Még szocializmusban -szóval régen, de nem t'om már pontosan mikor-, elég ritka volt faluhelyen a TV. Tanyán meg még ritkább. De anyám ismerősének (a sztori mesélője) a szülei mégis szert tettek egyre. Este aztán, mikor hazamentek a dologból, első dolguk volt, hogy bekapcsolják a készüléket. És pont akkor kezdődött az adás: Köszöntjük kedves nézőinket! (meg pár mondat, amit régebben mindig mondtak, mert nem úgy volt, mint most, hogy állandóan van adás.)
Erre megszólal a faterja (akkor láttak adást először életükben):
- Kezit csókolom, ne tessék haragudni, hogy így vagyunk öltözve, meg rendetlenség van, de most jöttünk a mezőről.
"Only human" - Agent Smith
