Az opening engem kimondottan idegesített, az ilyen zene alapból nem az én stílusom, és ehhez jött még a szörnyű japán kiejtés is. De ha már a kiejtésnél tartunk: José = Dzsodze, Jan = Dzsan, fratello = fratettó, úhh...
Az ending már egy picit jobb volt. A kép gyönyörű, ez vitathatatlan, ennél szebbet nem nagyon láttam még endingben. De a kiejtés megint, o mamma mia!... 
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
