Erőszak

Ghoost: qrvára nincs igazad. Nincs olyan ember, akire ne hatna akár egy kicsit se a média átka. Mondok egy példát:

Tegyük fel, hogy van a 4 éves jól nevelt Pistike. Egyik nap leül a TV elé, amelyben egy megabrutális film megy. Pistike feszülten végignézi. 9 éves korában nagyon berág a szüleire valami miatt. Már szétverte a lakást, tiszta ideg. Elkezd gondolkozni, kutatni az agyában. Hopp, mi ugrik be? Hát persze, hogy a megabrutális film, amit 5 évvel ezelőtt látott. Az emlékeink sose törlődnek, elfelejteni elfelejtünk jónéhányat, de megmaradnak az agyunkban, és bármelyik pillanatban beugorhatnak. Nos, visszatérve Pistikére, rájön, hogy milyen jó is volt az a megabrutális film, és további mocskokra szomjazik. Nagy nehezen leveszi a polc legtetejéről az "Adult" matricával ellátott videókazikat, leül a TV elé, mind végignézi, agya pedig mindent jegyzetel. Rájön, mennyire jó dolog a brutalitás, elkezd efféle dolgoknak utána nézni, miközben egyre zárkózottabb, visszahúzottabb lesz, mert ezek a dolgok erősen hatnak rá. A dolog odáig fajul, hogy 6-7-8 év múlva, mikor már teljesen bezárkózott, kialakult a kisebbségi komplexusa, mindenkitől fél, utálja a szaros világot, shotgunt ragad, és lelövöldöz mindenkit, ahogyan azt 4 éves korában látta...

Nem a szülei a hibásak - ők mindent megtettek, jól nevelték. Nem is ő - 4 éves volt, szinte fel sem fogta, hogy késő este tévézés helyett aludnia kellett volna. Hanem a média, amely csak úgy szórja a mocskokat mindenkire. Kivétel nincs, mint mondtam, mindenkire hatnak a brutális filmek, játékok, könyvek, akármik. Bye meg BUÉK.