Azé' nekem rémlik a DAO-ból (is), hogy el voltak szórva itt-ott NPC-k, akikkel el lehetett dumálni, általában volt rendes cutscene-jük is (bájdövéj, ezeket is nagyon hiányolom itt, oké, hogy olcsóbb és egyszerűbb rögzíteni a kamerát, és feliratot applikálni a dumáló bábuk fölé, nade mégis), ha beérkeztem egy városba, faluba, táborba, ott sokakat meg lehetett ismerni. Például a DAO dalish táborára és a farkasokra, Orzammarra, de még pár denerimi pár mondatos senkire is a mai napig emlékszek, pedig három éve nem játszottam a játékkal, az itt a felbukkanó mellékkarakterekre már két órával később sem.
A kristálykoponyás-astariumos keresgélést én is szeretem.
Meg tényleg jó új helyeket felfedezni, csak tény, hogy már előre tudom, hogy bárhová megyek, ott lófasz újdonság nem lesz, csak a skin változik. (Tisztelet a kivételnek, mint az Emerald Graves kísértetjárta kastélya.)
A DA2-ben tényleg élvezet volt a mágussal és a rugóval akrobatikázni.
Jelenleg nem igazán érzem a csít a DAI-s rugómban, már sajnálom, hogy nem mágust alkottam. Sokszor előfordul az is, hogy csatában inkább Doriant/Vivit/Solast irányítom elsődlegesen. De úgy voltam vele, hogy ha a DAO-ból és a DA2-ből is mágust hozok, akkor túlzás lenne harmadszorra is ugyanazt a kasztot választani, meg eleinte még abban a hitben voltam, hogy biztos lesz tízmillió lelakatolt láda és ajtó (nem volt, illetve ajtóból csak egy kevés), és ne kelljen emiatt mindig magammal hurcolnom egy rugót, ezért inkább én leszek az. A terv nem jött be.
off
* Ezt most főleg azért csíptem, mert a munkahelyemen hiába tartózkodhatunk bent estig, a takarítók már öt-fél hat körül körbetakarítanak, de még az asztalomon a tíz tonna papír között található pár szabad négyzetcentiméternyi részt is lelkesen feltörlik, miközben próbálok dolgozni.
(Nincs jobb annál, mint amikor az üvöltő porszívó hangja mellett kellene gondolkodni.)
