Én előbb tudok azonosulni egy általam irányított-formált, alapvetően kedves férfi karakterrel, mint egy mindenkit letaposó, atomszemét nővel. De mindkét verzió sokat ad a szerepjátékos élményhez, mert mindkét esetben a megszokottól eltérően kell viselkedni.
Egy szó, mint száz, mindenki azzal játszik, akivel, amivel akar, mindenki attól idegenkedik, amitől akar (én meg nem nagyon szerettem a DAO-ban törpökkel játszani, sekélyesség ide vagy oda, a földig érő karok rohadtul idegesítettek, azaz esztétikai oka volt a dolognak), de nem látom, hogy mégis mi a nagy különbség aközött, hogy valaki egy, a sajátjától teljesen eltérő személyiségű karaktert alakít a játék kedvéért (mondjuk a játékos alapvetően jószándékú, az általa irányított személy pedig egy utolsó rohadék), és aközött, hogy más nemet választ. Az előbbire ritkán jönnek a "hé, te a való életben is világuralomra törsz és árva kisgyerekeket szolgálsz fel démonoknak vacsorára?" jellegű poénok, az utóbbiak pedig állandó (rendszerint azért baráti) élcelődés tárgyai.
***
Gothmog:
Mivel attól tartok, hogy a fórumszabályzatba ütközne, ha avatárt készítenék a nagyjelenetből, asszem, ezt megúsztad.
