Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Medieval: Total War

Medieval: Total War

Medieval: Total War
A legutóbbi Medieval: Total War cikkek, hírek
66 levél
Válasz 04.11.25. 18:18 #1996
csimpi-limpi
Megtörtént.
Mindkettő.

Szegény "Sanchez", pihenhetne is egy kicsit...mindig csak az az ármánykodás, gyilkolászás...

De azért még mindig qrva jó mindkettő krónika!!
756 levél
Válasz 04.11.25. 17:20 #1995
Manta GT
Halál I. Chortra!!!

Na, eredj, olvasd a Mantáét!

Aztán olvasd újra Buccáét!!!

(megkért, hogy csináljak neki reklámot...)
66 levél
Válasz 04.11.25. 17:08 #1994
csimpi-limpi
Én is olvastam, csak közben dolgoznom is kell, mert sok a meló.

Úgy kell a mocsok I. Chortnak!!

Most fogom Mantáét is olvasni... csak már kifolyik a szemem a monitor előtt... na sebaj, nyomtató van, hajrá.

364 levél
Válasz 04.11.25. 16:20 #1993
Bucca
Na azért!!
Elvégre nem kevés munkaórám van benne.

Mant most kinyomtatom a tied és hazaviszem a nyugiba.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
364 levél
Válasz 04.11.25. 16:18 #1992
Bucca
Jjja, egyedül te.

Lassan már csak egymásnak írunk, 2 szereplőssé vált a topic.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
2755 levél
Válasz 04.11.25. 16:18 #1991
slender
Én csak most tudtam időt szakítani az elolvasására, és a Mantáé még hátra van.
Nagyon jó lett, nyugi, nehogy megsértődj már! És folytasd, mert én lassan elérem a végső győzelmet kedvenc kis fáraóimmal, és akkor visszarakom az Mtw-t, amire kedvemet írásaid által már igencsak felgerjesztetted.
Egyébként javaslom, hogy Karthágót romboljuk le.
12314 levél
Válasz 04.11.25. 16:07 #1990
vortób
Én 50év alatt a vikingekkel is végeztem enyém volt minden kivétel dél Britania és kelet a Saxonnok meg a Welsiek maradtak.
,,Happiness is only real when shared."
756 levél
Válasz 04.11.25. 15:59 #1989
Manta GT
Spanyolok Krónikája, 4. rész:

Ím, folytatnom adaték azon kis Krónikámat, melyet Spanyolhon ditsőségéről, gazdagságáról, hadairól és tsatáiról kezdék volt írni az 1087-es esztendőben, s azóta híven jegyzék, jó VI. Alfonso királyunk parantsolatja szerént immáron 30 eszetndők óta minden történéseket. Ezen harmincadik esztendő, a Krisztus Urunk születésétől számíttatott 1117-dik, ismétlen nagy boldogságot hozott volt idősődő, ám antul böltsebbé váló királyunk számára, mivel hogy megszületék Urraca hercegnő, mely kisded igen hasonlatos vala ugyan egy bizonyos testőriző kapitányhoz, ám az ármánykodó nyelvűeket, kik urunk, s hitvese ágyát megfertőztetés vádjával mocskolnák volna, sorra végzetes balesetek érék vala. Így aztán eme kígyónyelvűek pletykálkodási urunk fülébe nem juthatván azon személyek elholta mián, az ő vígsága meg nem zavartathaték. A lakomák egymást követék, s igen megnövekede Alfonso király reménysége a pogány Egyiptommal kötendő szövetség újult reménysége okán is, mivel meghala azon szultán, ki egykoron elutasítá az ő szövetségbe hívó szavát. Gondolá az ő elméjében jó királyunk, hogy imez új uralkodó, ki amannak fia volna, bizonnyal hajlandóságot mutatni készebb leend, hisz Spanyolhon seregeinek száma megnövekedék, az almohádok penig karjaik által legyőzetének, így immáron tőszomszédok volnának az egyiptomi tartományok is, Afrika zordon tengerpartjain. Ezen afrikai tartományok közül az elsőként meghódoltatott Algériában urunk elrendelé zsoldjába állani hajlandóságot mutató hadra alkalmatos férfiak toborzását, kik is valána 60 almohád város milicisták, mindennémű páncélokban és nagy harci kedvvel, valának még araby gyalogosok, kik igen erős kardvívóknak tartatna, vikingek is jöttenek szép számmal, hogy szekercéiket és búzaszín szakállukat a spanyol korona ditsőségére lobogtatnák, s egynémely gyorslábú bulgárus banditák is a sereghez állának, kik mesterek valának íjaikból halált szórni az ellenre. Ezen esztendőben urunk oly elgondolást tőn elméjében, hogy az Aragóniában rendezett udvartartásból külországba tovautazó Piccolomini bíboros helyett amaz Kalanhos nevezetű bérgyilkos, kinek kiállítám úti levelét Don Álvaro Sanchez nevezettel, menne inkábblan Jasper Giffard, ánglius követ ellen gyilokkal.

Az Úr 1118-dik esztendejében azután eme érdemes férfiú reátöré hálótermének ajtaját az ánglius követre, ki pedig vala járatos a követi tselekedetekben és udvari praktikákban, de bizony ez meg nem óhatá ő testit a döfésektől, miket amaz férfiú szaporán és értéssel forgatott tőrétől szenvede. Kapott volt imez sikeréért a Don Sanchez álnevezetű férfiú királyi kegyeket és elismerést, s nagy vala a hálálkodása, midőn ezeket közlém vele. Tevém penig ezt urunk hálótermében, úgyszint álöltözetben, elrejtezett urunk file hallatára, ki ismétlen jót múlata ezen férfiú dőreségein. Én azonban alítván, hogy üres kézzel távozhatni nem szándékozik, kicsiny tréfát eszeltem ki őellene, melyet urunk igen elmésnek talála s váltig bíztata, tenném azt meg ugyanvalóst! Beavatánk tervünkbe az ajtónak őriző darabontjait, s hívatánk ama Kalanhos nevezetű férfiút. Jöve penig ő nagy alázatossággal és tolvajlásra kész szándokkal, s újságolá fennen büszkélkedve, hogy a tselekedetet, mi reá bízatott, végrehajtá sikerrel. Reáripakodék azonban nagy felszóval és vonám őtet kérdőre azon okból, hogy merészelé megölni szívbéli jó társamat, kivel együtt vadászásokon vevék részt s mindennémű vígságokban? Miként vőn bátorságot ahhoz, hogy reárontva gonosz és motskos kezét felemelje s nemeszüvébe tőrt mártson? Lett penig az ő bőre, mint a hamu, oly szürke és kimeredtenek az ő szemei és bizony, majd ki is ugrának üregökből, s habogott vala mentegetőző szókat, de igen félelemmel vala, s reszketének az ő ajkai túlságos mértékben. Szólítám akkoron a darabontot, ki is nevethetnékjét palástolni alig bírván, rettentő veres képpel jöve, taszajtá földre amaz férfiút és emelé alabárdját, mondván, hogy látván az én haragomat igen óhajtná eme fickónak ahelyt fejét venni. Ezen Kalanhos nevezetű penig vonaglott vala a földön és evickéle a márványon lábamig és mondá nagy siránkozásoknak közepette, hogy igen szeretne élni, mert kicsiny gyermekei várnák otthon, s mi lészen velök, ha betevő falatjokat atyjok halála mián meg nem kaphatják? Monda ily szókat is: Jáj, náccságos úr, há megkegyelmezsne énnekem, meghálálnám, de még ázs unokájánák is, csák hággyon életbe! Tudok ám én olyán jó szolgájá lenni á kegyelmes úrnák, ámilyen nincs még egy á világon, verjen meg á devlá, há ezs nem igázs! Látjá, á méltóságos úr, tsókolom ázs árnyékát, megtáláltám itt á pálotá kertiben á gyűrűjit is, de el nem ádtám, hánem én olyán betsületes vágyok, hogy egyből visszáádtám? Hát ván-e á nágyságos úrnák ilyen szolgájá több? Elnevetém magam akkoron és a strázsa is erősen kacagott vala, bizony fogta volt az ő hasát s szinte retsegett rajta a mellvért. Rájöve akkoron Kalanhos bérgyilkos, hogy úgyigen a bolondját járatám volna véle, s tépdeste vala nagy felindulásában az ő ruházatját, s szóla oly szókat, miket nem érthetének, s jelentésök mielőlünk idegen nyelvezetök mián rejtve marada. Valának penig e szók, amint itt következnek: „Hász muró kár uborkásálátávál! Murdájvesz, szár jekh grászt! Kuráv tyá dá! Peren ávri tye jákhá ándo jiv! Mikoron kérdém őtet, mitsodás istentelen káromlásokat tőn előmben, alighogy megmenekedvén a halálveszedelemből, mondá volt, hogy ezek csak áldások valának az én nevemre, s nagy hálaszók a Mennyei Atyánkhoz, mert igen boldog volna, hogy őtet az Úr kegyelme ily szerentsésen megszabadítá. Nem hívék nékie ezen ügyben, mivel látám, hogy szemei ismétlen oly alattomosan forognak üregökben, mit oly jól ismerhetém immáron. Útára botsátám akkoron, s megbékéltetém őt amaz gyűrűvel, mit egyszer már úgyis megkaparintott volt kezemtől, s adám néki következő, immáron nehezb feladatul, hogy ölné meg a potrohos Raymond de Baillieul-t, a francúzok követét, ki Akvitániában hízlalá testét, s kémlelé az ánglusoknak szándokait. Ezen esztendőben Ferdinand herceg úr oly ékesszólásról tőn tanúbizonyságot egynémely tanátskozásokon s oly értéssel fűzé szavait, hogy álmélkodának még a tanult férfiak sokságai is s nevezék őtet „Szavakkal okosan bánónak”, s méltaták tudásának gyarapodását a gazdászat titkos tudományában. Mindemellett jó katona maradt volt herceg urunk, s seregéből azon tsapatokat, kik számokban megfogyatkozának, küldeté Kasztíliába, hogy toboroznának soraikba igaz spanyol hadfiakat. Véve ugyanezen időben vikingeket és lovas számszeríjászokat segerébe Algériának tsapszékeiből toboroztatván amaz tsapatokat, hogy harcolnának VI. Alfonso, jó királyunk koronájáért. Midőn parancsolatjának teljesítéséről hírt kapott volt, urunk, királyunk, a hadakozásban jeles Alfonso király rendelé fiát, a hadviselésben úgyszint igen járatos Ferdinand herceget zsoldosainak élén reárontani a hitszegő egyiptomi hadakra Cyrenaciában. E tartomány vala tsupa homok és vad törzsek laják igen nagy szegénységben, de rajta keresztül reménylé jó királyunk Egyiptom kintseskamrájához férkőzhetni. Vala penig a seregben különb, s különb fegyverekkel 1163 zsoldos, vezeté penig őket herceg urunk, egy csapatban lovagolva 19 ifjú nemes testőrizővel.

Az Úr 1119-dik esztendejében Cyrenacia-ban fogadá a herceg úr seregét 1200-nál is több núbiai ébenfekete lándzsavivő, majd’ 120 beduin tevés harcos és 80 sivatagi lovagoló ember, valamint 88 paraszt, kiket a helybéliek közül kénszerítének hadra kelni. Midőn e pogány sereg látván látá, hogy fejszét rázó vikingek, íjaik acélpántját feszítő lovas számszeríjászok, s nyelvöket értvén, feléjök rémítő szitkokat szóró arab, s almohad vitézek mily elszántan törének utat e tartományban, legott elrettenének szívökben, térdinaik reszketni kezdének, s futván futottak a szomszédos Egyiptomba. Ezen könnyűcske győzedelem után még el sem tsitultanak a vígasság dalai, midőn jöve atyja izenetét hozván Maria, francúz hercegnő, hogy ajánlaná kezét Ferdinad herceg úr jegyébe. Alfonso király ölelé őt kebelére, nevezé őt leányának és fogadá őt udvarába menyéül, mert mindenféle politikai viharosságok ellenére is híven őrizé szüvében a francúzok királyát és annak minden ügyeit. Eltagadá azonban emez hercegi kisasszony előtt, hogy ama szörnyűségnek, mely Akvitánia földén történt volt tsak napokkal annak előtte, bizony az ő titkos rendelésére történék, mely szerént praktikáit sikerre vivén, Don Sanchez méreggel éteté a francúz követet, a nagyétvágyú de Baillieul urat. Urunk több parantsolatokat íratott, melyek közül egyben rendelé Navarrába Don Sanchezt, kinek neve valójában Kalanhos volna, hogy alkalmatosságát mutatná meg Catherine ánglus hercegnő Mennyei Atyánkhoz térítésében, mert urunk jól tudta volt, hogy emez hercegnő gonosz módon értesíté atyját mindama dolgokról, melyeket a navarrai tartományban szemei elől elfödöztetni nem lehetvén, kikémkednie sikerült vala. Rendelé haza más parantsolatjával Cyrenacia-ból Ferdinand herceget, hogy az esküvést az oltár előtt a francúz hercegnővel megtennék, jóllehet az egyházi okiratokkal már megköttetettnek nyilváníttatott. Küldé ezen időben Don Mendozát, ki a hős El Cid utódja vala, nemkülönben jó képességű és harcra, kormányzásra egyként alkalmatos férfiú lévén, hogy menne a herceg helyében hadakat vezetni az egyiptusok ellen, s venné parancsnokságába a cyrenacia-i hadakat. Jelentés jöve az esztendőnek őszbe fordultával Alsóbb Örményország földéről, hogy I. Süleyman, a törökök tsászára meghallgatá, s egyéb dolgoknak elméjében forgatása után szívbéli sajnálkozással elutasítá a Don Padilla kezeiből feléje nyújtatott szövetkezési javallatot. Urunk levelet küldete Don Padillának kezeihez, hogy venné az ő útját Dánia királyának udvarához, ajánlván néki királyunk baráti jobbját. Szüksége vala penig néki erre azon okból, mivel hogy menyéül fogadván a francúz hercegi kisasszonyt, a német-római tsászárral szövetségben többé nem maradhata. Hogy seregét a spanyol tartományok védelmezésétől elvonnia ne légyen szükséges, urunk zsoldba állíttatott 120 íjászt, 60 milicistát és favágókat is e számban, 100 lándzsavivőkkel és 60 jó spanyol dárdahajítókkal egyetemben az Algériai tavernák víg és zajos népe közül.

Catherine hercegnő az Úr 1120-dik évében igen sajnálatosan úgy esett begbokrosodott lováról, hogy nyakát szegé, de azon lovászt, ki nyeregkápájának szíját bemetszette volt, a felbőszült ánglusok sehol nem találák. Nem is találhaták volna, bármelyest keresnék volna, mert amaz lovász nem vala egyéb ama Kalanhos nevű gyilkosnál, ki is e tettéért urunknál előmenetelt nyert a királyi kegyekben, de elismerésének jegyét urunk nem juttatá el hozzá, mert mondá: nem oly vitézség egy törékeny hercegi leányzót megölni, mely vitézséggel rangbani előrelépést elérhetni lehetne. Küldeté azonban, dítséretek között Kalanhost, avagyis hogy neveztessék a köz számára ismertebb nevén immáron, Don Sanchezt, hogy venné életét Don Anselmo Salviatinak, a talján udvar követének, ki már két elismerésre méltó tselekedeteket is végrehajtott volna, így őriztetvén nagy éberséggel, kiválóbb vitézi tettek megtselekedését lehetővé tenné. Don Sanchez ismétlen siránkozott vala e parants vételén, hivatkozá éhező gyermekit, de nem hajta szavára immáron senki, s a konyhai szolgáló leányok is neveték őtet. Oly ravasz vala ugyanis e férfiú, hogy még azok sem tudának kilétéről s valós rendeltetéséről, kikkel napjában együtt étkezni szokott volt, avagy azon leányzók sem, kiknek a maga furtsa módján a szépet tenni ugyanvalóst igyekezék. Míg e férfiú dolgain múlata, idős urunkhoz érkeze az udvari feltser és örömteli hírt monda nékie, mely szerént megszületék Petronila hercegi kisasszony egészségben, s gyönyörűségben gazdagon áldott gyermekként. Urunk vígságot rendezett, lakomákat tartott és áldotta őt a nép és látván a magtárak bőségét és az asztaloknak telítettségét minden földi és tengeri jókkal, nevezék őt „Igen Jó Gazdának”, ki penig már előbb is „Jó Gazda” vala. A vígasságok idején jött híradás Cyrenaciából, mely szerént betört ama tartományba, hogy ismétlen birtokába venné, tengernyi katonája a pogány egyiptusnak, de bizony tsak megláták a zsoldosok reájuk fenekedő tsapatját, s futottak vissza határaikon túl, dobálván fegyvereiket, paizsaikat szerte a föld homokjába.

65-dik esztendejét töltvén egészségben és ditsőségben, 1121-es esztendőben jó királyunk, VI. Alfonso szövetséget ajánla a dánusok urának, mit híven tolmátsola a követ, Don Padilla ama hideg szelekkel általjárt, fagyos tengervizekkel körülölelt kicsiny országban, mely amannak birodalma vala. Ezenközben valamelyes leomló faldarabok megsebezék fején az olasz követet, járván Navarra városának utcáit, s ágynak esett vala, s rázá az ő testét a sebláz és görtsök fatsarák vala tagjait. De erős szervezetű vala és meggyógyult volna, hanemha egy új feltser érkezvén a városba, őt kezébe nem vette volna, állítván magáról, hogy arab udvari gyógyító mester volna, mit is olajbarna bőrével igazola s megtámogatá állítását egy s más oly okiratokkal, melyeknek írásjegyeit el senki sem is olvashatá, ezért mindenki mutatá, mennyire hisz őnéki, merthogy az írásokban való járatlanságát mindenik szégyenlette volna felfedni. Vala penig ezen feltser maga Don Sanchez, ki is oly eredménnyel gyógyítá szerentsételen Don Anselmot, hogy annak állapota szép reménségek után ismétlen rosszra fordula, s kevés napokon belül ki is lehelte volt lelkét. Tudósítá pedig urunkat ezen tselekedetéről Don Sanchez és ennen rátermettségét oly erővel bizonygatá, mely iránt kétség immáron egyebekben sem merült volna fel, hogy urunk rangbéli előmenetellel s jóegypár aranyakkal jutalmazá az ő szolgálatát. Mondá akkoron Sanchez, kinek szemérmetlensége mindenek jóízlését sértő vala, hogy kevesellné azon pénzeket, mely szemtelenségén megdühödve kérdém tőle, mi okon tartaná többre gonosz kezű feltseri szolgálatait. Mondá erre feleletképp, hogy ő bizony elégedett volna amaz feltseri szolgálatokért kapott aranyakkal, ám kérdé, mit tartok én affelől, ki dönté le amaz párkányt, mely Don Anselmot oly súlyosan sebzé, s mit tartok én amaz munkának ingyen való elvégezéséről. Nevetém akkoron az ő tsavaros ezse járását és adaték nékie uram engedelmével több aranyakat azon felül, miket eleddig is már megkapott vala. Utasítám őt ezen alkalommal, Alfonso király óhajtása szerént, hogy menne Toulouse tartományba, s metszené el nyakát Anjou grófjának, de Marigny úrnak, ki semminémű vitézi tetteket ugyan fel nem mutathatván eleddig, egy vadászaton mégis a ditső emlékezetű El Cidről tiszteletlenül szólamlani merészlett. Ezen esztendőben elfogadá jó királyunk a Német-Római Szent Tsászárságnak szövetségi javallatát, merthogy szívében megbántódás támada a francúz gróf beszéde mián, s ez okból felmondá rokoni szövetségét amazok királyával, II. Philippel. Elgondolá jó királyunk, hogy hamarost nagyobb vitézi tetteket óhajtana tétetni Afrika ékkövének, a gazdag Egyiptomnak megszerzésére. Felvétete és Cyrenacia-ba küldete azért az algíri kortsmákból 40 faris lovagot, kik nagy vitézek valának lóról való íjazásban és tusakodásban, s még egy tsapatni spanyol dárdavetőket.

Befejezem Spanyolhon történetének e nyugalmas, mégis oly ditsőséges szakaszát leírni, s zárom a szokott módon, hivatkozván a Szentírást, melyben írva vagyon Mózes több könyvének némely fejezetében, s azoknak egy s más verseiben ekképpen: „… és …”. Akiknek füleik vagynak, hallják, akiknek szemeik vagynak, lássák, akiknek egyik sincs, se nem látják, se nem hallják. Ámen.
756 levél
Válasz 04.11.25. 15:59 #1988
Manta GT
Héj, én elolvastam!!!!
364 levél
Válasz 04.11.25. 15:48 #1987
Bucca
Nah, úgy veszem észre, tegnap hiába gyötörtem magam 2,5 órán keresztül a krónikával, a kutyát sem érdekli.

Nem is érdemes már folytatnom, úgyis mindenki RTW-zik.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.25. 12:07 #1986
Manta GT
Ja, hogy mod... én olyat még nem ettem.
364 levél
Válasz 04.11.25. 12:04 #1985
Bucca
Általában én is, de a wes modban jobban kell spórolni a pízzel, ezért nincs annyi katonám, mint szeretném.

Maradt ez a kockázatos megoldás, mert jó erős váram volt ott.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.25. 11:58 #1984
Manta GT
Én is meg fogom venni... ha kőgazdag leszek. Most azonban kajára spórolok.

Amúgy meg túlléptem már a magyarjaidon. Elismerésem! Bár, kicsit szokatlan a hódítási taktikád, mert én a "ha megfogtam valamit, el nem eresztem" játszmát szoktam játszani. Tehát még nem vettek el tőlem tartományt; lásd: Spanyolok krónikája!
364 levél
Válasz 04.11.25. 11:48 #1983
Bucca
Élcelődés helyett inkább olvasd a magyarok történetét.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
364 levél
Válasz 04.11.25. 11:45 #1982
Bucca
Bocsi Manta, én megvettem az eredetit is, és azzal jáccok.
Sztem megérdemlik.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.25. 10:47 #1981
Manta GT
Peeerszeeee!!! A jogtiszta verzió, gyári CD-vel, amilyennel mi is játszunk - ugye, Bucca? - csakis így működik!
364 levél
Válasz 04.11.25. 09:39 #1980
Bucca
Úgy látom a Magyar Királyság története nálad sem eseménytelen.
Zajlik az élet ott is, de állod a sarat, nem igaz?

Én nem követem azt a gyakorlatot, hogy kiiktatom a gyenge képességű örökösöket, mert a testőrségükte szeretem megtartani, ezért nem is áldozom fel őket. Meg hátsoha nem tudni, mikor kell majd akár egy bolond utód is, hogy ki ne haljon a nemzetségem.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
364 levél
Válasz 04.11.24. 20:33 #1979
Bucca
Magyarok Krónikája (wes mod) 5:

Mivel a haditanácson az ország jövőjét döntően befolyásoló terveket határozott el jó királyunk a nemesurakkal együtt, ígéretet kellett tennem neki, hogy amíg a tervekben foglaltak nem teljesülhetnek, fővesztés terhe mellett egyetlen sort sem írhatok le abból, amit a tanácson megtudtam. Mindezen óvintézkedésre azért volt szükség, mert a keleti tartományaink és a királyi udvar csak úgy hemzsegett a magukat követeknek mondó kémektől, akik folyamatosan adták a tájékoztatást uraiknak.
Most azonban, sok véres csata után, mivel a terv lényege az egész világ előtt ismertté vált, ideje lejegyezni az utókor számára a magyarok fegyvertényeit, és királyunk furfangját.

Az Úr 1152. esztendejét írjuk tehát, amikor is kitör a Magyar Királyság eddigi történelmének legvérsebb és leghosszabban tartó háborúja.

I. Károly(aki a Cselvető nevet itt olvasható tetteivel érdemlte ki) , amikor már látni lehetett a kijevi csapatösszevonásokból, hogy háborúra fog sor kerülni, elrendelte bizonyos óvintézkedések megtételét a nagyobb károk megelőzése végett.

A legelső intézkedései közé tartozott, hogy a csapatok (székelyek, spearmanek, transzilvániai íjászok és hungarian noblesek) létszámát jelentősen megnövelte Erdélyben és Bulgáriában, mert ezeket fenyegette a legjobban a kijevi invázió veszélye.
A második óvintézkedés keretébe tartozott, hogy még évekkel ezelőtt rendeletbe adta bölcs urunk, hogy jelentős számú kémet képezzenek Szerbiában, Bulgáriában és Havasalföldön. Minderre azért volt szükség, mert a követeink hírűl hozták, hogy I. Chort kijevi nagyherceg serege csak a magyar határ közelében jelentős létszámú (6 egész hadsereg gyülekezett ot össze), mögötte Kiev és Kazária tartományokban csak jóval kisebb seregek voltak jelen. Tette mindezt a fenséges király azon megfontolásból, hogy a nagyszámú, viszonylag gyakorlott (1 *) kémet elküldi az ellenség hátországába, ahol majd a fellángoló lázadások hatására kivonja csapatai egy részét Moldáviából, és így egy összpontosítot támadással, melynek gerincét az erdélyi és bulgáriai hadak adják majd, kisebb veszteségekkel, esetleg harc nélkül elfoglalható lesz a stratégiailag oly fontos Moldávia.

Az 1151-es flotaháborúk idejére a kémek előreküldése Kiev és Kazária területére meg is történt, ahol elkezdték hinteni az elégedetlenség magvát, ami igen termékeny talajra hullott a parasztság körében, hiszen jól látták ott is, hogy a gazdag Magyar Királyság területén mennyivel kellemesebb az élet. Ezen feketediplomáciai eszköz alkalmazásának köszönhetően (hiszen bölcs urunk mestere volt a furfangnak is), a kijevi tartományokban rohamosan nőtt az elégedetlenség, ami a csapatok átcsoportosítására késztette alávaló szövetségesünket, azonban ezen csapatokat nem Moldávia területekről irányította át, hanem a keleti tartományaiból!

1152-ben, mivel a kincstárban volt rá elég fedezet (35.000 aranyforint), Czirják követ Úr megbízást kapott, hogy tudakolja ki, mennyi aranyért lenne hűséget fogadni a Magyar Koronának a legkisebb, 800 fős kijevi sereg vezére.
A pénzhajhász vezér 4000 arany ellenében vállalta, hogy seregével együtt támogatja majd a bevonolú magyar csapatokat, és elfoglalja a tartomány keleti átkelőit.
Ezen felbuzdúlva seregeink megindultak, és bevonultak Moldáviába, melyet a kijevi seregek - látván a magyar hadak nagyságát, töretlen harci kedvét - harc nélkül feladtak, és elsáncolták magukat Cetatea Alba várában. Így került a tartomány magyar kormányzás áldásos hatása alá, némi csengő pénz eredménye képpen.

Közben azonban a kijevi hadvezér is szemfüles módon észrevette, hogy Bulgáriában mindössze egy kisebb védőseregünk maradt, így seregeivel nem a megvesztegetett vezérük által lezárt keleti határok felé hagyta el Moldeáviát, hanem 5089 emebrével harcmenetben bevonult Bulgáriába, ahol a hátramaradt seregeink kapitánya azonnal visszahúzódott a megerődített Turnov várba, és futárt menesztett a királyhoz, hogy küldjön felmentő sereget.

Jó urunknak azonban, mint már írtam fondorlatos tervei voltak, így megizente, hogy tartsanak ki, amíg az élelmiszer engedi, mert abból úgyis bőséggel raktározánal el a várban található számos tárolóban.

Így alakulhatott ki az az érdekes helyzet, hogy mindkét hadsereg megszállta a másik tartományát, és csak egy kisebb létszámú védősereg húzódott vissza a várba.

1153-ban a Moldáviát megszálló seregeink vezére parancsot kapott, hogy minél hamarabb fejezze be a palánkvár ostromát, és siessen a Turnovo várában rekedtek megsegítésére. Ennek érdekében rohamot vezényelt az átállt kijevi seregeknek - mert azért nem bízott meg bennük maradéktalanul - úgy, hogy közben jelentős színmagyar egységeket állomásoztatot mögöttük, nehogy eszükbe jusson megfutni.
A várban ekkora had látványától megrettenve 120 íjász, 140 favágó és 100 szláv harcos várta a végzetet, ami hamarosan teljes erejével, könyörtelenül lesújtot rájuk, és így ezen évben Moldávia is teljes egészében megtért a Magyar Szent Korona alá.

Ezzel egyidőben királyunk azt tervezte, hogy kivonja a döntetlen csatát vívó hajóhadainkat a Fekete tengerről, mert ezzel akart menekülési lehetőséget biztosítani a Turnovót ostromgyűrűbe fogó hatalmas szláv seregnek. E tervvel kapcsolatban megoszlottak a vélemények, hogy működhet-e vajon, és tőbb vérgőzős nemesúr javasolta, hogy minden seregünkkel induljunk felmenteni a turnovói erősséget. A felséges úr azonban elvetette ezt az ötletet, mert tisztában volt azzal, hogy ezek a csatározások egy hosszú háború kezdetét jelentik, ami akár több fronton is folyhat majd, mert egynémely uralkodó a háború kitörésével együtt rögtön megizente, hogy felbontja velünk a szövetséget.

Királyunk ezen okonál fogva nem akarta addig jó magyar csapatait a véres harcokban felőröltetni, amíg feltétlenül nem látta értemét, márpedig egy ilyen támadással meg lehetett volna ugyan semmisíteni a kijeviek legnagyobb seregét, azonban ehhez védtelenül kellet volna hagyni határainkat (főleg a frissen szerzett Moldáviát, ahol legnagyobb seregünk állomásozott), és a kiváló csapataink is oly mértékben meggyengültek volna, hogy az a szomszédainkat esetleg támadásra ösztönözhetné. Ezért született az a döntés, hogy észrevétlen egérutat biztsítunk a szláv seregeknek Bulgáriából (hiszen onnan úgyis csak Kazáriába vonulhatnak vissza a tengeren keresztül), majd aztán később részenként megverjük ezen csapatokat.

1154-ben sikerre vittük a fent vázolt tervet és Bulgáriában a nép könnyes örömmel ünnepelhette a magyar seregek bevonálását, amíg a tartományi kikötőben fejvesztve menekültek holmi dereglyéken a kedveszegett szláv harcosok, mert nemhogy a gazdag Bulgáriát nem tudták megszerezni, hanem még a határment Moldávia si magyar lett.
Ekkor királyunk elrendelte a seregek felkészítését Kiev megszállására, és ennek érdekében minden tartományban elsőbbséget biztosítottak a katonák kiállításának és felszerelésének. Így folyt az invázió előkészítése szerte az országban, amikor Itáliából követ hozta lóhalálában a hírt, hogy a Dózse csapatai elfoglalták II.Ince (aki időközben változtatta meg nevét Innocentről, püspökei tanácsára) pápa utolsó erősségét Szicília zordon hegyei között, és magát a pápát is felkoncolták és megszégyenítették, hogy elvegyék a papság kedvét az újabb lázadásoktól.

IV. Givanni dózse ezzel ugyan megerősítette hatalmát Itália egész területén, mivel azonban seregei javarésze itt volt lekötve a rendcsinálással, ezért nem tudott felmentő csapatokat küldeni a Kereskedelmi Szövetség nyugati tartományaiba, ahol a vad svéd csapatok egyre hevesebb támadásai következtében szinte mindenhol kénytelenek voltak a velencei seregek visszahúzódni a várakba, melyek közül azonban sok elesett idő előtt. Ennek oka nem a falak gyengesében, hanem kis létszámú őrségben és az ivóvíz és élelmiszer készletek elégtelen voltában volt kereshető, mivel itt nem számítottak támadásra a talján kalmárok. Mindezen okok eredményeképp számos frissibwn megszerzett tartományban a győzelmeiket bőszen megünneplő svédek lettek az urak.

1155-ben királyunk elérkezettnek látta az időt, hogy Kiev gazdag és folyói révén jól védhető földjét is szép országunk részévé tegye. Megindult tehát a Moldáviában időközben összegyült és egységessé kovácsolt seregeink támadása Kiev ellen. Az ellenség harc nélkül feladta, mivel a számos kémünk által keltett nyugtalanság következtében szerte a Kijevi Nagyhercegség területén több tartományban parasztfelkelések robbantak ki, melyek leverésére azért vonta ki csapatait Kiev területéről, mert azt a hamis információt csempésztük a nagyherceg udvarába egy renegát szláv kém révén, hogy a magyar csapatok kimerültek, és rövid időn belül nem képesek a támadásra.

1156-ra az utolsó kósza szláv sereg is elhagyta Kiev területét, és a nyomukban már ment a magyar követ a békeajálattal, mert I. (Cselvető) Károly tisztában volt azzal, hogy majdan szüksége lesz a szlávokra, hogy a kelet felől közeítő mongol veszedelmet addig lelassítsák, amíg a magyar seregek harcrendbe állnak majd. Továbbá azt is tudta bölcs urunk, hogy egy rövid háborút követően a legfontosabb a gazdasági fellendülés, aminek érdekében igyekezett minél hamarabb a békét kieszközölni, és a számunkra kedvező kereskedelmi feltételeket helyreállítani.

Mivel a dölyfös - és éppen ezen tette miatt később utódai által őrültnek is titulált - I. Chort azonban sértő módon eltaszította a feléje nyújtott békejobbot.

I. (Cselvető) Károly ekkor kiadta a parancsot az elbizakodott szlávok megbüntatésére, melynek a sarcolás és dúlás általi formáját tartotta a legcélravezetőbbnek. 1157-ben megindultak a büntetőhadjáratok, melyek közül az első a Krími tartományt súlytotta (ahonnan a lázadó parasztok kiszorították a gyenge szláv sereget), ahová jelentős magyar seregek vonultak be, és miután mindent elpusztítottak és leromboltak (így pótolva a hiányzó kereskedelmi bevételt), magára hagyták, és kivonuétak vissza Kiev felé. A következő évben, 1158-ban már Pryeleslav tartományában ismételték meg ugyanezt a hedmozdulatot, így jutva újabb csengő aranyakhoz a magyar kincstárat.

Ezután a csapataink ismét visszavonultak, majd az elkövetkező években 1160-ig mindig túlerőben le-lecsaptak a kijevi seregek által uralt területekre, és mindenhol véres sarcot szedtek.

Az Úr 1159. évében zárom Krónikám sorait, remélem az utókor legnagyobb megelégedésére.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
79 levél
Válasz 04.11.24. 17:12 #1978
maxwell murder
nektek is regsiztrálni kell először és csak útána telepíthetitek föl a játékot?
756 levél
Válasz 04.11.24. 13:41 #1977
Manta GT
Bocs, akkor összekevertelek valakivel az Indexről, aki arrafelé lakik... Ne haragudj!!! Ez esetben kérésem tárgytalan!
364 levél
Válasz 04.11.24. 11:29 #1976
Bucca
1)Pedig megcsináltam az aláírást, de pont akkor sz*rakodott a net, és nem sikerült, utána meg nem volt kedvem szórakozni vele.

2) Azért nem írtam, mert egyenlőre nem tudok neked érdemi választ adni, bár én az előbb említett területtől is jóval messzebb lakom.
Mindenesetre észben tartalak.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.24. 10:55 #1975
Manta GT
Ja, Bucca! Két dolgot hiányolok:

1/ nem látok aláírást a hsz-aid alatt;

2/ nem válaszoltál a mélemre.

Utóbbi nem is annyira fontos, de az előbbire kíváncsi leszek!
756 levél
Válasz 04.11.24. 10:31 #1974
Manta GT
Hát, csimpi, nagyon tipor az élet tégedet!

Ma még számíthattok egy "Spanyol Krónikára" egyébként...
66 levél
Válasz 04.11.24. 08:00 #1973
csimpi-limpi
Folyt.

Vettem még zsoldosokat, összeszedtem a rossz tulajdonságú, nem loyális, gyenge egységeket, a maradék 2 hercegemet, és átruccantam velük Kijevbe. Sikerült 2600 embert összegyűjteni, míg a lázadók 850-en vannak. A követem eközben Kazárban meg akarja venni a legjobb lázadó sereget.
A folyón átívelő egyetlen hídon kell megpróbálnom győzelemre vinni a seregemet.
Nehéz csata volt, legalább fél óráig tartott megtörnöm az ellenség harci kedvét, mert jól tudták tartani a hidat. A kicsi és gyenge egységeimet küldtem előre egy-két tapasztalt, és erős egységgel, az íjászok össztüzet zúdítottak a hídra, a többiek hátrébb várakoztak a parancsnokkal. Folyamatosan tudtam hívni az erősítést, és ezáltal a jobb csapatokat, és amikor egyszer sikerült megvetnem a lábam a túlparton, akkor már nem volt visszaút. Megöltem 560 emberét, kb. 300 menekült meg, nekem 960 volt a veszteségem. De Kijev ismét az enyém. Gyorsan megszabadultam a rossz egységektől és a zsoldosoktól is.
Sikerült megvennem Kazárban az egyik lázadó sereget, így az összes többi, ami ott tartózkodott, megtámadott. És nem volt lehetőség kihozni őket csata nélkül. A személyes csatát választottam, az időjárás választással elhúztam az időt, és így elvileg visszavonultam, bár nem találom a sereget. L
Közben a lázadók 800 emberrel megtámadnak Kijevben, ahol én 650 emberrel várom egy folyónál, amin két híd ível át.
2 egység íjász, 2 egység lovasíjász meg 4 egység gyalogos védi az egyik hidat, a másikon 3 egységnyi lovasság + a 2 herceg a hátukba kerül. Hosszú és véres csata következett, amiben az egyik herceget elfogták, a másikat megölték, én pedig megöltem a lázadók vezérét. Esélyem sincs, de a maradék 350 emberemmel tartom a hidat, amíg lehet. Az ellenség erősítése folyamatosan érkezik, az enyémek a végkimerülésük határáig harcolnak, de a végén győz a túlerő, és menekülőre fogják, az ellenség pedig üldözi őket. A csatát elvesztettem.
Az elfogott hercegért 9000 aranyat kértek, de én nem adtam nekik semmit. J Így már csak egy fiú örökös maradt, de ő is csak 7 év múlva lesz nagykorú. Remélem jobb tulajdonságai lesznek, mint az apjának, vagy testvéreinek voltak. A királyom még csak 37 éves, úgyhogy van még esélye még fiút nemzenie.
1235-öt írunk….
Vettem friss zsoldosokat, és irány Kijev. 817 emberrel támadok a 391 ellenében.
Kijevet eközben belepte a hó, sajnos a folyó nem fagyott be, így az egyetlen hídon kell átverekednem magam; ráadásul a hó is folyamatosan esik, és rosszak a látási körülmények.
Sok-sok íjásszal meg a gyalogsággal támadok; hosszú és véres csata lesz ez is, mint sok más csata. A hídon nem tudok áttörni, nagyon jól tartja magát. Aztán a csata felénél járva már mindenkit bevetek, csak hogy megvessem a lábam a túlparton. A vezére csak a csata végénél fut el, viszont a csapatai kitartanak. A vezéremet megölik, az embereim fejvesztve menekülnek. A vesztesége 268 fő, az enyém 642.
Közben a francia sereg 3 fronton küzd: a lengyelekkel és a spanyolokkal közép-európában, a dánokkal észak-európában.
Megvettem a Kijevben tartózkodó lázadó erőket, mert már kevesen voltak, így enyém lett a tartomány ismét, és feltöltöttem a királyhoz hű, magyar seregekkel, meg friss zsoldosokkal.
Szintén sikerült megvennem a Krímben tartózkodó lázadó erőket, így ez a terület is a magyar kincstárat gyarapítja.
1242-ben nagykorú lett a hercegem, és ebben az évben a királyom érdekes módon megőrült!!
Kitalálta, hogy egyedül győzi le a volt mongol hadsereg erőit, így 20 hű testőre kíséretében betámad Kazárba, ahol 2100 fő lázadó sereg várja. Csak a királyom maradt életben. A következő 2 évben, minden alkalommal betámad újra, és az sem zavarja, hogy csak 6-an vannak vele; de mindig el tud menekülni.
A tanácsadói meg tudják győzni, hogy ennek semmi értelme, inkább a lázadó Flandriai tartományba támadjon, ha mindenképp bizonyítani akar. 6-an mennek 222 ellenében.
A hatalmas túlerő végülis legyőzi a királyt ( 1245-ben) , de legalább úgy halt meg, ahogy mindig is szeretett volna: csata közben. Viszont a 222 védőből majdnem elfutott a fele, mikor a király már csak egyedül volt.

II. István: 1245-…. ( uralkodási idő )
Mikor trónra kerül, még csak 20 éves ( 4 loyalitás, 3 kereszt, 3 koponya, 3 *, 1 toll ).
Eközben 6 követemmel sikerült lázadást szítanom Antiochiában, bár lehet, hogy besegített a 3 spanyol pap is.
A zsoldosaimmal ( 840 ember) , akik eddig Kijevben pihentek, átruccantam Flandriába, a lázadókhoz ( 214 ember ).
Az íjászaimmal és a lovasíjászaimmal lőni kezdtem az ő íjászait, aztán egyszerűen a lovassággal, és a gyalogsággal lerohantam. Futott, mint a nyúl. Flandria is a birodalmamhoz tartozik.
A követemmel megpróbálom megvenni az Antiochiában lévő lázadó seregeket, de közben betámad a bizánci 500 emberrel, és elfoglalja a tartományt.
A spanyolok most Kazárba indítanak keresztes sereget, persze, gondolom, rajtam keresztül.
Szemét módon ugyanazt csinálja, mint az előző alkalommal: belép Egyiptom területére a keresztes sereggel, amit átengedek, és meg is támad egy másik sereggel. Szerencséjére visszalép a csatától, mert elrendeztem volna a szája szélét!
Flandriában egy inkvizítor gyilkolja a zsoldos seregem hitetlen tagjait.
1252-ben visszatértek a tatárok, de Kazárban összefutottak a spanyolok keresztes seregével, és nem vállalták a csatát.
A spanyol -legnagyobb meglepetésemre- betámad Velencébe 1500 emberrel, ahol én 560-al védekezem….

A csata majd csak szombaton lesz lejátszva….








12314 levél
Válasz 04.11.23. 18:52 #1972
vortób
Na én bevégeztetem a németekkel 1320ra a végén enyém volt egész mai Oroszország területe Novgoroddal,Egész közép Europa, és kelet is.Nagy Britaniát kebeleztem volna be hisz az utolsó szövetségseim a franciák(övéjük volt Franciaország és Britania) meghaltak örökös nélkül így felszakadt az országuk és polgárháború tört ki.Végül egész Franciaországot bekebeleztem(a jó szövetségnek fenn kell maradnia).Délen Spanyolországot és Portugáliát is uraltam, plusz még 1-2 tartományt a délebi országoktól.A Szicilliakat kezdtem volna verni mert övéjük volt egész Itália,aztán a pápa felébred elvéve tőle a Pápai Államokkat és Nápolyt.Ezzek után majdnem nekiestem a maradék 2 tartományuknak de végülis nem kezdtem el.
A végén még éltek:Holy Roman Empire(Németek vagyis én), Olaszok 1 szigettartománnyal, valahol elvoltak a Bizánténok is(lehet nekük is csak szigetük maradt de lehet még örményországba is voltak tehát kb. 4-5 tartományuk volt),És az Egyiptomiak akiknek Konstantinápoly,Tunézia,és Georgia volt a határjuk.
Jó játék volt.Most asszem egy piccit játszok a viking kampányal is és utána neki vágok a magyarokkal is.
,,Happiness is only real when shared."
364 levél
Válasz 04.11.23. 12:23 #1971
Bucca
Itt mindegyik fent van, én napközben is elolvasok 1-1 oldalt.

Jó szórakozást!!
Bár így már másik topic vagyunk.
http://www.asterix.externet.hu/index.htm
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.23. 12:15 #1970
Manta GT
364 levél
Válasz 04.11.23. 12:09 #1969
Bucca
Tudok jó oldalt, ahonnan letölthető az összes Asterix és Talpraesett Tom.

Akit érdekel, az indexre már korábban kitettem, de ide is beírom ha kell.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.23. 12:01 #1968
Manta GT
a lá írrni elffelelytetemm: NEDUDGI!!!
756 levél
Válasz 04.11.23. 12:00 #1967
Manta GT
Mell ékkkkesenn lyetyzemmeg, nemm vaggyok ety bádtyadt kérőőzö llló vagypedig etty tsüllög de azzz a bbbajom hoty Ezzekknéll a zirrrrodáknááál nnnnemmm úty oszgyákk a pézett ahoty én szerresem. Vanakk ellőnyejji a gözlgallmazotsságnaakkis.
68 levél
Válasz 04.11.23. 11:54 #1966
Warden
Yool látod a dolgok állását harczostárs a magyar irodolamból "fojjjjójjan" már kizárólag csak Rejtőre és Hamvas Bélára hagyatkozom de széljegyzetként csak annyit hogy a "Gyulus"féle kiszólása a slendernek pedíglen arra enged következtetni hogy if you korában rendszerint lapozgathatta az asterix és obelix ciműs kép és regényeket.Végül is nem mindenki szedi az alapmíveltségét a sing-singben L töltött időből ahol is a lóhering nevűs hattyulovaglásból merít ihletet

Javallom továbbá harczostárs hogy különböző fejvadász irodáknál válallj önéletrajzírásból történő LMzést és meggazdagocccc
...a romanus nevüek a házba mennek?!...
756 levél
Válasz 04.11.23. 10:55 #1965
Manta GT
Nekem az egészből csak az jött le, hogy Warden "harczostárs" nagy Rejtő-ismerő lehet... "slender nevűs nick" Gyanúsan ismerős szerkezet Don Fülig di Saint-James il Csarnoktér 7. kiráj és uralóherceg levelezéséből.
66 levél
Válasz 04.11.23. 10:45 #1964
csimpi-limpi
Volt már egyszer, ( igaz,hogy a németekkel voltam ), hogy békét kötött velem, pedig enyém volt pár lengyel és magyar terület is.
De ez mindegy is. Nem baj, hogy jött, színesíti a játékot. Csak furcsa volt, hogy hogy intéztem el.
Szerintem esélyem sem volt őt foglyul ejteni, akkora volt a kavarodás.
Tegnap egy kicsit játszottam, de ma lesz rá megint 2-3 órám, úgyhogy az egészet egyben teszem fel, remélhetőleg nagy változások fognak történni. Eddig úgy alakul, ahogy terveztem...


Nem baj, hogy nehéz lesz, annál élvezetesebb, nem?
Végig fogod csinálni, csak ne felejtsd el leírni...
364 levél
Válasz 04.11.23. 08:09 #1963
Bucca
Csimpi ezen ne csodálkozz, mert nálam rendre hasonló a vége.

Vki írta korábban, hogy a mongolok elsődleges céljai a magyarok és a lengyelek, ezért nem fogsz tudni az esetek nagy többségében békeét kötni, mielőtt csatáznál velük. Nekem eddig mindössze 1x sikerült, amikor megjelentek, de akkor nem volt enyém Kiev.

Nálam is rendszerint az elő hullámban támad a vezére, és ha nem telik el a mongolok megjelenése után 3-4 év a támadásukig, akkor nem jön az örökös. Én jobban szeretem, ha a csata úgy ér véget, hogy sikerült foglyul ejteni a kánt, mert akkor 10-12.000 pénzt is megadnak érte.
Nem 'tom, de nálam mindig iszonyat sereggel jönnek, és kievben is 8-10.000 emberrel szoktak betámadni.
Úgy már izgalmas a csata.

A mostani wes modban félek a mongoloktól, mert a gép nem enged ütős gyalogságot építeni, 1190-re a legjobb gyalogos egységem a spearman, azokat meg el fogják söpörni a mongol nehézlovasok, akármilyen taktikával jövök is. Zsoldost alig találni, avar lovasokat még nem is láttam.
Szal nehéz lesz, na.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
2755 levél
Válasz 04.11.22. 17:58 #1962
slender
Ááátkozott! Felfedted titkomat!
Amúgy valóban. Roppant mód megtetszett ez a zárszó (és akkor éppen Gyulusékkal voltam), s elhatároztam, eztán egynehány fórumocskában én is így zárom soraimat. És lőn.
Egyébként javaslom, hogy Karthágót romboljuk le.
756 levél
Válasz 04.11.22. 17:39 #1961
Manta GT
Ha azt is megírod, miben, megpróbálom... Még 15 percem van rá(d).
1 levél
Válasz 04.11.22. 17:37 #1960
Szlac85
Valaki tud nekem segíteni???
Széles
756 levél
Válasz 04.11.22. 16:56 #1959
Manta GT
Romani ite domum! Kösszencs!
68 levél
Válasz 04.11.22. 16:55 #1958
Warden
Manta GT harczostárs. Nem a slender nevűs nick javalja karthagó elpusztítását hanem morcius major cato isz. 163 magasságában a harmadik pun háború elötti időben.Tök mindegy hogy miről volt szó a szenátusban ő így fejezte be a beszédét.
Úgylátszik ez tetszett a slendernek is és inntől mát te is e titok tudója vagyol
...a romanus nevüek a házba mennek?!...
756 levél
Válasz 04.11.22. 16:08 #1957
Manta GT
Az adataid módosításánál írd be őket az "aláírás" rovatba. Bármit. Korábban nekem is az volt ott, hogy "Ördögrája", de aztán jött ez a dili...
364 levél
Válasz 04.11.22. 16:04 #1956
Bucca
Csak nyugodtan, amíg nem esel túlzásokba.

OFF: hogy lehet illen jópofa kérdéseket betenni a hsz. alá, mint idézetet??
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 15:57 #1955
Manta GT
No, igen. A humanitás fontos erény. Szokok is élni vele visszafele rendessen!
364 levél
Válasz 04.11.22. 15:54 #1954
Bucca
Nem teszek ilyet a családtagjaimmal.
Csak lélekben járok a középkorban, amúgy humánus ember vagyok.

A krónikát ne félj, igyekszem helyrehozni, ezt most végig akarom írni és játszani.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 15:40 #1953
Manta GT
Azt a valakit ítéld szobafogságra! De egy másik szobába, ne abba, amiben a gép, meg a "Krónika" található!
364 levél
Válasz 04.11.22. 15:34 #1952
Bucca
Sehogy.

Uis a játék a régi gépen van, és most azzal szórakozom egy darabig, hogy mindent áttöltsek az újra.

Ráadásul vkinek otthon sikerült elkevernem a kijegyzetelt krónikát, úhogy most tölthetek be minden elmentett állást, és írhatom újra a vázlatot.
Emiatt csúszik az aktuális rész, pedig már egész jól megfogalmaztam magamban miről akarok írni.

De azért továbbra sem adom fel.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 15:31 #1951
Manta GT
meg is kérdem gyorsan egy szaküzletben dolgozó haveromat...

Amúgy miként haladtál a magyarokkal?
364 levél
Válasz 04.11.22. 15:26 #1950
Bucca
Mélben feltett kérdésedre a válasz az, hogy nem 'tom, mert én ilyen konfigra kértem árat.

Amúgy még ez volt a legolcsóbb, bár én vidéki vagyok, és azt mondják Bp. ettől olcsóbb.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 15:23 #1949
Manta GT
nem kell körülírni, kösz. Azóta megnéztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban; há-á-át, valahogy olyan bizarr dolgokat írnak erről.
364 levél
Válasz 04.11.22. 15:18 #1948
Bucca
Ha nehéz megérteni, körülírhatom
Méleket most nézem.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 15:06 #1947
Manta GT
Vicces ember vagy te... miaz: dolgozni? Valami halandzsa-szó?

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.