Gyakorlatokra persze be kellett járni, de az elméleti előadások... hát mire valók a szépen író, az előadásokat szorgalmasan látogató emberek, ha nem arra, hogy vizsgaidőszak előtt nagyüzemi módon lefénymásolja az ember a jegyzeteiket? Persze ez relatíve régen volt (1997-2002 között voltam egyetemista az ELTE biológus szakán). De visszasírom azokat az időket, mert soha annyi szabadidőm nem volt, mint egyetemistaként!
Manapság már én is úgy vagyok, hogy este le tudok ülni úgy egy, maximum két órára (néha meg még egyetlen órácskára sem), és az valahogy nem az igazi a totál belemerüléshez. (Mindjárt lépek is be egyébként a játékba, ha ezt a hsz-t befejeztem)
A hétvégék vagy a szabadság alatti időszakok persze mások, akkor lehet nyugodtan "rohadni" a gép előtt (persze egyéb dolgokat nem elhanyagolva), de alapvetően ismerős az az érzés, amit felvázoltál.
Nálam egyébként az Infinity Engine-es játékok képezik az "aranykorszakot". Bár korábban kezdtem PC-n az cRPG ipart (Lands of Lore 1, Eye of the Beholder, Wizardry VII, Betrayal at Krondor, Might&Magic III stb.), de a legszebb és legmeghatározóbb, leginkább bennem ragadt élmények engem is a BG sorozathoz (különösen az első részhez) és a Planescape: Tormenthez kötnek. Kiegészítve a Might&Magic VI.-tal, ami már a megjelenésekor is ronda volt ugyan, de cserébe valami eszméletlen hangulata volt. Egyébként, ha elkapja az ember a fonalat, akkor ez tuóbbi is simán tudja még hozni a régi érzést. Tudom, mert idén év elején is végigvittem (A 7. és 8. részekkel együtt, bár azok határozottan gyengébbek/szürkébbek már az újításaik ellenére is), és ugyanúgy elfogott a régi hangulat, ugyanúgy elámultam a Tomb of VARN méretein, ugyanúgy szitkozódtam a tárgyakat állandóan eltörő sárkányokon és instant erradikáló titánokon, mint annak idején...
(na jó, tapasztalt rókaként a sárkányokkal és titánokkal már nem volt sok gondom, de amíg vissza nem rázódtam, addig ők is hozták a régi életérzést.)Endure. In enduring, grow strong.
