Nem pontoznám. Ennek ellenére egy közepes rajzfilm, ami nem is volt igazán vicces, azonban ami miatt tetszett, azok a kikacsintások voltak, egyfajta hommade-ek:
- Az 50'-es évek hangulata (és az ezt a korszakot övező űrszörnyek [répaszornyek, marslakók, vénuszlakók] támadását taglaló B-filmekre való utalás), a virággyermekek, hippik
- E.T. a Hold előtt (tudom, tudom
, amit számos más filmben is ellőttek)
- A fiút Lemnek hívták a híres író, Stanisław Lem után.
- 1.000 éves Yoda
- Az "Alien" kutya, és az, amikor a két katona arról beszélt, hogy kaptárt kell építeniük a királynő számára.
- Az űrben várakozó űrhajó neve, utalás 2001: A Space Odyssey Clark- és Kubrick műre
- A iPod, mint az univerzum legsötétebb és leggonoszabb fegyvere
Az időutazó felesége 10/5.5-6
Rachel McAdams
Nem olvastam a könyvet, amin alapul, de film iszonyú rosszul lett felépítve. A történetben rejlő lehetőségek nem lettek kihasználva, nem érzetem az egész film alatt, hogy nagy távlatban tekintve a jelenteket összekötné valami.
Tudom, hogy ez a szerelemről szólna, arról, hogy még ilyen körülmények között is képesek kitartani egymás mellett, a szerelmüknek csodás gyümölcse a gyermek, aki már képes az utazását kontrollálni, de...
...a jelenteket úgy pakolták egymás mögé, hogy nem láttam bennük semmi építkezést, kibontakozást. Amikor a leendő barátja először fut össze vele az utcán, amikor ruhát rabolna, és azt mondja, hogy ők majd nagyon jó barátok lesznek, ez nem érződött a filmen.
A lány a film elején felhívja a figyelmét a genetikusra, azonban szegénynek abszolút semmi jelentősége és szerepe nem volt a történetben.
A jelenetek csak sorakoztak egymás után, így nem is tudtam igazán azonosulni a főhős ide-oda ugrálásával és a bekövetkező halálával (még ha az logikus is volt), és hiányoltam a magyarázatát az utazásnak, a miértet.
A kisfiú önmagának azt mondja, nem kell aggódnia, minden rendben lesz, mégsem lett így...
Bár nem olvastam Wells "Az időgép" című könyvét, a film tetszett. Hasonló témát feszeget. Az ilyen típusú történetek közül a "Pillangóhatás" tetszett a legjobban, az jól volt megírva, és a vége és a főhős döntése teljesen érhető és elfogadható volt.
Kár a filmért, jobb is lehetett volna! A regény biztos jobb, de nem fogom elolvasni.
