Igen, teljesen igazad van! Amúgy a LEGO számomra nagyon sokat jelentett. 6 évesen kaptam az első készeletemet (ezt sose felejtem el) és voltam bizony már 15-16! is mikor még mindig hódoltam ennek a szenvedélyemnek. Ez enyhény szólva kicsit kitolódott, de számomra a játék nélkül nem élet az élet. Nekem ez a kikapcsolódás. Sőt nem is. Ez nem kikapcsolódás. Ez valami fajta második munka. Amit el kell végezni. Egszerűen késztetést érzek rá minden porcikámban. De én az adrenalin szintet keresem bennük. Az izgalmat, a meglepő szituációkat és a szépséget. Természetesen a Sim-ek vagy a Tycoon-ok számomra is elfogadható élvezetet nyújtanak ám mostanában nem ez az elsődleges stílus, amit a szivemben hordok. Akkor inkább Warcraft III. De ez mindenkinél egyénreszabott, úgyhogy ezen nem is kell lovagolni. Azért a legjobb játékok mégiscsak a régiek. De ez azért van így, mert mi ebben ezen nőttünk fel. Idézőjelbe nőttünk, mert azért a főiskolai évek vagy a gimnáziumi évek játékainál, már nem voltunk gyerekek. Testileg.
Én most is gyerek vagyok. Talán ezért nincs normális kapcsolatom sem. Szinte mind futó 3-4-5-6 hónapos. Sokszor komolyan elgondolkozom azon, hogy mi a legfontosabb az életemben. És sajnos nem egyszer jutottam arra a megállapításra, hogy a JÁTÉK. Ez súlyos. De talán még menthető. Én attól várom a meglodást amit nemes egyszerűséggel időnek hívunk és T-vel jelöljük. Remélem ez hoz bennem egy szemléletváltást, bár néha komolyan aggódom emiatt
