SPOILER
Elvégre az mégiscsak egy bolygó, egy tárgy, amiről a túlélők már mind elmenekültek addigra. Míg az első három küldetés során Zeratul hal meg, aki az egész franchise egyik ikonikus karaktere, és akivel kapcsolatosan én sokáig azt vártam konkrétan, hogy az egész LotV főszereplője lesz. Illetve a protossok a népük egy jelentős részét (többségét?) elveszítik, akiknek nem sikerül hirtelenjében levágni az idegvégződéseiket, és hátra kell hagyniuk őket Aiurön Amon hatalma alatt.
Ettől függetlenül persze kellően drámai volt Shakuras felrobbantása is.
Ettől függetlenül persze kellően drámai volt Shakuras felrobbantása is.
A shakurasi pályák amúgy különösen tetszettek. Az első elképesztően jól vezette be a dark templarokat (mármint az egységeket) a játékba. Én tulajdonképpen csak azokkal és orbital strike-okkal csináltam meg az egész pályát. Lévén detektorból nincs sok a zergeknek, így a dark templarokkal haladtam előre, és ha detektort észleltem, lebombáztam az égből, aztán mentem tovább.
Azért itt a dark templarok jóval erősebbek, mint az eredeti játékban. Többek között annak köszönhetően, hogy az overlordokat megfosztották a detektorképességtől, amiből egy zerg játékosnak millió volt állandóan, és járőröztek fel-alá. Ráadásul ami detektor maradt, azt külön jelzi a térképen, meg még a hatósugarát is berajzolja. Így tényleg nagyon könnyű úgy manőverezni, hogy ne vegyenek észre.
Az egyetlen kisebb problémát az jelentette, hogy túl jól emlékszem az eredeti játékra. Ott ugye Talematros városa abban a küldetésben szerepel, amikor Kerrigan és Duran elrabolják Raszagalt, és a pálya azért különleges, mert a fő protoss bázis egy olyan fennsíkon fekszik, amihez nem vezet feljáró, és nincsenek légi egységeid sem. Itt meg valamiért elkerülte a figyelmemet az az átjáró, ami a pálya utolsó részéhez vezet, így elkönyveltem, hogy földi egységekkel itt is megközelíthetetlen, és elkezdtem orbital strike-okkal lebombázni az utolsó célpontot.
A második shakurasi pálya meg tényleg epic lett. A végére már kezdte kicsit megfektetni a videokártyámat is.
Pedig a játékkal nincs semmi probléma általában, sőt, nagyon szépen fut minden beállítási lehetőséget maximumra állítva is. Csak azt nem értem ennél sem, meg más játékoknál sem, hogy indításnál miért egy gyenge közepes grafikai beállítási kombinációt ajánl fel alapértelmezettként a gépem meg a videokártyám paramétereinek észlelése után, ha tényleg megy simán szaggatás nélkül maximumon is...
Na de visszatérve, elsőre éppen 2 milliárd zergig mentem el, a számláló átfordulásának pillanatában voltam kénytelen rányomni a gombra, addigra csökkent le a templom ereje vészesen. Azt hittem, annyi kell majd az achievementhez, pedig csak 1,8 milliárd. Mondjuk nem nagyon figyelem az achievementeket. A bónuszfeladatokat megcsinálom mindig a solarite miatt is, meg mert azokat az előző két részben is mindig megcsináltam, de az achievementekre nem gyúrok külön, azok annyira nem izgatnak. Pláne hogy egyesekhez újra kéne játszani a pályát mindenképpen. Ahhoz meg azért nincsen kedvem. Éppen azért játszom normalon is, mert nem akarok órákig szenvedni meg visszatöltögetni korábbi állásokat, hanem egy kicsit szórakozni, élvezni a küldetést, aztán haladni a történetben tovább folyamatosan.
Pedig az a 2 milliárd is bőven javítható lenne, mert ész és különösebb taktika nélkül pakoltam csak lefelé a photon cannonokat meg a khaydarin monolith-eket úgy, hogy a végén az egységeimmel már mozdulni sem tudtam közöttük, a harcosaimat meg a probe-ok nagy részét is bekerítettem véletlenül. És maradt több mint 10 000 ásványom, amit fel se tudtam használni, mert már minden elérhető hely be volt építve, meg az egységlimit is maximálisan kihasználva.
SPOILER
Nem volt rossz a videó sem Shakuras végén, ahogy Artanis harcolt a templomban egyszerre használva high és dark templar technikákat, amit a kétféle színű penge volt hivatott szimbolizálni. Ráadásul utána Vorazun (Raszagal lánya, az új matriarcha) is elmagyarázta a Spear of Adunon, hogy ezzel Artanis hivatalosan is dark templarrá vált, mivel teljesítette tulajdonképpen az ő beavatási szertartásukat.
Ennek ellenére nekem a Korhal végi videó is borzasztóan tetszett. Talán még hangulatosabb is kicsivel, ahogy a sebesülteket és a halottakat vizsgálják a város romjai között. Az meg igazán emlékezetes pillanat, amikor Artanis és Raynor kezet ráznak.
Ennek ellenére nekem a Korhal végi videó is borzasztóan tetszett. Talán még hangulatosabb is kicsivel, ahogy a sebesülteket és a halottakat vizsgálják a város romjai között. Az meg igazán emlékezetes pillanat, amikor Artanis és Raynor kezet ráznak.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
