Helyzetjelentés Extra

Ma látogatást tettem a néhai Magyar Optikai Művek egyik, hogy fogalmazzak, túlélő töredékénél, stílszerűen a volt Gamma Finommechanikai és Optikai Művek épületei mellett. Több helyről hallottam, és a látottak is valamelyest alátámasztották ezt, hogy ha a MOM-ot anno nem széttépik, hanem némi tőkeinjekcióval a segge alá rakják az elektronikai-informatikai hátteret, ma legalábbis az európai TOP3-ban kényelmesen benne ülne, de általánosságban is elmondható, hogy MO-n disznó méretű finommechanikai kapacitás volt jelen mind a gyártás, mind fejlesztés hátterét a lehető legszéleskörűbben értve. (...és nem, ez nem a MEV-féle fantazmagória.) A vállalatnál ma is használják a MOM levedlett gépparkjának és mérőeszközeinek a töredékét, csak 3000 helyett erős becslésem szerint talán, ha 40-50 emberrel, és míg anno Magyarországon a nyersüveggyártáson kívül minden volt, gyakorlatilag teljesen önellátóak voltunk (ezt értsd úgy, hogy bejött az üveg, és kiment a világszínvonalú giroteodolit), ma már enyhén szólva beszűkült a paletta, viszont továbbra is igen patent lencsék kerülnek ki a piacra innen. Itt is pihen az asztalomon pár selejtes prizma és elég komoly lencse, némelyikük esetében ráadásul tippem sincs, mitől selejt.

Na ja, van számtalan olyan jelensége az ostoba rendszerváltásnak, ami teljességgel racionálisan alakult, és van néhány olyan, ami... nos, nem annyira. Ez utóbbiak jelentősége pedig nem hat-hét számjegyű.