Creativ3Form blogja

007 James Bond - Rakjuk hát sorba a szériát

Creativ3Form | 2012.10.23. 02:28 | kategória: Múúúviz

Egy James Bond fannak nem hiányozhat a gyűjteményéből a széria kritika, és a részek közti helyezés. Íme az enyém.


23. The Living Daylights

Az csak egy dolog, hogy Dalton messze a legrosszabb Bond a sorozatban, de ebben a részben tűnik fel a széria legcsúnyább és egyben legidegesítőbb Bond lánya is. A nyitó akció korrekt, és úgy összességében az akciók megállják a helyüket, de minden más gyenge. A karakterek, és mint mondottam, Dalton mind Bond borzalmas.


22. For Your Eyes Only

Az egyik legunalmasabb Bond mindközül. Az akciók alatt megalszik a tej a számban, a Bond lány jelentéktelen, és az egész rész eléggé ásító hatást váltott ki nálam. Sokan szeretik, nálam nagyon mellé ment.


21. Live and Let Die

Roger Moore első fellépése 007-es ügynökként, de sajnos eléggé jelentéktelenre sikeredett. A vudu mániás rosszarcok valahogy nem illenek bele ebbe a légkörbe, és nekik köszönhetően, alig van James Bond érzése az embernek. Nem a legjobb indítása a Moore érának.


20. Diamonds are Forever

Lazenby csúfos bukása után, a készítők valahogy rávették Conneryt, hogy térjen vissza egy rész erejéig, és hozza vissza a rajongóknak azt a Bondot, amit megszerettek. Nos, ez nem igazán jött össze. Connery meghízott, mozgása lassú, sármja oda, és a két meleg bérgyilkos akit ráküldtek (nem vicc) pedig több mint röhejes. Elvétve ugyan megvan a Bond hangulat, de látszik, hogy Connery már a háta közepére kívánta ilyenkor a szériát.


19. You Only Live Twice

Ez az a rész, ami hatalmasat is szólhatott volna, de nem tette. A főgonosz túl ripacs és idegesítő, és Bond japánná válása sem a legkomolyabban vehető húzás a szériában. Vannak pillanatai, de összességében egy kihagyott ziccer a szériában.


18. Thunderball

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott rész, ha Sean Connerys Bondról van szó. Számomra viszont érthetetlen, hogy ez miért is van így. Rengeteg helyen belassul, és az egész túlzottan is elnyújtott. A víz alatt játszódó akciók szépek és látványosak, de egy idő után fárasztóvá válnak, és az ember elkezd késztetést érezni a beletekerésre. Az egyik legtúlértékeltebb rész, és nem csak a Sean Connery érában.


17. Octopussy

Sandokán mint rossz arc tetszetős, de a Octopussy névre keresztelt gonoszféleséggel nem tudom mi volt a céljuk. Nem igazán értettem a motivációját, néha elég érthetetlen dolgokat művelt. A cirkuszos bazár nem lenne zavaró, de azért a bohóccá való átvedlést kihagyhatták volna.


16. Die Another Day

Brosnan kimenetele a sorozatból bizony nem sikerült emlékezetesre. A CGI akciók tömkelege, az idegesítő, már-már visszataszító fő gonosz, és az inkább egy Jean-Claude Van Damme filmbe illő második számú rosszarc nem győztek meg arról, hogy egy jó Bond filmet látok. Próbáltak újítani a technika terén (pl. a láthatatlan kocsi) de nem úgy sikerült, ahogy elvárták volna. Pedig a nyitó akció nagyon tisztességes, az egyik személyes kedvencem, de sajna a többi rész egy látványosnak szánt, vetített hátteres CGI parádévá teszik az egészet.


15. The Spy who Loved Me

Ebben a részben tűnik fel először James Bond legendás ellenfele Jaws, aki több részen keresztül nehezítette meg az életét. A történet szerint Jamest egy KGB ügynökkel rakják párba, akivel remek párost alkotnak. Viszont a kettőjük egymáshoz való viszonyulása nem mindig van egyensúlyban, és helyenként kissé zavarónak éreztem, hogy ennyire ez a viszony kapja a központot, és nem a történet.


14. Moonraker

Bezony, a 007-es a világűrt is megjárta, és lézerfegyverekkel lövöldözött a rosszarcokra. Kár érte, mert egészen addig a pillanatig, amíg kimennek az űrbe, egy igen hangulatos Bondal van dolgunk. John Barry dallamai helyenként zseniálisak, és Hugo Drax pökhendi, egoista gonosza pedig tökéletes fricskája Bondnak. A széria egyik legjobbja is lehetne, ha nem lenne az űrben való marhulás.


13. Quantum of Solace

Ezt a Bondod bizony a töltelék jelenetek rontják el. Az akció részek, annak ellenére, hogy szarrá vannak vágva, zseniálisak és maga alá hugyozik az ember, de minden más zavaros, és nem áll össze egy egésszé. Kurylenko mint Bond lány totálisan semmilyen, és szinte nulla érzelmet, legyen szó utálatról vagy együttérzésről váltott ki belőlem. Amalrick gonosza pedig az egyik legröhejesebb ellen a szériában. Egy másodpercig se tudtam elképzelni róla, hogy Bond bizony beszabehu tőle. Tipikusan ilyen mellék gonosz, aki jelen van ugyan, de nagy kárt nem tud okozni. Nem is értem, hogy gondolták komolyan, hogy megteszik fő bossnak. Ha több időt szánnak a sztorira, és a mellék karakterekre, hatalmasat szólhatott volna, de így csak pukkant egy kicsit.


12. Dr. No

Az első rész, ami elindította a sorozatot, amiért ma is több millió ember rajong. Minden téren az egyik legvisszafogottabb Bond, még is működik. Remek az atmoszféra, és bizony érezni lehet rajta, hogy egy fantasztikus sorozat van készülőben.


11. Licence to Kill

Dalton második Bondja kellemes meglepetés volt. A főellen nem egy világuralomra törő valaki, hanem egy szimpla, de annál kegyetlenebb drogbáró, de még sem érzi az ember a vágyat egy elakarompusztítaniavilágot ellen után. A végén lévő kamionos akciózás pedig kimondottan tetszetős.


10. A View to Kill

Rooger Moore befejező része egy remekül sikerült Bond film. A Walken alakította Zorin mint gonosz remek, az akciók híres és szép helyeken lettek forgatva, és leszámítva Zorin társát May Day-t, szinte minden a helyén van benne. És ami a félelmetes, hogy Moore ekkor már 58 éves volt, de ez cseppet sem látszott meg rajta.


9. From Russia with Love

Az egyik legfeszültebb hangulatú Bond a szériában, és a kritikusok szerint, Coonery itt járt a legközelebb ahhoz a Bondhoz, amit annó Ian Fleming megálmodott. Helyenként Hitchocki szinten megkomponált jelenetekkel operál, és ez adja meg neki az egyedi, és a Bond filmektől kissé eltérő hangulatát.


8. The Wrold is Not Enough

A kedvenc nyitó akcióm fűződik ehhez a részhez, plusz Marceau mint gonosz Bond lány...ahhhh. Remek párost alkot Robert Carlyle-val. A fordulat(ok) működnek, és bár Denise Richardsot szokták utálni benne, de sztem semmi baj nem volt vele. Nem kiemelkedő, de a "legrosszabb Bond lány" címtől is messze van.


7. Tomorrow Never Die

Ez a Bond, mind hangulatban, mind képi világában a régi, Sean Connerys Bondokra emlékeztetett engem. Tipikus régi vágású Bond film mind felépítésben, mind történetben, mind karakterekben. Remek akciók, remek muzsika, klasszikus Bond főgonosz...nem is kell ennél több egy jó 007-es kalandhoz.


6. The Man with A Golden Gun

Sokan nem szeretik, mert a 007-es ellenfele egy önimádó, egoista, ámbár nagyon profi bérgyilkos, de az ismertető jele nem a világuralomra törés, hanem egy harmadik mellbimbó (yep, bizony-bizony és így van), plusz a társa egy kissé fura törpe. Ám még is, az egész film hangulata és légköre nagyon egyben van, és személy szerint számomra ebben hangzik el az egyik legjobb főtéma, amit a Bond szériában hallottam.


5. GoldenEye

Brosnan mint fiatal, üde James Bond. A legtöbb embernek (többek közt nekem is) ő az igazi 007-es. Remekül áll neki a karakter, és érezni végig, hogy bizony élvezi is, és lubickol benne. A főcímdal az egyik legjobb a sorozatban, és az akciók is látványosak, sőt. Helyenként kimondottan tetszetősek (a tankos üldözés rész a mai napig nagy kedvenc).


4. Casino Royale

Amikor a sokak által fából faragott arcúnak titulált Daniel Craig kapta meg az újraindított 007-es sorozat főszerepét, bizony elég keményen kiakadtak. Mivel ez a pali nem jóképű, nem sármos blablabla. De ekkor még nem tudták ezek az emberek, hogy ez már nem az a Bond lesz, amit megszokhattak. Nem véletlenül írtam, hogy újraindított 007-es sorozat, hanem azért, mert ez tényleg így van. A film elején James még kezdő, és nem olyan rég kapta meg a dupla nullás státuszt. Pökhendi (talán a legpökhendibb az összes Bond közül), és bizony előbb lő, mint kérdez. Nincsenek kütyük, se Moneypenny, és ráadásul a vodka-martini is megkapja a magáét. Még is, ez az új felfogás működik. Ugyan is a Bond hangulat megvan, és a történeten pedig érezni, hogy ez bizony egy több részen át tartóm szövevényes cselekményhez vezet majd. És ez nagggggyon jó hír.


3. Skyfall

Mendes remekül találta meg az egyensúlyt a régi vágású klasszikus, valamint az újgenerációs Bond között, így a végeredmény egy olyan 007-es kalandot eredményez, ami minkét tábor rajongóit kielégíti. Így akik Craig megérkezésével, valamint az egész széria újragondolásával eltávolodtak a 007-estől, azok most vissza fognak találni hozzá. Rengeteg utalás és tisztelgés a régi részek iránt, Bardem az egyik legjobb fő gonosz ever, Adele megalkotta a tökéletes főcímdalt (ami szintén tipikus régi vágású Bond főcímdal lett), szóval egyértelműen kijelenthetjük, hogy az újgenerációs Bond filmek a jó irányba haladnak.


2. On Her Majesty's Secret Service

Lazenby, aki egy Bondot élt meg. Újításnak szánták ezt a részt, mint pár éve a Casino Royalet, de túl korai volt. Az akkori rajongok nem tudták megbocsátani ezt a studionak, és ennek köszönhetően hatalmas anyagi bukta volt. Pedig messze az egyik legjobb a szériában. Lazenby Bondja eltér a szokványostól, nem mindig a sármja az, amivel meggyőz egy nőt valamiről, és bizony itt nem egyszer bebizonyosodik, hogy ő is csak ember, aki megsérülhet, és ennek köszönhetően bajba is kerülhet. Telly Savalas gonosza nem a legjobban kidolgozott ellen, de működik, Diana Rigg pedig messze a legjobb Bond lány. Nem is csoda, hogy hozzá kapcsolódik a 007-es legnagyobb vesztesége.


1. GOLDFINGER

A legtöbb ember szemében ez a rész a Bondok Bondja. Én is így vagyok vele. Remekül megkomponált rész ez, mint történetvezetésben, felépítésben, beleértve az akció részeket is, Goldfinger karaktere pedig egyszerre komolyan vehető, és parodisztikus. Több ilyen ellen kellett volna a későbbi részekbe. Nem beszélve arról, hogy az egyik legcoolabb Bond szöveg is ebben a részben hangzik el:

- Azt várja tőlem, hogy beszéljek?
- Nem Mr. Bond. Azt várom, hogy meghaljon.

Utolsó módosítás: 2012.12.18. 20:57

A Tetovált lány (Fincher VS. Arden Oplev)

Creativ3Form | 2012.01.20. 00:26 | kategória: Múúúviz

Az írás enyhén spoileres, így csak saját felelősségre

A svéd verzió ismeretében vágtam ma neki a Fincher redenzte amerikai változatnak. Ami a rendező elmondása szerint, nem remake, hanem egy könyv adaptáció, őt ugyan is már régóta mozgatja a Millenium trilógia első részének a megfilmesítése, csak voltak más elfoglaltságai. Arról pedig nem tehet, hogy közben a svédek megfilmesítették...mégpedig nem is rosszul. És akkor itt felmerül a kérdés az emberekben, hogy vajon miben más, esetleg miben jobb a Fincher változat, mint az Arden Oplev rendezte verzió. A kérdés pedig nem túl egyszerű, ugyan is a svéd változatnak is vannak erényei, jó oldalai, és az amerikai verziónak is...a svédben is vannak hiányzó dolgok, de az amerikaiban is.

Nos, kezdeném rögtön a karakterekkel, Blomkvist-el, és Lisbethel. Craigről az elején képtelen voltam elhinni, hogy ő a Millenium újságírója, aki ráadásul nagyon profi a szakmájában. Kellett egy bő fél óra, mire a karaktere belezáródott az egészbe, bár ez számomra mondjuk úgy ahogy van az egész első fél óráról elmondható. Az eleje eszméletlen módon el van kapkodva, és helyenként olyan zavaros, hogy én a svéd verzió ismeretében, néha bizony elvesztettem a fonalat. Fincher túl gyorsan tudta le a felvezetést, és a nyomozós, úgy mond krimi részek se működtek annyira, mint a svéd változatban. A nyomok felkutatása, megtalálása, és a nyomozás közbeni hírtelen beugrások, és következtetések sokkal de sokkal hatásosabbak voltak Arden Oplev verziójában. De erről majd később.

Ami Fincher számlájára írható, hogy a hangulat, az atmoszféra, és a film második felére jellemző feszültség, magasabb hőfokon égett, és a bizonyos megerőszakolás, valamint "szadista disznó vagyok, nőket erőszakolok" jelenet gyomorforgatóbbra, sokkolóbbra sikerült. Ami Lisbethet illeti nos...azt nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy se Rapace, se Mara nem egy szépségkirálynő. Ok, hogy direkt voltak olyanok a filmben, mint amilyenek, de normális külsővel is max az elfogadható, átlag kategóriába férnek be, és ez egyébként a színészi teljesítményükről is elmondható. Egyikük se nyújtott nagy alakítást, de még is volt bennük valami, ami miatt nem húzza az ember a száját, és mondja azt, hogy rossz választás lett volna a két lány a szerepre. Ami viszont érdekes, hogy picit különböznek egymástól. Míg Rapace tetovált lánya egy erőszakos, ölök a tekintetemmel, rideg karakter, akit annyi sérelem és lelki sérülés ért, és amiatt annyira csalódott mindenben, hogy nem igazán izgatja semmi és senki, csak megy előre, addig Mara személyisége sokkal emberibb, sokkal szerethetőbb. Persze, baszakodni vele se lehet, és megtudja magát védeni, plusz attól sem kell félni, hogy majd leül vámpírokról meg varázsló pálcás srácokról trécselni a barinőivel, de benne még is láttam egy amolyan szeretetre vágyó lányt. Ami viszont nem volt hiteles számomra a karakterében, az a Blomkvist-hez fűződő viszonya. Furcsa volt, hogy míg Rapace rideg, magának valóbb karakterével tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy miért is érez iránta úgy ahogy illetve, hogy miért is segít neki, és miért kezd el szimpátiát érezni iránta, addig Mara ember közelibb személyiségével ez már nem jött össze. Pedig itt még adta is volna magát, és egyátalán nem lett volna karakter idegen a dolog. De ennek ellenére, nála olyan durr bele alapon jött el ez a szimpátia, ez a "rajongás", és emiatt nem volt túl hihető számomra, hogy csak úgy ráugrik Blomkvist a farkára. Már bocsánat. Szóval a Rapace VS. Mara versenyben egy döntetlent tudok hirdetni.

Craigel az első fél órát leszámítva, nem volt baj, hozta, amit kell a karakterhez. Bár az ügy, ami miatt perbe fogták, és a börtön szele is megcsapta, nem lett annyira megmagyarázva, és kifejtve. A film vége felé ugyan tesznek róla említést, de jobb volt a svédben, hogy már az elején tisztába tudtuk rakni ezt a szennyest. A másik kicsit érthetetlen dolog számomra, Blomkvist lányának behozatala. Abszolute felesleges volt, ugyan is olyan dolgokat adtak neki, amiket a svéd verzióban Lisbet-tel párosították. Mondjuk azt sajna nem tudom, hogy a könyvben hogy volt, de engem picit idegesített, hogy olyan dolgokat, amikre Lisbeth jött rá a svéd verzióban, itt odaadták Blomkvist lányának, egy olyan odavetett, fél mondat stílusban. De, majd a regény elolvasása után, ez a kép tisztázódik.

A legfájóbb pont viszont az egész filmben, amit már fentebb is említettem, és ez kicsit már az Aeonflux kritikánál is elszomorított azaz, hogy az ügy felgöngyölítése, a krimi szál elnagyolt, helyenként elkapkodott lett. Néhány nyomra túl hamar jöttek rá, vagy nem volt túl érthető, nem igazán volt egyértelmű a néző számára, hogy Blomkvist akkor most mit is látott meg egy-egy nyomban, és miből tudta kikövetkeztetni azt, amit. Szóval ez a része, nem lett olyan érdekes, és izgalmas, és bár a vége felé, amikor már kezdet összeérni a szálak, a feszültség uralta a vásznat, de az odáig vezető nyomozás, ok-okozat bemutatása hagy némi kívánni valót maga után. Az is zavart pl. hogy a régebbi esetek felkutatása össze volt vágva pár percben, pedig a svéd változatban kimondottan élvezetes volt, amikor elment Blomkvist és Lisbeth együtt a helyszínekre, és úgy voltak bevágások az áldozatokról. Itt Lisbeth járja be egyedül ezeket a helyeket, és ez nem igazán hozza elő a sokk hatást. Ezt a részét tehát Arden Oplev javára írom.

Ami viszont vitathatatlanul a Fincheri verzióban jobb, az a befejezés. Blomkvist, Wennertsröm-höz fűződő kapcsolatának lezárása, az, hogy a végén miért is járt pórul Wennerström, jobban meg lett mutatva, ami utólag belegondolva, nem volt nehéz, mivel a svédben ezt nem dolgozták ki egyátalán. Itt viszont beleláttunk ennek a folyamatába, és emiatt nekem az uccsó 15-20 perc eszméletlenül bejött. Érdekes amúgy, hogy az, amit elején leírtam a Rapace VS. Mara féle Lisbeth összehasonlításnál, azaz hogy Rapace karaktere a senkit és semmit nem érdekel típus, a végén, még ha csak egy pillanatra is, de Mara tekintetében is előjön. És ez engem megmosolyogtatott.

Amit még hiányoltam, azok a tipikus Fincheri védjegyek, amik a képi világban, vagy vizualitás téren szokat előjönni. Persze, így is érezni lehet, hogy az ő munkája, de lehetett volna több Fincheri védjegy. Mert azokkal, még nagyobbat oda lehetett volna sózni a hangulatnak.

Szóval összességében tetszett a film, de nem lett jobb a svéd verziónál. Mindkettő egy tisztességes alkotás, a maguk erényeivel és hibáival, de ha a kettőből gyúrnának egyet, csak akkor lehetne egy igazi, 10/10-es film. Viszont remélem, Fincher nem pazarolja az idejét a folytatásokra, mert felesleges. Adják oda egy középszerű rendezőnek, de Fincher foglalkozzon mással.

Utolsó módosítás: 2012.01.24. 23:36

The Town (Tolvajok Városa)

Creativ3Form | 2010.10.21. 23:33 | kategória: Múúúviz

Ben Affleck Bostonban született, és ott is nőtt fel. Imádja, és ismeri a várost, nem véletlen hát, hogy ismételten ezt választotta filmje helyszínéül. És milyen jól tette. Van valami Bostonban, ami magába szippantja az embert, és még nem is történt semmi a vásznon, de már is a jóérzés tudatával fészkelődik az ember a székében. Várja, akarja a történéseket.

Én már a trailer után így voltam, hiszen nemcsak, hogy meg voltam elégedve Affleck első rendezésével, a Hideg Nyomon-nal (Gone Baby Gone), de végig a Szemtől-Szemben érzés kerülgetett. Na nem azért, mert koppintást láttam volna az előzetesben Mann mesterművéből, nem. Hanem a hangulat.
A banda, akik előre kigondolt és jól megtervezett betöréseket hajtanak végre, és szopatják keresztbe az összes rendőrt úgy, ahogy azt kell. Az első, filmben látott rablásuknál egy túlbuzgó alkalmazott miatt túszt ejtenek, akit nem bántanak ugyan, de pont annyira hozzák rá a frászt, hogy ne akarja magát mélyebben beleásni az ügybe (segítség az FBI-nak stb). Jól is megy minden, de az egyik bandatagot (Jeremy Renner) nem hagyja nyugodni, hogy a túsz, láthatott e valamit. Doug (Ben Affleck) magára vállalja hát a feladatot, hogy megfigyeli, majd végül, kikérdezi a nőt. A túsz ugyan is, egy nő (Rebecca Hall). Nem tudni, hogy már a rablásnál, vagy csak a megfigyelés alatt kezdett el érzelmeket táplálni Doug a nő iránt, de ahogy az lenni szokott, ez elég rendesen megkavarja az állóvizet. Elhallgatja társai, és azon belül is a legjobb barátja elől, hogy spontán randizgat a tússzal, amitől a barátság és az összetartás meginogni látszik. De a látszat, néha csal. Túl régi és fontos cimborák ők egymás számára annál semmint, hogy egy szerelmi ügy közéjük, és az újabb balhék közé álljon. Ugyan is a balhék nem állnak le, még akkor se, amikor Doug változni próbálna.

Itt jön be az első hasonlóság, a nem olyan rég említett Michael Mann mestermű, a Szemtől-Szembenel. A profi bankrabló, aki beleszeret egy lányba, és ezért a lánykért képes mindent feladni, pedig ez a minden, elég jövedelmező a számára. Még a hölgyemény reakciója is hasonló, mint Mann filmjében, de ez nem Affleck hibája, hanem max a regényé, amit megfilmesített. Ha van hibája ennek az alkotásnak, az nem ez.

A másik hasonlóság, a nyomozó (Jon Hamm) maga. Körültekintő, magabiztos, nem becsüli le az "ellenfelet" és mindig eléri, amit akar. Ha kell fenyegetéssel, ajtók berugásával, vagy ész érvekkel. Nem egy az egyben copyzza le Pacino karakterét, de a szelleme benne ég. Mondjuk kellett hozzá Hamm fizimiskája is, akit a Mad Men (Reklámörültek) című sorozatból ismerhettek.

Ami az imént említett hibákat illeti, számomra az első a szerelmi szál túl gyors, túl elkapkodott kibontakozása volt. Persze nem is vártam hosszú, elnyújtott érzelgős jeleneteket, de akkor is minden túl gyorsan, úgymond túl könnyen halad, és ez számomra kicsit megingatta a filmet. Ám a rablások, és az ezeket megelőző tervezés valamint konfliktus kárpótol mindenért. Mondhatják Affleckre, hogy rossz színész, de hogy rossz rendező lenne...lófaszt. Az atmoszférateremtése, melyhez nagyon sokat ad Boston, a színészvezetése, a rendezése mind-mind első osztályúak. Nem véletlenül hasonlítgatják a kritikusok a nagy „öreghez”, Clint Eastwood-hoz. Bár, asszem Eastwood esetében nem kell idézőjelet használnom az öregezésre, mert ez az ember télleg öreg.:-D
A másik hibája a filmnek, hogy egy-két jelenetet nem bontottak ki eléggé. Elkezdődik egy ígéretes párbeszéd vagy szitu, de mielőtt érdekessé válna, már véget is ér. Ehhez társul a jelenetek megvágása, lerövidítése. Nem egy olyan rész volt, ahol láthatóan kivágtak, lerövidítettek részeket, ami kérdés, hogy most az idő hiány miatt volt e, vagy szimplán Affleck a vágó szobában döntött úgy, hogy ez és ez a jelenet nem fontos. Csak ha a trailerbe belefértek jóságosnak ígérkező jelenetek, akkor a filmbe miért nem? Ugyan is jó pár jelenet, amit a trailerekben láthatunk, végül nem kapott helyet a moziban. Újabb példa arra, hogy ha rövidíteni kell egy film elkészültének idejéből, akkor azt a vágok érzik meg. Mondjuk annyira nem volt zavaró, mint mondjuk a Quantum of Solace esetében, ahol ugye megállás nélkül követték egymást az akció jelenetek, de azért érezhető és kissé zavaró volt számomra.

Ám, ezek a hibák apróak, és nem tudják elrontani az összképet, de jelen vannak, és nem lehet letagadni őket. A film ugyan is hozta az általam felállított mércét, és bár eléggé kiszámítható valamint sablonos a levezetés, és az igazat megvallva, a rutinos filmesek már a trailerből összerakhatják a filmet, de élvezeti faktorok még így is akadnak bőven. A rablások zseniálisak, ahogy az autós üldözések is, Jerremy Renner pedig megmutatja, hogy miért lett mostanában annyira felkapott és sűrűn foglalkoztatott színész.

4/5

Utolsó módosítás: 2010.10.23. 13:47

A Nightmare on Elm Street (2010)

Creativ3Form | 2010.05.19. 15:06 | kategória: Múúúviz

Bár a "Milyen filmeket néztél meg a héten" topicban már véleményeztem, de most egy blogbejegyzés céljából jobban kifejtem.


Gondolom mindenki tudja kiről beszélek, ha azt mondom, hogy Freddy Krueger. Wes Craven legendás horror ikonjka, Robert Englund zseniális alakításában. A történet szerint Fred Krueger éli a sorozatgyilkosok mocskos életét. Elrabol lányokat, egy kicsit molesztálja őket, majd a házikészítésű penge kesztyűjével szépen kicsontozza a szoknyájukból a drágákat. Ezt unták meg a szülők, és öncélúan bosszút álltak. Rágyújtották Krugerre a házát, ám ő ördögi erőkkel szövetkezve a gyerekek (főleg a lányok) rémálmaiban tér vissza, és kezdi el kegyetlen játékát.

A film 7 részt ért meg, és egy alternatív epizódot, amit Freddy VS Jason-ra kereszteltek. Jó kis hent movie lett, a két horror ikon minden pozitívumával és blődségével. Ám ezt leszámítva csak az első 3 rész sorolható az igazi klasszikus horror kategóriába. Ezekben a részekben lehet érezni igazán, hogy az emberek rettegnek Freddytől, és inkább kivágják a saját szemhéjukat, csakhogy ne aludjanak el. Aztán a 3. részben felvetik ezt az „álom a te álmod, és azt csinálhatsz benne amit csak akarsz” dolgot. Magyarán ha te Superman akarsz lenni az álmodban, akkor Superman leszel. Ez így alapjáraton jó ötlet, de az Elm utca légkörében nem igazán állja meg a helyét (bár a 3. részben még kordában tudták tartani), és már-már paródisztikus jelleggel bír, ahogy ez a 4. 5. 6. részen meg is látszik. Az emberek nem rettegnek többé Freddytől, hanem kiröhögik és elkezdenek vele Mortal Kombatozni. Persze így is akad egy-két félelmetes rész, plusz az álmok továbbra is hátborzongatóak, de nem jó látni, hogy a retteget Freddyből, akinek a nevét is alig merték kimondani egy szinpadi bohócot csináltak, akitől csak akkor fossák össze magukat, ha már a gyomrukban a penge. A 7. részt azonban ismételten Craven rendezte, és próbált visszatérni a kezdeti félelemkeltéshez azzal, hogy az álom és valóság közti határokat akarta elhomályosítani a Nancyt alakító színésznő fián keresztül, csak sajna ez az összemosódás rohadt unalmas lett. Túl nagy hangsúlyt fektettet Nancy fiának belső küzdelmére, és nem hagyott teret Freddy megszületésére a való világba. Plusz Freddy kinézetét is kegyetéenül elbaszták. Látszik, hogy gumiálarc van Englundon, és az a ballonkabát rajta...ehh. Nem értem minek kellett belenyúlni a kinézetbe, jó volt az úgy, ahogy volt. De még így is, Englund alakítása félelmetessé tette a karaktert, és még a paródisztikus részekben is voltak olyan jelenetek, amiken rettegni lehetett. De ennél az új résznél, ez nem így van.

Az új Freddy nem az a Freddy, akit megismertünk. Az új Freddynek nincs stílusa, nincs egyénisége, egy szánalmas faszkalap. A régi Freddy játszott az áldozataival, szó szerint kiröhögte őket, és élvezte, hogy rettegnek tőle. De ez az új Freddy nem ilyen. Játék gyanánt a múltban vájkál, és fájdalmasan hosszú valamint gagyi monológok társaságában mutogat Nancy-ra, hogy miatta az ami. Nem más ő, mint egy bosszúszomjas, összeráncolt homlokkal hümmögő pulcsis idióta, aki néha megereszt egy sátáni kacajt, és elsüt egy-két szar poént. Igaz, a régi Freddy is poénkodott, sőt néha vihogott, de mint mondottam, ő azt azért csinálta, mert játszott az áldozataival, de ez az új Freddy így akarja elhitetni, hogy mekkora badd-ass mother fucker. Csak sajna nem jött össze neki. Az pedig, hogy ismerteti áldozatával, mennyire fog fájni amit vele tesz, már a 10-20 évvel ezelőtti horrorokban is gagyi volt. Rohadtul nem áll jól Freddynek ez a komoly stílus. Nem beszélve a külsejéről, ami eszméletlen röhejes lett. De most komolyan, ha ez a Freddy jönne velem szembe egy rémálmomban, visítva kiröhögném, az pedig nem jelentene jót neki, tekintve, hogy Freddy a félelemből táplálkozik. Ha nincs félelem, az ereje elenyésző. Nos, az én álmomban éhen halna az fix.

Pár jelenetet ugyan átvettek az első három részből (főleg az elsőből) de átírva, lerövidítve, megcsonkítva, lebutítva. Próbálták a klasszikus Freddy kézmozgásokat is alkalmazni, de csak egyet erőltetnek, és a legtöbb esetben inkább röhejesnek hat, semmit stílusosnak, mint a régi részekben. Englund ezerszer jobban bánt a pengével, és úgy önmagával a karakterrel. Jackie Earle Haley jó színész, de Freddyként megbukott.

Szóval összességében nálam elhasalt a Nightmare on Elm Street remake, egyedül a rémálom átfedések, és maga az álmok megjelenítése tetszett, de ez is kevés volt ahhoz, hogy elégedetten bólogassak a stáblista alatt.

4/10

Csak az imént említett rémálom átfedések miatt nem 0 pont.

Utolsó módosítás: 2010.06.06. 16:30

Filmrészletek mix

Creativ3Form | 2008.06.15. 23:08 | kategória: Múúúviz

Kérném szépen a filmcímeket. ;-)

Oscar díj 2008

Creativ3Form | 2008.02.25. 06:13 | kategória: Múúúviz

Kezdeném azzal, hogy nagy kő esett le a szívemről, amikor megtudtam, hogy nem Albert „fasszopó” Gyöngyike közvetíti az idei gálát. Tavaly elég rendesen felbaszta az agyamat. Nemcsak az igénytelen viselkedésével de különben is…ki a faszom ez? Egy elvonóról szabadult picsa, aki azt hiszi, hogy ha ír egy könyvet a drog meg alkohol problémáiról (meg ismert magyar emberekkel eltöltött éjszakáiról) akkor ő már valaki. Pfffff…egy szánalmas hulladékribancadék, akit bele kéne fojtani az első pocsolyába! Huhhhhh…ez most kellett.
És akkor most a gáláról…újat nem tudott mutatni sőt. Nekem kimondottan unalmas volt. Persze a visszaemlékezések (régi Oscar díjas színészek, rendezők stb.) poén volt de vontatottá tette az egészet. A díjazottak pedig…megérdemelten nyertek. Nem voltak bődületesen rossz döntések se hatalmas meglepetések. Bár az, hogy a The Bourne Ultimatum három, megismétlem HÁROM Oscart is nyert (vágás, hangvágás és hangkeverés) az azért nem kis szó, főleg úgy, hogy egy akció filmről beszélünk. Egyedül a vizuális effekt nyertesét tartottam röhejesnek. Az Arany Iránytű. Látványos meg minden DE KÖZEL SEM ÉRI EL A TRANSFORMERS VAGY A KARIB-TENGER KALÓZAI – A VILÁG VÉGÉN LÁTVÁNYVILÁGÁT! De sebaj…mivel ez volt az egyetlen számomra érthetetlen döntés így hamar túl tettem magam rajta. Az idei gála egyértelmű nyertese a No Country for Old Men (Nem Vénnek Való Vidék) mely a rendezés, legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv mellett a legjobb mellékszereplői Oscart is elvihette, Javier Bardem jóvoltából. Nem kis teljesítményt nyújtott az ipse a pszihogyilkos szerepében. Az egyértelmű vesztes pedig a Vágy és Vezeklés, mely a nyolc jelöléséből csak a legjobb zenének járó szobrocskát rakhatja a polcra…vagy a vitrinbe. Nem is értettem, hogy a rendezőt miért nem jelölték Oscarra. Nem mintha lett volna esélye a Coen fivérek ellen, de Joe Wright tisztességes munkát végzett, megérdemelte volna a jelölést. Összességét tekintve rendben volt a ceremónia. Újat már sosem fog tudni mutatni de a megszokott unalmas stílusát nem veszítette el. Jövőreveletekugyanitt.

A 2008-as Oscar gála győztesei:

Rendező: Joel és Ethan Coen (No Country for Old Men)
Film: No Country for Old Men (Joel és Ethan Coen)
Férfi főszereplő: Daniel-Day Lewis (Vérző Olaj)
Női főszereplő: Marion Catillard (Piaf)
Férfi mellékszereplő: Javier Bardem (No Country for Old Men)
Női mellékszereplő: Tilda Swinton (Michael Clayton)
Vágás: Bourne Ultimatum
Operatőr: Vérző Olaj (Robert Elswitt)
Forgatókönyv: Juno
Adaptált forgatókönyv: No Country for Old Men
Rajzfilm: L'ecsó
Vizuális effekt: Az Arany Iránytű
Hangvágás: The Bourne Ultimatum
Hangkeverés: The Bourne Ultimatum
Díszlet: Sweeney Todd
Jelmez: Elizabeth - Az Aranykor
Filmzene: Vágy és Vezeklés (Dario Marianelli)
Dokumentumfilm: Taxi ti the Dark Side
Maszk: Piaf

Utolsó módosítás: 2008.02.25. 06:20

TOP 10 - Movie

Creativ3Form | 2008.02.11. 19:07 | kategória: Múúúviz

Sok ide-oda rakosgatás és késői megtekintés után itt a 2007-es év top 10-e.


10. Die Hard 4.0 (Legdrágább az Életed)

John McClane öreg korára teljesen megváltozott. Nem iszik, nem cigizik, nem káromkodik és elege van a munkából. De amit nem lehet róla elmondani azaz, hogy egy puhány, vén fasz lenne. McClane jött, látott és móresre tanította a számítógépguruk hadseregét a maga live free or die hard módján. Tekintve, hogy sosem voltam nagy Die Hard rajongó (nyugodtan lehet bántani érte) a film mégis adott valami pluszt, amitől újra fogom nézni (már elkezdtem) a régi részeket és ki tudja…idővel minden változik. Yippee Ki Yay Motherfucker!


9. The Pirates of the Caribbean: At World’s End (A Karib-Tenger Kalózai: A Világ Végén)

Gore Verbinski egy sokoldalú rendező. Csinál vígjátékot (Egértanya) csinál horrort (Kör) csinál drámát (Az Időjós) és csinál kaland filmet (Karib 1,2,3). Mikor az első részt néztem moziban, teljesen a hatása alá kerültem ennek az egész kalóz-érzésnek. Nemcsak Depp játéka volt az, ami lenyűgözött, de a látvány és a megvalósítás is a székhez kötött. Majd jött a második rész és minden téren rátett egy lapáttal ám a harmadik…annak ellenére, hogy tempó, akció és látvány terén visszafogottabb (bár a film végi örvény jelenet odabassz), számomra hozta azt, amit a trilógia záró(?) részétől elvártam. Kedvenc trilógiám.


8. I’am Legend (Legenda Vagyok

Francis Lawrence 2005-ös filmje a Constantine szerintem remek kis movie volt. Bár nem olvastam a képregényt, de magával ragadott a film lassú, feszült tempója, a pokol jelenet pedig…a legjobb jelenet (Peter Stromare „ördögi” alakítása mellett). Ennek köszönhetően nagy kíváncsisággal vártam a rendező következő munkáját, mely Will Smith főszereplésével érkezett meg közénk. A film remek, de a CGI szörnyek igénytelensége miatt csak egyszer nézhető, ámbár remek alkotás lett, melynek James Newton zenéje (ha ritkán is szólal meg) hatalmas erőt ad.


7. Shoot’Em Up (Golyózápor)

Clive Owen-ről az Artúr Király óta tudni lehet, hogy remek színész. Számomra a Closer (Közelebb) című filmjében nyújtotta az ”ez a pali egy zseni” teljesítményt, mégis Az Ember Gyermeke a legjobb filmje…szerintem. E kis alkotás pedig olyan káprázatos, ötletes és természetesen 100%-ig agyatlan akcióval ajándékoz meg minket, hogy még a Bourne Ultimátum készítői is elismerően biccenthetnek. Úgy ahogy van remek film, ahogy Monica Belucci és Paul Giamatti is.


6. Gone Baby Gone (Hideg Nyomon)

Az író (Dennis Lehane) másik könyvének filmváltozata a Titokzatos Folyó, a kedvenc krimim és Clint Eastwood filmem lett. Amikor meghallottam, hogy egy újabb regény kerül feldolgozásra, kicsit megijedtem a rendező neve hallatán. Szeretem Ben Afflecet, semmi baj nincs vele, csak nem hittem abban, hogy első rendezésként vissza tudja adni a könyvet. De tévedtem…Affleck kihozta a maximumot és bár az öccsét Casey Afflecket valahogy sosem bírtam elviselni, mégis remekül alakította a karakterét. A történet megható, melyet a képi világ és a remek alakítások csak fokoznak. A legjobbak közt a helye.


5. Atonement (Vágy és Vezeklés)

Ez az a film, mely ráébresztett arra, hogy hiányzik a szerelem. A történet valami hihetetlen szép és csodálatos. Bár a Hosszú Jegyesség már próbálkozott ebben a témában (remekül természetesen) de Joe Wright gárdájának se kell szégyenkeznie sőt…nekem ez a film közelebb áll a szívemhez (ebben Keira Knightley is közrejátszik persze). A képi világ annyira de annyira csodálatos, hogy nem ereszt és ha ehhez hozzávesszük még Dario Marianelli írógéppattogással kísért zenéjét, akkor a végeredmény kész gyönyör.


4. The Bourne Ultimatum (A Bourne Ultimátum)

Ez a film AZ AKCIÓ FILM. Oktatni kéne a filmes sulikban, hogy hogyan is kell TEREMTENI. A Film első része vegyes érzésekkel lepett el. Jó kis movie volt, de nem volt az igazi…valami hiányzott. Ám a Bourne Csapdával megkaptam a hiányérzetem okát. Úgy hívják, hogy Paul Greengrass. Az ő képi világa és elképzelései sokkal jobban illenek ehhez a filmhez, mint a Bourne Rejtélyt levezénylő Doug Liman felfogása. Vele sincs különösebb baj, de Greengrass kamerarángatós harci jelenetei és ezáltal realisztikusabb ábrázolása sokkal jobban a fotelhez szögeztek, mint bármelyik akció film a közel múltban. Matt Damon-t pedig ijesztően komolyan lehet venni ebben a légkörben. Csillagos 10-es alkotás.


3. Zodiákus (Zodiac)

David Fincher a He7edikkel bebizonyította, hogy nagyon ért a szakmához. A movie a mai napig a filmtörténelem legnagyobb thrillere, melynek két és fél órája a 100-dik nézés után se unalmas. És a Zodiákussal Fincher ismét nagyot alkotott, csak kissé vontatottabb felfogásban. Olvasni is lehetett a kritikákban, hogy akinek a He7edik egy lassú tempójú film volt, az erre be ne üljön, mert felköti magát. Ettől függetlenül az utolsó percig izgalmas és már-már annyira bele tudja élni magát az ember (legalább is én), hogy jobban érdekli, hogy ki is a Zodiákus, mint az utána nyomozó nyomozókat. Visszafogott tempójú, ámbár remek hangulatú film a mestertől! Még ilyet, még ilyet.


2. No Country For Old Men (Nem Vénnek Való Vidék)

A Coen fivérek előző filmje a Betörő az Albérlőm nem igazán tetszett. Sőt! Kimondottan szomorú voltam, hogy kedvenc színészem Tom Hanks a nevét adta a moviehoz. Persze ezért lehet bántani, de ez a véleményem. Éppen ezért nem kaptam fel a fejem, amikor hallottam, hogy jön az új filmjük a Nem Vénnek Való Vidék. Aztán láttam a trailert…majd a filmet. Most pedig nem tudom eldönteni, hogy ez az évtized vagy minden idők legjobb amerikai filmje. Zseniális, amit a két testvér művelt, valami hihetetlen amit láttam! Javier Bardem pedig maga a gonosz, az ördög. Lassan elkezdem nézni a Coen testvérek korábbi filmjeit is…hátha akad köztük egy két gyöngyszem…


1. DEATH SENTENCE (HALÁLOS ÍTÉLET)

James Wan filmjét nem tudták letaszítani a trónról. A Fűrész mestere valami olyat alkotott, ami meghatározó lesz számomra a hasonló témájú filmeknél. Mint anno a He7edik esetében. Kevin Bacont rég láttam már ennyira parádés játékban és ennyire rá illő szerepben (kopasz sztájl the best). Jöhet a mestertől horror, de inkább efféle mesterműveket kéne letennie az asztalra…sokat, hogy örülhessünk.

Utolsó módosítás: 2008.02.11. 19:13

Sideways (Kerülőutak)

Creativ3Form | 2008.02.09. 21:10 | kategória: Múúúviz

Mivel a film topicja nem volt túl népszerű, ezért a blgot használom a film ajánlására.

Kerülőutak (Sideways)

Alexander Payne (Gimiboszi, Schmidt története) 2004-ben elkészített filmjéért nem mutattam túlzott érdeklődést. Amikor a tv-ben láttam az előzetest, az tetszett de…nem izgatott fel annyira, hogy beüljek rá egy moziba vagy letöltsem a net-ről majd később pedig, kikölcsönözzem a tőlem kb. 2 percre lévő videotékából. A „majd megnézem az hbo-n” szöveggel legyintettem az egészre. Eltelt három év és egy novemberi szombat éjszakán – talán az év legunalmasabb szombat estéje volt – a hbo következő műsora a Kerülőutak. Mivel addigra már teljesen megfeledkeztem a filmről, izgatottan vártam a reklám végét majd a film kezdetét.

A történet szerint Jack (Thomas Haden Church) esküvője előtt egyhetes utazásra hívja barátját, Milest (Paul Giamatti) Kalifornia híres borvidékére. A két barátnál furább párost elképzelni sem lehet. Miles egy igazi magának való bájgúnár, Jack viszont igazi szexgép. Jack az esküvője előtt még utoljára nagyot akar harapni a szabadságból, Miles ellenben csupán az üvegben rejlő tökélyt keresi. Jack megelégszik az olcsó merlot-val, Miles azonban a nehezen megközelíthető, tökéletes pinot noir után epekedik. Ami közös a két figurában: a kudarcba fulladt álmok és a tovatűnő ifjúság. És mégis, amint beutazzák a part menti vidéket, Miles és Jack azon kapják magukat, hogy lépten-nyomon borba és nőkbe fojthatják bánatukat. Jack fülig beleszeret egy helybeli borkimérőbe ([b/]Sandra Oh[/b]), és még meg sem köttetett házassága veszélybe kerül. A maga részéről Miles is romantikus kalandba keveredik egy borértő pincérnővel (Virginia Madsen). Az esküvő napja pedig egyre közeleg, és kétségtelen, hogy Miles meg Jack nem ússza meg ép bőrrel vagy ép lélekkel a kiruccanást…ha egyáltalán szándékukban áll visszatérni.

A film egyszerűen csodálatos. Kedvenc filmjeim egyike lett. Egyszerűen nem lehet hibát találni benne. Vicces, emberi, megható. Csodálatos, minden egyes perce élvezet. A rendezés és a forgatókönyv zseniális, az alakítások nagyszerűek. Paul Giamatti-t jelölni kellett volna Oscarra, Thomas Haden Church-nek és Virgina Madsen-nek pedig meg kellett volna kapnia a díjat (de Thomas Haden Church-nek mindenképp), ahogy magának a filmnek is. Az Oscar igénytelensége ismételten bebizonyosodott, de…ne ezzel törődjünk, hanem azzal, hogy ha még nem láttuk, nagyon gyorsan pótoljuk és élvezzük ki a film minden pillanatát. Virginia Madsen monológja a borokról talán a film legjobb jelenete. Nemcsak azért, mert a borról amúgy is romantikus dolog beszélni de…nekem az volt az érzésem, hogy ebben a jelenetben a bornak szánt bókok és a monológ szexi hatása nemcsak magának a bornak, hanem a pasinak Miles-nak is szólt, aki a részegség kábulatában ülve, kábult tovább a nő szavaitól.Ez egy olyan film, amiről sértés azt állítani, hogy zseniális. Ez több annál. Kötelező darab.

10/10

Utolsó módosítás: 2008.02.18. 12:36

Death Sentence (Halálos Ítélet)

Creativ3Form | 2008.02.04. 16:33 | kategória: Múúúviz

James Wan neve egyet jelent az i wanna play a game mondattal, ami már-már kultikussá vált. A rendező 2004-ben megajándékozott minket egy sorozatgyilkossal, melynek nemcsak stílusa, de gyomra is van a brutalitáshoz. John alias JigSaw ugyanis kifinomult módszerekkel kényszeríti áldozatait a végzetes játékra, melynek lényege...leave or die. Nem akarok kritikát írni a filmről, de asszem nem veszek össze senkivel ha azt mondom, hogy a 4 rész közül (istenem 4 rész…és még messze nincs vége) ez a legtökéletesebb. A többi csak egy szokásos, „a címe úgy is eladja” folytatás. A rendező három évvel később, azaz 2007-ben megajándékozott minket a Dead Silence (Halálos Hallgatás) című misztikus horrorral, melyben egy hasbeszélő szellem "táplálkozik" az emberek nyelvéből. A film nem rossz, de semmiképp sem nevezhető akkora mesterműnek, mint a Fűrész. És még ugyan ebben az évben James Wan papa megalkotta a legnagyobb filmjét! Elkészítette a Death Sentence (Halálos Ítélet) című mesterművet, Kevin Baconnal a főszerepben. Amivel kezdeném az az, hogy a rendező eddigi munkáitól és a suliban elhatározott stílushűségétől eltérően, most nem egy horrort, hanem egy akció-drámát tett le az asztalra. Az eredmény pedig ZSENIÁLIS!
A történet szerint Kevin Bacon az apa, éli családjával az átlag emberek életét. Nagyobbik fia profi hokisnak tuningol, míg a legkisebb utód a festészet művészetének rejtelmeibe veti bele magát. Ám egy napon, egy utcai banda beavatási ceremóniájának köszönhetően, a fiatal hokisztár meghal. A rendőrség tenne valamit az ügyben, de nem azt, amit az apa elvárna…ezért a saját kezébe veszi a dolgokat.
Miután lepörgött a stáblista ráébredtem, hogy számomra megvan a 2007-es év legjobbja. Minden téren dicséretet érdemel az alkotás…a rendezés, a zene, a vágás, a színészek és legfőképp az operatőri munka, mely piros pontot érdemel. Jó lenne, ha James Wan áttérne az ehhez hasonló témájú filmekhez, mert bár horrort is tud csinálni, de ebben (ahogy sokak szerint is) mindenképp profibb. Gratula Wan, még ilyet...sokat.

Utolsó módosítás: 2008.02.04. 16:36

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.