Korántsem tökéletes, eredetileg ez egy gyenge kilences lenne, de inkább egy nagyon erős nyolcas, tele volt zseniális párbeszéddel. Próbáltak minden szálat meg mutatni és átívelni a következő évadra.
Egy kicsit így kapkodó is lett, de elégedett voltam az évadzáróval, messze jobb volt, mint a tavalyi.
SPOILER
Tényleg megcsinálták. És jól tették, hogy nem ezzel a képpel zárták az amúgyis sokkolódott közönség számára az előző részt, de úgy hiszem, egy pár embernél ki fogja verni a biztosítékot, hogy Robb feje helyére Szürke Szél fejét rávarrták/rátették. Félelmetes volt, ahogy Bolton lenéz, majd kamera lemegy a "földre" és aztán jön a kántálás, hogy Észak Királya.
Tetszett Roose Bolton és Walder Frey beszélgetése, mindkettő jellemélnek és tetteinek mozgatórugóit ebből a kis jelenetből jól le tudják szűrni a nézők.
"Tetszett", hogy Bran meséjét párhuzamba vonták a Vörös Násszal. Annak ellenére, hogy tetszettek Bran jelenetei, a Sammel való találkozás és a búcsú is, nem tudom innentől mit fognak kezdeni ezzel a szállal, szerintem túlságosan előre hozták.
A rész legzseniálisabb jelenete szerintem a "kistanácsi" ülés volt. Nemcsak a párbeszédek voltak remekek, hanem az apróbb gesztusok is, Pycelle papírjelentése majd ahogy felkapja az asztalról; Vary s feje, mikor Joffrey kapálózik és hisztik, Tywin befeszült arca - már vártam ezt a könyvbéli odaolvasást, Gleeson egyszerűen együtt él a szerepével. Tywin és Tyrion beszélgetése meg már-már túlmutatnak a könyvbéli párbeszédeken. Szóval le a kalappal a két színész előtt, ahogy megtöltik a teret és a szerepüket "élettel".
[A Sansa-Tyrion párbeszédben nem is maga Sansa megjegyzése és ötlete volt a legmulatságosabb, hanem amikor megjelenik Podrick, és az udvarhölgyek, megjegyzik, hogy "nimár ez ő", szóval megy a pletyka az ágybeli képességeiről. ]
Ha már Lannister családbeli párbeszédek, megszokhattuk, hogy a könyvtől eltérően a sorozatban Cersei és Tyrion kapcsolatát hasonlatokon és érzelmesebben, melankolikusabban mutatják be, és ezek időként jól sikerülnek. Ez a párbeszéd is ilyen volt a szememben.
Jaime megérkezése és Cerseivel való találkozása olyan semmilyen lett (bár azért nem volt olyan rossz, félre ne értsétek), ráadásul kimaradtak a remek oltogató részek a Királyi Testőrség tagjaival. Tudom, hogy a készítők kicsit elmetélik a tésztát, nem pedig elnyújtják.
Asha és Balon Greyjoy is remek volt, főleg, hogy Asha jellemét jobban árnyalták (bár a könyvben szó sincs Theon megmentő akcióról), a könyvben is szerettem azt a kevés nézőpont fejezetet, amikor ő volt porondon. Ráadásul Bolton végre egyértelműen kimondta, ki a fia és a Bűzös megszületése kellőképp betegre sikeredett, pontosabban a kajálós kolbász-farok párhuzam, áááá, egy pillanatra majdnem elhittem, hogy ez a beteg állat azt eszi, vissza is tekertem, hogy mi van a tányérján.
Davos a könyvben is az egyik kedvenc karakterem és úgy gondolom ez a rész az ő jellemét "építette" és árnyalta leginkább.
Jon és Ygriette búcsúja. Jon hazatérése. [És ha már Fekete Vár, akkor megemlíteném, hogy milyen humoros volt Sam és Szegfű szabadkozása, hogy nem, nem mi nem csináltuk . Jó volt újra látni Aemon Mestert. ]
Úgy látszik Arya gyilkosságát a fogadóban kicserélték erre, viszont a Véreb-Arya páros legalább olyan jó lesz, mint a Tyrion-Bronn párosítás. Ahogy számon kéri Aryán, hogy máskor szólj már előre, áááá.
A rész negatívumai:
Bár a Varys és Shae közötti csevej jó volt, ráadásul ez lényegében megmutatta, hogy Varysban kismértékben jelen van az emberségesség, aminek ritkán enged teret nyerni a szándékaiban, a negatívuma az, hogy elvitték Shae vágyait és tetteinek mozgatórugóit a szerelem irányába (a sorozatban ennek szálnak ez a hibája a szememben).
Nem tetszett, hogy ellőtték előre, hogy mi áll a levélben, de megértem, hogy sorozatban nem lehet megoldani, hogy ezt szálat mellőzzék hosszú időre.
Tudtam, hogy Yunkai bevételét elintézték a DA-s csapatjátékkal, de megértem a készítőket, spórolni kell, a CGI is drága. Sajnos a cím félrevezető -Mysha- (a Cersei párbeszéden kívül, Szegfűn kívül nem találtam más anya párhuzamot), mert a rész csak a végén koncentrált a Daenerys szálra, pár percig.
Tetszett Roose Bolton és Walder Frey beszélgetése, mindkettő jellemélnek és tetteinek mozgatórugóit ebből a kis jelenetből jól le tudják szűrni a nézők.
"Tetszett", hogy Bran meséjét párhuzamba vonták a Vörös Násszal. Annak ellenére, hogy tetszettek Bran jelenetei, a Sammel való találkozás és a búcsú is, nem tudom innentől mit fognak kezdeni ezzel a szállal, szerintem túlságosan előre hozták.
A rész legzseniálisabb jelenete szerintem a "kistanácsi" ülés volt. Nemcsak a párbeszédek voltak remekek, hanem az apróbb gesztusok is, Pycelle papírjelentése majd ahogy felkapja az asztalról; Vary s feje, mikor Joffrey kapálózik és hisztik, Tywin befeszült arca - már vártam ezt a könyvbéli odaolvasást, Gleeson egyszerűen együtt él a szerepével. Tywin és Tyrion beszélgetése meg már-már túlmutatnak a könyvbéli párbeszédeken. Szóval le a kalappal a két színész előtt, ahogy megtöltik a teret és a szerepüket "élettel".
[A Sansa-Tyrion párbeszédben nem is maga Sansa megjegyzése és ötlete volt a legmulatságosabb, hanem amikor megjelenik Podrick, és az udvarhölgyek, megjegyzik, hogy "nimár ez ő", szóval megy a pletyka az ágybeli képességeiről. ]
Ha már Lannister családbeli párbeszédek, megszokhattuk, hogy a könyvtől eltérően a sorozatban Cersei és Tyrion kapcsolatát hasonlatokon és érzelmesebben, melankolikusabban mutatják be, és ezek időként jól sikerülnek. Ez a párbeszéd is ilyen volt a szememben.
Jaime megérkezése és Cerseivel való találkozása olyan semmilyen lett (bár azért nem volt olyan rossz, félre ne értsétek), ráadásul kimaradtak a remek oltogató részek a Királyi Testőrség tagjaival. Tudom, hogy a készítők kicsit elmetélik a tésztát, nem pedig elnyújtják.
Asha és Balon Greyjoy is remek volt, főleg, hogy Asha jellemét jobban árnyalták (bár a könyvben szó sincs Theon megmentő akcióról), a könyvben is szerettem azt a kevés nézőpont fejezetet, amikor ő volt porondon. Ráadásul Bolton végre egyértelműen kimondta, ki a fia és a Bűzös megszületése kellőképp betegre sikeredett, pontosabban a kajálós kolbász-farok párhuzam, áááá, egy pillanatra majdnem elhittem, hogy ez a beteg állat azt eszi, vissza is tekertem, hogy mi van a tányérján.
Davos a könyvben is az egyik kedvenc karakterem és úgy gondolom ez a rész az ő jellemét "építette" és árnyalta leginkább.
Jon és Ygriette búcsúja. Jon hazatérése. [És ha már Fekete Vár, akkor megemlíteném, hogy milyen humoros volt Sam és Szegfű szabadkozása, hogy nem, nem mi nem csináltuk . Jó volt újra látni Aemon Mestert. ]
Úgy látszik Arya gyilkosságát a fogadóban kicserélték erre, viszont a Véreb-Arya páros legalább olyan jó lesz, mint a Tyrion-Bronn párosítás. Ahogy számon kéri Aryán, hogy máskor szólj már előre, áááá.
A rész negatívumai:
Bár a Varys és Shae közötti csevej jó volt, ráadásul ez lényegében megmutatta, hogy Varysban kismértékben jelen van az emberségesség, aminek ritkán enged teret nyerni a szándékaiban, a negatívuma az, hogy elvitték Shae vágyait és tetteinek mozgatórugóit a szerelem irányába (a sorozatban ennek szálnak ez a hibája a szememben).
Nem tetszett, hogy ellőtték előre, hogy mi áll a levélben, de megértem, hogy sorozatban nem lehet megoldani, hogy ezt szálat mellőzzék hosszú időre.
Tudtam, hogy Yunkai bevételét elintézték a DA-s csapatjátékkal, de megértem a készítőket, spórolni kell, a CGI is drága. Sajnos a cím félrevezető -Mysha- (a Cersei párbeszéden kívül, Szegfűn kívül nem találtam más anya párhuzamot), mert a rész csak a végén koncentrált a Daenerys szálra, pár percig.
Jó évadzáró volt és jó évad. Az évadértékelő lehet késni fog, mert éjszakás vagyok a héten és nem biztos, hogy lesz rá energiám.