Versek - dalszövegek - idézetek...

I.

Kétszer mondom, százszor mondom,
mert ez a tény, rontom-bontom.
"nem volt elég, nem volt elég...!"
dehogyis volt, Gyula Bátyám,
ríunk, mint kés-döfte ártány
népi bölcsességed láttán.
Reped a nyugdíjas fenék,
régen nem jut már munkához,
odacammog a kukához.
"... Nem volt elég, nem volt elég..."
Kétszer mondom, százszor mondom,
önismétlő bolond módon.
Új Ötéves Terv kell - ez mos
ki a koszból: CUCILIZMUS!
Ne riasszon semmi emlék:
ez tiszta, hazai termék!
MDF, sok FIDESZ-huncut
verte itt a "neki uccu"-t
(hol a nyugat sose segít
így mondjuk az "uccu neki"-t).
"... Nem volt elég, nem volt elég...
Harminc évig, negyven évig
nyeldesni Marxék maszlagát,
szívni Sztálin hullaszagát,
nyalni Rákosi valagát
istenítve Kádár atyát!"
Paraszt: Nem terem a földed?
Pufajkás: rakásra ölted
Ötvenhat rebelliseit?
Mért vársz új Európát te itt?
"Nem volt elég... nem volt elég..."
"Igazad van, Mester, mint kés
hasít minden szavad, Illyés!"
Tatár gyarmat, török gyarmat,
majd a vasas német zargat,
Habsburg-osztrák kakadalmat
nyelhetett a polgár-alkat,
náci német lett a keret,
s behozta a szovjeteket!
Jó magyar ehhez mit szólasz?
Magyar seggbe tatár lófasz?
Magyar seggbe török lófasz?
Magyar seggbe német lófasz?
Magyar seggbe szovjet lófasz?
Mikor jön számunkra vígasz:
MAGYAR SEGGBE MAGYAR LÓFASZ?!
Node végre ez is meglett -
ki várhatott volna szebbet?
Vér és gyász mit az emlék hoz:
Nyomás vissza a moslékhoz!
(... A parlament bezzeg hangos
szónokol a főkolompos:
"Isten áldja meg kendteket,
szegény Magyarország beteg..."
Mert a moslék még ehető,
nyögdíjasnak életmentő,
jobb a kölcsön, mint a virtus:
hol vagy, gulyáskommunizmus?!
"... Nem vagyunk mi bolsik, kérem,
fordult azóta az érem,
Szentkoronás itt a címer
jel, mit vlah, rác, tót mind ismer,
s vicsorog rá, ha már nincs jobb..."
- szikkadtan szorong a Szent Jobb.
Passau kong a Bazilikán
(rés a rács bazi nagy likán),
min Európa levegője
főleg túristáknak jő be.
"Nem volt elég... Nem volt elég..."
Kopjék a nyögdíjas fenék,
tereljük kis ál-munkához,
hadd ne fusson a kukákhoz...
Határaink: Duna-Rajna,
Szarajevó és Ukrajna,
rend köll ide, terv, kar, izmos!
- Győzött a szocializmus!

II.

"Elhull a virág, eliramlik az élet..."

Csetlik-botlik a lét. Nem kell anapoestus.
Posztmodernség a tét? Ez az az alapgesztus!

III.

"Jól megmondta, jól megmondta Uticai Cato,
Hogy a ló-tag nem furulya, sem nem messzelátó..."

Lekushadt már a nap, túl a nádas réten,
nagy bíbor-kotonját künn hagyá a téren.
Siklottak az autók, csikorgott a highway,
fájt a fejem szörnyen, nyögtem is, hogy ojvé...
Gondútam, mögnízem mi a fránya rosseb
okozza, hogy férfitagom egyre kisebb.
Öreg ember vagyok, nincs is messzelátóm,
de van egy furulyám, tartom zongorámon.
Plasztikból öntötték Hong Kong-i vigécek,
de ha kell, hát ezzel vígan be- s kinézek.
Mit látnak szemeim? Mint egy viharfelhő
közeledik lám egy szép, de bizarr delnő.
"No mi lesz, Tanár Úr? Csináljuk pari-ba?"
- mire felnyeríték, mint egy vad paripa.
"Sokat akar ez a vén tanári szarka,
csakhogy alig bírja könyvmoly-rágta farka..."
"Sebaj, Professzor Úr!" vígasztal a delnő,
"gasztronóma vagyok, szakmámban az első,
és ha megétetlek borban főtt lazaccal
rímed dorongitól felborul az asztal..."
Csettintett ujjával, asztal megterüle,
reakció: nulla. "Bedőltél, te hülye...!"
Ám a magyar embör igen találékony,
nem hágyja el magát, rúgják bár ágyékon.
Így szólék esdeklőn plasztik furulyámhoz:
"Kis furulyám, szentem, nem vad muzulmánhoz:
gyütté" - hezzám inkább szent zeneszerszámnak,
duruzsolj hát nékem ötletet, de hármat!
S szólalt a furulya: "Nem vagyok én távcső,
de még csak ló-tag se', nem hogy titkos hágcsó,
melyen hölgy-kebelre felkúszhatni éjjel,
hogy ott tremolózgass bűntudatos kéjjel.
Krémmel be ne kenj, mert nem vagyok én dildo
gasztronóma asszony vadkertjébe illő.
Használj tehát annak, mire való vagyok:
Bach , Beethoven, Mozart - ők az igaz nagyok,
esetleg egy könnyebb Bartók. `Gyermekeknek'..."
Furulyámnak szaván híven elmerengek,
s ha rámtör a híres furor coeundi,
ártatlan bébiként tudok elaludni,
ment a "Kodály módszer" vetve hősi hadba
szolmizálni kezdek dúr-t moll-á simítva,
s így ha hetyke cé-dúr gúnyolódva sért, s dúl
álomba ringat egy á-moll-szelíd gé húr.

IV.

"Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak -
Nem ha néki cipellőt s bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek."

Nem kell nékünk se Nyugat, se a Kelet kincse
"Egyedül vagyunk" - ez tény. Európa kilincse
letörött a Lajtánál, Kárpátok kihányták,
Dráva, Száva elapadt. Szóval... mi is mi várt ránk?

Burger King és MacDonalds Pestet telefosta,
kiskocsmába ki se' jár, megdrágult a posta.
Taszáron a Yankee had: újabb török korszak,
értelmiség szájából panasz-gőz a borszag.

Játsszunk demokráciát? Rendben. Ám evégbül
érettség is kell, de így? Demokraták nélkül?
Senki nekünk ne mondja: "rosszul csináljátok!"

Jó nekünk az, ami van: Ős Turáni Átok.
"Kócsagtoll és párta-gyöngy"? Jó, de igazgyöngy-e?
Privatizált Európa poszt-szovjet göröngye.