Egyébként pont a pünkösdi hétvégén néztem a Viasat History-n egy érdekes filmet: egy 1942-ben - gyakorlat közben - lezuhant B-29-est szedtek ki a roncsgyűjtők (említették Dolittle ezredes akcióját is a japánok ellen, mert továbbra is nagyon edzettek a jenkik további akciókra, B-29-es berepülésekkel), nem egészen 3-4 nap alatt, egy bitang mély tóból, valahol Connecticet államban. A srácok éppen a bombavetést gyakorolták, amikor az egyik motor kigyulladt, a bombákat gyorsan kioldották, ők meg a tó felszínén - egy leszakadt motorral - kényszer leszálltak! Hálistennek mindenki túlélte, ám a röpcsi több mint hatvan évig a vízben volt!
A jenkiknél van pénz: nem sajnáltak több tízezer dollárt feláldozni és az egyik leghíresebb amerikai roncskutatóval és búváraival kiemelték a gépet! Mondván, hogy Amerikában csak egy (!) épen maradt B-29-es bombázó van, kell egyet másodikként is megmenteni! Megmentették. A kiemelés után még napokig mosták a szart, iszapot a gépből, de a leszakadt jobboldali (egyik) rotort leszámítva tutira egyben volt a "kismadár". Slusszpoén: a gép parancsnoka XY hadnagy még mindig él, könnyezve nézte végig, ahogy kiemelik a gépét, amelyben majdnem meghalt. A parancsnoki kabinban megtalálták a tányérsapkájának a sildjét és az áll-szíjat, az amerikai légierő díszgombjaival! LOL!
Plusz megtalálták a bombavető tiszt számítási táblázatát, amelyre kézzel írta a paramétereket: az eredeti felírások rajta voltak a körtáblán. Még egy LOL!
Hát igen. Ahol van pénz, akarat és leletmentési szándék, ott meg tudnak menteni egy ilyen technikát.
Nálunk meg? Pénz nuku, ha meg van, akkor meg marakodás, féltékenység ésatöbbi! Pedig a Balaton, a Velencei-tó és a Duna biztosan tudna mesélni és "adni"...
