Aztán persze arra nem gondoltam, hogy később annál nagyobb blamázs lesz,amikor lerohanásnál három, a "semmiből" előtűnő letelepített HMG tüzétől hullanak el, mintha csak kaszálnák őket... 
Érdekes módon újabban ha a felderítő félrajaim olyan körülményeket látnak, amiket nem tudok jelenlegi eszközömmel megoldani, vagy mondjuk egyetlen eszközzel tudtam volna, de befuccsol, akkor nem is erőltetem a támadást, hanem hátramegyek, nyomok egy cease fire-t, és kibekkelem az időt. Igyekszem mostanában mindig úgy játszani, hogy nem a győzelem kivívásának próbálkozása legyen a cél bármi áron (ami bizony a múltban sűrűn előfordult, ha nem is mindig, elsősorban multiban), hanem az embereim élete.
Érdekes aspektusba helyezi a játékot, na.
Plusz, amíg itthon vagyok, engedjétek meg, hogy az asztali gépről két érdekes képem osszam meg veletek:
Aknavetővel kiszedett BA-64b. Érdekes, hogy pont a fent említett "nem erőszakolom, ha nem látok rá reményt"-hozzáállásom egyik példájánál történt. Teljesen sík terep, két magyar raj, támadok, és az orosz félnél ott mászkál szép biztonságos távolságban egy SU-67. Előrementem, amíg lehetetett, próbálkoztam, ahogy lehetett (aknavető, géppuskasorozatok, ha "nyitva" volt, közel kúszó félraj stb.), nem ment, nem erőltettem.
Rekorder mesterlövészem, tíz lőszerből hat találat. Egyszer a régi szép időkben írtam valamit a csipásokról. Na, azt egészíteném ki azzal, hogy a legtisztább célpontot tapasztalatom szerint mindenképpen az álló, és minél lassabban mozgó cél adja (move-oló gyalogság pl.), utána az álló, de nem hasaló. A mesterlövészt az orosz támadás oldalában helyeztem el, és lassan mozgó egységekre lőttem, ill. egyszer egy nyílt terepen lévő, nem fedezékbe hasalt géppuskás rajra.
