyszer láttam ilyet, a BKV-nak van.
- Biztos városi harchoz kell. Ha netán felborul a villamos, és akadályt képez...
- De minek abból ötezer darab?
- Hogyhogy minek?
- Hát, nem lenne elég, mondjuk, minden kerületbe egy?
- Miért? Maga szerint csak Budapesten van villamos?
- Hát, jelentem, nem...
- Na látja!

Azzal rákerült a pecsét az igénylésre: 5000 darab villamos emelõvillát a híradócsapatoknak! Mivel ez azonban nem olcsó dolog, a HM felkérte az Országos Tervhivatalt, hogy dolgozza ki, hogyan lehet ekkora beszerzést beépíteni a következõ ötéves tervbe. A Tervhivatal osztott, szorzott, és végül kijött, hogy ebbe belerokkan az ország, ennyibõl még egy hadsereget fel lehetne állítani. De mivel katonai beszerzés volt, és rá volt írva, hogy sürgõs, nem volt apelláta: nekiálltak megkeresni a kivitelezõt, aki legyártaná a villamos emelõvillákat.

Idõközben a híradóparancsnokság kezdte unni, hogy nem jön, amit rendeltek, és utánakérdeztek, hogy hol akadt el az igénylésük. El is jutottak a Tervhivatalig, ahol azzal fogadták õket, hogy az emelõvillák megtervezése lezárult, és máris gyártani kezdik! A híradótisztek kissé gyanakodva megkérték õket, hogy ugyan, mutassák már meg azokat a terveket. El lehet képzelni az elképedést, amikor a mérnökök büszkén eléjük terjesztették a felborult villamosok felállítására szolgáló eszközök rajzait! A katonák persze azonnal tiltakoztak, hogy nekik nem ez kell, de akkor már beindult a szocializmus gõzhengere, már folyamatban volt a gyártás, és azt nem lehetett csak úgy ukkmukkfukk leállítani. Szerencsére végül sikerült megnyomni a megfelelõ gombot, és az országot végül mégsem taszította nyomorba az ötezer darab villamos emelõvilla legyártásának költsége, de addig is, tetszett, nem tetszett, át kellett venniük az elsõ öt elkészült példányt.

Ez az öt gép ma valahol egy honvédségi roncstelepen rohad, talán már el is adták ócskavasnak. Kár, hiszen fel lehetett volna állítani õket emlékmû gyanánt, az emberi hülyeség tiszteletére. Más hasznuk sosem volt, hiszen a hadsereg elég ritkán állítgat fel felborult villamosokat.
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
9765 levél
Válasz 04.10.29. 10:41 #4990
vally
Mai történetünk elmesélõje arra kért, ne publikáljam a nevét, mert elég kínos helyzetbe keveredett részegen. Igazából nem is õ a droid, mert mindenkivel megesik, hogy kicsit felönt a garatra, aztán furcsa dolgok történnek vele... Fõleg, ha azt se tudja, merre jár, aztán droidok közé keveredik.

Barátunk egy jól sikerült buli után felszállt a BKV 14É éjszakai buszjáratára, ami gyakorlatilag a leghosszabb járat Budapesten: Kõbánya-Kispesttõl a metró vonalát követve észak felé halad, majd átmegy Újpesten, és Káposztásmegyeren van a végállomása, a 14-es villamos végénél. Általában úgy nyomorognak benne az emberek, mint a heringek, mivel az egyetlen közlekedési mód Pesten éjszaka, a méregdrága taxin kívül.

Barátunk meglehetõsen be volt nyomva, kicsit fáradt is volt emiatt, de arra még emlékezett, hogy a végállomáson kell leszállnia, az meg messze van, így hát elszundított egy kicsit. Arra ébredt, hogy kurva hideg van, lassan lefagy a lába, a busz meg üres, és az út mellett áll, nyitott ajtóval. Végállomás, gondolta, és leszállt; de nem Káposztásmegyeren volt, hanem valami teljesen ismeretlen helyen, földszintes parasztházak között. Egy fél utcával arrébb már betont is talált, és egy utcát söprögetõ nénit, akitõl megkérdezte:

- Tessék mondani, hol vagyok?
- Fóton - hangzott a válasz.

Fót, remek. Kicsit messze van Káposztásmegyertõl, de sebaj. Telefonált a szüleinek, hogy mindjárt jön, majd visszagyalogolt az üresen árválkodó 14É buszhoz, ami ismeretlen okból keveredett Fótra, és gondolkodóba esett. Hogy megy haza az éjszaka közepén? A busz egy lufikkal feldíszített ház kapujában állt, jobb ötlet híján becsöngetett oda. Kisvártatva egy ünneplõ ruhát viselõ, idõs asszonyság bukkant elõ, és bizalmatlanul végigmérte a fekete bõrkabátba, farmerbe és bakancsba öltözött srácot.

- Te rokon vagy? - kérdezte.

A kérdés kicsit váratlanul érte a még mindig alkoholkómás arcot, de motyogott valami nemlegeset, amit az asszonydroid valamiért "igen"-nek értelmezett, és betessékelte a házba. Bent mindenki ünneplõben feszített, kivéve a buszsofõrt, aki még mindig a kopott BKV-s kabátjában és a balkáni ingében ücsörgött egy széken, kezében egy kupica pálinkával. Valami esküvõt ünnepelt éppen egy rakás tuskó paraszt. A sofõr bedobta a piát, majd újból töltött, és két nyelet között, vöröslõ fejjel odaszólt a srácnak.

- Te... te ki vagy? Rokon vagy?
- Nem...
- Akkor hogy kerültél ide?
- A busszal jöttem. - És... és hogy kerültél a buszra?
- Hát felszálltam.

Ez már magas volt a droidnak, két kupica pálinka betöltése kellett az információ értelmezéséhez.

- Az... az nem lehet. Te rokon vagy?
- Mondom nem! De hogy kerültem ide?
- Rokon vagy bazzeg, vagy ha nem, takarodj!!
- Legalább azt mondják meg, merre van a fõút!
- Rokon vagy?

És így tovább. Egyszer csak elõpattant egy másik részeg fószer, és közölte a sráccal, hogy nála pisztoly van, és takarodjon. Barátunk nem feszegette a dolgot, nem a pisztoly miatt - ha volt is egyáltalán - hanem mert intelligens ember még részegen sem vitatkozik felpüffedt arcú, alkoholista tahókkal. Kiment a házból, kicsit gondolkodott, majd rájött, hogy ha a busz itt van, akkor elõbb-utóbb vissza is fog menni, tehát felszállt, és leült az egyik hátsó ülésre, lesz, ami lesz. Lett is: kijött a sofõr valagrészegen, betámolygott a vezetõfülkébe, és megindult vissza Káposztásmegyerre, ahol visszaállt a forgalomba, és feltehetõleg reggelig közlekedett, mint 14É járat. Biztos sokan anyáztak a több órás késésért, de hát ki figyel oda, hogy merre jár a busz ahelyett, hogy az utasokat fuvarozná. Na meg a buszvezetõt se szokták soha megszondázni.
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
437 levél
Válasz 04.10.29. 10:28 #4989
sulc
Kórházban:
- Mi baja van?
- Koszorúér...
- Nem azt kérdeztem, hogy hova megy!
9765 levél
Válasz 04.10.29. 10:19 #4988
vally
Nem tudom, mindet olvastam. De kemények
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
1219 levél
Válasz 04.10.29. 05:48 #4987
Wotan
amúgy jó vicc csak ez a velem történt Magyarországon dolog kicsit sandít
"Mortui solum finem belli viderunt"
1219 levél
Válasz 04.10.29. 05:47 #4986
Wotan
most volt valamelyik nap a tévében a good will hunting című film. abban meséli a ben eflekk ezt a történetet
"Mortui solum finem belli viderunt"
7180 levél
Válasz 04.10.29. 04:38 #4985
nyomi
lol

sztem a T-mobile arculatának megtervezését is egy hasonló emberre bízták
Damn it!!! - Jack Bauer
4084 levél
Válasz 04.10.29. 04:27 #4984
GRIM ONION
- Hogy hívják azt a nőt, aki nem vette be a tablettát?
- Anyu!
Az élet jó! Csak a világ szar...
4084 levél
Válasz 04.10.29. 04:27 #4983
GRIM ONION
Ez teljesen komoly? LOL!
Az élet jó! Csak a világ szar...
9765 levél
Válasz 04.10.29. 01:06 #4982
vally
Homokos barátunk kitalálta, hogy szombat esti bulizás gyanánt menjenek el egy páran egy bizonyos szórakozóhelyre, mert ott milyen érdekes mûsor lesz. A többiek bele is mentek, bár a biztonság kedvéért megkérdezték, hogy de ugye nem valami kis köcsögök közé mennek? Nem, mondotta homokosunk, egy teljesen normális hely az, majd meglátjátok.

A "teljesen normális hely", mint kiderült, egy felkapott buzibár volt, de erre csak akkor kezdtek gyanakodni, amikor a pultos fiú a kezeit sikkesen egymásra helyezve, affektálva érdeklõdött, hogy mit szeretnének fogyasztani, és a pincérek, valamint a vendégek jó része hasonló stílusban kommunikált. Na de mindegy, ha már ide jöttek, hát maradtak, nem kell homofóbnak lenni. Leültek, iszogattak, hallgatták a zenét. A szomszéd asztalnál egy nem túl csinos nõ üldögélt, akinek a haja valami egészen különös színben pompázott. Ezen el is kezdtek poénkodni, s többek között az is elhangzott, hogy vajon mi lehet ennek a színnek az RGB vagy CMYK kódja? Meghallotta ezt a megjegyzést homokos barátunk aktuális beszélgetõpartnere, természetesen szintén akut homokbánya, mire odafordult hozzájuk, és a következõket mondta:

- Jaaj, hát ezek az RGB, meg az a CMYK, hát értem, mirõl beszéltek, de ezek aaannyira bonyolult dolgok... Tudjátok, mostanában én is számítógéppel dolgozom, és olyan nehéz ezeket megértenem, mert eddig csak fekete-fehér grafikákat csináltam, de most muszáj színest. Tudjátok, egy barátom megkért arra, hogy tervezzem meg a djuice új logóját, és hát ehhez meg kéne érteni ezeket a színdolgokat. De már kezdem...

Ha valakinek nem esne le a történet lényege, annak hadd fejtsem ki. Jól olvastátok, a csóka úgy kapott megbízást az ország egyik legtöbbet reklámozott terméke arculatának megtervezésére, hogy azt sem tudja, mi az, hogy színskála. Csupán azért, mert "van egy barátja" a Pannonnál. Hogy miféle barátja, azt most hagyjuk. Azt is sejthetitek, hogy az ilyesmiért nem kevés pénzt fizetnek, különösen egy ekkora cégnél. Tehát ha a közeljövõben a djuice egy olyan új arculattal rukkol elõ, amitõl lekaparjátok a vakolatot kínotokban, ne kérdezzétek, buzi volt-e, aki ezt tervezte. Igen, az.
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
4084 levél
Válasz 04.10.28. 23:55 #4981
GRIM ONION
Nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek.

A részeg csávó se gyenge...
Az élet jó! Csak a világ szar...

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.