Én nagyon szeretem a kézi konzoljaimat a GBA-tól kezdve a PSV-ig bezárólag, és mindegyiket másért. Hiszem, hogy igenis van nekik ma is létjogosultságuk a piacon a sok okostelefon és tablet korában, csak tudni kéne hozzáértő módon hozzájuk nyúlni. Sajnos a Sony néha a saját fejlesztőcsapatait sem tudja rendes mederbe terelni, vagy csak túlzottan megbízik bennük, és túlontúl szabad kezet ad nekik, nem tudom - de az tény, hogy például a Resistance: Burning Sky igencsak gyengusra sikerült.
Sosem titkoltam, ha megkérdeztek - nem tudom, leírtam-e itt valaha -, hogy a Nintendo mindig is a szívem csücske lesz. Pedig nagyon sokáig elvakult Pc-s voltam, és csak 2001 körül lett konzolom is (PlayStation 2) - amelytől azonban még hosszú évekig idegenkedtem, főleg az akkor még számomra szokatlan kontroller, és azon, a mai napig kiirthatatlan téveszme miatt, miszerint a "konzolra kiadott játékok gagyik és buták". Ma már rengeteg ilyen célszámítógéppel rendelkezem, és nagyon megszerettem őket, mert van számos előnyük a PC-vel szemben. (És nem mellesleg így semmi jóról nem maradok le egy egyszerű eszközhiánynak köszönhetően.)
Szorosan a témához visszatérve:
Nintendo: mindig valamivel a vetélytársak előtt jár, még ha technikailag rendszerint nem is veszi fel velük a versenyt. Ez a kézi konzolok piacára szintén igaz, de kevésbé éles itt a kontraszt a másik nagy gyártó, a Sony gépei és a DS/3DS/2DS között. Exkluzív játékaival, azok változatosságával messze felülmúlja a vetélytársat. Mario, Metroid, Donkey Kong, Yoshi, Pokémon (bár ezt nem ismerem), Professor Layton (sajnos ezt sem), Kirby és végül, de számomra mindenek felett Zelda. Ezekkel a nevekkel rengeteg nagyon durván minőségi játékot lehet eladni, ami bizony nem véletlen! És az exkluzív címeket leszámítva a nagygépes játékok mellékszálai, vagy DS/3DS/2DS portjai sokszor rengeteg pluszt, vagy teljesen külön játékmódot, sztorit tartalmaznak a nagy tesókra kiadottakhoz képest. Resident Evil: Revelation (ez eredetileg 3DS exkluzív volt, és a mai napig ez a legjobb változata), Batman Arkham Origins: Black Gate (ez is eredetileg 3DS/PSV only cím volt); Castlevania: Mirror of Fate (szintén eredetileg 3DS-re jelent csak meg) - hogy csak néhányat említsek. A remekül kitalált gépekben mindig van valami plusz a konkurenciához képest: mikrofonba fújás, touchscreen vezérlés, kamerán keresztül fénnyel való irányítás stb. mind a DS-ben volt először. A 3DS 3D-s megjelenítése inkább fárasztó és kényelmetlen, mintsem nélkülözhetetlen, de szerencsére remekül működik minden nélküle is. A 2DS létjogosultságát éppen ez adja meg, de a design-járól már kevésbé tudok nyilatkozni, mert olyanom (még) nincsen, és soha nem is fogtam a kezemben. A "normál" méretű DS és 3DS semmivel sem rosszabb az XXL-nél, de a nagyobb képernyő mindenképpen jobb - legalábbis az én szememben. A Virtual Console-nak hála rengeteg régi, nagy sikerű játék érhető el bagóért, amelyek valamelyik Nintendo masinán (kézi, avagy asztali konzolokon) vásárolhatók meg, és ma is remek szórakozást nyújtanak! Lehet, hogy grafikailag kicsit alulmaradnak ezek a gépek, de ötletesség, szolgáltatás és szórakozás tekintetében mindenképpen a legeslegelső vonalban vannak!
Sony: jóval kisebb tapasztalattal rendelkezik a kézi konzolok piacán a Nintendónál, hiszen még csak a második masináját tapossuk. A PSP a maga idejében nagyon ütősnek számított, emlékszem, az állam leesett, mikor először próbáltam ki (még csak mutatóban volt a boltban, a hivatalos megjelenés előtt pár héttel). Ma már réginek tűnik, de akkor egy hordozható PS2-nek felelt meg kb., az említett asztali gép legutolsó technológiáját prezentálva. A PSV persze még durvább, és itt már a sokat említett USD kerregés sincs meg a flash disk-nek hála. Ez QHD felbontást tud (a HD negyedét), ami ezen az 5"-os képernyőn nagyon is élesnek tűnik. Amennyire egy hordozható PS2 volt a PSP, legalább annyira egy hasonló PS3 a Vita. A technika térfelén az Augmented Reality, a fotovezérlés, az érintőfelületek, a giroszkóp, a mikrofonon keresztüli irányítás persze már itt is alap, de valahogy mégsem tudták - szerintem - megelőzni a nagy riválist, maximum felzárkóztak hozzá. Itt ugyan a 3D-s képalkotás (még) hiányzik a repertoárból, de szerencsére nem nagyon, sőt! A játékok palettája már más kérdés. Sajnos a Sony kicsit "magára hagyta" gyermekét, és néhány borzasztóan ütős, és még több kevésbé nélkülözhetetlen exkluzív cím, vagy játékport mellett leginkább régi sikercímeit adja ki rajta újra, vagy pedig applikáció jellegű szösszenetekkel bombáz bennünket. Nagyon hiányzik a gondos odafigyeléssel, hozzáértő, Uram bocsá', "házon belüli" szakemberek által elkészített, a masina eszköztárát és tudását tökéletesen kiaknázó címek rendszeres megjelenése rá. Szerencsére azért akad nem egy (Uncharted: Golden Abyss, Killzone: Mercenaries; Mortal Kombat; Injustice: Gods Among Us; Street Fighter IV) és még néhány erős, majdhogynem nagygépes cím a lajstromban, de ez a megjelenés óta eltelt évekre elosztva azért kicsit karcsúnak mondható. Van persze itt is PSN Store, ahol PSP-s és PS1-es címeket is vehetünk, de kicsit úgy érzem, az ember nem azért vesz meg egy kézi konzolt, hogy a régi játékokkal játsszon egy új gépen. Ettől függetlenül mindenképpen érdemes kipróbálni ezt a gépet, hiszen hatalmas potenciál rejlik benne, és várja, hogy kiaknázzák - ami néha azért bizony sikerül is, és ezen játékok ismerete nélkül jóval szegényebbnek érezhetném magam.
Elsőre, és röviden ennyi
... "....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
