Úristen, ez a Szujó... Megpróbált levezényelni egy ötperces körkapcsolást éjszaka. Első helyszín, tenisz, Del Potro éppen 5-5-ről 6-5-re módosította az állást a második szettben Djokovics ellen. Erre Szujó a törülközni induló játékosokat látva lazán elkönyvelte, hogy vége a meccsnek, aztán meg nem értette, mi van... Következő helyszín, valami röplabdameccs. Szujó: és a sáncról belepattan a labda a hálóba, az azt jelenti, hogy... mit is jelent? Amikor ezután egy gyeplabdamérkőzésre kapcsoltak, ott már előre féltem, mit fog hozzáfűzni, de végül a képernyőn látottakkal inkább nem is foglalkozott, csak felolvasta egy kínosan hosszú szünet és billentyűkopogtatás meg internetes keresgélés után, hogy hány csapat vesz részt az olimpiai tornán.
Én sem vagyok szakértő ezekben a sportágakban, de azért az alapvető dolgokkal, például hogy mire jár pont, vagy meddig tart egy mérkőzés, tisztában vagyok. Még úgy is, hogy sokakhoz hasonlóan én is csak négyévente, az olimpián nézem ezeket a sportágakat.
Másrészt ez megmagyarázza nagyjából azt, amire lentebb panaszkodtam, azaz hogy a sportágak többsége miért nem kerül egyáltalán képernyőre. Ha tényleg ennyire értenek hozzájuk, akkor nem csodálom, hogy oda se mernek kapcsolni. És inkább a már bejáratott négy-öt helyszín között kapcsolgatnak egész nap.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
