Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Történetek - sikerek és persze a bukások... Csajok és pasik.

7786 levél
Válasz 12.02.14. 22:22 #20412
Lovi Tommy
Nem tudom, hogy ez mennyire általános érvényű, de nálunk is egy bizonyos probléma felemlegetésével végződtek. aztán azzal is kezdődtek. egyre többször. egyre hosszabban. egyre "véresebben".
kevés esélyt látok, hogy ez a dolog javuljon (legalábbis az alapján amiket írtál). esetleg ideig-óráig magában tudta tartani azt, ami zavarta, de hosszú távon nehéz szó nélkül hagyni dolgokat. és az embert ha valami idegesíti, akkor az nem fog egykönnyen elmúlni. sőt egyre inkább felnagyítja a dolgot.
3 levél
Válasz 12.02.14. 22:01 #20411
ante
köszi hogy írtál

a kérdésedre válaszolva: az elején nem zavarta.
kapcsolatunk elött előre szóltam neki hogy nem vagyok egy beszédes fajta, azt mondta nem baj, ennek ellenére is szeretne velem lenni
kb fél évre rá volt ebből elösször gond, meg is beszélük
aztán később megint..
most pedig már itt tartunk
érdekes hogy a vitáink nem ezzel kezdődtek, de a végére mindig ezt hozta ki mint minden baj forrását
7786 levél
Válasz 12.02.14. 21:44 #20410
Lovi Tommy
No mire bepötyögtem mindezt ezen a hülye mobilon, látom megírtad a választ...
7786 levél
Válasz 12.02.14. 21:39 #20409
Lovi Tommy
Bár mire ma időm jutott felnézni ide, már jó páran írtak, de akkor én is csatlakozom.
Az már rég rossz, ha KÖVETELI a változást. Ezek szerint nem azt az embert szereti, aki te vagy. Kérdés; egy év után lett "elege" ebből, vagy a kezdetek óta zavarta, csak épp mostanra tűnt el a rózsaszín köd a szeme elől?
Exemnek talán még az átlagnál is több hibája volt (persze ez csak a szakítás után tűnt fel - szépen sorjában ), mégsem adtam neki ilyen nevetséges ultimátumokat - hogy azért mert rózsaszín köd ült a szemem előtt, vagy csak azért, mert szimplán így szerettem, nem tudom. Talán mindkettő. De én abba a hibákkal teli lányba szerettem bele, s nem egy olyanba, akit a saját ideálomra formáltam.
Szóval igazából el kell döntened, hogy megéri-e/akarsz-e változni miatta, illetve tudsz-e egyáltalán? Nem könnyű ilyen hamar ilyen nagyot változni.
Egyébként mindig utáltam ezt a dumát, hogy "ha nincs rend a szobámban, nincs rend az életemben sem." Úgy gondolnom, hogy a saját kis területem úgy néz ki, ahogy akarom, amíg a ház többi része elfogadhatóan néz ki.
3 levél
Válasz 12.02.14. 21:19 #20408
ante
nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólását

egy fokkal jobban is érzem magam
a történetek hasznosak voltak, és le tudtam szűrni hogy mit akartok vele mondani
voltak dolgok amiken jól elrágódtam
pl az az őnzőséges dolog.. én teljesen elfogadtam őt olyannak amilyen, voltak zavaró dolgai, de azokat is elfogadtam és már nem zavartak annyira, nekem úgy jó ahogy van, a hibáival együtt szeretem
és valahogy.. nem akartam önző sem lenni. amiket kért és szeretett volna azt mind megcsináltam vagy megtettem (de azért tudtam nemet mondani ha az nekem már nem fért bele a dologba)
nem vártam el hogy ajándékokat kapjak, főleg hogy tudtam hogy az anyagi helyzetük elég szar volt, de ha kő gazdagok lennének sem kellett volna.. ezt így elég szerencsétlenül fogalmaztam meg, de remélem érteni mit akarok ezzel mondani
meg mondta is hogy ne folyton rá gondoljak elsőként, hanem elsősorban magamra
most már azt hiszem itt hibáztam talán :\ vagy nem tudom
a másik pedig sokszor éreztem úgy hogy nem érek fel hozzá, félreértés ne essék, nem éreztette vagy mondta vagy vmi.. ez csak az én képzelgésem volt talán
pl ő a suliban mindig kitűnő volt, évfolyamelső, ösztöndíjas
most ez csak egy példa
és még egy dolog.. az hogy engem ebben meg akar változtatni.. épp ezen gondolkoztam.. azt mondta hogy ez az én érdekem is és majd rájövök hogy ezzel csak jót akar
viszont.. mintha egyre többször kerülne elő az ex.. mm úgy értem hogy az anyja vele példálózott, hogy én miért nem tudok olyan lenni, barátom meg azzal példálózott hogy ő tőle vett át szokásokat és ő tanította meg sok dologra, hoyg nyugodtabb legyen meg ilyenek, és hogy ez neki mennyire jót tett, ezért próbál engem formálni

az egy hónapos dologba meg beletartozik az is hogy beszélgessek az anyjával is, szóljak hozzá a dolgokhoz.. de valahogy zavar ha valakik beszélgetéséhez hozzá kell szólnom, magánbeszélgetésekbe meg a családi dolgaikba nem hinném hogy lenne jogom beleszólni
főleg ha olyanokról beszélnek, amiről lövésem sincs vagy fogalmam nincs kiről van szó (pl az xy a negyediken már megint ezt meg ezt csinálta)

mi egyidősek vagyunk ( 5 nap különbséggel ), ő a tapasztaltabb, nekem viszont ő az első
14264 levél
Válasz 12.02.14. 12:48 #20407
balays82
A mi esetünkben csak 4 év a korkülönbség, de nálunk is úgy alakultak a dolgok, hogy a nagyobb horderejű (elsősorban pénzügyi) kérdésekben enyém a döntő szó, természetesen miután átbeszéltük a dolgokat. Mondjuk, ez néha odáig megy, hogy a jelentéktelen dolgokban sem akar a párom döntést hozni, inkább rám hagyja a dolgokat. Megjegyzem, nyárra kitűztük az esküvő időpontját, aminek szervezése során már nagyon határozottan kezébe tudta venni az irányítást. Ezen valahogy nem csodálkozom, meg nem is igazán bánom.
Alárendeltségről ennek ellenére nincs szó, megvannak azok a területek is, ahol meg én vállaltam áldozatok. A munkája miatt a párom elég sokat utazik, korábban kel és később ér haza, mint én, ami nyilván eléggé fárasztó számára, így a házimunkából jóval nagyobb részt vállalok, mint az egyébként talán megszokott. Ezek csak kiragadott példák, de lényegében így megy ez, egy jól működő kapcsolathoz kellenek a kompromisszumok, a hangsúly pedig tényleg a kölcsönösségen van, illetve azon, hogy hagyjuk a másikat kibontakozni.
Amit pedig az önzőségről írtál, tulajdonképpen ránk is igaz, de én is hasonlóan élem meg, ahogyan te. Néha talán teher, de sokkal rosszabb lenne nélküle.
27769 levél
Válasz 12.02.14. 12:35 #20406
LordMatteo
Az a legnagyobb gond, hogy a problémát legkönnyebben logikai úton kellene megközelíteni jelen esetben, azaz fel kellene tenned a kérdést magadnak, hogy "bocs, mi a francot akarok tkp?" Ha már több mint egy éve együtt vagytok, és most azt kéri, hogy változz meg vagy vége, akkor ez az elmúlt egy év arról szólt hogy...miről is?

Persze nem látok/látunk bele teljesen ebbe, úgyhogy csak a saját tapasztalatomat írhatom le, miszerint egy kapcsolat akkor lehet csak tartós, ha a felek egymást, vagy legalább nagyjából egymást keresik/szeretik, nem pedig keresnek valakit, aztán megpróbálják átformálni olyanra, akit szeretnének...az ilyen próbálkozások is működnek persze egy ideig, néha (sajnos) hosszú ideig is, ugyanis ennek a vége vagy az egyik fél el...rontott élete lesz, vagy egy óriási nagy vagdalkozós-kiabálós-kitörős-szomorú szakítás, ami után 1 évig gyászolni kell a megszokott dolgoktól való elválást (szerelemnek nem nevezném). És az csak az idő pazarlása az életünkből, amit senki sem engedhet meg magának.

Na ugye, ez a logikai megközelítés, de a párkapcsolati dolgokban ez ritkán hasznosítható, mert vannak az érzelmek-megszokások.
_

Fiú-lány barátság: van. Persze, előfordul hogy az egyik fél többet akar, de túl is lehet lépni ezen, ami persze nehéz, de megoldható. És néha jobban megéri...
A kibaszás társas játék, sose feledd.
12569 levél
Válasz 12.02.14. 12:16 #20405
McCl@ne
+1
Ez az "ultimátumot adok" dolog egy nagyon erősen felborult egyensúlyú kapcsolatra utal, ami már régen rossz. Igazi, valódi egyensúly szinte soha nincs, ahogy azt észrevettem, de az erősebb személyiségnek törekednie kell arra, hogy hagyja a másikat kibontakozni, vagy ha ezt nem akarja, akkor arra, hogy a visszafogottsága, zárkózottsága okán ne érezze magát kevesebbnek vagy rosszabbnak, mint a párja, aki esetleg talpraesettebb és nyíltabb.

Nálunk - főleg a 9 év korkülönbség okán - én vagyok a tapasztaltabb, ha probléma van, én tudom előbb a megoldást, és tényleg nem egyszerű a sok ilyen helyzetet úgy beállítanom, hogy az egyensúly megmaradjon... Nyíltabb is vagyok, a gondjaimat is könnyebben megfogalmazom, szóval hasonló a helyzet, mint a hölgynél itt, de hál' istennek tudom a megoldást, még ha gyakorlatban nem is egyszerű alkalmazni...

Úgy kell beállítani a helyzeteket, hogy másik fél erényei - mert vannak mindenkinek - is teret kapjanak, mindenképpen el legyenek fogadva és ha van is rossz tulajdonság, vagy inkább mondjuk úgy, zavaró, az ne legyen minden rossz forrásának beállítva, ne érezze a másik, hogy az ő egyik jellemvonása egy megoldandó probléma, hanem tudni kell finoman jelezni, hogy bár mi sem vagyunk tökéletesek, egy kis aránytalanság ütötte fel a fejét a kapcsolatban!

Pl. barátnőm eléggé önző típus, ami most így szarul hangzik, de nem igazi probléma, mert az esetek többségében ez nem mutatkozik meg, sőt, inkább az ellenkezője, tehát triviális példával élve: soha nem venné el mondjuk előlem az utolsó darab süteményt, ha mégis, akkor ő adná a számba.
Viszont ha úgy érzi, hogy nem vele foglalkozok, tehát pl. lelépek haverokkal meginni egy sört (mondjuk 3-4 órára, mert pókerezünk is egyet), akkor mire hazaérek, vagy 3-4 levél vár facebookon, hogy mennyire hiányzom most, meg igazából ő mennyire örül, hogy kimozdulok a többiekkel is, stb., de az egész teljesen átlátszóan arról szól, hogy önszántamból nem vele foglalkozok, hanem másokkal vagyok, és ez zavarja.
Ez pedig önzőség valahol, de nem az a fú, de gonosz fajta, igazából valahol jól is esik, csak idegesítő azért És ezt szépen - kb. ugyanígy - fel is vezettem, hozzáfűzve, hogy mivel nincs nagy probléma, már az is elég, ha tudatosul benne ez a helyzet, és nem vált át tagadása rögtön az "önző" kifejezés hallatán... (vannak más jelei is ennek, az önzőség helyett pontosabb a "kapcsolat bizonyos téren felborult egyensúlyának a figyelmen kívül hagyása", de tudom, menjek már a picsába )

Ezek olyan aprónak tűnő dolgok (főleg egy ilyen "változz meg egy hónap alatt!" ultimátum mellett), hogy talán csak legyint mindenki, de a felhalmozódásuk az egyik fél elégedetlenségéhez vezethet, ami már eleve rossz dolog. Alapelv, ami gyakorlatban is működik: mindenki a saját eszközeivel érje el, hogy úgy feküdjön le aludni minden áldott este, hogy nincs benne semmiféle rossz érzés a másik iránt. Hogy ez megbeszélés, vagy egy kiadós szex eredménye, az lényegtelen, minden kapcsolat máshogy épül fel, de a módszer működik

Na, ezért nem járok én ebbe a topikba Ítéletnapig tudnék pofázni és okoskodni mindenről
Respect is not given. It's taken.
14264 levél
Válasz 12.02.14. 11:37 #20404
balays82
Mivel éppen most lett célul kitűzve, hogy több lány látogassa az oldalt, aminek következtében például ez a topik is átesett egy kisebb névváltozáson, ezért szerintem kifejezetten örömteli a jelenléted itt.

Ami pedig a leírtakat illeti, nem tudom, milyen válaszokra számítasz, de ha olyanokra, hogy ez a kapcsolat ennyi információ alapján nem igazán tűnik működőképesnek, akkor szerintem bejön a megérzésed. Én legalábbis így gondolom.
Az addig rendben is van, hogy egy kapcsolat arról szól, hogy a két fél megpróbál alkalmazkodni egymáshoz, ennek során talán még valamennyit fel is ad saját magából, de azért ennek megvan a maga határa. Ha ezt túl kell lépni akár csak az egyik félnek is, akkor ott már valami nem stimmel, talán túl nagy az áldozat. Hozzá kell tenni, hogy csak a saját nézőpontodat ismertük meg, de ennek alapján úgy tűnik, kissé talán egyoldalú és irreális elvárásokat támasztott a párod veled szemben. Kapsz egy hónapot, húzz bele, legyél életrevalóbb? Ezek milyen ultimátumok? Olyan, mintha azt mondaná neked, hogy legyél valaki teljesen más, mint akit megismert, és akit elvileg megszeretett. Azt a kérdést sem ártan feltenni magadnak, hogy szerinted is szükség van-e a kért változásokra, meg akarsz-e változni egyáltalán, vagy csak egyszerűen megfelelési kényszer alatt állsz, miközben te jobban szeretnél olyan maradni, amilyen tényleg vagy. Ha igen, akkor szerintem később sem fogod jobban érezni magadat.
Az biztos, hogy tőlem nem sok biztatást kaptál a folytatásra, de a véleményem az, hogy olyan kapcsolatban vagy benne, amiben alárendelt szerepet játszol. Vannak, akik ezt nagyon sokáig el tudják viselni, én nem úgy látom, hogy te közéjük tartozol.
3 levél
Válasz 12.02.14. 11:08 #20403
ante
üdv mindenki
bocsika hogy lányként bepofátlankodok ide
szeretném én is leírni a helyzetem, mert már teljesen tanácstalan vagyok.. és szeretném tudni hogy kívülállók hogy látják a dolgokat.
a barátommal kicsivel több mint egy éve vagyunk együtt, az egyetemen ismerkedtünk meg, tök sok közös van bennünk, majdnem ugyanazokat szeretjük. és most jön a de
lány létemre nem vagyok az a mindent megbeszélős, kibeszélős fajta, a gondjaimat inkább meg tartom magamnak, és inkább megoldom egyedül, nem vagyok olyan beszédes fajta sem, nem igazán szeretek az érzéseimről sem beszélni. ő viszont ebben teljesen az ellentétem.
voltak ebből gondjaink és én próbáltam is ezen változtatni. most viszont pár hete összeveszünk ezen. szerinte egyáltalán nem is változtam és kicsi időt kért hogy gondolkozzon. aztán végül azt mondta hogy kapok egy hónapot, de nagyon húzzak bele, legyek életrevalóbb stb. őt csak ez az egy dolog borítja ki, azt mondta ha ez nem lenne, akkor tökéletes lennénk és problémáink sem lennének. én életemben nem próbálkoztam annyit mint az elmúlt héten, kimondani amit gondolok, akkor is mondani valamit amikor éppen semmi nem volt a fejemben. tényleg mindent beleadtam.
most hétvégén nála voltam, minden teljesen jó volt, és úgy éreztem tényleg jó úton vagyok.
másnap mikor eljöttem ő valamin nagyon összeveszett a testvérével, az anyja is ki volt akadva, hogy mekkora arca lett, és ebből kijött az hogy az anyja szerint én mennyire trehány és züllött egy ember vagyok, nem csinálok semmit, csak koszt, meg ugyanolyan vagyok mint eddig, a fia mellé valami határozott ember kell és nem én (ezt nem nekem mondta). amikor barátom ezt elmondta, ő is azt gondolta hogy ezt most miért kellett, meg hogy nem igaz. viszont.. én kértem egy kis időt hogy felfoghassam és ülepedjen, és mikor átgondoltam, ő már azon az állásponton volt hogy az anyjának igaza van, mert hogy a szobámat sem tudom rendben tartani ami azt mutatja hogy az életem sem rendezett. szerintem ez egy nagy baromság. itthon tesómmal mi tartjuk rendben a házat, főzök ha nincs ideje anyumnak, neki csak mosogatnia kell(azt ki nem állhatok, persze ha nagyon muszáj, megcsinálom).
később még megkérdeztem hogy szerinte jó irányba haladok e, lát e valami javulást.. mert már totál nem értettem semmit
a válasza meg az volt hogy nem nagyon. ettől annyira padlón vagyon hogy teljesen összezavarodtam, úgy érzem akármit csinálhatok neki semmi nem lenne jó, hagyom a francba az egészet, én többet már nem bírok el, így is attól hogy folyton bizonyítanom kell, akkora súlyt érzek magamon hogy elviselhetetlen. este nem tudtam aludni, eljutottam oda hogy másnap véget vetek az egésznek és ebben 100%ig biztos is voltam.
ennek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem, soha semmiért nem haragudtam rá, és nem is tudnék talán.
aznap éjjel felhívott, ezzel megint összekevert, már nem voltam biztos abban hogy tényleg azt akarom hogy vége legyen
tegnap délután eljött a suliba elém, beszélgettünk, mondtam hogy már nem vagyok semmiben biztos, elmondta hogy ő nem úgy értette hogy nem változtam, neki a nem nagyon nem egyenlő azzal hogy nem, és hogy jól csinálom, csak ne adjam fel, ő is ugyanúgy szeret
most gondolkodnom kéne hogy hogyan tovább, anyja szeme elé kerülni egyáltalán nem akarok többet(most egyenlőre legalábbis)
őt viszont tényleg nagyon szeretem, és mindent megtennék érte
nem szeretek annyit gondolkodni, mert ilyenkor van hogy beképzelek dolgokat, meg hülyeségeket hozok ki dolgokból, mert annyira kész vagyok
úgy érzem öbb bíztatásra lenne szükségem ahhoz hogy folytatni tudjam, vagy nem is tudom
kicsit hosszú lett, és még tudnék hozzátenni dolgokat, ha gondoljátok leírhatom
előre is köszi ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa (bár azt hiszem tudom mik lesznek a válaszok, mégis szeretnék pár tanácsot meg okosságot olvasni) avascript:insertsmiley('')

* *** *

és hogy a témához is valamelyest hozzászóljak.. én sem értek egyet azzal hogy nincs fiú lány közötti barátság, és most magamból indulok ki, a szakon, amire járok, rajtam kívül csak srácok vannak (infósok között kevés a lány ), mindenkivel jól kijövök, mondhatjuk hogy sokakkal barátok is vagyunk, és még egyikre sem néztem úgy hogy hűűű őt annyira imádom és beleszerettem és ez fordítva is így van
20579 levél
Válasz 12.02.08. 22:56 #20402
Pyrogate
"Csak azt tartsd észben, hogy egy nő és egy férfi közt nem lehet csak barátság. Az egyik fél idővel mindig többet akar. Ez így természetes. "

---

Nem értek egyet Persze ha biológiai szükségleted, hogy minden nőre rámenj, akkor lehet, hogy többet akarsz majd, de nekem több nő barátom is van, sőt, a barátnőmnek is csomó fiú barátja van. És nem hiszem, hogy egyikünk is többet akarna a másik nemű barátaitól. Simán el tudok beszélgetni egy lánnyal anélkül, hogy "beleszeressek", miért is tenném, ha van egy nő az életemben, akit imádok??? De elfogadom, hogy nem mindenki van ezzel így...
15994 levél
Válasz 12.02.07. 20:11 #20401
ufodani
Dark előszörijét első blikkre durvának vetted de itt alattam levezet és bizonyít.
Felejtős a lány.
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
10589 levél
Válasz 12.02.07. 07:38 #20400
Dark Archon
Csak azt tartsd észben, hogy egy nő és egy férfi közt nem lehet csak barátság. Az egyik fél idővel mindig többet akar. Ez így természetes.

Tapasztaltad, hogy míg egyik nap azon aggódott, hogy elveszítene barátként, a "másik nap" már szóba sem akar állni veled. Nem az a fajta, akit egy éjszakára meg lehet kapni, de azért a smárolás belefér egy szakítás után, miközben - állítólag - még mindig szereti az exét? Na, az ilyen érzelemfüggő nőket is kerüld, olyanok, mint a rák (nem, nem az állatka). A legjobb, amit tehetsz magadért, hogy elfelejted.
Dark Archon | i5-2500K - GTX 760 - 8Gb - Windows 7 x64 | BF4: DarkArchonHUN
2853 levél
Válasz 12.02.07. 01:52 #20399
RAI*DEN
Mindenkinek köszönöm a hozzászólását, ahogy az elmúlt időkben ez a dolog is pihenőpályára került, bár nem miattam. Volt egy kis szarkeverés az ex részéről, én meg tehetetlen helyzetbe kerültem olyannyira, hogy most én vagyok mindennek az oka. Kellett egy nap, míg kiadtam magamból a dolgokat, teljesen friss történtekkel ezért sem számoltam be. Egyenlőre az a szitu, hogy még csak szóba állni sem hajlandó velem, márpedig azért egy 4 év jóbaráti viszonytól azért nem ezt vártam. Hogy a szavaival éljek: "Kérlek, most hagyjuk egymást egy darabig, idő kell nekem, hogy újra tudjak veled beszélni". Szóval jah, többet reméltem a szituációtól, ehelyett ami volt, azt is ugrottnak minősíthetem egyenlőre. Bár elméletileg én bántottam meg őt azzal, hogy mikor vele voltam azt mondtam, hogy nem gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok, majd rá 5 napra azt mondtam neki, hogy az igazat megvallva átvillant az agyamon, hogy mi van, ha ez lesz, és bejött, erre felkapta a vizet, és erre a választ vasárnap kaptam meg. A válasz eléggé szemrehányó volt sajnos, részben jogos indokokkal, hogy többször hazudtam neki(bár ebből csak az utóbbi alkalom rémlik csak nekem, hiába, pasi vagyok), bár ezt is csak inkább enyhe füllentésként tudnám max elkönyvelni, meg, hogy hányszor meg hányszor megbántottam őt(jogos pont, pl a szalagavatós ruhájára megmondtam, hogy nem az én világom, és a barátnője ruháját sokkal inkább eltudnám rajta képzelni(ezen a ponton majdnem sírt a méregtől, annyira rosszul esett neki, de hát szar dolog teljesen őszintének lenni, bár tudom, hazudhattam is volna, de akkor ugye, most meg az lenne a baj, valamint amit leginkább sértésként vett, az az, hogy amikor ő volt oda értem, én sem törődtem az ő érzéseivel, és, hogy most semmiképp sem tudna senkivel sem kapcsolata kezdeni, még velem sem, főleg, a fent említett pontokban említett vétkeim miatt, másrészt az exét még mindig szereti. Szóval ez ilyen ténylegesen full szar szituáció, amivel nem, hogy nem nyertem semmit, de egyenlőre sokat veszítettem.

Most kisebb sebeket okoztak nekem ezek a történtek, bár teljesen nem törtem meg, és most képes vagyok arra is, hogy ne keressem. Nehéz volt a tegnapom, a mai napom is csak azért vagyok jobb passzban, mert a legtöbb barátom kitart mellettem és nekik köszönhetően mindig tudok egy újabb nagy kanállal meríteni az életből . Főleg, hogy BGF-en a kedves csajismerőseimmel elhülyéskedtünk egy makroökonómia előadást és tök jó hangulatban telt minden, szóval nem hagyják, hogy elhagyjam magam . Bár csúnyán megjártam a dolgot, azért Dark Archon állításával azért szembeszállnék, mert nem az a fajta lány akit egy éjszakára meglehetne kapni. Ettől függetlenül, szerintem nem ezt a bánást érdemeltem volna, főleg, ha barátként tekint rám. Így nekem most nagyot esett a szememben, ettől függetlenül még úgy érzem, hogy akarok tőle többet, de nem élem bele magam. Az idő az okozott sebeket begyógyítja, de hegként az emlékek megmaradnak a történtekkel kapcsolatban, kíváncsian várom, hogy milyen fejleményeket hoz ez a helyzet, és úgy ánblokk a jövő. Azért a rehabom már elkezdődött, szerdán bulival ünneplek a volt 20. születésnapom tiszteletére(ami persze, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén volt) és a vizsgaidőszak végének örömére
3310 levél
Válasz 12.02.06. 23:44 #20398
Kemloth
"...ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig" - ismerős gondolat... szerintem ne várj ettől semmi hosszabb távút. Én is úgy látom, mint Dark Archon, ráadásul nekem egész friss a hasonló élményem. De tényleg csináld, amit gondolsz.

Megjegyzem, nekem így utólag bejött a dolog és nem bántam meg. Az, hogy összejöjjünk - most már belátom - sansztalan volt. Először eltöketlenkedtem a dolgot, amikor lett volna rá rohadt jó esélyem. Meg amúgy is elég szar szituáció volt. Lehet, hogy hülyeség volt belemenni, de nem hinném, mert egyáltalán nem bántam meg. Végül is kijött a dolog a szituhoz képesti maximumra - szex -, azon kívül is volt pár reményteljesnek vélt pillanat, és ezek nekem bőven megérték a bizonytalan meg elkeseredett napokat. Mára meg abszolút elszállt az érzelem, ami cseszegethetne még mindig.

Úgyhogy szerintem csináld, ami jól esik, de azért nagy dolgokat ne várj (úgyis várni fogsz...).
27769 levél
Válasz 12.02.06. 23:27 #20397
LordMatteo
Nem akarlak megbántani, de szerintem 3-4 hét és elfelejted, csak (akár most, akár mikor írtad) Benned volt még a "pillanat varázsa", ami miatt ennyire erősen érezted azt, amit. Egy esetlegesen is csodálatos délutánra még nem szabad alapozni ilyen "soha nem hagynám el" dolgokat, mert abból csak zavarodottság, meg kellemetlenkedés lesz később.

Persze ha nem így van, akkor hajrá, ne add fel és szvsz ne hozd fel ezt a "na, legyen már több mint barátság" témát, és akkor megy minden a maga útján.

A kibaszás társas játék, sose feledd.
10589 levél
Válasz 12.02.03. 11:24 #20396
Dark Archon
"nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot" = "Nem igazán jössz be nekem, de most, hogy nem dug senki, jól esik egy balek, aki foglakozik velem. Egy szánalom-szex talán beleférne, de hogy a feleséged legyek egy nap, neadj'isten gyereket szüljek neked, ki van zárva."

Amúgy csinálj, ami jól esik neked, vannak dolgok, amiket mindenkinek magának kell megtapasztalnia.
Dark Archon | i5-2500K - GTX 760 - 8Gb - Windows 7 x64 | BF4: DarkArchonHUN
14264 levél
Válasz 12.02.03. 09:20 #20395
balays82
"A válasza erre az volt, hogy nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot, mert ismeri magát, hogy ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig."

Mondanám, hogy az eseted teljesen egyedi, még soha nem találkoztam ilyennel, de az az igazság, hogy már ebben a topikban is rengetegen írtak le hasonló történeteket. Ha jól emlékszem, egyikből sem lett később komoly kapcsolat, de lehet, hogy tévedek. Soha nem értettem, hogy egy ilyen szituációban - általában a nők - miért kezdenek el rögtön a szakításról beszélni, hacsak nem azért, hogy lerázzák a másikat. Szerintem, ha valaki szerelmes a másikba, akkor meg sem fordul a fejében, hogy mi lesz, ha egyszer majd szakítani fog az illetővel, mert ezt vagy el sem tudja képzelni az adott pillanatban, vagy legalábbis nem érdekli őt. Ilyenkor az érzelmek vezérlik az embert, nem a racionális gondolkodás, ha pedig mégis, akkor nincs szerelem. Azt nem mondom, hogy később sem lehet, de jelen pillanatban ez elég reménytelen helyzetnek tűnik. Azzal biztosan nem veszítesz semmit, ha egy darabig nem keresed, legfeljebb megkérdezi, hogy mi ennek az oka. Ha pedig mégsem, az is jelent valamit.
2853 levél
Válasz 12.02.03. 01:38 #20394
RAI*DEN
Üdv újra mindenkinek! Úgy néz hatalmas szarba sétáltam bele, amit bánni egyáltalán nem bánok, de most meg nem tudom, hogy mi tévő legyek...

A sztori ott kezdődött, hogy van egy nagyon kedves, aranyos szépséges lányka, akit úgy kb 4-5 éve ismerek. Nagyon kedvelem, és történt, hogy 3 hete szakított a barátjával. Én amolyan közeli jó barátja vagyok, és megkért, hogy ugyan találkozzunk már, mert olyan rég találkoztunk már(kb tavaly tavasszal). Megígértem neki, hogy elmegyek hozzá ha semmi nem jön közbe nekem, és el is mentem hozzá Komáromba(legalább hódolhattam kedves hobbimnak a vezetésnek) és egy nagyszerű délutánt töltöttünk együtt, és bár most szakított a barátjával, de szerintem én belezúgtam. Amíg vele voltam, addig nem kérdeztem meg, hogy lehet-e valami kettőnk közt, mert egyrészt nemrég szakított a barátjával másfél éves kapcsolat után, és a helyzet az, hogy tulajdonképpen míg nála voltam, kb 3 órán át csak egymás mellett feküdtünk és beszélgettünk, átöleltem, és rengeteg csókot váltottunk.

Mikor megismertem, az első pillanattól kezdve belém volt esve vagy 1 éven át. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha vonzódni fogok ehhez a tüneményhez, mert régen mikor megismertem, még csak 14 éves gyerek volt, és közel sem volt ilyen szép nőies arca, és teste és meg kell hagynom, rendkívül kellemes társaság akivel bármiről eltudok beszélgetni. A probléma ott van csak, hogy a találka után beszélgettünk online meg mobilon és kitárgyaltuk, hogy mind a ketten milyen jól éreztük magunkat, meg örült neki, hogy elmentem hozzá, mert legalább jobb kedve lett, és én ekkor rákérdeztem, hogy elképzelhető lenne-e, hogy kettőnk közt idővel lehet-e több mint barátság. A válasza erre az volt, hogy nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot, mert ismeri magát, hogy ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig. Hiába mondtam neki, hogy rajtam nem múlna, hogy beszélgessünk egy olyan szituációban is, de amilyen tündér, el nem tudom képzelni, hogy valaha is megváljak tőle, ha valaha összejönnénk . Nem tudom mi tévő legyek, szombati találkozásunk óta folyamatosan ő jár az eszemben, nem tudok nem rá gondolni, nem tudom elhinni, hogy ilyen mély és hathatós benyomást keltett bennem, de ennek én csak örülök. Úgy érzem nem akármilyen lehetőséget szalasztanék el, ha nem jövök össze vele.

Mit tudtok tanácsolni, mit tegyek? Kész gyötrelem csak ülni és várni. Jó barátom tanácsát megfogadva, arra gondoltam, hogy most egy darabig nem keresem, hogy kiderüljön milyen reakciót vált ki ez belőle, mert mostanság igencsak körül rajongtam őt a lelkességemmel... Tipp?
12091 levél
Válasz 12.02.02. 22:01 #20393
Gobiakos
1560 levél
Válasz 12.02.02. 19:30 #20392
Retee
Sziasztok!

Ennél a topiknál név, esetleg egyéb változás is várható. Kérjük a törzstagokat, hogy olvassák el a részleteket és segítsenek minket az ötleteikkel!
7786 levél
Válasz 12.01.08. 16:51 #20391
Lovi Tommy
Fail. Epic fail. It's the same old story again.
"Legyünk barátok. Nem a te hibád. Ne haragudj, stb."
Ha minden alkalommal, mikor ezt mondták, hogy legyünk barátok, kaptam volna egy tízest, gazdag lennék. Ha ezekből lett is volna valami, most én törleszteném az államadósságot.
És de, az én hibám. Talán ha egyszer történne ez, igaz is lehetne. Na de folyamatosan?
Én haragudni? Ugyan már. Max magamra, de magamra kurvára.
Tudnám, mi a baj velem.
No, lényegtelen. Csak már kezd kurvára elegem lenni mindenből. Beleuntam. Mintha egy öregember lennék, aki belefáradt az életbe. Sebaj, ebből a mókuskerékből úgy sincs kiszállás.
Heads up, heads down, pals! Keep going.
7786 levél
Válasz 12.01.08. 08:14 #20390
Lovi Tommy
Nem baj nyilván nem fogok itt kész választ kapni, de legalább összeszedem a gondolataimat
3310 levél
Válasz 12.01.08. 00:51 #20389
Kemloth
"Hiába, nehéz ha az embernek egy barátnője volt eddig..."
Nehéz hát. Nálam is ez a helyzet... olyan randim, amikor tényleg az volt a helyzet, hogy sem ő, sem én, vagy legalább egyikünk nem volt benne biztos, hogy mit is szeretne a másiktól, nem volt. Gyakorlatilag egy randim volt. 2007 nyarán, 14 évesen, úgy, hogy a lánnyal másfél hónapja olyan intenzitással smseztünk, hogy kb azóta összesen költöttem annyi pénzt mobilos dolgokra, mint akkor, már le volt zsírozva, hogy nyár végén lejön hozzánk Balatonra pár napra... magyarán tök egyértelmű volt, hogy teljesen rá vagyunk kattanva egymásra. És a szép az egészben, hogy így sem történt a randin semmi azon kívül, hogy 2től hatig sétáltunk és beszélgettünk.

Bocs amúgy, hogy megint szimplán hozzáfűzök saját élményeket, de baromira nosztalgikus hangulatom kerekedett most amúgy is.
7786 levél
Válasz 12.01.07. 21:29 #20388
Lovi Tommy
Nem tudom mit tegyek.
ma már nyilván nem írok, holnap is ki kéne bírni, majd hétfőn. bár addig még bármi lehet.
ki tudja, lehet alszik rá egyet s ír. vagy nem.
foggalmam sincs.
azt se tudom, hogy most baj-e hogy nem történt semmi a tea/séta közbeni beszélgetésen kívül...
azt megtudtam hogy szilveszter után számított rá hogy elhívom.
hiába, nehéz ha az embernek egy barátnője volt eddig, s vele is teljesen más sorrendben zajlott a dolog (megismerkedés+csók 8 óra lefolyása alatt, s első randi két napra rá, de nyilván ott már sínen voltam)
3310 levél
Válasz 12.01.07. 21:16 #20387
Kemloth
Együtt érzek veled - nekem az egész őszöm bizonytalanságban telt (más kérdés, hogy annak a bizonytalanságnak a forrása részben én voltam; a konspiratív, változóan optimista és pesszimista gondolkodásom).

Egyébként nálam gyakorlatilag semmi nincs november vége óta, amikor is egy party utáni szexet követően mégsem lett több a dologból. Vele még másfél-két hétig csomót beszéltünk különféle módokon, azóta viszont már csak "bologkarácsonyt-majd beszéljünk", meg "szar volt a szilveszterem-nekem is-nembaj, azért buék-neked is" szintű kommunikáció volt vele. Valahogy őt kevésbé kommunikatívnak érzem.
Amúgy ez a téma nem is feltétlen a "csajozás" kategóriájába tartozik... mert hát most nem az a bajom, ha gondolok a témára egyáltalán, hogy így nehezen lesz ebből újabb sexytime vagy akármi (megjegyzem, legutóbb is egy hónap ilyesmi után volt). Hanem az, hogy általában a személye kezd hiányozni, akár barátként.
De mindegy, majd lesz valahogy. Most is csak a bizonytalanságról ugrott be az Oxigéntartalmú szerves vegyületektől zengő kis agyamba a dolog.
7786 levél
Válasz 12.01.07. 20:30 #20386
Lovi Tommy
Úristen mennyire hányingere lehet az embernek attól a szótól/szavaktól, hogy "majd meglátjuk" meg "majd írok" meg "talán" s stb, ha eddigi tapasztalatai alapján ez mindig a ki nem mondott nemet jelenti.
arra a kérdésemre, hogy számíthatok-e további találkára, az volt a válasz, hogy "majd meglátjuk".
Ez a kurva bizonytalanság, esküszöm mindennél rosszabb.
7786 levél
Válasz 12.01.06. 21:50 #20385
Lovi Tommy
Ja nem is tudom már miért írtam, hogy elvileg. lehet arra értettem inkább, hogy ha jól emlékszem, vagy valami. nem kételkedtem benne.
Köszi! Már baromira nem tudom magam mivel lekötni. Fejben már azóta három filmem is elkészült, ma lusta voltam s nem mentem suliba, helyette Gyűrűk Ura bővített verziót néztem. És még holnap fél négyig túl kell élnem gyomorfekély nélkül XD
8000 levél
Válasz 12.01.06. 21:30 #20384
Porker
"elvileg mondattant"

Az nem elvileg, az 100%!Abból nem lehet tanulás (főleg gyakorlás) nélkül átmenni, kedden vizsgáztam (másodszori felvétellel), és csak a sok feladatmegoldással mentem át, úgyhogy ezúttal tuti nem hazudik, a mondattan holtbiztos volt. Tudom, nem ez a lényeg, mindegy is, de azért hajrá holnap.
Levágtunk egy disznót, de úgy tűnik, senki sem kér szalonnát. | 2004.03.27. - 2012.08.31.
14264 levél
Válasz 12.01.06. 21:22 #20383
balays82
Nagyon röviden: 5 év
7786 levél
Válasz 12.01.05. 07:40 #20382
Lovi Tommy
No, kéremszépen, én meg fogok halni szombatig.
De, hogy az elején kezdjem:
Szilveszterkor jól alakultak a dolgok, és összeismerkedtem egy hölggyel Nem, nem történt semmi, de talán nem is baj.
Aztán az elsejét hazafele, amíg együtt utaztunk végigbeszélgettük, majd a délelőtt folyamán üzenetek formájában (tudom, fúj, fúj! ) kitárgyaltuk a szilvesztert, illetve egy-két témáról beszéltünk még, ami mindkettőnket említette, majd kis szünet másodika estéig, akkor se volt nagyon szóváltás (én már félholt voltam addigra, hiszen azt már eldöntöttem, hogy én elhívom, történjen akármi, viszont nem tudtam mikor kérdezzek rá, hogyan stb...)
Végül tegnapelőtt, azaz harmadika reggel rákérdeztem. Nem sokra rá jött a pozitív válasz, majd a délután folyamán úgy-ahogy megint volt egy kis beszélgetés (elvileg mondattant tanult, és csak néha nézett üzeneteket, hogy válaszoljon nekem).
Végül megegyeztünk, hogy péntekig, a vizsga utánig nem keresem, hagyom tanulni. Ez tegnap sikerült, de ma már nem tudom lesz-e elég erőm, hogy ne írjak neki valamiért, ne érdeklődjek stb.
És még milyen messze van a szombat!
Szerintem holnap, azaz a vizsga napján reggel azért írok neki egy sok szerencsét üzenetet, vagy nem tudom.
Rettegek, hogy szombaton elcseszem a dolgot, vagy már előtte valami rosszat mondok.
1587 levél
Válasz 11.12.20. 17:36 #20381
daemoonhunter
én ráhajtanék, nálunk anno még barátok közt, vagy legalább is jóhaverok közt is megesett a rivalizálás ilyen téren. ilyen esetekben no mercy felfogás a legjobb.
7786 levél
Válasz 11.12.20. 17:24 #20380
Lovi Tommy
"Teszem amit tudok". Szabad a verseny. Anno (szilvezsterhez két éve) volt asszonyommal úgy jöttem össze, hogy egyik barátom szintén hajtott rá. S tudod mi volt? Utána egy hónapig egy alig tapintható ellenszenv, s utána újra barátok voltunk. Az meg más helyzet, hogy másik (volt) barátom akkor hajtott rá ugyanerre a csajra, mikor már nem volt szabad.
1133 levél
Válasz 11.12.20. 16:54 #20379
Laccy93
Te mit tennél?
Beszélgetni végülis nem para, ráadásul, ha köztük alakul valami, akkor meg úgysem figyel fel rám. Nekem momentán nincs veszteni valóm
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
7786 levél
Válasz 11.12.20. 16:44 #20378
Lovi Tommy
That's...you know.
Első számú lecke: soha semmi sem egyszerű
1133 levél
Válasz 11.12.20. 16:36 #20377
Laccy93
Hoztam a formám a mai nap folyamán. Tudniillik, van egy évfolyamtársam, akire így szemet vetettem, de nem igazán van lehetőségem egyáltalán egy társaságban lenni vele. Angolra együtt járunk, így talán ott van az egyetlen lehetőség, hogy beszéljek vele. Mellé ülnék, de mindig ül ott valami barátnője, így ez általában elmarad. Na mondom, máshonnan közelítjük meg a dolgokat. Van egy srác, az ő osztályában, akit ismerek valamennyire, majd vele beszélek már. Mondjon dolgokat róla, van-e esélyem ilyesmi. Nos, mint kiderült a srác is ő rá hajt. Mondom akkor nem kavarok be, türelmes leszek. Ha neki nem sikerül vagy bármi, akkor szabad a terep. No, de persze, hogy ezután a beszélgetés után volt a dupla angol, ahol, természetesen most nem ült a csaj mellett senki, de így meg nem akartam odaülni. Ráadásul értelme sem lett volna, mert a tanár hazaküldte azokat, akik már érettségiztek, szóval kb 5 percet voltam órán. De akkor is. Most minden faszán alakult, de megígértem, hogy nem szólok bele. Főleg, hogy exemmel is ez volt. Ezt le is írtam már korábban. És most magamban vívódok, hogy legyek valamilyen szinten szemét, s kavarjak be, vagy tartsam magam ahhoz, amit ígértem, s talán elszalasztok egy jó lehetőséget. Ilyen az én formám: Hogy soha nem tud semmi egyszerűen történni..
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
3310 levél
Válasz 11.12.19. 22:27 #20376
Kemloth
Para hát. Ez az egyik olyan dolog, amit tényleg bánok és szégyellek az eddigi életemből. Hogy tényleg nagyon szerelmes voltam belé, ő is belém, és mégis, ilyeneket csináltam. Nem is egyszer, egy idő után rendszeresen.
Egyik ilyennél azt a szituációt sikerült megteremtenem, hogy én győzködtem őt, hogy szakítson velem. Pedig tudtam, hogy ha szakít, akkor olyan értelmetlennek és szarnak fogok látni mindent... mint amilyennek láttam is, amikor végül 4 hónappal később szakított is. Aztán kibékültünk, akkor mérsékeltem magam, amennyire tudtam. De nem volt elég nagy pofon az az éjszaka, amit álmatlanul töltöttem abban a tudatban, hogy most akkor végül nem szakítottunk de mi van, ha holnap mégis szakít, meg az az egy hetes magashegyi túra, amin mindketten ott voltunk és elég szar hangulat volt kettőnk közt végig. Úgyhogy csak visszajött szépen lassan minden hülyeségem, és nyilván szakítás lett belőle.
Ami viszont elég nagy pofon volt mindenhez. Főleg, hogy utána egy héttel összejött vmi másik sráccal. Na, én onnantól kezdve kb 5 hónapig halál depressziós voltam. Aztán meghalt nagyanyám, akivel nagyon nagyon jóban voltam. Akkor egy hónapig még szarabbul voltam. És aztán amikor a gyász elmúlt, a szerelmi bánatot sem találtam.
De ami a lényeg, és aminek tényleg örülök: tényleg megváltoztam, és tényleg elhagytam azokat a rossz dolgokat, amik ahhoz a kudarchoz vezettek.

Azt meg csak megjegyzem, hogy pont mostanában, már nem is emlékszem, milyen okból, elkezdtünk egész sokat beszélgetni vele. Fb chaten, smsben is, de össze is futottunk egyszer. Érdekes. És nagyon jó, hogy tényleg meg tudjuk beszélni a dolgokat teljesen őszintén. Meg hát nyilván másról is beszélünk. És tényleg örülök, hogy - igaz, 3 évvel a szakítás után, de jobb később, mint soha - elmúlt mindenféle szerelem, féltékenység sértődöttség, miegymás kettőnk közt, és most el tudunk lenni egymással pusztán barátilag. Mert tényleg nagyon jó arc.

Ui.: hű, kicsit eltértem a témáról!
1133 levél
Válasz 11.12.19. 21:53 #20375
Laccy93
Az para. Én ezt azzal magyaráztam, hogy ha nem szeretném, akkor nem sértődnék meg, s ő sem. Mert fontos a másik, s rosszul esik tőlem/tőle az ilyen. Csak az a baj, hogy olykor tényleg nem látott a dolgok mögé, csak könnyebb volt megsértődni, mint végiggondolni, hogy mit mondtam. Jó, tényleg a humorizálás néha sok volt, de ez az egyetlen amiben jó vagyok, amihez értek, mosolyt csalni mások arcára, mosolyogni akkor is, ha szar. Ilyen a természetem, a humor lételemem. Ez így fórumon nem jön át, nem ismerjük egymást, de ez így van. Szerinte komolytalan, meg gyerekes. De akkor milyen jó volt mikor sírt valami miatt, én meg felvidítottam. Így is rengeteget változtam már a mondjuk három évvel ezelőtti énemhez képest. Az egyik legjobb barátom, aki lány, s osztálytársam három éve még nem igazán kedvelt. Mondjuk paraszt is voltam, sokszor megbántottam, de tanultam belőle, s változtam, meg ő is, már egyáltalán nem sértődékeny. Én meg amikor szerelmes lettem, jobb emberré váltam, s most már azt mondta nekem, hogy én vagyok a legjobb barátja, s hogy én vagyok az egyetlen barátja, akiről nem tudna rosszat mondani. Már vagy két éve nem sértettem meg senkit a humorommal, meg sehogy, kivéve a drága exemet. Ő volt az egyetlen, aki magára vett mindent. Négy jó barátom van az osztályban, s három olyan rajtuk kívül, akiket több, mint tíz éve ismerek. És egyiküknek sincs semmi baja velem. Akkor kivel van a baj? Persze más egy barátság, főleg fiúk között, de akkor is. Neki nem igazán van igaz barátja.
Meg, azt utáltam még, hogy egy rossz szó és megy a sértődés, de amikor szépet mondtam azért semmit nem kaptam. Pedig mondtam én, hóó, de sokszor. Minden nap elmondtam, hogy gyönyörű, hogy tetszik a ruhája meg minden. Verseket írtam neki, szépeket, de ezekért nem kaptam semmit. De egy rossz szóért rögtön ment a durci. Nem egymáshoz valók vagyunk. Nekem olyan lány kell, aki hasonlóan bolond, mint én. Ő sajnos nem ez a kategória.

(btw: Mikor már szakítottunk, olyat is megengedtem magamnak, amit addig nem. Tök komoly beszélgetés közbe, mikor azért ment a veszekedés, beírt egy ilyet, hogy - És tudod mi a rossz? Mondom én ezt lecsapom. - Pld, ha nincs lábad... De nem szólt rá semmit)
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
7786 levél
Válasz 11.12.19. 21:37 #20374
Lovi Tommy
Ismerős. Amikor már érezhető volt, hogy nincs rendjén minden, és egyre kisebb dolgokból lett sértődés és vita, akkor már én is mindenkivel szemben ingerültebb voltam, akkor is ha nem adtak rá okot. Sőt ezt a rossz tulajdonságát a hölgynek azóta se tudtam teljesen elhagyni, csak részben.
Sőt az is megvolt néha nálunk is, hogy ha az a bizonyos személy szidta, akkor nem szállt vele vitába, csak nagyon rosszul esett neki. Bezzeg ha próbáltam én ellent mondani...
3310 levél
Válasz 11.12.19. 21:21 #20373
Kemloth
Óó, a sértődés... a volt barátnőmmel való kapcsolatban inkább én voltam, aki generált sértődéseket. Nem értem, mi volt velem... pedig rohadtul szerelmes voltam belé, de mégis, minden tök jelentéktelen ügyből képes voltam kreálni valami veszekedést. Mondjuk akkor volt a nagymagyar meg Black Metalos korszakom, ráadásul alapvetően nagyon makacs tudok lenni, ez meg így együtt valahogy sok volt.
De tényleg, olyanokat műveltem, hogy mondott valami halál ártatlan mondatot, belekötöttem egy szóba, vitatkoztunk egy órán keresztül, hogy most akkor nem úgy értette stb... aztán a végén már azt mondta, hogy "jó, bocsi, tényleg hülyeséget mondtam". Erre mit csináltam? Hirtelen átálltam arra az oldalra, hogy nem, nem hülyeség.

Nem tudom, hogy voltunk együtt másfél évig. Tényleg nem értem. De hogy én mekkora faszkalap voltam!
1133 levél
Válasz 11.12.19. 21:07 #20372
Laccy93
Én képtelen voltam a sértődéseket elkerülni. Egyszerűen rengeteg dolog sértővé vált a számára, de csak tőlem. Mások még durvábbakat mondtak olykor, de azokon nem sértődött meg. A végére már én is olyanná váltam. Megsértődtem mindenen. (Aláírom, hogy tényleg volt amit nem mondunk nőnek, de senki sem tökéletes.) Utólag már okos vagyok, sok dolgot nem mondanék, vagy másképpen fogalmaznék. De akkor is, annyira nem értette a poénokat. See outside the box. Mindig mondtam, de hiába. Ennyit a sértődésekről. Sorolhatnék annyi dolgot, hogy talán 3 oldalnyi word dokumentum sem lenne elég, de nem teszem. Most nyugodt vagyok, maradjon is így
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
7786 levél
Válasz 11.12.19. 20:25 #20371
Lovi Tommy
Jaaa, akkor meg tesztelés. Így utólag azt mondom, soha nem kerültem volna el az ilyen sértődéseket, de azt is tudom, hogy ha megint abban a helyzetben lennék, ezt a bölcs gondolatot másodperc törtrésze alatt elfelejteném, vagy csak nem érdekelne.
1133 levél
Válasz 11.12.19. 20:13 #20370
Laccy93
De ez még akkor volt, mikor jártunk De akkor is. Nálam ő is oszttárs, meg a srác is akiről szóltam a korábbiakban. Duplán jó.
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
7786 levél
Válasz 11.12.19. 20:06 #20369
Lovi Tommy
Már megbocsássatok a kifejezésért, de ha az exed, mifasz köze van hozzá?
Nálam meg a srác az osztárs aki miatt elhagyott
1133 levél
Válasz 11.12.19. 19:30 #20368
Laccy93
Nos, igen. Osztálytárs dolog. Nem kellemes. No de ezeket a sértődéseket nem értettem sosem:

1, Hozott nekem egy képet a Balatonról, melyen egy igazán dús keblekkel rendelkező hölgyemény éppen előre hajolt. Nagyon nagy mellei voltak. Kérdezi tőlem: - Tetszik? Erre én: - Persze, csak szerintem túl nagy a csajnak a melle. Megsértődés. És miért? Mert hogy neki is nagy a melle, akkor biztosan az sem tetszik. Innen gyere vissza. A túl nagy és a nagy, nem ugyanaz. De mind1.

2, Úgy volt, elmegyek BME nyílt napra. Végül meggondoltam magam, mert egyrészről azon a héten voltam máshol, tök egyedül, a hidegben, másrészről az a hely meg is győzőtt, így tudtam úgysem megyek BME-re, feleslegesen költöttem volna vagy 3000 Ft-ot az utazásra. És megsértődött. Hogy hát mérnem megyek el, meg a te jövőd így úgy amúgy...Megsértődik, azon, hogy ÉN nem megyek arra a nyílt napra, ami ENGEM érdekelt volna. ?????? Nem értem.
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
7786 levél
Válasz 11.12.19. 19:22 #20367
Lovi Tommy
1133 levél
Válasz 11.12.19. 19:18 #20366
Laccy93
Idegesített már fel az exetek?? Engem mostanában igen. Még csak beszélnünk sem kell, elég ránéznem. Borzasztó..

Am ha valakit érdekel, akkor leírok két fantasztikus megsértődős sztorit. Én ezeken már csak nevettem.
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
14264 levél
Válasz 11.11.28. 16:40 #20365
balays82
Megnyithatod. Oda én is inkább írhatnék már, mint ide, szóval lenne rá igény.
27769 levél
Válasz 11.11.28. 16:34 #20364
LordMatteo
Na, jól emlékeztem. Akkor minden nap egy új rekord.

2,5 évre előre terveztek, akkor asszem' a kedvedért majd nyitok egy "házasság!!!" topikot. Mindenesetre irigylésre méltó, hogy ennyi idősen tudtok ennyire előre gondolkozni (legalábbis a környezetemben egyre inkább azt látom, hogy csak egyik napról a másikra élnek a párkapcsolatok is, mindenféle cél nélkül, "csakúgy", néhány kivételtől eltekintve).
A kibaszás társas játék, sose feledd.
38325 levél
Válasz 11.11.28. 16:30 #20363
kopé
De-de, én voltam, ráadásul eccsajjal xD

Hát amúgy beszéltóünk már a témáról de egyikünknek sincs olyan ambíciója, hogy évek alatt sok-sok pénzt beleöljünk valaki más lakásába, és egyikünk sem akar úgy odaköltözni a másik család terhére, szal egyelőre nincs ilyen terv, kb 2,5 év múlva tervezzük valamelyikünk házának átalakításával megoldani a dolgot.
"A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt!"

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.