2007-et írtunk. Földünknek a létező legnagyobb veszedelemmel kellett szembe néznie. Ebben az évben történt, hogy a nukleáris csapások és a globális felmelegedés mellett képbe jött a Hülyeség, mint jelenség is. A zenecsatornák kínálata, a UPC-reklámok, a PC Dome szkinjei és a nyugati téri padlótérképen otthonukat kereső emberek ugyanis mind olyan elképesztő Hülyeséget árasztottak magukból, hogy a Hülyeség kémia formát öltött, szétáramlott az éterben, és az így keletkezett levegő mindent és mindenkit megfertőzött. A parasztföldeket terméketlenné tette, a kontinensek egy részét elsüllyesztette, a világgazdaság összeomlott, a népesség hullani kezdett. Hát, ez van, ezt kell szeretni. Ám a helyzet még így sem annyira szörnyű, mint amennyire a média felkapta. Ezek után is maradtak még boldog teremtmények a bolygónkon.
Aryx a derűs égre tekintett fel, miután ivott némi Ice Watert a befagyott tóból. Kedvelte Alaszkát, mert bár az St (a Stupidium, vagyis a Hülyeség kémiai vegyjele, ami hosszas viták árán végülis bekerült a periódusos rendszer hiányzó elemei közé) itt is károsította a környezet egészségét, tudta jól, hogy idáig nem érnek el atyja, AriAmi legveszélyesebb ellenfelei. Az St megjelenésekor AriAmi ugyanis kénytelen volt lemondani önkéntes világuralmáról, tejhatalmú pártját elhagyva inkognítóban vándorolt erre a messzi-messzi helyre, miközben a globalizáció is visszatért. Ezenkívűl Aryxnak sajnos nem sok fogalma alakult ki az előzményekről. Bárhonnan nézhetjük ugyanis, Aryx mindössze csak egy párhónapos ánded (élőhalott) zsiráf volt. AriAmi mindenképpen egy újabb gyermekre vágyott első utódja, a tékozló fiú (Gillette) után, de mivel az ándedek képtelenek organikus úton szaporodni, más megoldás után nézett. Így jutott el a klónozásig, míg végül két menyét és egy hörcsög ivarsejtjeinek kereszteződéséből létrejöhetett Aryx, a zombi zsiráf, aki azóta is boldogan élte halálát (halta életét).
Bár Aryx sokmindennek tudott örülni, a magányt nehezen viselte. Atyja nem kedvelte a hosszas nappalokat, míg Aryx a friss levegőt szerette, de csak jegesmedvékkel tudott itt játszani. Legszívesebben hozzá hasonló zsiráfokkal akart találkozni, igazi zsiráfokkal! E pillanatokban azonban kissé aggódni kezdett atyja aggodalma miatt, így gyorsan hazasietett.
Aryx átlépett a magától kitáruló ajtó küszöbén. Egyszerű szem csak unalmas faháznak láthatta a helyet, ahova bement, ez a kis kunyhó belül azonban sokkalta tágasabb volt - AriAmi ugyanis itt rendezte be új rezidenciáját. Aryx fellépdelt ötven lépcsőfokot, hogy a görögös oszlopokkal tartott emeletre érjen. Egy bizarr sötétítőfüggönyön átbújva végül atyja szobájában találta magát - semmit se látott, csak egy csonkig égett gyertya világította meg a helyiséget, ahol a hirtelen megöregedett víziló ült csont és bőr alapanyagú trónján, kezében könyvvel, mellette hűséges tanácsadója, dr. Dile Lich lebegett. Bár AriAmi éppen humanoid alakjában volt, valódi víziló-testét jobban kedvelte, ám azzal képtelen lett volna olvasni.
- Húúú, atyám - lelkendezett Aryx. - Képzeld, az történt, hogy...
- A legjobbkor jöttél, fiam - mondta AriAmi. - Már régóta tartogattam számodra egy bejelentést, aminek most jött el az ideje.
Tizenkét perc néma csend...
- És mi lenne az?
- Qss, hatásszünetet tartok!!
- Ja, oké, szorri atyám.
Aryxnak ezalatt volt ideje körülnézni a sötét trónteremben. Egy hosszú polcon Raymon E. Feist és George R. R. Martin könyvei kígyóztak végeláthatatlan sorokban. Egy másik polc is hasonlóan érdekesnek tűnt, ahol AriAmi a relikviáit gyűjtötte: egy ReLax nevű troll porvédőjét, és egy tíz méter hosszú, hatszáz gombos távkapcsolót, ami régi riválisa, Pyrogate plazmatévéjéhez tartozott. Pepe kosárlabdája szünet nélkül pattogott egy helyben, valamint ott volt még Mindentlátó Sam is: a víziló ezt egy titokzatos Tacker Takk, Trusted Truck, Tic Tac vagy valamilyen hasonlóan hülye névvel rendelkező alaktól kapta ajándékba, még 2003-ban. AriAmi bízott abban, hogy ha akkor nem, hát most talán lesz valami funkciója ennek az oszladozó patkány-csontváznak. Ezenkívül nem sok érdemleges akadt, csak egy acélrúd-darabka a csernobili erőműből, néhány urna, amik egykor legyőzött ellenfelek (köztük Mickey Máusz és Tom&Jerry) hamvait tárolták, egy porosodó Ektiviti és egy Nightwish-óriásposzter a falon.
AriAmi ugyan nem kedvelte a modernizációt, ennek ellenére mégis ott volt egy PC az íróasztalán, a Warcraft 4 díszdobozos példánya mellett. Ebben a részben - a pacifista mozgalom hatására - már egyaltalán nem kellett harcolni, inkább a seregek etetéséről kellett gondoskodni. Sőt, ha valamelyik egység jót cselekedett, az érintőmonitor segítségével a játékos meg is simogathatta őt, amitől az XP-t kapott, és szintet lépett. A játék még akkor sem ért véget, ha a sereg éhen halt, ekkor ugyanis még mindig lehetett gondozni a kiürült fenyőerdőt. Ellenben Dile kedvenc játékát, az Unreally Half-Counter of Doomed Quakers' Life-Strike Tournament 2007-et AriAmi a biztonság kedvéért szigorúan elzárva tartotta.
- Aryx fiam, egyetlen igaz gyermekem - kezdte bejelentését AriAmi, miután Aryx kellőképpen kitekerte saját nyakát. - Tudod jól, hogy mi, ándedek valaha örökké éltünk (haltunk), ám a Hülyeség-fertőzés minket is utolért, és a helyzet megváltozott. Te fiam, Aryx, hamarosan felnősz, és bölcs harcossá kell válnod, míg nekem már talán csak hónapok vannak hátra az életemből (halálomból).
- Mester, öregszem! - szólt közbe dr. Dile Lich, de a víziló nem figyelt rá.
- Éppen emiatt mindent el kellett terveznem. A világ nem biztonságos számodra, Aryx fiam, ezért bemutatom neked újdonsült szolgálóimat. Dilet már ismered, ő tanít téged a mágiára, és esetleg orvosi tudományából is megmutathat neked ezt-azt (végtére is csonkológiából diplomázott az elmúlt négy évben). Szükséged lesz azonban más tanítómesterekre is, akiket egy nap majd kedved szerint csicskáztathatsz. Sajt! - mondta ki AriAmi a varázsszót, mire egy újabb függöny nyílt szét a háttérben, és három gyanús alak lépett elő.
- Nos, íme, az új csapatom. Kezdjük a bemutatást egy régi megbízottam reinkarnációjával.
Intett egy kékszemű, barna hajú férfire, akinek övén fojtóhurok, tucatnyi kés és B-UZI típusú gépfegyver lógott.
- Ő az én személyes, professzionális orgyilkosom, név szerint Silent Assasin, A Csendes.
- Vazzeg, kurva sötét van itt! ,I,,
A Csendes mellett egy szépséges, orrpirszinges éjelf nő húzta ki magát büszkén. Öltözéke az éjelf-divatot követte (szarvasbőr és lombkoronák), fegyverzete íjból és nyilakból állt.
- A hírszerzőm, Julia Mitzekatze, Az Éjszaka Leple.
- Was is das??
AriAmi suttogásra váltott.
- Sajnos csak németül tud, ám igen megbízható. Ráadásul - éjelf lévén - láthatatlanná válik a holdfény hatására, senki nem fogja őt észrevenni.
- Ne már - kapta fel a fejét Aryx. - Ebben a hónapban egy perc éjszaka nem lesz, utána meg hogyan fogom őt látni - fél éven át?
- Eh, Aryx fiam, ezen még nem gond... izé, nem gondolhatod komolyan, hogy képtelen leszel leküzdeni az eléd álló akadályokat. Sok kihivás vár még rád ánded-léted során.
A harmadik ember köhintett egyet, előre lépett és letérdelt.
- Ah, majdnem megfeledkeztem legrettegettebb harcosomról.
Aryx szemügyre vette a bizarr tagot. Meglehetősen japánul nézett ki, ruházata díszes kimonoból állt, kardhüvelyében pedig egy valódi katana pihent.
- Ő Takashi Fujiyama, A Halálbajnok.
Takashi kivonta kardját, párszor megforgatta - Silent közben hasra vetette magát, - majd szertartásosan visszatérdelt és előredőlt, homlokát a padlóhoz érintve, katanáját maga elé helyezve.
- Nagyuram, örök hűségre esküszöm fel neked, testőrségi szolgálatom nagy kincs lesz számodra. Elsajátítottam a bushidót, mely pajzsként védi aurámat a Hülyeség ellen, és mindent megteszek annak érdekében, hogy egyetlen igaz gyermeked sikerrel győzedelmeskedjen ellenséges csapdák felett, valamint hogy elinduljon azon a rögös úton, melynek végén a legmagasabb szintű szellemi kiteljesedésben részesülhet.
- Vazzeg, semmit sem értek! ,I,, - hördült fel Silent, A Csendes.
- Hauptbanhoff - tette hozzá Julia, vélhetőleg káromkodhatott.
AriAmi Aryxhoz fordult.
- E három nagyhatalmú kiválasztott alkotja majd egységünket. Sötét erők közelednek, fiam, és senki sem lesz rád tekintettel.
- De hát engem mindenki szeret, semmi szükségem valami béna halál-izé brigádra!
- Nem tudhatod azt, Aryx fiam. Belőled hős lesz, mégpedig nagy hős, a hősöknek pedig motivációkra van szükségük, különben képtelenség lenne eladhatóvá tenni egy regényt. Sorsod elől nem szabadulhatsz, márpedig neked mindenképpen be kell fejezned azt, amit én félbehagytam: a világuralom megszerzését, és annak megtartását - intett a három gyanús alaknak, hogy elmehetnek.
- Minden jót önnek, nagyuram, a fiát pedig a jószerencse kísérje végig nehéz útján - búcsúzott Takashi.
- Daszvidajnya! - köszönt el Julia, a német éjelf.
Utolsóként Silent Assasin maradt még egy fél órát.
- Bazmeg, ezek ketten eltűntek!! - rohant el később Silent, A Csendes.
- Tehát, Aryx fiam - folytatta AriAmi a beszédét. - A hatalmat nem szabad elhanyagolni. Azt állítod, mindenki szeret, pedig még csak jegesmedvékkel találkoztál. Elhiheted nekem, lesznek, akik minden áron keresztbe tesznek majd neked. Mint régi ellenfelem, Pyrogate, vagy ReLax, akinek rosszabbik énje neheztelt rám az agymosás után, esetleg Dino, aki már többször idegbajt kapott a kéréseim miatt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy még én magam sem tudom, merre járhatnak most, és milyen hatással bírt rájuk az St-fertőzés.
- Jól van, atyám, majd átgondolom. Van ananász a konyhában? - csillant meg Aryx szeme a lelkesedéstől.
- Ja, persze.
- Vazz, mindig csak az van itthon!!
- Mintha közöm lenne hozzá, vagy ilyesmi. Menj már innen!
- Oké, atyám. Utállak - azzal a zsiráf sértődötten, lehorgasztott fejjel bandukolt le a lépcsőn. Útban a kicsön felé a zsiráfokról motyogott valami érthetetlenséget. AriAmit nem igazán érdekelte. Kihajtogatta a kezében tartott könyvet - mely az ő hőstetteit örökítette meg regényformában - de gondalatai távol jártak... Hiába csendesedett el a trónterem - eltekintve Pepe kosárlabdájának pattogásától - csak nehezen tudott koncentrálni. A magnézium-hiány gondolatát elvetette, biztos nem az lehetett az ok.
- Mondd, Dile, hol rontottuk el?
- Elrontottuk, mester?
- Igen, Dile, elrontottuk. Nem tudtuk megmenteni ezt a kurva világot. Nem csináltunk semmit négy évig... Semmit!
- Semmit?
- Semmit! Főleg te nem, Dile.
- Bocsánat, mester.
Pedig AriAmi jól tudta, hogy nem kellett ennek így történnie, hisz a víziló kivette a maga oroszlánrészét a politikából. De hiába szabadította fel víziló-társait, hiába tüntette el a metrókat, az a hálátlan nép mindenen felháborodott. Mindenen, még akkor is, amikor Meccsboksz-Combinókat hozatott be a világ játékboltjaiba, pedig csak négy Lego-kórház árát tették ki, és úgy gondolta, jó üzletet csinál. Ám semmi sem tudta felülmúlni azt a hülye Hülyeséget, ami végül mindent tönkretett színrelépése után. AriAmi kivénhedtnek és elhasználtnak érezte magát, és mondjuk ki, azzá is vált valójában.
- Minden reményem Aryxhoz fűződik, Dile. Nehezen veszem be, hogy annyi évszázad után hirtelen elsatnyultunk és megöregedtünk - rázta meg ősz hajzuhatagát zavarodottságában AriAmi.
- Mester, öregszem!
- Mindezekkel ellentétben meg kell ígérned nekem valamit, Dile. A fiamnak csak hetek állnak rendelkezésére bepótolni mindazt, amire nekünk oly sok időnk volt. Ígérd meg, hogy tökéletesen helyt állsz majd a tanítójaként.
- Minden megadatik majd neki, amire szüksége lesz - bólintott Dile.
- Köszönöm, hűséges Dile.
Három percig mélyen hallgattak, mígnem Dile rémülten felkiáltott:
- Mester, mester!! Már megint öregszem!!!
- Hagyd abba, Dile.
- Bocsánat, mester.
Dile AriAmira vetett egy pillantást, mivel nem kapott választ. Az ex-világuralkodó már mélyen aludt, és talán ismét a vízilovak bukásáról volt kénytelen álmodni. Dile a gyertyához lépett, megpróbálta eloltani - sajnos nem járt sikerrel, Frost Armorja sem úgy működött már, mint régen, így a gyertya erre az estére is égve maradt. Dr. Dile Lich szomorúan baktatott vissza elszigetelt lakosztálya felé, csak a víziló horkolása, és a zsiráf konyhán át kiszűrődő csámcsogása jelentett némi vigaszt számára. A Lich zavartan töprengett diplomáival teletűzdelt szobájában, és halványan érezte, hogy egy hónap múlva, amint leszáll az éj Alaszkában, itt valami Pokol-féle fog elszabadulni, mégpedig hatalmas...
Folyt. köv.?
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
