A normandiai partraszállás

1944-re a szovjetekre már nem volt annyira jellemző a frontális támadás minden helyen egyszerre, jobban átgondolták a dolgokat, kezdett számítani az ember. A németek ellenben behívták a fiatalokat és az öregeket egyaránt, és bár a fegyvergyártás 1944-ben érte el a csúcsot Németországban, de ugyanekkor messze a legnyagyobb veszteségeket is szenvedték el. A tapasztalt katonák elestek, helyükre sokkal kevésbé kiképzett újoncok kerültek, akiknek nem volt meg a tapasztalatuk. Velük szemben a szovjetek bevetették a németekkel bőven egyenrangú fegyverzetüket, csak éppen jelentős mennyiségi fölényben, mint ahogy emberanyagban is. Azt a szovjet offenzívát már nem tudták volna megfogni a németek, mint ahogy be is bizonyosodott 1944 júniusától 1945 májusára.

De tegyük fel, hogy a németek megtudják, hogy nem lesz partraszállás, pl. elsüllyed minden szövetséges hajó, az USA megijed, és kiszáll a háborúból, stb., lényegtelen a miért. (Az USA második világháborús embervesztesége 300-400000 ember szemben a németek 6-7 milliós és a szovjetek 22 milliós veszteségével. Látható, hogy messze nem voltak olyan súlyos ütközeteik.)
A lényeg, hogy a németek nem dobhatták volna át a csapataikat keletre, mert a megszállt országokban biztosítani kellett a rendet, és a partizánok elleni hadműveletek is jelentős erőket kötöttek le. Ugyanakkor harcoltak Olaszországban, ahol az addigi szövetséges hirtelen ellenség lett. A nyugati csapataik amúgy is feltöltés alatt álló, a keleti hadszíntérről kivont alakulatok voltak, vagy a megszált területekről származó szimpatizánsok. A csapataik elitje Olaszországban vagy a keleti fronton harcolt, és minden fronton erős visszavonulásban voltak (érdemes megnézni a keleti front pozícióját júniustól az év végéig).

Szóval a nyugati front csak azt döntötte el, hogy mely országok nem lettek a szocialista tábor tagjai. Ha nem nyílt volna meg, akkor a szovjetek 1945 végére, vagy 1946-ra, de a teljes Európát elfoglalták volna. Egyszerűen annyira felpörgették a hadseregüket, hogy nem volt olyan európai haderő, ami meg tudta volna állítani őket.

Fegyverzet szempontjából kicsit:
A szovjetek olyan fegyvereket vetettek be, mint a Jak 9 és az La-5 / 7, amik bőven felvették a versenyt a német Me-109-esekkel, sőt az La-7 még a FW-190D-t is képes volt megszorítani.
A T34-85 jobb volt, mint a Pz-IV, a német nehéztankoknál ellenben gyengébb, de akkora számbeli fölényben, amit nem tudott kiegyenlíteni a német technika. A JSZ széria tankjai egyszerűen erősebben voltak, mint a német tankok legtöbbje, csak a Tigrisek és a Tigris 2-esek tudták őket megszorítani. Ezeknél viszont bőven többet gyártotak belőlük. A szovjetek oldalára dönti a mérleget a légifölényük, és a gépeik németekével megegyező színvonala. A szovjet tüzérség több löveggel rendelkezett, ezek messzabb tudtak tüzelni, kaliberük pedig nagyobb volt, mint a hasonló német ágyúké, tehát erősebbek is voltak.
A gyalogság számbeli fölényéről nem kell szólni, fegyverzetben is felvették a németekekkel a versenyt. Szémvéber Norbert 1943-1945 közötti magyarországi harcokról szóló könyvében részletesen le van írva, hogy pontosan mivel és mekkora mennyiségben voltak felszerelve a német / magyar / szovjet csapatok, akit érdekel, olvassa el ott.