Kb az én évjáratom az, amikor ez kezdett behalni.
A gimi 2. osztályában kőkeményen közölték, hogy aki továbbtanulási álmokat szövöget, az jobban teszi, ha belép...
Az osztályunk 80%-a be is lépett. Ez a belépés igencsak elméleti volt már akkor is. Volt egy alakuló "taggyűlés" vagy mifene, aztán rá egy hónapra még egy, ami érdektelenségeb fulladt.
És kb ennyi volt a sztori. Könyvecskénk sem volt, és ahogy írtam is, a tevékenységünk egyenlő volt a nullával.
Mindez 86-ban.
Szóval aki nálam fiatalabb, annak felesleges döngetnie a mellét, hogy ő márpedig nem lépett be, mert ugye ez akkor már bőven nem járt semmiféle hátránnyal.
Előtte pedig igen, és a belépett embereknek egy jelentékeny része a továbbtanulás miatt lépett be.
Ez miatt lehet karrierista köcsögnek hívni őket. Bár egy egyetem vagy főiskola elvégzésének igénye nem hiszem hogy az lenne.
Előnye különösebben nem származott belőle, hacsak az nem, hogy nem különböztették meg hátrányosan...
"Dilisek ezek a rómaiak...!"