Helyzetjelentés

Részemről úgy vagyok vele, hogy nem látom, hogy olyan baromira a hosszútávú növekedéshez szükséges áldozatok terheit nyögnénk. Nekem ez a fő gondom. Például, amikor az IMF helyett egy financiálisan rosszabb opciót választunk puszta kuruc virtusból, olyankor én nem tudom ezeket a koncepciótlan, néhol látszólag ad-hoc lépéseket azzal indokolni, hogy "van gazdasági irányvonalunk". Igen, volt már olyan, hogy ténylegesen megpróbálták összekapni a gazdaságot, ilyen a "rendszerváltás" óta kétszer fordult elő, egyszer sem belső elhatározásból, hanem a kényszerpálya szabta irány követésének a törvényéből, és mindkét esetben az éppen regnáló szerencsétlen pancser úgy zúgott is alá ezt követően, mint az égő szárnyú Lucifer. Mindkét (nyilván vitatható) próbálkozásban közös, hogy nem vitték tisztességgel végig. A sz*rosmedencét akkor kezdték el kilapátolni, amikor már csak az orron keresztül lehetett benne levegőt kapni, és nyaknál rendre le is álltak vele.
Az eredményekhez pedig szkeptikusan állok hozzá mindaddig, amíg az ország a saját, külön bejáratú ellenségképétől kapja az ahhoz szükséges tőke irtózatos részét; ezen felül sem vagyok odáig azért a jelenségért, amikor egy háromszáz éves, millió gyökérből táplálkozó fát kétszer meglocsolok, és elkezdem propagálni, hogy tavasszal miattam hozott leveleket. Több paramétere van ezeknek az egyenleteknek. Ennélfogva az ítéletalkotáskor igyekszem arra koncentrálni, ami túlnyomórészt és bizonyíthatóan a kormány hozzáállásának a hozadéka - az meg számomra finoman szólva nem meggyőző. Még az sem, amit PR-ben lenyomnak. Akkor milyen lehet a valóság?
De nem mondom, bár a fideszről közvetlenül a választások után úgy tűnt, hogy gőze nincn arról, mit is kéne csinálni, valójában akkor volt a leghatározottabb elképzelése és azt pedánsan meg is oldotta, bár a Simor akadékoskodott egy ideig. Mióta a kifestőkönyv narancssárga lett, azóta viszont nem látom tisztán, mi is a Nagy Büdös Nemzeti Stratégia. Leszámítva a magánszektor ötletszerű, rendszertelen b*szogatását.