Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» FATAL ERROR

3313 levél
Válasz 01.08.18. 20:22 #9
Reapest
A mű címe a topicban van (Fatal Error), a szerzője pedig én vagyok (nem tűnt fel arról, hogy milyen szar lett?
5959 levél
Válasz 01.08.18. 19:48 #8
Mephisto
tudod ezt úgy szokták, hogy szerző, műcím stb. Egyébként szép hosszú.
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
2276 levél
Válasz 01.08.10. 19:41 #7
Trebor
öhömm
ASUS P4P800-E Deluxe, P4 (Prescott) 2.8Ghz 800FSB, 2*256 Kingston Dual DDR 400Mhz, MSI GeForce 6600GT
3313 levél
Válasz 01.08.09. 03:52 #6
Reapest
Hozzászólás: A storyt természetesen lentről felfelé kell olvasni (tehát dátumozott sorrendben). És elnézést kérek, amiért ilyen hosszú lett és sok soros (de ez a szövegbeíró doboz teljesen szétdobta az eredeti .doc-jaimat és semmi kedvem nem volt kiküszöbölni a sortöréseket), továbbá elnézést kérek a helyesírási hibákért, de ezt akkoriban gyorsan le kellett írnom, semmit nem akartam benne változtatni és most se akartam, gyorsan felpakkoltam ide. Mi a véleményetek?
3313 levél
Válasz 01.08.09. 03:48 #5
Reapest
Epilógus - Restart

Kihajtottak a repülőtérre, ahol a kocsi sofőrje megszólalt: "Rendben. Nem jártunk sikerrel, de a főnök kifizetett minket, mehetünk Hawaii-ra!"
és elővett a kesztyűtartóból egy repülőjegyet. "majd később találkozunk. Nekem még van egy kis elintéznivalóm itt, de a te jegyed a délben induló
gépre szól, indulj! Majd rendezünk egy nagy bulit a villádban, a csajokkal?". Erre Más komoly arcot vágott, egy picit elmerengett, majd megszólalt: "Persze,
viszlát!" és kiszált a kocsiból.
Már reggel volt, ő pedig elindult a reptér bejárata fölé, de ekkor elgondolkozott azon mit keres itt, hogy került ide, biztos csak eltévedt, valami
tévedés történt. Azzal sarkon forult és elindult a munkahelye, a szürke iroda felé. Pár perccel a munka kezdete előtt ért be, bekapcsolta gépét és elment a
kávé autómatához, amiből pár centért elővarázsolhatta szokásos reggelijét, a papír ízű, barna löttyöt. Visszament boxához, ahola gép már a szokásos Microsoft
Windows 98 szöveggel fogadta. Háttérben a kék ég, amit ő a valóságban oly ritkán lát, előtérben az a furcsa, elmosódó ablak, a Windows logója, amit már évek
óta minden nap meg kell néznie többször is és már egyenesen utálja. Asztalán már ott hevert az a nagy papírkupac, amin ma is át kell magát rágnia, de volt
még valami más is az asztalon: egy kék cd. Nem merte berakni a gépbe, nem is lett volna szabad, mivel az nem a megszokott munkájának része. Akart szólni egy
számítástechnikusnak, hogy vigye el ezt tőle, de nem jött ki hang a száján. Egyszerűen kidobta a cd-t a papírkosárba. Belekezdett átlagos munkájába, amit
rajta kívül még rengeteg ember végzett, akiknek a neve csak ennnyi volt: átlag ember. Ezek nem keresztapák, nem milliomosok vagy drog dealerek, de még csak
nem is bérgyilkosok. Ő sem volt az, de fel se tette magának egészen mostanáig a kérdést, hogy miért nem az. Most se tette, csak elővette a repülőjegyet.
Délben indul. Most pedig nemsokára 10 lesz. A reptéren egy órán át szoktak vacakolni, vagyis vam egy órája, hogy odaérjen valahogyan... A reptér messze van.
Viszont mi lenne, ha akkora sebességgel száguldana kocsijával, mint amilyennel tegnap hajtottak? Jöhet a következő "menet"? Miért is ne!
3313 levél
Válasz 01.08.09. 03:48 #4
Reapest
Bad Trip

A gyár ajtaja egy hatalmas raktárba vezetett, ahol sötét volt. Csak egy lámpa függeszkedett le a plafonról egy fa asztal
fölé, ami körül négy szék volt. Három ember volt a teremben, akik a székeken ültek. Az egyik, egy idősebb úr szólt Másnak, hogy
üljön le a vele szembe lévő, üres helyre. Mellette két öltönyös 40 körüli férfi ült. Az egyiknek az övébe egy pisztoly volt, a
másiknak egy rendőr jelvény, rendőrkapitány volt. Az asztalon 4 pohár volt, egy üveg skót whiskey és két fekete aktatáska. Az idősebb
férfi szólt a másik kettőnek, hogy "rendben, akkor megállapodtunk", erre azok kinyitották az aktatáskákat. Az egyikben egy laptop volt,
a másikban meg egy bank! Körülbelül 2-3 millió lapult benne, amire felcsillant a zsaru szeme. Becsukta az aktatáskát, hóna alá csapta,
köszönt és távozott. Az idősebb úr nevetett és töltött a Más előtti pohárba is a scotchból. Majd felé fordította a laptop képernyőjét,
amin egy térkép volt. Egy négyzetre mutatott, ami egy házat akart jelképezni. Mondta, hogy be kell menniük ide, kinyírni azokat, akik
ellenkeznek és elhozni az öltözőből a kék cd-t. Majd mutatott egy utat a térképen, amin végig kell menniük, hogy elmenekülhesenek. Hozzátette
még, hogy nem a rendőrök elől kell menekülni (őket épp most fizette le), hanem a japán maffia elől. "Most pedig távozzanak", mondta. Erre
a fegyveres férfi és Más felállt és kiment az ajtón. Itt várt rájuk egy fekete Ford Mustang, ami csak most parkolt ide. Beültek és elindultak.
A fegyveres vezetett. Ez a kocsi teljesen más volt, mint Másé. Az övé egy átlagos jellegtelen kocsi volt, egy használati tárgy. De ez a benzin
faló egy erőteljes vadállat volt, egy olyan autó, ami kultusz tárggyá vált.
Az idő érdekesen elszaladt és csak hajnali kettőkor értek a kijelölt helyre. Egy sikátorban leparkoltak. Itt volt egy vas ajtó.
A maffiózó rámutatott és határozottan kijelentette Másnak, hogy 5 perc múlva itt fognak kijönni. A fegyverét a kocsiban hagyta, majd elindult
az épület elé, Más követte. Egy bár volt ez. A kétajtós szekrény méretű kidobó ember beengedte őket. Bent hangos zene szólt, csajok táncoltak
tangában egy kifutón és körülötte asztalok voltak. Az egyikhez leültek, egy pincér nemsokára odajött hozzájuk és megkérdezte, mit kérnek. A
fickó két margaritát rendelt, de amikor a pincér elment, felállt és a WC felé indult. Közben odasúgta másnak, hogy jöjjön utána egy perc múlva.
Közben elkezdődött a show. Más körülnézett a bárban, ahol csak halvány kék fény égett, a kifutó kivételével. Minden asztalnál furcsa arcok ültek.
Az egyiknél egy ember éppen akkor húzta fel a kokaint egy szívószállal az orrába. Egy másiknál egy dagadt ember két csaj seggét taperolta, közben
röhögött saját gazdagságán. Élvezte azt, hogy pénzének köszönhetően mindenki fölött áll. Csak egy szavába és egy csekkbe kerül és aki nem tetszik
neki, már halott ember. A harmadik asztalnál egy ember éppen egy borítékot adott át egy másiknak. Más nem tudta, mit keres itt, ez nem az ő világa,
mégis otthon érezte benne magát. A pincér kijött az italokkal. Ekkor jutott csak eszébe, mit keres itt: kirohant a mosdó felé, ami egy, a bár
légkörétől távol eső folyosón jobbra volt. De balról egy piszenést hallott. Egy testőrt látott a földön, fölötte állt a maffiozó, öklén egy boxerrel,
amiről éppen most törölgette a testőr vérét. Halkan szólt Másnak, hogy kövesse.
Benyitottak a terv szerint egy öltözőbe, ahol egy feszülős pólóban lévő, szemfestéket használó férfi volt gépszóróval a kezében. A maffiozó
még időben kiütötte, a fegyvere a földre esett. Megragadta nyakánál és rászólt, hogy adja oda a kék cd-t. Erre az egy gombot nyomott le egy asztal alatt.
Más új "barátja" erre lefejelte a fickót, felkapta az uziját a földről és kirohant, Más ment utána. A bát konyhája felé szaladtak, ahol már volt két
géppuskás ember, akiket az ismeretlen kilétű férfi habozás nélkül lelőtt. Más igazából a vér látványát sem bírta, most valahogy mégsem borzadt el
attól a két emberi roncstól, amit a géppisztoly hagyott az őrökből. Sőt, odament hozzájuk és elvette az egyik fegyverét. Ezután méggyorsabban mentek
előre, kirohantak a hátsó bejáraton, a vas ajtón, ami mögött ott várt rájuk a kocsi, ami kimentheti őket ebből a szorult helyzetből.
Beugrottak és elhajtottak. Ekkor jött az, amitől a keresztapa tartott: a yakuzák. A japán maffiának ezek a könyörtelen gyilkosai, akik annyira
nem ismerik a kegyelmet, hogyha elbuknak egy feladatot, még saját magukkal is végeznek. Hasonló kaliberű kocsikkal és hasonló kaliberű fegyverekkel eredtek
a két ember után, akik feldúlták a törzshelyüket. Amikor Más már észrevette üldözőiket a visszapillantótükörben, kihajolt az ablakon és a fegyverrel,
melyet még mindig kezében tartott egy pontosan becélzott sorozatott engedett ellenfeleik egyik kocsija elé, a betonba. A gellert kapott golyók kilyuggatták
a nagy sebességgel haladó kocsi kerekét, ami felborult és kigyulladt. Még jött utánuk két kocsi, amik beleszaladtak az égő járgányba. Ekkor mind a három
felrobbant. A robbanásra megszólaltak az út melletti autók és boltok riasztói. Pokoli zűrzavar volt, de a rendőrség még mindig nem jött és már több yakuzára
se kellett számítani, ezt megúszták Másék, habár a rájuk bízott feladatot nem sikerült teljesíteniük. Még most sem lassítottak, úgy száguldottak a lakott
területen, mintha az autópályán lennének.
3313 levél
Válasz 01.08.09. 03:47 #3
Reapest
A bug

Természetesen semmi sem tökéletes. Mindenben van legalább egy parányi hiba, azért szép és jó.
Ezt a hibát akár nevezhetnék egy bugnak is, ami valahogyan mégis becsúszott a jól megírt programba.
A másságról mindenkinek más a véleménye. Más a tömegnek és más maguknak a másoknak is. Az ember származását
teljesen sohasem tagadhatja meg, lelkében mindig is tudni fogja, de mássá válni is lehet.
A programban lévő bug egy átlagos emberből Más-t csinált. Más megengedheti magának, hogy akár délben
kelljen és órákon át pancsoljon a fürdőkádban. Majd amikor végzett kimenjen az utcára és megnézze azt.
Eddig sohasem erre sem ideje, sem igénye. Minden nap végigment ezen az utcán, de eddig szinte észre sem vette,
egy szürke folyosónak tekintette, amin végig kell menni. Most viszont láthatta az egészet. A házzal szemben, melyben
lakása volt egy pékség állt, mellette pedig egy park. Más vett egy-két fánkot és a péknél, aki szintén különbözött
tőle. Kötényt viselt és kukta sipkát, se nyakkendő, se ing. A munkahelye is teljesen más volt, mint az hivatali-patkányoké.
Egy pult volt előtte rajta egy kosárban friss péksütemények. A falaknál nem íróasztalok álltak, hanem polcok, amik
roskadoztak az ínycsiklandozó finomságoktól. Itt a hangok is teljesen mások voltak: faxok és mobilok fülsértő sikolyai
helyett barátságos pattogás hallatszott: a tűz pattogott egy másik teremből, ahol a kemencében sültek a kenyerek. Illatuk
betöltötte a boltot. Más miután távozott innen elindult a park kikövezett útján. Nézte a zöld füvet és az embereket, akik
a kirakott táblák ellenére oda járnak ki kutyájukkal, akik itt a dolgukat végzik. Kutyák. Állatokat se lehet igazán látni
az irodában, leszámítva a főnököt. Az izgága négylábúak gazdái leállnak egymással beszélgetni, amíg kedvenceik egymással
rohangásznak körbe-körbe a réten. Más leült egy padra a napfényben és elhallgatta a fák lombjainak susogását, gyerekek
kacagását és egy ideges ember káromkodását, aki szabadidő ruhában jött ki egy kicsit kocogni a parkba, de megtisztelte
kopaszodó feje búbját egy madár.
Hamarosan öltönyös ember ült le mellé, fekete napszemüvegben. Ránézett Másra és végigmérte, majd napszemüvegét
öltönye zsebébe csúsztatta. Csak ezután kérdezte meg, hogy szabad -e leülnie, de a választ már nem várta meg. Egy barna
borítékot nyomott Más kezébe. Elmondta, hogy nagyon fontos dolog ez, amit tudnia kell Másnak és elköszönt. Amilyen hamar
jött, olyan hamar is távozott.
Más óvatosan felnyitotta a borítékot és előhúzott belőle egy lapot, amin egy találkozó adatai voltak.
Egy név, egy szám és egy időpont. Más nem értette, hogy miért van ez, mit keres ő itt és mit akarnak tőle, de úgy érzete,
el kell mennie a találkozóra. A lapon leírt 4 óra már közeledett, háromnegyed négy volt. Más beült kocsijába, ami lakása
előtt parkolt és elindult. Csak egy utat ismert eddig, ami az irodaházhoz vezet, de most valahogyan más fele tartott. Úgy
érezte, mintha rég óta nem járt volna ebben a városban: minden új számára, mégis tudja, merre menjen.
Nagy dugó volt. Mindenféle márkájú, típusú és színű kocsi, busz és teherautó és motorok egy tarka masszaként
vonultak végig ezen a szép délutánon. Mindenki tartott valamerre, mindenkinek volt egy úticélja. A nagy dugó miatt más csak
fél öt körül ért a kijelölt helyre, egy elhagyatott gyárhoz, egy ipari negyedben. Előtte már megérkeztek a többiek: 2 fekete
limuzin parkolt előtte, mellettük jól öltözött gorillák álltak, kezükben pisztolyokkal. Más kiszállt a kocsiból. Két gorilla
odalépett hozzá, megmotozták, majd üdvözölték és az egyik kezével mutatta, hogy bent már várják. Másnak összerándult a gyomra.
Pontosan nem tudta, hogy mitől, de félt. Ezt az érzést még sohasem volt alkalma megtapasztalni. A reszketés a gerince közepétől
felfutott az agyáig, érezte, hogy most valami nem mindennapi élményben lesz része.
3313 levél
Válasz 01.08.09. 03:46 #2
Reapest
Még egy átlagos nap

Az emberek reggel felkelnek. Mindig fáradtan, nyűgösen. Lassan kikecmeregnek az ágyból,
lezuhanyoznak, rendbeszedik magukat, bedobnak egy kávét. Majd mint a mérgezett patkány,
rohannak be az irodákba dolgozni, ahol minden nap látszólag ugyanazt a munkát végzik.
Vibráló monitorok, teleírt lapok, az irodai boxok egyhangúsága tölti ki szürke napjaik
nagyrészét. Késő délután hazamennek, egyesek az átlagos, szürke vagy kék kocsijával, mások
a tömegközlekedést választják és együtt töltik útjukat többszáz elfásult arccal. Managerek,
bankárok csüngnek a metrok és buszuk kapaszkodóin, tekintetük a semmibe mereng, gondolkoznak.
Elgondolják, hogy hogyan fognak szétesni, mikor hazaérnek és, hogy holnap egy ugyanolyan napjuk
lesz, mint amilyen a mai napon volt. Csak ezen jár az agyuk. Túl fáradtak gondolkozni olyan
dolgokon, mint mondjuk a feleség, férj, szerető, gyerekek. Ebből adódóan vágyuk sincs igazán,
örülnek, ha egy nap 100 oldal helyett csak 90-et kell gépelniük vagy fél órával előbb elmehetnek
a monitor elől.
A rend, a gépiesség határozza meg életüket. Úgy élnek, mint egy jól megírt programban a
változók egy cikluson belül: újra és újra élik ugyanazt a rendszer fogságában. Olyan dolog nincs,
hogy szabadság vagy hétvége. Számukra csak ez a kegyetlen világ létezik, ez a "Matrix"-nak egy
szürke verziója. Most megkapták az egyenlőséget! A Való világgal az volt a baj, hogy kellettek
csórók is meg gazdagok is, akik utálták egymást, nélkülük a valóság nem létezhet. Kellett a bankár
és kellett a bányász is, egymásra vannak utalva, mindkettőjük munkája fontos. De az "Úr" kegyelmezett
az embereknek és mindenkit egyenlővé tett. Mindenki gazdag és nem kell senkinek kétkezi munkát végezni.
A nyersanyagok csak jönnek, nem kell őket kitermelni. Hogy honnan? Nem tudni, de ez senkit nem is érdekel
a cégek szerződései, adatbázisai fontosabbak.
3313 levél
Válasz 01.08.09. 03:46 #1
Reapest
Ezzel az irományommal a drogozásra(pontosabban a tripezésre, mint a Matrix-ban), az élet értelmetlenségére és igazságtalanságára akartam felhívni a figyelmet.

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.