II. Világháborúban fejlesztett fegyverek, félbemaradt eszközök

Csak az a bajom, hogy a T-34/85 homlokpáncélzata, hála a 30 fokos döntésnek kétségkívül vastag volt, de azért hagy kételkedjek benne, hogy A SZOVJET NEHÉZHARCKOCSI (így nagy betűkkel) frontpáncélja gyengébb lett volna. Mellékesen a T-34/85 90 mm-es frontpáncélzata 180 mm-es vízszintes páncélvastagságot jelent, míg a JSz2 160 mm-es páncélzattal bírt, ami messze nem függőlegesen helyezkedett el, valahol bőven 200 mm feletti vízszintes vastagságot jelentve. Ez remélhetőleg elegendő indok, hogy ne vegyem helyesnek az idézett könyv adatait.

Egyébként tudtommal a páncélátütési adatok 500 méterről / 500 yardról merőleges becsapódás esetén kerekítve: Pz_IV 75/L48: 100 mm, Panther: 125 mm, Tiger I: 130 mm. T34/85: 125 mm, JSz-2: 140 mm (megfelel az JSzU-122-nek), SzU-100: 160 mm, JSzU-152: 140 mm, M-36 / Pershing: 160 mm, Tiger II: 190 mm.

Az M-36-ról linkelt oldal szerint a Tiger I 88 mm-ese kb. megegyezett az L/48-as 75mm-essel, ellenben a JSzU (és nem ISzU, mivel Joszif Sztalin) - 152 130 mm-es páncélt ütött át 400 m-en, ami messze sokkal jobb az L/56-os 88-asnál . A JSZ-2 még 2400 méter távolságból is átütötte a 130 mm-es páncélzatot.

A veszteségekről meg annyit, hogy a harckocsihoz személyzet is kell. A technikai lehetősége mindenesetre megvolt a szovjeteknek, hogy méltó ellenfelet állítsanak a németeknek. A Magyarországon harcoló pár tíz darab Királytigris jelentette az egyedüli komolyabb akadályt, de a kis számuk miatt nem volt sorsdöntő szerepük a harcok kimenetelében. Egyébként tudtommal pont JSzU-152-esek lőttek ki egy alkalommal többet is közülük, amennyiben lehet hinni a szovjet történetírásnak, bár ők igen szerették felnagyítani a győzelmeiket.