Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Medieval: Total War

Medieval: Total War

Medieval: Total War
A legutóbbi Medieval: Total War cikkek, hírek
364 levél
Válasz 04.11.22. 15:05 #1946
Bucca
Ja, csak ritkán, eddig a főnöknél voltam, és hát dógozni is kell néha.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 14:57 #1945
Manta GT
mailt láttál ma már?
756 levél
Válasz 04.11.22. 14:57 #1944
Manta GT
364 levél
Válasz 04.11.22. 14:55 #1943
Bucca
Az a baj, hogy nekem is csak ilyenek forogtak a fejemben, de ezek nagyon hosszúak, és nem fejezik ki tömören a lényeget.

Vmi frappánsabb kéne.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.22. 14:22 #1942
Manta GT
A betámadásukat követő évben a mongolok nálam meg szoktak szűnni létezni. Carlos Kalanhos és szakmabéli jó társai alkalmazásával...

Valahogy NEM BÍROK leszállni erről a taktikáról... A shogunban rögzült ez belém, ahol jó kis animációkkal még fel is tuningolták a fílinget. Bár - évtizede gyakorló harcművész lévén - azokon az animokon esetenként igen jót mulattam...
756 levél
Válasz 04.11.22. 14:02 #1941
Manta GT
"Fejlődőképes"? "Jó képességű"? "Adottságainak jó sáfára"? "Észben gyarapodó"?
756 levél
Válasz 04.11.22. 12:24 #1940
Manta GT
Hali!

Bocs mindenkitől, de végig-web-design-oltam a hétvégét és egy cseppnyi időm sem maradt Medievalozni.
Pontosabban szólva: csak a vikingekkel "Lötyögtem" egy-két menetet, mert a spanyolokat odafigyelve, jegyzetelve kell játszanom, s erre nem maradt energiám.

Majd holnap, vagy holnapután este pótolom.

Ami a stílust illeti: mióta napközben így írok, marha nehéz az emberekkel kommunikálni. Értem, ezalatt, hogy egy egyszerű mondat megfogalmazás is komoly problémákat jelent. Például:
A/ "Mielőtt az olvasóterembe menne, kérem, vegye igénybe a ruhatárat!"

B/ "Tiszteletre méltó nagy jó uram, annakelőtte, hogy szándokodnak megfelelvén immáron is eléggé hatalmas míveltségedet fokozhatván azon terembe látogatnál, melyben megtalálni reményled oly nagy tudású és jó tollú férfiaknak mívét, kiknek írások által kiszélesíthetni módod leend ennen böltsességed, kérlek, jó uram, ezen tselekedeted előtt irányítsad a te lépteidet amaz ajtó felé, melynek nyílásán felöltődet s úti szereidet hordozandó válladra akasztott tarisznyádat amaz vénasszonynak, ki fogatlan szájával trágár dolgokat kiáltand majdan orcádba, általadni meg ne késlekedj, mert bizony tsakis ezen úton válik lehetőséged bépillantást nyerhetni a könyvek lapjai közé."

Szóval, félnetek nem kell, a stílusom kitart a játék végéig. De ez nem a XV. században lesz ám! Annál én hamarabb meg szoktam hódítani a világot.
66 levél
Válasz 04.11.22. 08:05 #1939
csimpi-limpi
Sziasztok.

Ez egy óra termése, és egy kicsit furcsa a vége...de jó értelemben.

A spanyol keresztes serege megy Tripoliba, de közben belép Egyiptomba is, ahol én átengedem, viszont egy másik serege is jön, ami megtámad. Még szerencse, hogy előtte vettem zsoldosokat Egyiptomba, így visszalépett a csatától. A tengereken is jobb vagyok, mit a spanyol; 5 csatából 4-et megnyertem. A kémeim jelentették, hogy megint vannak hűtlen embereim, így azokat gyorsan leszereltem.
A spanyolok eközben elfoglalják Tripolit, és kiűzik onnan a franciákat.
1230-ban megérkeznek a tatárok Kazár tartományba, és elfoglalják a bizáncitól. Kijevbe gyorsan összevontam az összes zsoldosomat, inkább ők hulljanak.
A királyom most 35 éves és ő is azt hiszi, hogy egy elefánt által esett teherbe. Van 3 fia, de mindhárom rossz eresztés, úgyhogy mennek ők is Kijevbe ( hősi halált halni ), a tatárok ellen.
A 4. fiú talán jobb lesz, de még 10 év, amíg nagykorú lesz.
Sikerült békét kötni a spanyolokkal, így már csak a tatárokra kell figyelni, de addig is két hercegnőt beajánlok a kánnál + siet a követem is kieszközölni a békét.
Továbbra is nagy erőkkel folynak a fejlesztések, és a seregek gyártása.
A tatárok betámadnak Kijevbe 3000 emberrel, én 1800-al védekezem. Vállalom a csatát, mert legrosszabb esetben elveszítem a 3 rossz trónörököst ( vagy csatát nyernek, és javul a hadvezéri képességük ), meg a zsoldosokat. A tartományt úgyis visszaszerezném.
A folyón két híd ível át. A sok-sok különféle íjászt az egyik híd köré raktam, a gyalogságot a híd elé. A lovasságot ( 2 egység királyi lovag, 2 egység lovas ) a másik hídhoz vezénylem.
A mongol a nehézlovasaival kezd támadni, de a gyalogságom meg az íjászaim jól állták a sarat. 10 perc után legnagyobb meglepetésemre a vezérét megöltem, mert az első sorba küldte harcolni. Nem fogyatkozott a harci kedve az ellennek, így tovább támadott, de amikor a hátukba kerültem a 4 lovas egységemmel, akkor megzavarodtak és futottak. Én egy kicsit üldöztem őket, aztán a teljes gyalogságot visszarendeltem az eredeti pozíciókba, mert tudtam, hogy jön az erősítése. A lovasságom üldözte az embereit, aztán jött a több egység lovasíjásszal, ám ekkorra már megfogyatkozott a lovasságom és menekültek. Eközben elfogták az egyik herceget, akiért a később kért 4000 aranyat nem voltam hajlandó kifizetni, mert sokalltam az összeget egy ilyen hercegért.
Újra támadott, ekkor már én is hívtam erősítést, és egy ideig bírtam is tartani a hidat, de nem addig sajnos, amíg átért a friss lovasságom a másik hídon. Így ők is odavesztek, bár sokat megöltem a lovasíjászai közül. Ekkor már láttam, hogy újabb erősítése érkezik, de az enyémek is gyülekeztek.
Ekkor már az én oldalamon folyt a harc, és egy kicsit meg is állítottam, de sajnos győzött a túlerő. Viszont a csata után kiderült, hogy hozzám, Kijevbe a fővezérével támadott, akit én megöltem, így, mivel nem volt örököse, feloszlott az uralkodóháza. Most Kazárban és Kijevben lázadó seregek állomásoznak.
Ilyen se volt még, betámadásuk után 3 évvel már fel is oszlottak.
Valószínűleg a követemmel megveszek pár jó egységét, de Kijevet visszaszerzem, mert még a vár az enyém, és megy a felmentő sereg.
Most már mindenkivel békében állok; 1233-at írnak. Meglévő tartományaim: Magyarország, Bulgária, Havasalföld, Erdély, Horvátország, Szerbia, Görögország, Konstantinápoly, Velence, Egyiptom, Korzika, Szardínia, Málta, és az összes tengeren legalább egy hajó, de inkább kettő + Kijevet visszaszerzem.








364 levél
Válasz 04.11.20. 18:15 #1938
Bucca
Most azon agyalok, hogy milyen melléknevet adjak a krónikában szereplő következő királyomnak, aki uralkodása kezdetén rém gyenge volt mindenből (2-3 tapasztalat minden téren, de volt amiből 0), de a folytonos hadakozás, és jópáőr győzelem megedzette, és egész befolyásos uralkodó vált belőle.
Mivel tudnám ezt érzékeltetni?
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
364 levél
Válasz 04.11.20. 18:00 #1937
Bucca
Végigolvastam, qrvajó volt
Ízirájder öcsém!!

A Kalanos nevű bérgyilkosod felfogadásának jelenete engem erősen emlékeztetett arra, amikor az Egri csillagokban a cigány is jelentkezik a várvédők közé.
Mindenesetre magam elé képzeltem a jelenetet, és a családtagok nem értették, miért kuncorászom annyit.

"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
66 levél
Válasz 04.11.19. 21:22 #1936
csimpi-limpi
Ettől a két mondattól aztán igazán fetrengtem a röhögéstől:
" Jájj, instállom, kezitsókolom á méltóságos úrnák, de még á lábá nyomát is, á devlá vergye meg váksággál áz összes ellenségimet, há meg nem hálálom ezst á nágy kegyelmességet! És megragadá az én kezem e szókkal és tsókolgatá azt szintúgy, s tsak miután távozott, vettem volt észre, hogy bizony köves gyűrűmet bizonnyal megkaparintá ezen tselekedetének örve alatt. "

Már írtam, hogy tetszik az írási módozatod, de most aztán abba ne hagyd... Remélem bírod így az 1400-as évek közepéig...

Azért várom Bucca krónikáját is, az más miatt jó.

Sajna, amit mára terveztem 3-4 órás, csatákban bővelkedő játékot, elmaradt.

Talán holnap, de akkor ezerrel.

Remélem Ti azért haladtok valamicskét hétvégén, hogy legalább olvashassam a krónikákat...
2755 levél
Válasz 04.11.19. 20:15 #1935
slender
Beszartam.
megint más próbálá a SZTAKI Szótár néven nevezett titokzatos mágus varázstudományát.
Meg az orgyilkosos rész....
Ennyi. Nem vagy normális.
Qrva jó!
Egyébként javaslom, hogy Karthágót romboljuk le.
364 levél
Válasz 04.11.19. 16:15 #1934
Bucca
Ne félj, azért bőszen jegyzetelek, de ezt a stílust határotottan irigylem tőled.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.19. 16:13 #1933
Manta GT
Abba ne hagyd!!! És jegyzetelj, jegyzetelj, jegyzetelj!
364 levél
Válasz 04.11.19. 16:09 #1932
Bucca
Á, dehogy, most a gépcsere, meg a meló lekötötte az időmet, még csak 1200 környékén járok, tehát a java még hátravan.

Napi kb. 6-7 órát a gép előtt dolgozok, így nem minden este van erőm játszani, főleg, amikor úgy érzem, kifolyik a szemem.

Én szted folytassam?
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.19. 15:52 #1931
Manta GT
végére értél már?
364 levél
Válasz 04.11.19. 15:44 #1930
Bucca
Olvasva a te krónikádat, felmerült bennem a kérdés, hogy nekem érdemes-e folytatnom?

Attól tartok uis, hogy a tied mellett az enyém unalmasnak fog tűnni.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
364 levél
Válasz 04.11.19. 15:26 #1929
Bucca
Ott még sosem jártam, azt nem próbáltam ki, mert nem tudok vmi gyorsan gépelni.

Csak ide szoktam irogatni.
Most elkezdem olvasni munkád gyümölcsét
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.19. 15:09 #1928
Manta GT
A Spanyolok Krónikája, 3. kötet:


Az Úr 1107-dik esztendejében Granada várának kapuja betöreték s berontának rajta hős spanyol hadfiak, kik is mind élteték vala VI. Alfonso királyt! Láták szörnyű pusztulását a várat védő pogányoknak, kik is hosszan éhezvén az ostrom utólsó hetiben már egymás testit falák. Bizony egyetlen túlélőt sem is találhatának a vitézek, tsupán egy fogsort, mely tulajdon ajakit harapdálá nagy éhségében. Ez iszonytató pusztulás láttán Pedro herceg úr borba fojtá rettenetét, s az iszákosok fertelmes bűnösségébe esett vala, jóllehet tsupán ezen esztendőben lépett volna atyja ura szolgálatjába. Urunk nem sokat kesergett emez okból, mert Pedro herceget amúgy sem állhatá és szederjes orcája nem vala kedves őelőtte, míg annál inkább kedvelé El Cid vezért, s adá néki az „Építő” czímet, hogy ismernék őt e néven a földnek minden országai. A pápai udvarhoz érkezvén Don Padilla öszvetalálkozott Szicília normann urának leányával, Constanzával s engedélyt kére Alfonso királytól, hogy emez hercegi kisasszonyt menyéül kérhetné. Urunk ez évben úgy ítélé, hogy Fernando herceg hivatott a spanyol hősiességnek és lovagi erényeknek sokszáz évekre fényes hírnevet szerzeni, ezért küldé őt testőreitől övezve tsupán Marokkóba, hogy vína meg az ott vezérkedő Yusuf herceggel, ki is sógora vala Isabel nővére révén, akit a hitetlen eb asszonyává tőn pogány szertartásokban.

1108-as esztendő elérkezvén, Fernando herceg megütközött Yusuf herceg 485 pogányból álló hadával s bizony igen dicső harcot víva, melyet túl nem élhete, de örök időkre bejegyzé nevét a krónikákba s a muzsikások és poéták énekibe. Don Padilla levelében tudatá ez esztendőben, hogy Constanza szicíliai hercegnő keze tőle megtagadtaték, mi által VI. Alfonso király felingereltetett a szicíliai ellen, ki méltatlannak találá a spanyol hercegeket leánya férjéül elfogadtatni. Megdühödve ezen, haragja eme méltatlan fiak ellen is fordulván, küldé Garc herceget testőreinek csapatjával, hogy tegyen vitézi tetteket Yusuf herceg ellen, nem is nagy titokban bizakodván, hogy eme ifjú szintúgy vesztét leli a harcmezőkön, miként az ő bátyjai is annakelőtte.

Bizonyságát tevé ezen esztendő ismét jó királyunk bölcs előretekintésének, mert bizony úgy történt vala minden, ahogyan ő azt elméjében eltervezé, s Garc herceg elszánt csatározásokba botsátkozott Yusuf herceg hadaival s úgy igen halálát lelé, amint atyja ura azt látá jóelőre. Ezen 1109-es esztendőben a francúzok haddal rontának Anjou tartományra, mely némely időktől fogva az ángliusok birtoka vala, kik a spanyol korona szövetségébe nem tartozván inkábblan az istentelen pogány almohádokkal közösködének. Régi sérelmeit feledvén azonban VI. Alfonso mérlegelést tőn szüvében és úgy találá, hogy a francúzok nem oly szövetséges, kiknek barátiságából tehetős hasznokat reméllhetne eljövendő esztendők során. Ezen okból nem nyújta nekik segedelmet azon formán, hogy haddal rontana az ángliusok szomszédos tartományára, Akvitániára, mely pedig igen tsalogató lehetőség vala. De ezen évban Alfonso király inkábblan mezőgazdászati dolgokban mutatván érdeklődést, fordítá erre a kincstárnak tartalékit s ada a parasztoknak művelésre több földeket s rendelé a mesterembereknek újonnan földet mívelő szerszámokat gyártatni, s teve olyas könnyítéseket az egyszerű pórok terhein, mely intézkedésivel kiérdemlé a „Jó gazda” czímet s boldog vala a nép az ő kezei alatt. Pedro herceg ez évben vevé atyja parancsát, hogy betörvén Marokkóba testőrtsapatának élén, vitézségével hűen szolgálja atyja urát.

Az Úr 1110-es esztendejében aztán Pedro herceg tevé, amint atyja rendelé a vívást Yusuf herceg ellen, ki is megölé őtet mind a nemesi ifjakkal, kik testőrzésére parncsoltattak. Jött híre ez évben azon ánglius földről, melynek királya szövetségre lépni nem akart vala Alfonso királlyal, hogy eme nép oly tsudás dolgokat építtetend és oly sok dolgokat megújíttand és újonnan felfedezend, hogy mind a föld országaiban tsak álmélkodással emlegettetének az ő tselekedeteik. Említtessék meg ehelyt Don Padilla, az udvar követe, ki parantsolat szerént járá ezidőben a szent Német-Római tsászár országait, s I. Philippe tartományaiban is látogatást tőn, keresvén mindenfelé alkalmatos hercegkisasszonyokat, kik urunk szeme fény, Ferdinand herceg hitveséül alkalmasnak mutatkoznak. Imez emlegetett herceg pedig vevé magához atyja parancsával az ő seregét, s az így táborba szállott 960 harcias spanyol vitézzel reáronta Yusuf hercegre, feltevén magában, hogy bátyjai halálát mindenképp megbosszuandja.

1111-ben megmutatá az Úr nagy kegyelmét és szeretetét VI. Alfonso királyon s az ő házanépén, nemkülönben az ő országán s annak minden nemes és nemtelen lakóján, barmain és jószágain, mert megszülete öregedő királyunk ágyas házában Juana hercegnő, kinek szépségén és egészségén felette örvendezék az egész spanyolhon. Megjöve híre még ez évben Ferdinand herceg oly győzelmének, melyhez hasonlóról krónikások még nem regéltek, mert vezeté az ő seregét győzelemre, s megölének 254 pogányt, általadván testüket a földnek, lelküket penig a pokolnak, hová tartozandók valának, foglyul ejtének, ám 99 aranyakért szélnek eresztének 78 istentelent, s mindezen csatározásokban nem veszítének, tsupán 14 jó spanyol vitézt. Valamely zsákmány felett fojtatott czivakodásban Ferdinand herceg oly mértékben ragaszkodott osztályos részének nagy voltához, hogy katonái, s az őszájuk nyomán a nép nevezé őt „Kapzsinak”, de mindenek elismerék, hogy nagy hozzáértés lakozik őbenne a pénznek dolgai iránt. Ferdinand herceg alig megpihenhetvén arr eszmélkede, hogy a szomszédos Algériában fellázadott atyja ellen Idris, az almohádok hercege, s kevés számú tsapatai élén meghirdeté enmagát a tuaregek vezérének. Megfogyatkozott tsapatait a várukba zárkózott pogányok őritetésére hátra hagyván, Ferdinand herceg 700 emberrel reárontott a rebellisek tartományára, mely aranyban gazdag föld vala s ékes építménaek is valának felépítvék azon a földön.

1112-ben megütközött vala Ferdinand herceg 203 pogány tuareggel s elveszíte hadából 68 vitézt, de megöletének ott 140 pogányok és fogságba esének nemesek is hárman, kikért tsaládjaik fizetnek vala 1286 arany váltságdíjakat. Találának penig azon országban a hadak, miként remélék, aranyat, sok kereskedőktől látogatott kikötőt, s fogadót, hol múlatságokkal tölték idejöket, beszélgetvén távoli tartományokból érkező hadviselt férfiakkal, kiknek kedvét történeteikkel felébreszték a jó Alfonso királynak zsoldjába állani. A tsudálatos haditetteknek sokságát látván örvendezett a spanyol nép az ő szívében és járultak a trón elé mindenek, hogy hűségökett jó királyunk, VI. Alfonz szemei előtt bizonyítván bizonyítsák. Bizony, nem volt ezen esztendőkben boldogabb és hívebb nép a spanyolnál! Ostromot kitartván az almohádok hercege, a sok tsatában győzedelmes Yusuf, seregek érkeztenek Marokkóba, hogy amaz tartományban a népet letsendesítenék és az ostromló tsapatok számát növelnék volna. Ekkoron jöve híre, hogy a szent Német-Római tsászár hadat üzene a francúzoknak, kik is mindketten szövetségben valának dicső Alfonso királyunkkal. Rövid időkig sem habozván királyunk meghozá döntését s megüzené sógorának, a francúz I. Philippe királynak, hogy immáron szövetségben véle többé nem maradhatván, meg nem támadandja, de szíve a véle rokoni kötelékben ugyan nem, de lovagi szövetségben álló tsászár őfelségéhez húz, ki is többször bizonyula az esztendők során a leghatalmasabb seregek vezérének, így az erős és bizton támaszt adó fegyverbarátságot választván, Alfonso király megmarada a Német-Római tsászár hűségében. Tevé pedig ezt azon megfontolásból, mert látá, hogy a francúzok országa immáron kétfelől szorongattatik, lett lévén szintúgy háborúság az ánglusok és őközöttök. Tisztelé penig a tanácsadó urak gyülekezete ezért Alfonso királyt és ezért adák az ő fiának, a dicső Ferdinand hercegnek a „Nagy harcos” nevet, hogy kedveskednének ezzel az ő atyja színe előtt. Don Padilla ezen esztendőben megkérni indult az ánglusok hercegnőjének, Bianca úraszzonynak kezét, ki Toulouse tartományban a tengerparton rendezé udvartartását, s fogadá követek, lovagok és mások hódolatát, mivel tsudálatos és eszes szépség vala.

Az Úr 1113-dik évében atyja szavával szembe nem szegülhetvén ezen ánglus hercegnő nem nyújtá kezét Ferdinand hercegnek, jóllehet Don Padilla minden ajándékokkal és érvekkel meggyőzni igyekezvén az ő szívét az ifjú herceg felé hajlítá, de atyja tervei véle bizonnyal mások valának. Ezen esztendőben a hős herceg Algériában zsoldosokat toborzott vala, 40 faris lovagot, 100 pánczélozott lándzsavivőt, 100 hűbéri lándzsavivőt, 40 lovas íjászt, 100 bizantiumi gyalogos katonát, 120 arab kardvívó gyalogost, 40 jó angol pónikat lovagló hobiláriust és egy ballistát kezelő tsapatot. Vezeté penig ezen zsoldossereget Tuniszban, melynek földében szintúgy aranyat sejdítének, s ennél még tsak jobban is gerjeszté harci vágyukat, hogy maga a hitetlen almohád kalifa, Idris védet tsekély hadat vezetvén.

Megszületék az Úr 1114-dik évében Enrique herceg, kinek születésén az udvari feltserek és kyrurgusok igen tsudálkozának, mert jó urunk, Alfonso király betölté 59-dik esztendejét az Úr kegyelméből és jó ideje nem vala már néki kitsiny gyermeke, tsak az ezidő szerént 3 esztendős korba lépett Juana hercegnő. De jó királyunk tsak örvendett s nem hajtott a kyrurgusok szavára, kik óták volna őt az erős munkálkodástól, hogy jobb erőben maradna s tovább hordozhatná fején a spanyol koronát, melynek oly sok ditsőséget szerze. Boldogság tölté el az ő szívét, hallván, hogy fia, a hős Ferdinand herceg megölé Tuniszban Idris kalifát, a pogány almohádok urát s kitarjeszté a korona fenhatóságát eme tartományra is, tette penig mindezt tsupán és tsak 93 zsoldos vitéz s egy testőrzőjének elveszejtése árán, míg elhullot a harcban 254 hitetlen, s foglyul esett 2 nemes és 123 nemtelen katonájával egyetemben maga a kalifa is, ki kegyelmet nem remélhetvén sorsába beletörődött vala és büszkén vállalá a halált. Az úr irgalmazzon hitetlen lekének! Utódjául a Marokkó falai mögé elfedezkedő Yusuf herceg nevezé koronáztatott, e néven másodikként kalifává.

Az 1115-dik esztendőben a mi Urunk, Jézus születésének és kereszthalálának tőszomszédségéban, Tripoli kastélyában tartott udvarában Don Padilla felkeresé Egyiptom szultánját és ajánlá nékie szövetségre lépni kegyes királyunkkal, Alfonso-val, a „Csodálatos Építővel”, a „Jó Gazdával”, a „Field Defense Specialisttal”, mely nevet akkoron sem érte még senki, esztendők múltán. Ez okból jó királyunk küldetett vala tudós férfiakért, kik megfejteni imez ánglus szavak érteményét az udvarba térni hívattak, ám nem boldogulának eme talányossággal, pedig ki használt ingát, más használt boszorkányos praktikákat, megint más próbálá a SZTAKI Szótár néven nevezett titokzatos mágus varázstudományát. Ezért hát urunk elrendelé a tehetetlenek megégettetését, mert ha megfejteni nem is tudták volt e szavak jelentését, tselekedeteik és próbálkozásaik eretnek hajlandóságikat megvilágíták s jó királyunk úgy gondolá, hogy legalább ezen kisebb öröme hadd teljék e bűbájosságokkal élő férfiaknak puszulásában. Ezenközben hírnököt indíta Ferdinand herceghez és utasítá őtet, hogy végyen zsoldjába Algériai kortsmákban idejüket múlató hadviselt férfiak közül 80 lovas számszeríjászt, 40 mameluk lovas íjászt, várfalak töretésére penig egy mangonelt, annak mindennémű kezelőivel egyetemben, valamint 180 viking harcost, kik a messzi Észak egy örökkön havas országából érkezének az ő híres csatáiról szóló regéket hallván s óhajtván szívökben nagy hévséggel szolgálni urunkat. S tudván tudva, hogy a politika s királyok ügyletei olykor nem a lovagi fegyverek útján dőlnek el, utasítá cordobai kormányzóját királyunk, hogy ama tartományban azon frissiben felépített tavernában keressen alkalmatos férfiút, ki járatos a mérgek használatában, lesvetésben és csapdaállításban, orozva tett késdöfésekben és bizton mozog setét folyosókon, fel nem ébresztve az őrizők gyanakvását.

Az Úr 1116-dik esztendejében megszámláltatván a kintstár bevételi, úgy találák, hogy nincs az Ég alatt oly gazdag és dús ország, mint Spanyolhon, melyet kegyes és nagy böltsességű urunk, a jó Alfonso király értéssel kormányozva sosem is hallott jólétre juttata. Vette továbbá nagy örömmal a hírt az udvar, hogy elhullot sokévi ostrom után mind egy szálig a Marokkót védő pogány sereg, s írmagva sem maradott ezen okból az almohádok istentelen fajzatának. Felette vígadozott jó királyunk és mind az egész nép, mikoron a lakomák fényét jó kedvével és elmés tréfáival emelő idős El Cid valamely átmúlatott éjtszaka után többénem ébredett meg. A Jó Alfonso király szíve megkeseredék, úgy gyászolá hites jó barátját, lovagtársát, kinek hűsége példátlan vala mindenkoron és vitézségét megörökítendő oly síremléket rendelt, minek tsudájára jár minden nemzet, minden időkben. Hírt küldött ez esztendőben Don Padilla Tripoliból, s jelenté, hogy az Egyiptom szultánjának trónja léptsejére helyezett szövetségi ajánlatot a pogány fejedelem és tanátsnokai áttanulmányozák, s mindennémű jószándékokról biztosítván Alfonso királyt, sajnálkozván jelenték, hogy szövetségre nem léphetnek, mert nagy hadakozásokban állanak a bizantinusokkal, kik ezidő szerént urunk szövetségében tartatnak vala. A jó Alfonso király tudomásul vévén imez izenetet, küldé követét Alsóbb Örményországba, hogy keresné fel a törökök szultánját, kikről oly híreket hallott volt, miszerént háborúságban nem keveredvén alkalmatos szövetségesek leendhetnek. Ezen esztendőben Őszentsége, II. Orbán pápa küldé az ő püspökét követségbe, s mondá az ő szája által oly szókat, melyek érteményében igen óhajtá volna VI. Alfonso királyt szövetségesinek táborába szállani. Kegyes királyunk hálás szívvel fogadá ezen javallatot és pecsétjét az okiratra ütvén bizonyítá mindenek előtt, hogy hűséget vállal Pápa urunk minden tselekedete és szándoka iránt. Bennső termeiben azután jó királyunk magához hívata engem, ki tselekedeteit lejegyezhetni az Úr kegyelméből rendeltettem s elém tárá titkos terveinek egyikét. Tudtomra adá, hogy cordobai kormányzónk küldetett hozzá egy olyas férfiút, ki titkon szertejárva a világot, rettegést és halált osztogató keze lenne őfelségének, ki ellenségit határainktól távol is legyőzhetné eme férfiú tőre és mérgei és más praktikái által. Reám parantsola tehát, vállalnám el e férfiú kifaggatását, míg ő maga rejtezne hálótermének titkos fülkéjébe, melyből ifjonti korában dőre és ledér kalandokra indulni szokott volt egykoron, saját felséges füleivel is ama férfiú tudományáról meggyőződhetvén e furfang által. Adá felvennem egy díszes köntösét és parantsolá az ajtónállónak beengedni ama férfiút, midőn pedig az belépett volna, királyunk elrejté magát. Jöve pedig azon férfiú és vala az ő bőre, mint az olaj, olyan barna és forogtak volt szemei üregükben, nagy megrettenést mutatván, merthogy ezideig nem is alítá, kinek szolgálatára lett légyen rendeltetvén. Kérdém akkoron az ő nevét s mondá rá fogvacogva, hogy bizony kereszteletlen ő, de a milíciák parantsnokai a Carlos Kalañhos névvel illeték őt, midőn kikorbátsolák számos városból egy s más alkalommal, mikor is igaztalanul vádolák tolvajlással, erőszaktétellel és kortsmai bitskázásokkal. Mondá penig, hogy ő jőve India földéről, ahová tsaládja menekült volna sok évszázadokkal ennek előtte, lévén ők a fáraó gyermekei, de nem hívék nékie, mert igen alattomos pislogásokat tőn ezen beszéde alatt. Mondám ekkoron, elrejtezett királyom parantsolatja szerént, hogy kévánnám szolgálatait egy-némely nemtelen czélok érdekében igénybe venni s illően jutalmazni is, midőn e feladatit sikerrel látandja el. Ekkoron ő leborula a földre, térdemhez csúszott vala és tsókolgatá az én czipellőmet, mondván nagy felszóval: Jájj, instállom, kezitsókolom á méltóságos úrnák, de még á lábá nyomát is, á devlá vergye meg váksággál áz összes ellenségimet, há meg nem hálálom ezst á nágy kegyelmességet! És megragadá az én kezem e szókkal és tsókolgatá azt szintúgy, s tsak miután távozott, vettem volt észre, hogy bizony köves gyűrűmet bizonnyal megkaparintá ezen tselekedetének örve alatt. De még ennek előtte mondám néki, mi légyen feladata, mit figyelmesen hallgata és legott el is vállalá. Ezen feladat penig hivatott az ő rátermettségét bizonyítani, mely szerént ha sikerülend valamely módon a pápai követet, az Aragóniában lévő jámbor Piccolomini püspököt jobblétre szenderítenie, további királyi kegyben s más feladatokban is részesülhetik. Mondám azonban nékie, újabb hálálkodásit megelőzni szándékozván, hogy jelenlétét az ellenség, avagy bármely más ország, vagy megölettetésre kijelölt személy őrizői meg ne szimatolhassák, mindeneknek előtte mosakodást míveljen. Elkezdé ekkoron haját szaggatni és siránkozásokat tőn, jajgatván eme parantsolatom felett, mondván, hogy eleddig víz nem érinté testét, tsak amit a Teremtő az égből hullajtott, de az is tsak mértékkel, mert előle mindétig sikeredett valamely kortsmákba behúzódnia. Bizonygatá ugyanvalóst, hogy mind, akik eddig testöket vízzel meglotsolák, megholtanak, avagy megholni fognak, mely dolognak őszerénte erős köze vagyon a víznek bőrrel történő érintkezésbe jöveteléhez. Behívatám akkor az ajtónálló darabontokat s parantsolám nékiek beléhajítani egy dézsa vízbe eme Kalañhos nevezetű férfiút, mert igen szaglék vala s nem kellemetesen. Ekkoron nagy vígsággel felfedezé magát a rejtekajtó mögül jó Alfonso király és igen dítsére engemet, melyet hálás szívvel és alázattal fogadtam volt. Monda penig nékem, állítanék ki úti menlevelet emez Kalañhos nevű férfiúnak, de megtsalatván a világot, ne nevezzem őt e néven, hanem hitetvén a gyanakvókat szóljon e levél Don Álvaro Sanchez nevére. Királyom parantsolatját menten teljesítém s küldetém a menlevelet azon férfiúhoz, ki akkoron már a mosdatás keserűségit feledvén a konyhában koldult disznótsülköt szorongatva a szolgáló leányokat hajkurászá a palota folyosóin, de a drabantok fülön tsípék a gazfickót és kihajíták őt a kapu elé, egynémely farbarúgásokkal pedig útra bíztaták, hogy menne volna teljesíteni feladatát.

Ím, ezek történtek 10 esztendők során Spanyolhonban, melynek határai kiterjedvén gazdagsága megnövekedtén a nép felette örvendezett és nem feledé az Írás szavát, mely szerént mondá az Úr Dávid királynak: Dávid, hallod-é szómat? S felele Dávid király illő alázattal szívében: Miért mondod nékem, Uram, Izráel Istene, hogy Dávid, hallod-é szómat? S szólott a Seregek Ura nagy villámlások és égzengések közepette: Azért mondám néked, hogy Dávid, hallod-é szómat, mert a te neved Dávid vagyon! Megrettent akkoron Dávid király az Úr véghetetlen böltsességétől és mindenek felett való hatalmától és födözé az ő orcáját köntösével és mindenkoron dítséré azontúl az Urat. Ámen
756 levél
Válasz 04.11.19. 15:07 #1927
Manta GT
Csati = CHAT, a fentebbi menüsorban balról a 2. helyen.
364 levél
Válasz 04.11.19. 11:07 #1926
Bucca
Én meg az RTW topicban vártalak, hiszen ott hívtál ki!!

Te gyáva, megfutamodsz? Derék székelyeim küldöm utánad, ha elszaladsz!!

(Nem értettem mi az a csati, úhogy ezért nem válaszoltam)
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.19. 11:01 #1925
Manta GT
no, ha nem jössz, akkor én most elvonulok, hegyezem lúdtollam és írom spanyolhon további 10 esztendejének krónikáját.

Csővázlat
756 levél
Válasz 04.11.19. 10:53 #1924
Manta GT
364 levél
Válasz 04.11.19. 10:52 #1923
Bucca
Nagyon mélyen gyökerezhet benned, de hidd el jól illeszkedik lényedhez, és végülis egyetemes igazságról írtál régies formában.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.19. 10:50 #1922
Manta GT
az utolsó bekezdés lényem leglényegéből fakad: a tömör, ős-káoszból teremtetett végső és túlhaladhatatlan hülyeség esszenciájából.
364 levél
Válasz 04.11.19. 08:17 #1921
Bucca
Naon jóóóó volt.

Az utolsó bekezdést hogy sikerült összehoznod?? Nekem még álmomban sem jutna eszembe hasonló ökörséggel sem befejezni a krónikámat

Nem semmi agymunka lehetett kitalálni és beírni!!
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.18. 17:53 #1920
Manta GT
Ürülök, ha teccett!
2755 levél
Válasz 04.11.18. 17:41 #1919
slender
Hát ez már őrület Manta, hogy mennyi ökörséget le tudsz írni ómagyarul.
"És nevezé az Úr azon egyenest Érintőnek,"
Gyerünkgyerünk! Nagyon jó!
Egyébként javaslom, hogy Karthágót romboljuk le.
756 levél
Válasz 04.11.18. 17:02 #1918
Manta GT
Spanyol krónikás, második részes... szerintem.

Midőn felvirradott reánk az 1094-es esztendő, az Úr kegyelme a lengyelek királyának, I. Wladyslaw-nak szívét jó urunk, VI. Alfonso felé fordítá, s követe útán szövetséget ajánla néki. Alfonso király keresztyéni indulattal elfogadá eme fegyverbarátságot, s esküt tőn a Szűzanya nevére, hogy a szövetséget meg nem szegi, tsak ha ippeg meggondolná magát, vagy penig a szükség hozná úgy, avagy netán, ha az Úr oly kedvet ad nékie egy reggelen felébredvén, s ez okon a bal lábát kegyeskedik a prémes bársonytakarók alól elsőbben palotája márványpadlatához érinteni. Míg a polonézek követe az udvar vendége vala, láthatá, mitsodás építkezések folyának szerte Spanyolhonban, mily tenger lándzsások, nyíllal lövők és nemes jineto-k képeztetnek urunk hűbéres tartományiban. Ezenközben Don Alfonso de Padilla, a királyi követ, kit is mindenek irígylének, hogy oly nevet viselhet a keresztségben, mi legszentebb királyunknak is adatott, a portugál lázadók felé utaztában egyik mérföldet rová a másik után nagy sebesen.

Az Úr 1095-ödik esztendeje ismét nagy vígasságot hozott: fenséges atyjának szolgálatába állott hű testőreivel egyetemben az ifjú Sancho herceg. Ezen ifjú lovag nagy hírnevet szerze máris vitézi tettek sokaságával, s négy csillag díszíté vezéri buzogányát, melyet mind a 6 ujjával büszkén szoríta jobbjában. Eme táltosjegyet az egyház bölcs férfiúi, s velük egyetéreményben a tanult udvari csillagász is rossz omenként értelmeztek volt. Úgy vélekedének, a herceg dédanyja, s dédatyja, kik jó királyunk hites asszonyának nagyszülei valának, egyazon nemesi család sarjai lévén oly csillagzat alatt költék nászukat, melynek átka most ezen tehetséges ifjúra sújta le. Míg Alfonso király ezen búslakodna, Maria hercegnő vidítá szívét kedves bohóságaival, s unszolá kegyes atyját, engedné őt nővére után, az almohádok egy deli hercegével frigyre lépni. A lágy szívű Alfonso király, ki mindig meghallgatá a könyörgést, nem tudván ellent állani leánya sohajtásinak, útára botsájtá őtet, hogy erősítné a rokoni érzületet a két királyság között.

Midőn 1096-ban hírek érkeztenek, hogy a törökök szultánja bírá népének hűségét, bizodalmát legkiválóbb mértékben, Alfonso király kiterjeszté birodalmának határait a portugál partokig, hol is birodalma gazdag és a végtelen tengerrel határos tartományt nyere. Vagyishogy eme tartomány ura tevé ezen ígéretét, fogadván szent esküvéssel, hogy tsupán egy esztendő múltán minden hadával s birtokaival, jobbágyaival és barmaival Alfonso király hűbéreséül szegődend. Jókor jöve ez örvendetes híradás, mert éhínség dúla Leonban, s a barmok nyavalaákban megbetegedvén tsak hullának s csontjaik az utak mentén fehérlenek vala. Ez időben érkezék a szent Német-Római Birodalom követe, hogy urának baráti érzületét Alfonso királyunk elé tárja s kérdést intéz vala urunkhoz, nyújtana-é szintúgy baráti jobbot? Dicső királyunk nem tagadhatá meg lovaghoz és királyhoz méltó tselekedetet a Tsászár őfelségétől már tsak és tsupán azon okból sem, mivel alítá, hogy eme uralkodó később hasznos szövetséges, avagy veszedelmes és nagy számú seregekben gazdag ellenfél leend, amint az Úr akarja. Midőn mindezeket elméjében forgatá, úgy találá, az Aragóniával és Navarrával szomszédos Akvitániát bíró ánglus királyt is kellemetes volna baráti között tudnia, így Don Padillát petsétes úti levéllel ellátvan rendelé őt Velsz tartományba, s parancsot adott vala néki szövetségbe hívni II. William ánglus királyt, minden népeivel és országaival egyetemben.

1097-be fordulván az idők kereke, a portugál föld ura beváltá fogadalmát, melyben ígéretet tőn, hogy a spanyol hűbériség igájába fejét hajtani szándokozván, kegyes királyunk kezébe ajánlja életét és birtokait, valamint 39 nemes hűbéres lovagtársa s ennen maga paizsát és fegyvereit. Követé őt ezen tselekedetben 300 lándzsása, kik mellett 120 íjász is szolgálta volt egykoron portugál földek védelmét. Alfonso király kegyes jóindulattal fogadá hódolatukat azon ünnepségen, melyet az udvarban rendeztek sok tsudás építkezések befejeztén való hálaadásul, ahol is elnevezteték jó királyunk „Nagy Építő Alfonso” névvel, s rendelék e dicső czímet minden oklevélben illő díszekkel övezve megfesteni. Sok vígasság közepette mindazon által tsüggesztő hírek érkezének s fátyolozák el urunk fényes tekintetét, mert felfedezteték a hős el Cid, a palota kanczellárjának ingatag erköltse s elbúsula a király, hogy hiszen mitévő légyen immár oly vezérrel, kit kevés számú tsengő aranyak is eltsábíthatnának, lett légyenek bár valamely gonosz ellenség aranyai azok. Mindezeket forgatá szívében és tanácsnokit faggatá, kik is mondának ezt, kik is mondának azt. Végezetül jó urunk nehéz vívást tőn elméjében és bölcs döntvényt hoza: a korábban néki ígért Portugáliát tsak kapja meg hűbérbirtokul Lord Cid, s ha szolgálatában bármi hiba találtanék, vétessen vissza tőle mind a királyi kegy, s kapja más a kanczellári czímet, a dús Portugáliával egyetemben.

Krisztus Urunk eljövetelénk 1098-ik esztendeje sötét hírekkel köszönte reánk. Algériai udvarában a pökhendi pogány eb, I. Yusuf elutasítá Maria hercegnő kezét, kinek megaláztatását királyunk semmiképp sem tűrheté. Nem orvoslá a büszkeségen esett csorbát, hogy szövetségét és oltalmazó paizsát, harczos fegyverét ajánlá I. László király, a szittyák, avagy más néven neveztetvén az ungárusok, megint mások által neveztetve a magyarok nagy királya, kinek eleji, házanépe, s nemes és nemtelen jobbágyai tsak nemrég térének az egyház kebelébe, de már számos szent, s jó vitéz királlyal bírtak volna és I. Alexius, a bizantinus görögök királya, ki enmagát tekintvén főpapnak, nem hajt Róma Püspöke, Őszentsége, a pápának szavára. Nem orvoslá az sem, hogy a hős lovag, el Cid több tselekvéseket tőn, melyek Alfonso király iránti odaadását oly mértékben bizonyíták, hogy kiérdemlette velök a „Betsületes” nevet, melyet adományleveleiben s más okiratokban használni számára királyi keggyel megengedtetett. Királyunk dúlt szívét elborítá a harag hulláma mindeme örvendetes történésekre nem tekintvén s fel nem vidulhatván ezek felett, mivel igen fájlalta volt a hercegnő kezének elutasítását. Egybeszólíta vezéreket és tanácsosokat s mutatá nékiek elkeseredését, hogy felgerjedjen haragok, s kardjaikat csörgetve, paizsaikat rázva fenekedjenek az ebhitű kalifa hitszegése okán. Tette pedig mindezt jó királyunk értő számításból, mivel Maria hercegnő ranghoz illő kiházasítása miatt nem rettentette a jövő baljós rémlátásokkal. Ismervén azonban a dicső római, Caius Iulius Caesar hadtudományokról írott munkáit, melyeket magam fordíték latinból ékes kasztíliai dialektusra nékie, s pontos érteménnyel bírt a casus belli jelentésének mivoltáról. Felbőszült hadait tehát Cordobába küldé, leckéztetnék meg az ott öszvegyülemkedett pogány hadakat s foglalnák el azon földet tőlük. Küldete 400 lándzsást és 60 milicistát, valamint 100 parasztot, s rendele melléjük, hogy távolabbról is irthassák a pogányt, 180 íjászt és 200 vitéz jineto-t. Seregének vezérül jelölé a portugálok 40 feudális lovagjának kapitányát, kit igen megkedvelt vala azon rövid idő ótától, melytől fogva hűségét felajánlá. Gondolá azonban magában: mit ér e had, ha nincs tehetős és az ellen szívében félelmet gerjesztő tábornoka? Rendelé azért két hercegét, a hirtelen haragú Alfonso-t és a táltosjegyet viselő Sancho herceget a sereg élére állani 38 jó lovagtársukkal. Várta pedig a haragvó spanyolokat 120 sivatagi íjász, 200 paraszt, 180 milícia sergeant és 60 félelmetes almohad városi milicista, kikhez 40 berber tevés íjász csatlakozott.

Midőn 1099-ben sor került a csatára, a két herceg megosztá csapatait és a tartományt keresztülszelő folyam két hídjának közelében állítá fel azokat. Láták, hogy 60 almohád városi milicista és 120 íjász érkezett volt erősítésnek az ebhitűek csapatához. A harc véres vala és hosszú, de a spanyol erőknek fölényes győzelmét hozá. A jineto-k és a lándzsások vitézi tetteit dalnokok fogják zengeni messzi századok során, s a hősiest nevezik majdan a spanyol néven, melynek érteménye egyazon leend amazzal! Életét áldozá 304 nemes és nemtelen spanyol vitéz, de haláluk megbosszulatlan nem vala. Pokolra jutott ottan 268 pogány és keserű rabságba hullott vala 295 más. Nyomorú életüket mentvén 332 pogányok behúzódának Cordóba erős várába, mit balliszták is védtek vala, s rettegve leskeltek ki a bástyák résein. Látván imez csúfos vereségöket, felbontá vélük szövetségét a magyar, a lenygyel, s a bizánci király, megtartva a Krisztusban fogant testvériség szent kötelmét a győzelmes VI. Alfonso úrral. E csatában a trónörökös Alfonso herceg oly vitézségről tőn tanú bizonyságot, hogy minden krónikákban felemlítvék és nevezék őt „Híresen bátornak”. Mindeközben, míg ezek történtek volna, Don Padilla, az udvar hű követe Wessex tartományba érkezvén meglátá Mary hercegnőt, az ángliusok királyának leányát és királya nevében kezét megkérni nem késlekedett. Eszméle úgyszint arra is, hogy a francúzok követe szinte ugyanazon tartományban teljesíté azon feladatot, melyet tulajdon királya reá bízni kegyes volt, s Don Padilla gyorsfutárral küldé levelét e hírrel Algírba, ahol is Maria hercegnő sértett büszkeséggel szemlél, mitsodás kavarodás támadott az almohád tartományokban a cordobai tsúfos vereség hírét meghallván. Maria hercegnő kegyes beleegyezését nyilvánítván azonnal megindula, hogy tiszteletét tégye a francúzok királyánál, ki ezidő szerént I. Philippe volna, s egy arra korban s vitézségben alkalmatos hercegnek kezét ajánlván eme szomszédos királyságot is atyja szövetségeseinek táborába állítsa.

Az Úr 1100-as esztendeje békében telt, ha nem tekéntetik háborúságnak azon ostrom, mely inkább tsak kiéheztetése volt az immáron jó harmadával megapadt védők által nehezen tartott Cordobának. Hercegeit VI. Alfonso ez ostrom idejér Portugáliába küld, pihennék ki magokat, erőt gyűjtve újabb lovagi tettek véghezvitelére. Ezenközben jöve híre, hogy el Cid, a Kancellár, a Hűséges, ki Portugáliát kormányozandó királyi rendelettel megbízatott, oly tselekvéseket és dolgokat mívelt, melyek mindenek feletti hűségét bizonyítvák, így királyától kiérdemlé a „Nagyon Hűséges” nevet, mely megtisztelő czímet alázatos szívvel fogadá és kardját megújra királyunk szolgálatára esketé.

Dicső esztendőnek reméltük vala az elkövetkező 1101-dik évet, de keservesen megcsalatkoztattunk vala. Hiába jött hírnök, ki elregélte, a spanyol hadak dícséretét zengve, Cordoba elestét, s a zsákmány nagyságát, mely 1500 aranyra rúgott volt, az udvar mély bánatba esett, hallatán a kyrurgusok szavát, kik nem találák módját, hogy meggátolják Alfonso herceg elméjének elborultát. Eret vágának rajta és piócákat tőnek az ő testére és hűs források vizét hozaták fejére csebrekkel, s mindez mit sem ért vala. Királyunk ez évben szerzé a „Csodás Építő” nevet, ám jókedvre ettől nem derűle, s komoran vevé gondoktól görnyedő vállára a kormányzás nehéz terhét napra-nap. Cordobában a hitetlenek kitakarodtával lehetővé vált vala militia sergeant-ek hadrendbe állíthatása, melyhez jó királyunk erős parancsal hozzáfogni legott rendeltetett. Megjött híre a nagy mennyegzőnek, mely Flandriában köttetett Maria hercegnő s egynémely francúz herceg között, de királyunk homlokán a redők ennek hallatán sem oszlának.

1102-ben az ánglius Mary kezét nyújtá Sancho hercegnek, ki vezeté őt a templom oltárához és vette vala őt hites asszonyául. Atyja azonban vonakodék a frigyet szövetséggel pecsételni, ilyetén módon Alfonso király utasítá Don Padillát, keresse fel őt udvarában s kegyelmébe ajánlván magát, tégyen szövetségi ajánlatot. Ezen évben Alfonso király nehéz döntést érlelt vala meg szívében, s harcba küldé Granada elfoglalására szerentsétlen, tébolyodott elméjű Alfonso herceget öccsével, Sancho úrral. Tudván tudta penig, hogy a 40 jó lovag reménytelen küzdelemre kárhoztatik azon 560 hitetlen ellenében, kik ama tartományt védék.

Az Úr 1103-as esztendejében emez 2 hercegek hősies csatát vívának azon tengersok pogána ellen, s bizony meg nem futamodtak volna, így halálukat lelték volt süvöltő nyilak záporában és hitetlenek sátáni ordítása közepette. Mi, kiknek az Úr kegyelméből közelről ismerhetni szerencsénk leendett királyunkat, immáron sejdítettük vala, hogy ezen gyászos eset híven illeszkedék az ő titokzatos és bölcs terveihez. Ez esztendőn tölté be 16-dik esztendejét Fernando úr, az ifjú herceg, ki tehetséget mutatott volt már ifjú korában az ölés mesterségéhez, s természete erőszakos voltával sokak szívében félelmet kelt vala, mely is méltán várható oly vitéztől, ki már 4 csillagot vésetett a vezéri botra. Alfonso király 960 emberét rendelé Granadába, hogy ervel vegye azt el a hitetlen bitorló kezétől, ki 681 embert toborzott vala öszve azon tartományban.

A következő évben ismét dicsőség szállott az Úr kegyelméből a spanyol korona hadaira! Az almohádok futván futottak Granadából és gyáva módon eldobálva fegyvereiket kitérének a hős spanyolok elől. Azon évben készült vala el cölöpváruk, melybe legott 216 íjász fészkelé magát, s reszketve várták volna a segedelmet Marokkó felől, mivel eszükbe vevék, hogy bizony egyetlen esztendőnél tovább semminémű praktikákkal a várat kezükön nem tarthatják.

1105-ös esztendőben atyjának nagyobb dicsőségére lovagi sorba lépett Garc herceg, ki titkon zsarolva sokakat megfélemlítvék, ám tehetsége a hadaknak vezetésében atyja méltó utódául tünteté fel. Az ő vezéri botját, miként bátyjáét, az erős kezű Fernando hercegét, úgyszinte 4 csillag díszíté, s a gazdászathoz is alíta valamelyest. Híre érkezett ezen esztendőben, hogy a francúzok népe királyát erőst szereti, a pórok és nemesek hűsége oly mindenek feletti, hogy méltán irígykedhetnek rá azon népek, melyek a széthúzás és lázongás setét útjain botorkálnak. Míg Alfonso király hírnökeit faggatá a világnak dolgai felől, futár jöve a hírrel, hogy a pogány almohádok bátorságot vőnek s berontának sereggel, hogy Granadában rekedt maradékikat megsegéllve kezöket ismétlen azon tartományra tegyék. A spanyol had játszi könnyedséggel győzé meg az ellent, veszítve csupán 15 katonát, míg a hitetlenek 159 embere jutott pokolra. Egynémely foglyaikért a spanyol vezérek 145 aranyakat kaptak, mit a kincstárba juttatának rögvest. Látván az almohád szorongattatását, az ánglius, jóllehet leánya már Alfonso király trónja lépcsején, mint az ő menye foglalt volt helyet, a szövetségi ajánlatot visszautasítani nem restellé, mely tselekedettel megkeményíté iránta jó királyunk szívét. Erős elszánást tőn magában, hogy azon percben, ahogy a pogány ebet legyűré, elégtételt vészen a gaz szigetlakón, ki magát lovaghoz méltón viselni nem tudván ily gyalázatot tőn rajta. Dühét enyhíté idősebb fia, Fernando herceg, ki mívelt férfiak segélyével „Tanult férfiúvᔠvált s atyjának dühét megfontolt érveléssel jó irányba terelni s alkalmasabb idők kivárását javallani oly hathatósan képes vala, hogy királyunk a döntést ezen ügyben békésebb időkre halasztá. Tette mindezt azon októl vezérelve is, mivel bizonytalan vala ezidő szerént Őszentsége, a Pápa hajlandóságai felől, mivel, bár jóindulatáról a Szentatya több alkalommal biztosítá, s ennek csengő aranyakkal nyomatékát is adá, de bizony még szövetséget eleddig fel nem ajánla. Ezen okból elindula Wessex tartományból Don Padilla, megkeresni parancsoltatván nékie a Szentatya udvartartását, s elétárni urunk hódolatát.

Nagy öröm és büszkeség éve lőn az Úr 1106-dik esztendeje! Szolgálatba állott Ferdinand herceg, urunk legkisebb magzata, ki oly tsudálatos vitéz és lovag, s oly kimívelt fő, hogy öregedő királyunk szemében rég kihúnyt tüzek fénye ragyog fel, midőn eme ifjú hercegre pillant, s bizonyo, hogy saját ifjonti éveinek emléke támad fel lelkében. A herceg úr, fiatal kora ellenére máris 6 csillagot hordoz vezéri pálcáján, s materialista lett lévén oly mértékben ért a gazdászati míveletekhez, hogy jó atyja sem különben! Mindemellett királyunk boldogságát tetézi, hogy híradást vőn Granada várható elestéről, mely által újabb gazdag tartomány tartozand majd a spanyol korona alá. A kegyes Alfonso király legbensőbb ismerője, én magam, ki királyságának krónikáját leírhatni méltatlan személyemben kiválasztattatni szerencsés lehettem, úgy alítom, ezen Ferdinand herceg fogja majdan fején hordozni Spanyolhon sok dicsőséget szerzett koronáját. Két bátyjának sorsa, úgy alítom, hasonlatos lészen két egykoron hősi halálta halt bátyjának sorsához, s valamely nagy túlerő ellen rendeltetnek harcolni, ahol is tisztességben, a király és a spanyol birodalom érdekében áldozhatják fel életüket Krisztus Urunk szent nevében.

Mert írva vagyon, hogy teremté a Seregek Ura a Kört és támaszta egyenest a semmiből és rendelé azon egyenest, hogy találkozna amaz Körrel. S mondá az Úr az ő angyalinak: bizony, aki e Kör s ez egyenes találkozása helyében egynél több pontokat felfedezni még tsak megpróbálkozik is, lett légyen ő bármily tudományokban járatos, annak lelke elkárhozik és megfosztatik az örök életnek reménységétől, mert eme egyenes tsupán egyetlen ponton érintheti imez Kört, mert így alkotám meg én, Izráel Istene, a Seregeknek Ura! És álmélkodának az angyali seregek és dícséreteket zengenek vala az Úr böltsességéről és hirdeték az Ő hatalmát. És nevezé az Úr azon egyenest Érintőnek, s rendelé, hogy minden népek e néven neveznék, mind az időknek végezetéig. Ámen.
12314 levél
Válasz 04.11.18. 16:19 #1917
vortób
Huu, én 1150nél járok a magyarokkalt de mostanábban nem igazán vittem.
Inkább most a németekkel fogom vinni és szét verem egyiptomott!MUHAHAHA!!!
,,Happiness is only real when shared."
364 levél
Válasz 04.11.18. 16:14 #1916
Bucca
Menj békével nemes alattvalónk, megbocsájtjuk bárdolatlan beszéded...
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.18. 14:05 #1915
Manta GT
ja, mellesleg: írom a spanyol beszámolót. Jaj, de nehéz most modernül fogalmazni! Nagy jó uram...
756 levél
Válasz 04.11.18. 14:04 #1914
Manta GT
Én meg folyamatosan írok vele és olyan ligatúrákat alkotok, hogy csak na!!!
364 levél
Válasz 04.11.18. 13:25 #1913
Bucca
Köszi az infókat, ezeket biza nem tudtam!!
Illetve csak egy részét, nem ,azt amiről a 2. felében írtál, azt nem tudtam.
A rovásírást ismerem, vhol otthon még ABC-m is van!

A köcsög Ani!!
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.18. 12:07 #1912
Manta GT
Latiatuc feleim zümtüchel

a feheru varu rea meneh hodi utu rea


De ez csak azért hangzik így, mert a latin ABC alkalmatlan a magyar nyelv hangjainak visszaadására - pláne egy olyan korban, amikor még nem "találták fel" az ékezeteket és a több betűvel jelzett hangokat (ty, sz, cs, stb.). Ismered a rovásírást? Na, azzal leírva biztosan nem hangzott volna ilyen rettenetesen.Meg, ha magyar anyanyelvű lett volna, aki írja...

Mellesleg tudtad, hogy köcsög Anonymus egy TELJES, ROVÁSÍRÁSSAL RÓTT KÓDEXET TÖNKRE TETT, hogy legyen mire írnia a Gestá-t!? Akkori szokás szerint kidörgölte az előző írást és az ismét "fehérré" vált pergamenre írt. Azt is tudjuk, hogy legalább másfélszeres lapméretű volt az a bizonyos kódex. De az a gyepes agyú, középkori barbár pap nem tudta elolvasni, hát pogány eretnekségnek minősítette (bizonyára) és megsemmisítette ily módon.
364 levél
Válasz 04.11.18. 11:55 #1911
Bucca
Sztem tökre érthető volt, maradj meg ennél.

"látjátok feleim szemetekkel", és "fehérváru hadu utu menu reá"

Ez így erősen elnagyolt idézet, úgyhogy ha megtennéd, és beírnád ide a pontosat?
Az ilyeneket te ugyis pontosan tudod, megha jól emlxem könyvtárban dolgozol? Ha nem, akkor bocsi.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.18. 11:41 #1910
Manta GT
Mijé? a zenyimé érthető?
364 levél
Válasz 04.11.18. 07:52 #1909
Bucca
Manta, a krónikádhoz még csak annyit, hogy baromi nehéz lehet folyamatosan így írni, biztos nagyon oda kell figyelned.

A tied jóval korhűbb az enyémnél, én sztem nem tudnék így irni, néha biztos hülyeség jönne ki, vagy érhetetlen lenne.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
364 levél
Válasz 04.11.18. 07:47 #1908
Bucca
Én mint sok győztes (és egynéhány vesztes) csatát látott, tapasztalt hadvezér nem ijedek meg ám olyaan könnyen holmi deák szóbeli fenyegetőzésétől!!!!

Úgyhogy inkább ígéretnek veszem amit írtál, és alkalomadtán követelni fogom a teljesítését.

A stílusról meg sztem annyit, hogy egyátalán nem baj, hogy mind3-an másképp írunk, mert ha egyforma lenne, hamar beleunnánk.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
756 levél
Válasz 04.11.17. 16:57 #1907
Manta GT
na ja; én a játékot mindenféle MOD nélkül játszom, sőt, bevallom, még peccs sincs fent (de ez napokon belül változik) és ezért lehet, hogy kicsit más a játékmenet, mint az egyéb, felturbózott Medievalok esetében. Ja, a magyarítást sem szerettem: feltettem próbaképpen a legutóbbi verziót - há-á-át... Túl soxor szerepelt cannot translate felirat. Persze, a lehető legidétlenebb helyeken. Szóval nem kell... Ezért emlegetem sergeant-ot, meg egyebet, mert nem tudom, azt miként fordították az e célből felingerelt MOD-olók. Nem a munkájukat fikázom ezáltal!!! Csak sajnálom, hogy nekem nem jött be, mert így a krónikási munkálataim olykor nehézségekbe ütköznek.

Ja, egyébként a stílusomnak sokat kell csiszolódnia, mert - ha jól megfigyeltétek - nagyon is hullámzó a "korhűség". Mindegy, 1450-ig van időm gyakorolni a nyelvet... Csak legyen, aki olvassa! Későbbiekben nem szándékozom ennyire részletesen írni - pl. csatákról -, de azért lelkiismeretes leszek, ígérem! S ezt vehetitek fenyegetésnek!
66 levél
Válasz 04.11.17. 16:45 #1906
csimpi-limpi
Már miért bántódnék meg?
Nekem is nagyon tetszik Manta GT stílusa, de a Tiéd is.
Mindkettőt élvezettel olvasom.
Csak így tovább... kicsit muszáj dolgoznom is, ha már bent vagyok...

Várom az élménybeszámolókat...
756 levél
Válasz 04.11.17. 16:24 #1905
Manta GT
Ide hallgass, te álcázott SPAM!!! Nemmécc haza!!!
364 levél
Válasz 04.11.17. 16:21 #1904
Bucca
Na mi is ez a baromság itt??!!!

Ezt most mééééé kellett ide!!!

Rája a folytatást komolyan gondoltam, remélem később sem megy el a kedved a jegyzeteléstől!!!
Haj-rá Rá-ja!!!

Csimpi, hogy meg ne bántódj, a tied is jó lett, nálad is van esemény bőven. Én most a bizánciakkal küszködök, ki kell találnom vmit ellenük, hogy nyugton maradjanak, mert lassan kéne készülnöm a mongolokra, ahhoz meg béke kell.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
3 levél
Válasz 04.11.17. 16:16 #1903
bacsisza
Egyszerű E-MAILolvasással lehet pénzre szert tenni. Ha több cég E-maileit olvasod elég tetemes összeget is össze tudsz szedni!!! VIRUSOK KIZÁRVA!!! NINCS VÍRUSVESZÉLY!!! Ha könnyedén akarsz pénzt keresni nézd meg a kmelo.uw.hu weboldalt.
kmelo.uw.hu
kmelo.uw.hu Csak nyerhetsz!!!
BSZ
756 levél
Válasz 04.11.17. 16:10 #1902
Manta GT
thx mind2 versenyzőnek!
364 levél
Válasz 04.11.17. 16:06 #1901
Bucca
Én is itt ülök a melóhelyen, de én hangosan röhögök

Márha a kedves regöstársunk nem veszi rossznéven
Tényleg folytathatod így.
"Szerintem pedig a kampány csatáit is fel kéne tudni venni"
66 levél
Válasz 04.11.17. 15:59 #1900
csimpi-limpi
Hali.

Itt ülök a munkahelyemen, és jókat kuncogok, meg röhögcsélek, mert k***a jó volt.

Csak így tovább, ebben a stílusban...
756 levél
Válasz 04.11.17. 15:40 #1899
Manta GT
Hali! Ez most hosszú lesz...Bocsi!



Tegnap erőt vettem magamon és kezdtem egy normál fokozatú kampányt a spanyolokkal. Azért normál fokozatút, hogy könnyebb legyen jegyzetelni. Oppardon: krónikát írni. Ímé, az első 5-6 év történései:



1187-ben megteremté az Úr Európát normál fokozaton és adta vala királyul Spanyolhonban VI. Alfonso-t, kinek fia akkoron még 14 éves vala és nem a "Kismarkosgyuri", hanem szintén a dicső Alfonso nevet viselé a szent keresztségben. Nővére, a mindöszve 15 esztendős Isabel, amint körültekinte a világban, máris elindula, hogy bájainak, kellemének és szellemének latba vetésével szövetségbe szólítsa az aragónok királyát, kinek nevét - nem oly sokkal később a történelem által igazoltan - megjegyezni senki sem kévánta vala. Ugyanezen esztendőben a spanyol követ Navarra lázadóihoz indula, hogy csengő aranyak felajánlásáva a spanyol korona iránti hűségre hajtsa szívöket. Tette ezt azon biztos tudatban, hogy királyának erényei, gazdászati hozzáértése (melynek elismeréséül egy sziú indián nagybácsikája 6 tollat küldete néki), ugyanakkor kemény keze, melyben 5 koponyát egyensúlyozott vala, s nem utolsólag említtetendően azon 4 csillag, mely vezéri botjára karcolva vitézségének fokát mutatá - mindeme tulajdonságok bizton félelmet és a korona alá tartozandóság hő vágyát fogják kelteni a rebellis vezérek szívében.



Ezenközben VI. Alfonso Leone tartományban, s Kasztíliában úgyszint, nekiállott csekélyke seregének létszámát növelni: előbbi helyen parasztokat és vitéz jineto-kat, míg utóbbi provinciában íjászokat és lándzsás gyalogosokat toborza. Leonéből ugyanakkor egy csapatnyi íjászt, s jineto-t hívott át Alfonso király Kasztíliába, mert nagy terveket forgatott vala elméjében. Midőn beköszönte az 1088-as esztendő, s a határokon megépültenek az őrtornyok, Alfonso király látá, hogy a szomszédos Aragóniában - jóllehet annak királya Isabel kezét nem, de szövetségi ajánlatát elfogadá - kevés számú, s rosszul összeállított had gyűle öszve. Megszámlálá őket és így szóla magában: "ej, eme 21 lovag, s a 60 milicista mellé bizony kár vala 180 íjászt toborzani csupán, mert felgerjedett az én vágyam Aragónia földére s alítom, imez csapatokat bizony könnyeden legyőzhetném!" Esztendő múltán egybegyűjté hát a leonei íjászokat és jineto-kat kasztíliai íjászaival és milicistáival, frissen képzett lándzsásaival és enmaga vezetvén a nagy tettekre szentelt hadat, reáronta Aragónia királyára. Eme király nem vala kisebb vitéz Alfonsonál, s maroknyi seregét elmés módon egy domb tetejére állítá, melyet a hős spanyolok csak csupasz völgyek felől közelíthetének. Alfonso király messze futa jobb felé egy facsoport lombjai alá rejtezve, mivel sajnálta volna nemes lovagjait nyílzáporban veszejteni el. Ugyanakkor 60 milicistáját a balszárnyon egy kisebb, erdős domb tetejére vezérlé. Előreküldé ezenközben 80 jineto-ját is, kik kelevézeiket elhajítván nyugtalanságot s néminemű veszteséget is okozának az aragón íjászok sorai közt, kénszerítvén amazokat, hogy rendezettségüket feladván a tüzet viszonozzák. Rövid megfontolás és az ellen ily hadmozdulatainak szemlélése után Alfonso király a rendezetlenül előrehúzódó aragón íjászok ellen küldé 200 lándzsását laza alakzatban, míg 120 íjásza csak úgy ontá a halált reájok. Midőn a lándzsások kézitusába bocsátkozának, öszvezárák soraikat s hősiesen küzdöttek vala, bár felfelé futottak volna amaz dombon. A jineto-k ekkoron még el-elhajítának egy-egy kelevézt, majd ék alakban berontának az íjászok közé, s csapásaik megtizedelék őket. Mindezek azonban későn történtek immár, mert az egyik lándzsás sereg oly sok embert veszíte, hogy túlélői megfutamodván, magukkal sodorták a másik lándzsás csapatot is. Ekkor a kisebb dombról, az erdő takarásából előtörtek a milicisták, s a távoli jobbszárnyról támadásba lendült maga VI. Alfonso is. Az aragón király megérezvén, hogy menekülő íjászai és a spanyol nyilaktól, valamint a feldühödött jineto-k csapásaitól megrettent milicistái nem tartanak ki tovább, egy végső, elkeseredett rohamot intézett vala a spanyol milicisták irányába. Azok lecövekelének menten, úgy várák a lovagokat. Kiket, amint öszvecsaptak volna, legott hátbatámada VI. Alfonso és a jineto-k közül mintegy 60, ki túlélte hősiesen az iménti kézitusát. Az Aragóniai Ház dicsőséget szerze magának - ezt a király sírkövére véseté VI. Alfonso, ki az aragoniait saját kezével téríté meg Teremtő Atyánk kebeléhez. Az aragóniai seregből 2 íjász és 4 milicista vészelé át az üldöztetéseket, melyből az immáron bátorságot szerzett lándzsások is ismételten részt vállalának. A megfutamodott ellenséget felkeresé az udvar követe még azon évben és spanyol zsoldba fogadván őket Kasztíliába irányíttatának, hogy csapatuk kiegészíttessék.



VI. Alfonso eme csata után az Úr kegyelméből 3 csillagot róhatott vezéri pálcájára s a népek nevezték vala őtet "Field defense specialist"-nak, mit is senki sem érte, mert az ángliusoknak nyelvén volna imez szólás. Ekkoron 1090-et írának. Ez esztendőben a követ, ki is rangot szerze magának Navarra tartomány megváltásával, útra kelt vala, s a valenciai hős el Cid vezért keresé meg azon céllal, hogy a spanyol koronára esketné fel őt. Szerte Spanyolhonban megkezdék vala a földeknek feltörését, s eltervezé Alfonso király, hogy ahol is lehető, ottan kereskedőket telepít majdan az utak mentében. Mívelt férfiak javallák, hogy kikötők építésétől se tartóztassa meg magát, gondolván messzi tartományok kincseinek behozatalára, melyek hasznával a kincstár gyarapszik majdan, a spanyol korona nagyobb dicsőségére. Ezen évben a királyi házat nagy büszkeség tölté el, mert Alfonso herceg felnevekedvén, nemesi ifjakból állított csapatja élén, királyi atyjának szolgálatába állott. Nem értvén oly kiválóan a gazdászati tudományokhoz, miként atyja, a szépreményű, vezetésre termett ifjú akaratos természetéért némelyek ugyan neheztelének, de megbocsáták eme kis hibáját, mivel láták, hogy kiváló vezér s hős bajnok. 4 rovást tőn vezéri pálcájára, melyek bizonyíták bárki előtt lovagi képességeit, melyeket már serdületlen korában, szorgos gyakorlatozásokban szerze meg.



Az Úr 1091-ik esztendejében el Cid valamely ajándékoktól lenyűgöztetvén, elfogadá hűbérurának VI. Alfonso-t, s esküt tőn a szentek nevére, hogy esztendő múltán Valenciának birtoklevelét, mely eddig övé vala, a trón lépcsejére helyezi, s jó Alfonso király kegyére bízza magát. Királyunk szíves indulattal fogadá a nemes Cid hódolatát, melyre nagy szüksége is vala, mert Aragóniában 60 militia sergeant lázadott fel. Emez istentelen elnevezésű had legyőzésére az immáron kezébe jutott tartományban lándzsásokat képeztetett vala, s egy csapatnyi íjásszal fogadá az engedetlenek falkáját. A csata vezénylését, hogy hűségét bizonyíthassa, el Cid vezérre és nemes jineto-ira bízá a király. Az ütközetre az 1092-es esztendőben került sor. Egy erdős domb tetején megállva a lándzsások háta megűl íjászok várák az ellen dühödt hordáját. A hős Cid bátor lovasai közel rontának, elhajíták kelevézeiket és kicsalogaták az ellent azon erdőből, melyben födözé magát. A jineto-k fel- s alá galoppozva édesgeték maguk után a lázadókat, kikre is a nyilak zápora hullván, csak pusztulás várhatott. Elesett azon völgyben 37 istentelen lázadó, de bizony csak egy cseppnyi spanyol vér sem is öntözé Aragóni földét! Míg emez dicsőséget el Cid megszerzé Alfonso királynak, a nagy méltóságú velencei dózse követe kért bebocsáttatást a trón elejbé és urának szövetségi ajánlatát nyújtá alázatosan királyunk felé. A kegyes Alfonso király mit sem habozott elfogadni eme ajánlatot s biztosítani a talján uralkodót királyi jóindulatáról. Ekkoron történt az is, hogy Isabel hercegnő, ki is kitünteté magát az egykoron volt aragóniai szövetség megkötésével, felkeresé algíri udvarában az ebhitű almohádok kalifáját, hogy kezét felajánlván valamely herceg számára, a házasság szent pecsétjével megerősített szövetségbe hívja a spanyol koronával, mely mindkettejüknek nagyobb javára szolgálni rendeltetett. Királyunk hosszas elmélkedések után a kancellári tisztet el Cid vezérnek adományozta, kit is mindenek éltettek, s híre messze földeket bejárt. Bizalmas tanácsnoki tudni vélik, hogy majdan Portugália kormányzósága szintúgy el Cid vezéré lészen, mert királyunk szívében kedves ő.



Most, Krisztus Urunk 1093-ik esztendejében, spanyolhon tartományaiban a nép boldog: Alfonso királyt mindenek az "Építő" névvel illetik, s az ajkakon hála és dicsőítés zeng. A herceg, Alfonso úr ezen esztendőben vette hites nőjéül Constance-ot, a francia király leányát, ki Aragóniában nehány évek óta atyja parancsával tartózkodni rendeltetett. Kezét az udvar követe kérte meg, ki is híven teljesített szolgálatáért újabb kitüntetésben részesült, s méltósága további nevekedésének érdekében a Portugál partokat őriző gazdátlan seregek felbérelésére küldetett. E célra csupán 2119 csengő florínus aranyat kelletik magával vinnie, s 3 esztendőkbe telik majd útja. Eleddig a kincstár őrizője a jó Alfonso király minden parancsolatját teljesíteni tudhatván megbecsültetik illően. Mindazonáltal senki nem feledkezhetik meg a Szentatya, Róma püspöke évenkénti 1000 aranyáról, melyet Spanyolországnak, a keresztyénség védőbástyájának és e bástya hű őrizőjének, VI. Alfonso-nak megsegéllésére küldeni kegyeskedik.



Az Úr legyen a mi lelkeinkkel és az ő egy szülött Fiának szeretete lakozzék a mi szíveinkben és óvjanak a szentek a Gonosznak cselvetésétől, mit is neveznek a népek lefagyásnak! Ámen!
66 levél
Válasz 04.11.17. 15:35 #1898
csimpi-limpi
Sziasztok. Ma folytattam egy kicsit. Kb. 3 óra termése:

1197-et írunk és az egyiptomi újra támad Konstantinápolyban, de túl nagy a seregem, és visszalép; eközben a bizánci is gyűjti az erőit Niceában. Lehet, hogy támadni készül?
Biztos, ami biztos alapon, vettem oda 800 zsoldost.
A követem megpróbálja lefizetni az Egyiptomban lévő lázadó erőket, ami két év alatt sikerül is, potom 3600 aranyért ( mameluk lovasíjászok, beduin tevések: 700 ember ).
1199-ben az egyiptomi szintén támad, és most vállalja is a csatát a túlerő ellenében.
Az 1740 emberemmel elfoglaltam egy magaslatot ( királyi lovasok, íjászok, hűbéri fegyveresek, lándzsások ), ő 1140-el közeledik.
Az örmény nehézlovasaival támadott először, amit sikerült visszavernem az íjászokkal, és a gyalogság egy részével. Aztán ő is beindította a szaracén gyalogosait; itt egy pillanatra azt hittem, vesztettem, mert két egységem megfordult és futott, aztán viszont az ő összes egysége fordult meg, és futott. A vezére még a csata legelején kivonult a csatamezőről ( egyszerűen elhagyta a térképet ). Mindenkit a sereg után zavartam, élen a királyommal, aztán elfoglaltam egy magaslatot, várva az erősítését. Közben a 20 királyi lovasom aprította a menekülő ellenséget. 245 fogoly, ugyanannyi halott, a többi elmenekült. II. András kiérdemelte a 3* -át.
Ezek után könnyű volt kieszközölni a békét az egyiptomival. A francia is a szövim lett.
Rá egy évre a kémem jelenti Sinai tartományból, hogy az egyiptomi megint mozgósít, és a célpontok között szerepel egy magyar tartomány is. Szerintem Egyiptomot akarná visszaszerezni.
1203-1216-ig békében teltek az évek; sereggyártás, fejlesztések, hajóépítés.
1220-ra már az egész Földközi-tengeren ott vannak a hajóim. Egy korábban vett zsoldos sereggel megtámadom Szardíniát, ahol csak lázadók vannak. Korzika szigetén az olasz dózse pár száz katonával csak vegetál. Gondoltam, segítek rajta. Ki van átkozva, szövije sincs.
880 emberrel támadok egy tengerparti területen a 300 embere ellen.
Az egész seregemet megindítom felé, de nem ijedt meg, felvette a harcot, és ugyanannyit megölt az embereim közül, mint amennyit én, neki.
A legvégén egyetlen embere maradt, aki megmenekült, sajnos.
A pápa máris békét kötött velem. Érdekes. Előtte tíz évig próbáltam vele meg a szicíliaival békét kötni, de nem akarták.
1222-ben újabb zsoldos sereget verbuválva ( az előző ottmaradt Szardínián fenntartani a rendet, amíg ki nem képzek oda megfelelő helyőrséget ) próbálom legyőzni az olasz dózsét Korzikán.
Nem volt csata, megadta magát, váltságdíjat nem akart adni érte senki, így ki van végezve, és örökös sincs.
A spanyolok Tripoliba készülnek egy keresztes sereggel, ahol a franciák állomásoznak. Mostanában a franciákkal háborúzik mindenki: a lengyel tőlem északra, a spanyol nyugat-európában, az angol észak-európában. Nemsokára érkeznek a tatárok, na azok még rendesen bekavarnak majd a többi népnek, de főleg a bizáncinak, meg egy kicsit az egyiptominak.
200 fős lázadó sereg van Máltán, átküldtem 800 zsoldost, rendezzék a szájuk szélét.
Ezeket is egyszerűen lerohantam, és mindenkit megöltem, nem hagytam életben senkit.
1225-ben meghal II. András.
1225- : II. Béla
II. Béla lett a király 30 évesen ( befolyás: 3 , vallásosság: 3 , és 2 *. Semmi más. Na, ez érdekes lesz. )
1227-ben az olaszok visszatérnek Provence-ban 2500-as sereggel, ami eddig lázadóké volt.
1228-ra az összes tengeri területen van legalább egy hajóm.
Folyt.köv.

Egy érdekes dolog fog történni. A spanyol a keresztes seregével megy Tripoliba.
Eljut az Egyiptom nevű tartományomig. Átlép. A progi kérdezi, hogy vele tartok-e, csatlakozok-e hozzá, átengedem-e a területemen. Ha azt választom, hogy nem, akkor egyértelmű, hogy megtámad. Oké. De amikor azt választom, hogy igen, akkor is megtámad. Mindkét esetben le kell játszanom a csatát. Innentől kezdve megint érdekes lesz majd, mert ki fognak átkozni szerintem, és mindenki nekem eshet.
De nem adom fel. Le fogom győzni!!! Csak egy kicsit furcsa.

2755 levél
Válasz 04.11.17. 15:16 #1897
slender
Nekem a BKB volt fent, de csak pár évet tudtam játszani, mert kijött az RTW. De e pár év alapján az se lehet rossz.
Egyébként javaslom, hogy Karthágót romboljuk le.

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.