Rome Total War

Hogy lássátok, milyen unalmas néha a könyvtárban, elkezdtem lefordítani a Firingsquad-os cikket. Nem az egészet, csak a lényegesebb részeket.

"A térképek jóval nagyobbak lettek. Nem hiszem, hogy a Creative Assembly kiállítói említették volna, mennyivel, de a különbség látható volt azokban a multiplayer szkenáriókban, amiket játszottunk. Durva becslésem szerint a terület legalább négyszer akkora, vagyis kétszer olyan hosszúak, és kétszer olyan szélesek a térképek mint a Medievalban voltak. Sokat jelent ez az extra manőverezési hely, lehetővé teszi, hogy a játékos dombok takarásában, vagy erdőkön keresztül lopakodjon, és világnyi különbséget hoz a csapat-alapú multiplayer játékba, mint amilyet mi játszottunk a kiállításon.

Stratégiai rész

A korábbi Total War játékoktól eltérően, a Romeban kezdetben csak rómaiak lehetünk. Szerencsére, három különböző római frakcióból lehet választani – az északnyugati, északi germániai gallokat célba vevő Julii-kat, a Brutii-kat, akik keletre figyelnek, Dalmáciára, a görögökre és tovább, valamint a Scipii-k, akik a Földközi tengeren át délre indulnak. Van egy negyedik római frakció, a Szenátus, ami irányító szerepet játszik. Feladatokat adhatnak, amiket a játékos teljesíthet, ha akar, támogathatják, vagy, ha túl ha túl hatalmassá nő, ellene is fordulhatnak.

A Shogun és a Medieval egyik gyenge pontja az volt, hogy a végjátékra a játék unalmas (mert már nincs kihívás) és fárasztó (mert annyi provinciát kell igazgatni). A Rome-ban ez megváltozik. Mint történelmi Róma, a játék kezdetén, ie 270 körül a mienk is egy bimbózó hatalom, de még csak regionális, Itáliára korlátozódik. Ebben az időben még a római erők nem feltétlen dominánsak, csak híres légiók csak később indultak útnak. Azonban, ahogy a történelmi Rómában is, itt is megjelennek a légiók és más háborús eszközök, és a rómaiak szinte biztosan uralni fogják a Földközi tenger medencéjét. A játékos célja ugyanilyen felsőbbség biztosítása Rómán belül.

Ha jól játszik, a játékos elég erőt gyűjt össze a frakciójának ahhoz, hogy magát Császárnak kiáltsa ki. Vagy pontosabban, hogy a frakciója vezérét tegye Császárrá. Ugyanis akár a Shogunban vagy a Medievalban, egy családot irányítunk. Ebben az időben ez még fontosabb, hiszen a legjobb, leglojálisabb tábornokok azok voltak, akik rokonságban álltak a frakció vezetőjével. Szerencsére mind az ókori, mind a virtuális Rómában az adoptálás gyakori, és elfogadott gyakorlat volt. Hála a Császárság kikiáltásának, a végjáték egy intenzív római polgárháborút jelent, aminek csak Róma elfoglalása vet véget. Ez megoldja a játék végi taposómalom-gondot. A többi frakció, amikor hozzáférhető lesz, más célokat fog kergetni – például bizonyos számú tartomány irányítását.

Az új engine mellett természetesen az interfész is teljes átdolgozásra került. A játékosnak nem kell már 5 percet tölteni annak memorizálásával, hogy éppen mit épített, és melyik frakció gyilkoltatta meg melyik tábornokát, és melyik pap milyen feladatot végez éppen, miközben a végtelennek tűnő üzenetablakokat zár be. Ehelyett az interfész egyszerűsített, összesített listát ad az elvégzett feladatokról.

A Creative Assembly igen részletes, és fontos diplomáciai rendszert ígért. A játékosok képesek lesznek szövetségeket, békét, megvesztegetést, és földet kínálni vagy követelni. Kérhetik a szomszédaikat hogy viseljenek hadat a közös ellenséggel szemben, vagy követelhetik a támadásaik megszüntetését.

AI irányíthatja a játék legtöbb aspektusát, így például ha a játékos inkább nem akar hadseregek és városok építésével foglalkozni, akkor nem muszáj neki, és játszhatja csak a csatákat. Vagy, ha inkább a birodalmat irányítaná inkább a csaták levezénylése helyett, az is lehetséges."