Creativ3Form blogja

Vágy sorozat - hatodik epizód

Creativ3Form | 2012.04.19. 17:51 | kategória: Vágy sorozat

Elkapott az ihlet, szóval pár nap múlva jön a hetedik epizód...majd a nyolcadik...végül pedig a kilencedik. A záró, tizedik epizódhoz még nincs ötletem, de ami késik, nem múlik. ;-)

Hatodik epizód:


- Te András.
András barátja felé fordult, akiről elég merész jelentés lett volna azt állítani, hogy teljesen józan. De, fogalmazni még tudott, így a csont részeg kifejezés is erős volt az állapotára. Maradjunk annyiban, hogy enyhén ittas állapotban volt.
- Mondjad Zoli.
- Meséld már el a többieknek azt a csaj sztoridat.
A társaság, mellyel András mulatott, egy emberként néztek rá, de ő még mindig Zolira bámult.
- Ennél lehetnél picit pontosabb, hiszen volt pár csajom.
- Aaaaaztamelyik...amelyikkel úgy dugtál majdnem 2 évig, hogy szinte semmit nem tudtál róla. Csak...dugtatok, se beszéd, se...
- Tudom már Péter, már beugrott, hogy kire gondolsz. De nem hiszem, hogy ez érdekelné a többieket.
Ekkor András egy másik haverja, Tamás jelezte, hogy őt bizony érdekli a dolog, és a többiek is helyeslően bólogattak.
- Nos...nincs benne semmi érdekes. Megismerkedtünk egy buliban. Elég hamar egymásra gerjedtünk, és még mielőtt hulla részegre ittuk volna magunkat, felhívtam magamhoz. Feljött, és dugtunk. Mire reggel felébredtem, már nem volt sehol. Aztán pár napra rá, de lehet volt az egy hét is, újra összefutottunk, ám ezúttal nem egy szórakozó helyen, hanem szimplán az utcán. Egymásra mosolyogtunk, lenyomtuk a "hogy kerülsz ide, mit csinálsz itt" szöveget, majd felmentünk hozzám, és láss csodát...dugtunk.
Ebben a pillanatban megérkezett a pultos csaj, akinek jelezték, hogy lesz még egy kör ugyan abból, amit addig ittak. Gyorsan felírta a cetlijére, majd távozott. András ezután rágyújtott egy cigire, és folytatta a történetét.
- Aztán, kb. másfél hónappal később, az egyik szabadnapomon, a reggeli kávézás közben hallom, ahogy csöngetnek. Kinyitom az ajtót, és ott áll a csaj. Összemosolygunk, beengedem. Kávéval kínálom, nem kér. Ezután...dugtunk. Eltelik fél év úgy, hogy semmit nem hallok róla, aztán egy nap, azon a szórakozó helyen, ahol először találkoztunk, megint egymásba botlottunk. Sejthetitek, mi jött ezután.
A többiek halkan felnevettek, és ekkor megérkezett a pincérnő. Kiosztotta a piákat, majd András újra folytatta a történetet.
- És ez így ment, még kb. másfél évig. Aztán egyszer csak, vége lett. Se az utcán, se a szórakozó helyen, nem láttam viszont. Ennek már lassan 3 éve.
A többiek meredten figyeltek, majd Péter szólalt meg végig.
- És semmit nem tudtál róla? Név, cím, semmit?
- A nevét tudom. De semmi mást. Sosem beszélgettünk igazán. Nem érdeklődtünk a másik felől, hogy mit szeret, mit nem szeret, semmit. Találkoztunk, köszöntünk, dugtunk. Ennyi. Nem volt locsi-fecsi. Nem voltak feszkók...csak szimpla, nyers szexualitás.
- Mázlista vagy.
Mindenki Péter felé fordult, és elismerően bólogattak.
- Ki tudja. Mindenesetre érdekes volt.
András felállt, majd jelezte a haverjainak, hogy kimegy a WC-re. Amikor belépett, és odaállt a piszoárhoz, a mögötte lévő fülkéből, kinyitott egy lány. Meglátta Andrást, és ledöbbent. A fiú nem különben.
- Eltévedtél talán?
A lány mosolygott.
- Nem csak...túl nagy volt a tömeg a női mosdóban, és gyorsan bejöttem ide. Nem volt bent senki, gondoltam kihasználom az alkalmat.
Most András volt az, aki elmosolyodott.
- Értem. Nos, én nem mondom el senkinek, hogy itt jártál.
- Ne is, a végén még azt hiszik, valami részeges, perverz ribanc vagyok, aki a férfi mosdóban leskelődik pasikra.
- Óhóhóóó, biztos lenne itt olyan ember, akinek ez bejönne!
A lány nevetett, de pár másodperc után elkomolyodott az arca.
- De...te nem ilyen ember vagy, ugye?
- Ha ilyen lennék, már lehugyoztalak volna.
Ezután pár másodpercig meredtek egymásra, majd egyszerre kezdtek el nevetni.
- Jól van. Megyek is, hogy eltudd végezni a dolgod.
- Rendben.
Még egyszer egymásra nevettek, aztán a lány kiment a mosdóból, András meg elvégezte a dolgát. Kezet mosott, majd miközben megtörölte a kezét, rápillantott arra a fülkére, ahonnan az imént kilépett a lány. Elmosolyodott, majd visszament a barátaihoz. Leült a helyére, és éppen rágyújtott volna egy újabb cigire, amikor megpillantotta az iménti lányt a pultnál. Elrakta a cigit, lehörpintette a sörét, majd jelezte a haverjainak, hogy hoz magának még egy kört. Miközben sétált a pulthoz, elővette a mobilját, és úgy csinált, mintha beszélne valakivel. Amikor már majdnem odaért a pulthoz, félhangosan egy monológba kezdett.
- Jó kis buli ez. Az imént pl. egy lány rombolt ki a fiú WC egyik fülkéjéből, miközben én a piszoár előtt álltam. Apám, nem volt semmi.
A lány megfordult, és döbbent arcot vágva meredt Andrásra. András rámosolygott, majd eltette a mobilját.
- Üdv.
- Üdv. Szép kis ember vagy te, két perce sincs, hogy megígérted, nem mondod el senkinek a dolgot, és már dicsekedsz egy haverodnak.
- Nem kell aggódni, nem volt a vonal túlsó végén senki.
A lány felvonta a szemöldökét.
- Igen? Akkor ez csak amolyan csajozós színjáték volt?
- Nos, igen. Bevált?
- Hm...még nem tudom.
Ekkor a lány becsukta a szemét.
- Tessék. Ha megmondod, milyen színű a szemem, akkor megbocsátok. Ha nem, olyan perverznek foglak hinni, akik gerjednek a fiú mosdóba járó lányokra.
András összekulcsolta a szemét, majd gondolkozott picit.
- Nos, sok mindent megfigyeltem rajtad, az egyik pl. a szemed volt. De ne siessünk ennyire előre. Először is feltűnt, hogy az a parfüm, amivel befújtad magad, egy elég gyenge utánzata Sarah Jessica Parker, Lovley parfümének. Mivel a ruci amiben vagy, nem éppen egy olcsó darab, így nem mondanám, hogy azért használsz utánzatot, mert nem engedheted meg magadnak az eredetit, hanem azért, mert nem akarod, hogy a pub összes pasija rajtad lógjon. Nem olyan erős az illat, és nem tart sokáig. Nekem is csak az imént vált biztossá, hogy Lovley utánzatról van szó.
A lány nem nyitotta ki a szemét, de elmosolyodott.
- Másfelől, a krémwhisky amit iszol azt bizonyítja, hogy az ízléseddel sincs baj. Én magam nem rajongok érte annyira, na nem azért, mert csajos pia, hanem azért mert alapjáraton inkább vodka párti vagyok. De ettől még tény, hogy a Baileys egy jóféle találmány. Ami pedig a szemedet illeti, először barnának láttam, de az imént feltűnt benne egy kis zöldes árnyalat, szóval azt mondanám, hogy a szemed kék.
A lány kinyitotta a szemét, és az iménti, csibészes tekintete, most azon nyomban ellágyult. Nem szólalt meg, ami Andrásnál pici nyugtalanságra adott okot.
- Tévedtem valamiben?
- Nem. Tökéletes. Mindent eltaláltál. Mondjuk a szemszínem taglalásánál kezdtem megijedni, de látom, a humor nagy fegyvered.
András elismerően bólogatott.
- Nos, nem tagadom, vannak jó pillanataim.
András hosszasan nézte a lányt, majd egyszer csak elnevette magát.
- Mi van, mit nevetsz?
- Semmit csak...csak tudod, mielőtt bejöttem ide, azt hittem, hogy ma én nézek ki a legjobban. De most már látom, hogy tévedtem.
A lány elneveti magát, amit András egy mosollyal nyugtáz.
- Most komolyan. Azt kell, hogy mondjam, mi nagyon összeillenénk.
- Honnan tudod?
- Megérzem az ilyet.
A lány újra nevetett.
- Humoros, jó megfigyelő, és van önbizalma. Mondhatni, egész rendben vagy.
- Heh, örülök, hogy ezt mondod.
Nézték egymást egy darabig, majd a lány bemutatkozott.
- Andrea.
- András.
- Szóval András, mi legyen most?
- Az tőled függ. Ha gondolod, leléphetünk, de ha nincs kedved, akkor kikérjük a piákat, elköszönünk, és egy kellemes emlék leszünk egymásnak. Persze, ezt a kellemességet csak fokozni tudnánk, ha az első variációra szavazol. Azaz, hogy lelépünk.
- És hová lépjünk le?
- Az majd útközben eldől. De éppenséggel, kb. 10 perc sétára lakom.
A lány felnevetett.
- Éppenséggel, mi?
- Hát, most mond meg, nem kicsi a világ?
A lány egy darabig fürkészte Andrást, majd döntött.
- Rendben. Lépjünk le.
- Ok. Szólok a haveroknak, hogy elmentem, és aztán indulhatunk.
- Rendben.
András azzal odasietett az asztalukhoz. Amikor odaért, a többiek már bőszen vigyorogtak.
- Nocsak, nocsak, Bandesz. Csak nem megismerkedtél egy leányzóval?
András mosolygott, majd magához vette a kabátját, amit Péter egy újabb mondattal reagált le.
- Értem én, semmi közöm hozzá. El is kussolok. De azért csak óvatosan. Nehogy pont ma térjen vissza hozzád az a lányka, akivel majdnem 2 évig dugtál.
A többiek elnevették magukat, majd András elköszönt mindenkitől, aztán elindult a kijárat felé. Amikor kilépett a pubból, Andrea már várta. Egymásra nevettek, majd elindultak András felé. Az első 5 percben némán mentek egymás mellett, majd végül András törte meg a csendet.
- És, hová valósi vagy?
- Óóóó, nekem egy elég hosszú vonat utat kellett megtennem ahhoz, hogy eljussak ide.
- Vidéki lány vagy? Nocsak, és akkor mit keresel pesten? Feljöttél megnézni, mi a helyzet?
- Igen. Akár hiszed akár nem, de most járok először itt. A barátnőimmel úgy döntöttünk, megnézzük magunknak, és mivel jó híre van ennek a pubnak, gondoltunk benézünk...basssza meg!
Andrea hirtelen megállt.
- A barátnőim! Nem is szóltam nekik, hogy leléptem!
András elmosolyodott.
- Látod, látod, kapkodsz. A sort se bírtad kivárni a WC-ben, most meg ez. Ejjj, ejjj.
A lány nevetett.
- Nem vicces. Vissza kéne mennem, és szólnom nekik.
- Nem elég, ha rájuk csörögsz?
- Nincs pénz a kártyámon. Esetleg, ha odaadnád a tiédet...
- Háááát, bármennyire is hihetetlenül hangzik, de az enyémen sincs. Majd rájuk csörögsz nálam a vezetékesről.
- Nem gond?
- Viccelsz? Szeretem ha olyan lányok telefonálnak tőlem, akik megjárták a szórakozó helyek férfi WC-it.
- Ezt már sosem mosom le magamról, igaz?
- Hááát...ja.
Andrea elmosolyodott, majd folytatta az útját András mellett. Kisvártatva megérkeztek, majd András kinyitotta az ajtót. Elsétáltak a liftig, ami pont a földszinten volt, így nem kellett várakozniuk. András benyomta a 6. emelet gombját, és nekidőlt a falnak. Andrea ugyan ezt tette, csak ő a liftajtónak támaszkodott. Belenéztek egymás szemébe, és pár másodpercnyi szemezés után, András elindult a lány felé. A lányt meglepte a fiú reakciója, de nem állt félre. Egyenesen a szemébe nézett, és ahogy a fiú egyre közelebb ért, egyre jobban elfogta a remegés. Amikor András odaért hozzá, a lift megállt. Andrea egy pillanatra kizökkent az iménti remegésből, de még mindig András szemébe nézett. A fiú olyan közel állt hozzá, hogy érezte, amint ő is remeg. Végül András szólalt meg.
- Megérkeztünk.
Andrea nyelt egyet, majd elmosolyodott. András kinyitotta a liftajtót, és kiengedte Andreát. Ezután elővette a kulcsait, és kinyitotta a lakása bejárati ajtaját. Beléptek, majd felkapcsolta a villanyt. Lerakta a dzsekijét, és elkezdte levenni a cipőjét, és eközben, Andrea körbenézett.
- Te egyedül laksz itt?
- Igen. Kb. fél éve. Azelőtt volt egy bérlőtársam, de összejött egy lánnyal, összeköltöztek stb. stb. stb.
Andrea megfordult, és ránézett Andrásra.
- Neked nincs olyan lány az életedben, akivel összeköltöznél.
- Nincs. Még.
Rámosolygott Andreára, aki egy vissza mosollyal viszonozta a gesztust.
- Na, gyere, megmutatom hol van a telefon.
András bekísérte a nappaliba Andreát, és megmutatta neki a telefont.
- Amíg rácsörögsz a barátnőidre, hozhatok valamit inni? Van söröm, borom, töményem. Értem ezalatt a vodkát, pálinkát, és talán még whiskym is van, bár ez nem biztos.
- Őőőő...a sör tökéletes lesz.
- Hoppá...szereted a sört? Hm...nem semmi.
Andrea mosolygott, majd András kiindult a konyhába. Felkapcsolta a villanyt, és odasétált a hűtőhöz. Kinyitotta, majd kivett két sört. Ezután megfordult, hogy letegye a konyha pultra, de Andrea ott állt előtte. Ugyan olyan közelségben, mint amilyen közel ő állt hozzá, pár perccel korábban a liftben.
- Oh. Sikerült elérni a barátnőidet?
- Igen.
Szótlanul meredtek egymásra.
- Jó hideg a sör.
- Az jó.
Újabb hosszas merengés következett, majd végül András elejtette a söröket, és megcsókolta Andreát. Átkarolta, és felemelte az ölébe. A lány átkulcsolta a fiú nyakát, a lábával pedig a derekát, és úgy viszonozta a csókokat. András, Andreával a derekán, elindult a szobája felé. Pár lépés után megérkezett vele, felnyomta a villanyt, és letette Andreát az ágyra. Ekkor vettek először levegőt a nagy csókolózás közben. Egymásra nevettek, majd szinte egyszerre kezdték el levenni a pólójukat, és a nadrágjukat. Andreán egy feszülős, egybe ruha volt, amit egy laza, könnyed mozdulattal le lehetett venni. András inget viselt, de a második gomb után úgy döntött, hogy ő is kibújik belőle, mint Andrea tette a ruhájával. Miután ez is megvolt, András újra csókolni kezdte Andreát, de ezúttal a lány vette át az irányító szerepet. Maga alá fordította Andrást, és az ölében ülve kezdte el levenni magáról a melltartót. András feszülten figyelte a Andrea mozdulatait, aki miután kigombolta a melltartót, eldobta magától, és csupasz keblekkel nézte Andrást. A fiú végigsimította a lány melleit, majd felült, és beletúrt a hajába. Ezután lassan leengedte a kezét a lány hátán, majd magához szorította, és csókolni kezdte a melleit. Andrea behunyta a szemét, és átengedte magát András hevességének. Pár másodperc elteltével, felemelte a fiú fejét, belenézett a szemébe, majd vadul csókolni kezdte. Kisvártatva, András maga alá fordította Andreát, és levette magáról a boxert. Ezután pedig megtörtént az, amire már a bárpultnál vágytak mindketten.

*

Hajnali 5 lehetett, amikor András magához tért. Nyújtózkodott egyet, majd megfordult, és hosszasan nézte a mellette alvó Andreát. Vagy 5 percig bámulta, ahogy a lány mellei minden levegővételnél egy picit megemelkednek. Elmosolyodott, majd kikelt az ágyból, de ügyelt arra, nehogy felkeltse a lányt. Kiment a konyhába, és a szag ami megcsapta az orrát, kicsit kiszédítette az egyensúlyából. A törött sörösüvegek, és a kiömlött sör órák óta a padlón hevert. András kiment a fürdőbe, becsukta az ajtót, hogy Andreát ne ébressze fel a víz csobogásával, majd csinált felmosó vizet, és feltakarította a konyha padlóját. Ezután kinyitotta a fagyasztót, de csalódnia kellett. Fagylaltra vágyott, de a mélyhűtője hiányt szenvedett belőle, így gyorsan magára kapott valamit, hogy leugorjon egy dobozért, de előtte még visszament a lakáskulcsáért a szobába. Elkezdte a kis éjjeli szekrényén keresni, de ott nem találta, így pár percnyi keresgélés után úgy döntött, hogy az előszoba folyosón elhelyezkedő szekrényből, kiveszi a pótkulcsot. Ezután kilépett a lakásból, és a lifttel nem törődvén, gyalog futott le a hatodik emeletről. Amikor leért az utcára, rágyújtott egy cigire. Hosszasan belélegezte, majd egy széles vigyorral az arcán, kifújta a füstöt. A boltba vezető úton végigpörgette az este történéseit, és szinte mesébe illőnek találta, ahogy ma összejöttek a dolgok Andreával. És hosszú idő után úgy érezte, ez most nem csak egy egyéjszakás kaland lesz. Ez pedig hatalmas boldogsággal töltötte el.
Amikor belépett a boltba, egy ismerős leányzó állt vele szemben, a pult mögött.
- Hellllo Bandi. Rég láttalak. Azt hittem, már elköltöztél.
András nevetett, majd benyúlt a mélyhűtőbe, és kivett egy doboz fekete erdős, Carte Dor jégkrémet.
- Sokat dolgoztam mostanság, így az esetek többségében a meló után rögtön hazamentem, aztán elgáncsoltam az ágyat.
Lerakta a fagyit a pultra és elővette a pénztárcáját.
- Nocsak-nocsak...csak nem szex volt az éjjel?
András az eladó lányra nézett, majd elmosolyodott.
- Oh...el is felejtettem, hogy olyan rég ismerjük egymást, hogy te tudsz a szex utáni kívánalmaimról.
- Nos, ha az emlékezetem nem csal, akkor még tapasztalatom is van benne.
András most újból mosolygott.
- Igaz.
- És, ki ez a lány? Újabb futó kaland, vagy ezúttal komoly?
András most maga elé nézett, majd egy nagy levegővétel után válaszolt.
- Bevallom neked őszintén, hogy kalandnak indult, legalább is részemről, de pár perc alatt, megváltozott minden. Éreztél már olyet biztosan...hogy...hogy a köztetek lévő rezgés olyan erős volt, mintha egymásnak teremtettek volna titeket. Mintha egész életedben, egymásra vártatok volna.
Az eladó lány szomorú tekintettel válaszolt.
- Sajna, nekem még nem jött el ez az érzés.
- Hidd el, előbb utóbb eljön, és ahhoz fogható érzés, nem sok létezik a világon.
- Remélem.
András rámosolygott a lányra, majd kifizette a fagyit. Elköszönt, és kilépett a boltból. Meggyorsított léptékben haladt hazafelé, és azt tervezte, felkelti Andreát, hogy vele együtt egye meg a fagyit. A lift ismételten lent várta, így gyorsan bepattant, majd benyomta a hatost. Amikor felért, és kilépett a liftből, úgy izgult, mint egy kisgyerek, aki életében először fog részt venni valamiben. Benyitott, gyorsan ledobta a cipőjét, majd bement a konyhába, és kivett a fiókból két kanalat. Ezután bement a szobába, de nagy megdöbbenésére, Andrea nem volt sehol. Visszament a folyosóra, de ott se látta. Benézett a fürdőbe, ám Andrea nem volt ott. Ezután a WC-hez igyekezett, de az résnyire nyitva volt, így Andinak ott is hűlt helyét találta. András jókedve kezdett lankadni. Lerakta a fagyit és a kanalakat az előszoba asztalra, majd tovább kereste Andreát.
- Andi! Merre vagy?
Nem jött válasz. András az egész lakásban körbenézett, de sehol sem találta a lányt. Leült a nagyszoba heverőjére, és pár másodpercnyi bambulás után tudatosult benne, illetve felfogta, hogy a lánynak ezek szerint ez csak egy gyors, kellemes Pesti kaland volt csupán. Azok a rezgések és lángolások pedig, amit érzett, és amit nem olyan régen, az eladó csajnak is kifejtett, csak nála voltak meg. De az is lehet, hogy csak szimplán túl sokat képzelt bele az egészbe pedig, a jelenlegi helyzet is bizonyítja, nem kellett volna.

20 évvel később...

András egy 72 órás, maratoni műszakon van túl. Az utolsó utáni pillanatban kaptak be a cégével egy pályázatot, és mivel nemcsak a hírnév, de a pénz is kedvező volt a pályázattal kapcsolatban, így elvállalták. Ennek viszont az volt az ára, hogy 3 napig, se magánélet, se alvás, se semmi. Kollégáival napi másfél, max két órát pihentek, de azt se egyszerre, hanem felváltva. Ám elkészültek, és főnökük visszajelzése alapján, egy erős, és abszolúte fő esélyes anyagot dobtak össze. András ennek tudatában indult haza, de ahelyett, hogy egyenesen az ágya felé vette volna az irányt, inkább beugrott reggelizni, a lakása közelében lévő kis étterembe. Amikor belépett, a pincérek széles vigyorral az arcukon köszöntötték. Nem csoda, hiszen lassan 6 éve ez a törzshelye, ha kajálásról van szó.
- Mi történt veled Andrew? Három napig nem hallottunk rólad semmit, már azt hittük, lecseréltél minket.
András mosolygott, majd miközben leült a szokásos asztalához, megindokolta eltűnését a pincérnek Zoltánnak, aki az évek alatt, az egyik legjobb haverja lett.
- Nos, a meló miatt nélkülöztelek titeket. Bekaptunk egy "last minute" pályázatot, és három napig bent voltunk, hogy megtudjuk csinálni.
- Nocsak, ennyire sokat hoz a konyhára, hogy képesek voltatok három napig egyfolytában melózni rajta?
- Mi az, hogy. De a pénz mellé, elég nagy hírnév is jár, szóval duplán megérte kidolgozni a belünket.
- Akkor tényleg megérte. Reméljük behúzzátok.
- Hát még mi.
Zoltán odaadta Andrásnak az étlapot.
- Amíg eldöntöd mit kérsz, hozzak esetleg egy méregerős kávét?
- Ahhhh, az nagyon jó lenne, köszi Zoli.
- Rendben, mindjárt hozom.
András bólintott, majd elkezdte átlapozni az étlapot. Még csak reggel 10 óra volt, de valami tartalmasabb kajára vágyott, így odapörgetett a steakokhoz. Félig átsütött variáció mellett tette le a voksát, és amikor a köreteket kezdte el fürkészni, észrevette, hogy valaki, a bárpultnál, figyeli őt. Odapillantott, majd vissza az étlepra, de ekkor, azonnal visszakapta a fejét a pultnál ülő leskelődőre. Nem akart hinni a szemének, de azaz Andrea ült ott, akivel jó pár évvel ezelőtt, volt az a bizonyos kalandja. Elnevette magát, amihez Andrea is társult. András felállt, majd odament a lányhoz.
- Jézus isten, Andi. Hát...hát te mit keresel itt?
- Szia András. Nos, a férjem unokahúga a közelben dolgozik, és megígérte, hogy elkísér baba ruhákat válogatni. Előtte meg elfogyasztottam a második reggelimet, mivel a kisgyerkőcnek nagy az étvágya.
Ekkor Andrea megsimogatta a hasát, ami jelezte, hogy már bőven az utolsó hónapokban jár.
- Gratulálok. Ő lesz az első?
- Bizony-bizony, első gyermekes leszek. A férjem unokahúgának pedig már van három, így kicsit rutinosabb a dologban, szóval mindig az ő segítségét kérem, már most, a szülés előtt.
- Megértem.
András leült Andrea mellé a pulthoz.
- És, mi a helyzet veled? A férjeddel felköltöztetek Pestre?
- Igen. Kb. 1 éve. De ritkán járok erre.
A pincér kihozta Andrásnak a kávét, amit rögtön le is húzott, majd jelzett Zolinak, hogy kér még egyet.
- És te? Látom picit meggyötört vagy? Buli vagy meló?
- Meló. 72 órás műszak egy pályázatnak köszönhetően. Ám, ha összejön, akkor megérte.
- Értem.
Pár másodpercnyi csend következett, aminek kínosságát Andrea a táskájának a matatásával kezdett el leplezni. Ám végül, András megszólalt.
- Nézd...lehet nem kéne felhoznom a témát, de...
Vett egy nagy levegőt.
- ...mi nem működött 20 éve?
András, miután kimondta, hogy "20 éve", teljesen eldöbbent.
- Istenem...már 20 éve volt.
Andi nem mosolyodott el, hanem kérdően nézett Andrásra.
- Mi az, hogy mi nem működött?
- Hát, hogy miért léptél le?
Andrea végképp nem értette, hogy András mit akar ezzel.
- Én léptem le? Felébredtem hajnalok hajnalán, és te nem voltál ott. Körbenéztem, és észrevettem a párnádon a lakáskulcsot. Vártam rád egy darabig, de mivel nem jöttél, leesett a tantusz, hogy azzal a kulccsal jelezted nekem, hogyha felébredek, mehetek. Ezután felkaptam a cuccaimat, majd távoztam, a kulcsot pedig a lábtörlő alá tettem.
András ekkor olyan arcot vágott, mintha azt közölték volna vele, hogy halálos beteg. Végül elnevette magát, amit Andrea rosszalló tekintettel reagált le.
- Szabad kérdeznem, hogy mi ebben olyan vicces?
András ekkor elmagyarázta neki a helyzetet.
- Csupán annyi, hogy annak a kulcsnak a párnámon, semmi jelzés értéke nem volt. Valószínűleg elfeledkeztem róla, hogy a kabátom felső zsebében van, és amikor bementem a szobába, és elkezdtem a kis, éjjeli asztalomon keresni a kulcsot, kieshetett a zsebemből, amit nem vettem észre. És végül, a pótkulcsot használva, ugrottam le a boltba, egy doboz jégkrémért. Szex után, ugyan is mindig megkívánom. A boltban pedig beszélgettem picit a kiszolgáló csajjal, mivel kb. 5 éve hozzájuk jártam vásárolni.
Andrea még mindig döbbent arcot vágott.
- Mire felértem, te már sehol nem voltál. És most ugrik be, hogy kb. 1 héttel később, megtaláltam a kulcsot a lábtörlő alatt, de eszembe nem jutott, hogy te rakhattad oda.
Andrea arcáról a döbbenet még mindig nem tágított.
- Hát...én...istenem.
Elnevette magát.
- Szentül megvoltam győződve arról, hogy így akartad tudatni, hogy dugtunk, de ennyi, mehetek a francba.
- Hidd el, én is ledöbbentem, amikor felértem a boltból, és nem találtalak sehol, pedig...
András most belenézett Andrea szemébe.
- ...úgy éreztem, hogy van köztünk valami.
Andrea elmosolyodott.
- Én is. Amikor a liftben voltunk, és te elkezdtél közeledni felém, az egész testemben remegni kezdtem. Ott vált egyértelművé számomra, hogy ez nem szimpla fellángolás, hanem...hanem sokkal több annál.
Most András mosolygott.
- Hát igen. Szarul is voltam utána hosszú hetekig.
- Ne is mond, ez az egész annyira elintézett, hogy eltelt újabb 5 év, mire felmerészkedtem Pestre. Ráadásul, a barátnőimnek el se mertem mondani, hogy mi volt. Illetve azt igen, hogy valakinél töltöttem az éjszakát, de azt nem, hogy mit éreztem és, hogy mi volt a lecsengése.
Ekkor Zoltán megérkezett András következő adag kávéjával. Hörpintett belőle egyet, majd újra belenézett Andrea szemébe, de most a lány szólította meg őt.
- És, neked most van valakid?
- Volt. Két éve váltam el, azóta szingli életet élek.
- Nocsak, miért váltál el?
- Nem bírta elviselni a munka tempómat. Elég sokat bent vagyok az irodában, és sajnos egy idő után, kevés időnk maradt egymásra. De hála az égnek, a kapcsolatunk nem romlott meg, a mai napig jóban vagyunk.
- Gyerek?
- Nincs. Volt róla szó, de mire visszatérhettünk volna a témára, már elhidegültünk egymástól.
- Értem.
Ekkor Andrea az órájára nézett, majd elkezdett összeszedelőzködni.
- Nos, András...jó volt újra találkozni. Kár, hogy annak idején egy véletlennek köszönhetően, nem alakult ki köztünk semmi. Ki tudja, mi lett volna.
- Hát, igen.
András elnevette magát.
- Bevallom neked őszintén, hogy azóta se éreztem olyat lány iránt, mint amit akkor irántad.
Andrea ekkor megdermedt egy pillanatra, majd letette a táskáját a székre, odahajolt Andráshoz, és megcsókolta. Ezután hosszasan nézték egymást, majd Andrea egy gyors mozdulattal magához kapta a táskáját, és elhagyta az éttermet. András még jó darabig nézett utána, és ezt a bambulást zavarta meg Zoltán.
- Mi volt ez Andrew?
András a barátjára nézett, majd a fejét csóválván jelezte, hogy túl hosszú lenne elmesélni, így hanyagolják a témát.

Utolsó módosítás: 2012.05.02. 20:23

Vágy sorozat - ötödik epizód

Creativ3Form | 2012.04.13. 22:13 | kategória: Vágy sorozat

Jó pár hónap kihagyás után, visszatértem Vágy sorozatom ötödik fejezetével. Ez a kis történet, az első betűtől az utolsóig, velem történt meg, még a gimnáziumi éveimben. Nem csak részben, hanem 100%-ig. És, ahogy a negyedik epizód, úgy ez is picit hosszabb lett a kelleténél, így csak az lásson neki, akinek kedve és ideje engedi.

Ötödik epizód:


- Sziiiiiija Bandi!
András megfordult, és még éppen, az utolsó utáni pillanatban le tudta reagálni, hogy Andrea a nyakába ugrott, azaz elkapta és megtartotta, és ennek köszönhetően, nem taknyoltak egy hatalmasat. Bár, egy apró egyensúly ingadozás bejátszott, de azt gyorsan korrigálták.
- Hello Andi! Nem azt mondtad, hogy késel picit?
- Úgy volt, mert lekéstem a buszom, de aztán apum elhozott, mivel úgy is a városban volt dolga.
- Értem. Amúgy te, hogy-hogy tervbe vetted, hogy feljössz Pestre? Itt lakik egy barátnőd, vagy mi a franc?
- Igen, egy csoporttársam lakik itt, és van pár kidolgozatlan tételem, amit szépen elkérek tőle, hogy ne kelljen a vizsga előtt egy héttel még a kidolgozással pöcsölnöm. Elég, hogy éjjel-nappal tanulok.
András elmosolyodott, majd megindult, ezzel jelezvén a lánynak, hogy ne az utcán állva beszélgessenek. Miközben haladtak a Burger felé, folytatták az eszmecserét.
- Ésssss, mi a helyzet veled Andi? Kicsit...nem is tudom...más vagy.
- Más, hogy érted?
- Nem tudom. Boldognak látszol. Kiegyensúlyozottnak. Csak nem feleség vagy már? Muti az ujjad.
András megfogta a lány kezét, aki nevetve reagálta le a helyzetet.
- Nem, dehooogy is, ne legyél már hülye! Tudod, hogy a házasság az nekem csak egy darab papír.
András elmosolyodott.
- Na igen, ebben mindig egyet értettünk.
Andi is csatlakozott a nevetéshez.
- Bár ki tudja, ha te kéred meg a kezem, lehet félretettem volna ezt az elméletem.
András ezen már nem nevetett, és láthatólag Andinak is csak miután kimondta amit mondott esett le, hogy ez nem egy vicces helyzet.
- Hát igen...
András nyelt egyet.
- Ki tudja mi lett volna, ha kicsit érettebbek vagyunk, és máshogy kezeljük a helyzetet.
Pár másodpercnyi csend következett, mivel megérkeztek a Burger Kinghez. Beléptek az ajtón, és beálltak a sorba. András elkezdte fürkészni a kínálatot, de Andi látta rajta, hogy az iménti kis beszélgetés hatására, előtörnek belőle a régi, fájó emlékek, így végül megszólalt.
- Neked ott nem kellett semmit kezelni, illetve de, csak én...ehhh...én voltam a fasz. Hidd el, ha visszacsinálhatnám, nem okoznék neked fájdalmat. Mondjuk durva, hogy bár láttam rajtad a tettem következményeit, még sem voltam képes felfogni, hogy mit érezhetsz, és hogy ez neked mennyire szar lehetett, de...
András most ránézett a lányra.
- Egy hülye picsa voltam, aki nem tudta hova tenni az érzéseit, és...és...
András megfogta a lány kezét.
- Ne aggódj. Túl vagyok rajta. Bár tény, hogy az volt életem első, és ezidáig első nagy érzelmi reccsenése, amitől azért még mindig szarul tudom érezni magam egy picit, ha visszagondolok rá. De, ami történt, megtörtént, utólag változtatni úgy sem lehet rajta.
Andi hosszasan nézte a fiút, majd hiába küzdött azzal, hogy ne kérdezze meg, de végül még is csak megkérdezte.
- Nézd, nem tudom, hogy korrekt dolog e ilyet kárnem, deeee...
András belenézett a lány szemébe, és tudta, hogy mit fog kérdezni.
- Elmesélnéd, hogy mi is volt ez az egész. Utólag olyan egyszerűnek tűnik, de az igazat megvallva, mégsem az.
Ekkor sorra kerültek a kasszánál. Megrendelték a kaját, majd leültek egy sarokba, az ablak mellé. András hörpintett egyet a piájából, majd vett egy nagy levegőt, és belekezdett.

*

Az osztályfőnöki óra nagy része a hétvégén esedékes Egri osztálykirándulás volt. Az osztályfőnöknek köszönhetően lett Eger a célpont, ugyan is az egyik kellemes motel tulajdonosával jó viszonyt ápol, így nem volt probléma, hogy egy nagyobb embersereg látogat el, ennyire közel a nyári szezon kezdete előtt. Mindenki izgatott volt, hiszen, ahogy mondani szokták, nem voltak szabályok. Persze, a kötelező városnézés és kirándulás benne volt a programban, de a „feküdjetek le este 9-kor csicsikázni”, és a „sehová nem mehettek tanári felügyelet nélkül” fenyítéseket el lehetett felejteni. Ha le lett tudva a pár órás kötelező program, az éjszaka tárt karokkal várt mindent és mindenkit. A csengőszó érkeztével összeszedelődzködött az osztály, és elindult az ebédszünetére. András is így tett volna, de a tanár odahívta magához.
- András! Tudna maradni még egy pár percet, beszédem van önnel.
Ránézett a haverjaira, majd visszatette a táskáját az asztalra.
- Persze tanár úr.
Amikor mindenki elhagyta a termet, az osztályfőnök belekezdet a mondandójába.
- Nos, András. Várja már a kis kiruccanásunkat?
- Mi az, hogy tanár úr! Remek kis bulinak ígérkezik!
A tanár elmosolyodott.
- Ehhe, igen. Hallottam már a híres nevezetes bulizásaitokról, kíváncsi vagyok, hogy mi igaz belőle, és mennyi csak a nagy szátok szüleménye.
András elnevette magát, amihez a tanár csatlakozott.
- Na, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mekkora pofont kell neked lekevernem ahhoz, hogy észhez térj végre?
András ledöbbent, és egy pillanatra azt hitte, hogy a tanár úr meging poénkodik.
- Öhm...ehh...nos, nem értem. Csináltam valamit, vagy...nem értem.
- Pont az a baj, hogy nem csinálsz semmit.
András még mindig nem értette a dolgot, és éppen ezért nem is akarta annyiban hagyni.
- Nézze tanár úr, nem tudom, hogy...
- Andreáról van szó.
És ekkor, leesett Andrásnak a tantusz.
- Ja éééééértem. Nos...mit kéne csinálnom?
- Most viccelsz velem te gyerek? Hát tényleg mindjárt akkorát lekeverek, hogy beborulsz a padok közé! Mióta is vagytok barátok?
- Kb. 2 hét után megtaláltuk a közös hangot.
- Pontosan. Amíg a többi diák csak ismerkedett a másikkal, ti már közös programokat szerveztetek. Mozi, sörözés, családi programra való meghívás stb. Olyan szinten izzik köztetek a levegő, hogy még egy vak ember is észrevenné. És ne akard tagadni nekem, mert ezt mindenki látja. MINDENKI!
András elmosolyodott.
- Igaz.
- Akkor meg? Miért is nem vagyok még együtt? Vagy ti is ezt az „osztálytárssal és munkatárssal nem kezdek” elméletet valljátok?
- Neeeem, csak...nem is tudom. Tényleg élvezzük egymás társaságát, és félszavakból is megértjük a másikat, de nem igazán tekintettünk sosem úgy a másikra, mint...mint potenciális barát, barátnő jelöltre. Szimplán ott voltunk egymásnak. Ha bulzini, ha mozizni kellett, vagy ha esetleg lelket kellett önteni a másikba.
- Ez mind szép és jó...lenne, ha te buzi lennél, és szeretnéd a faszt a szádban, de tudtommal nem így van, nem de?
- De, így van, azaz nem vagyok buzi, de ne tessék elfelejteni, hogy Andinak volt valakije.
- Igen, volt...de kb. fél évvel azután, hogy osztálytársak lettetek, véget ért a dolog. Nem gondoltad úgy, hogy rá kéne startolni?
- De...csak nem akartam rögtön lerohanni...
- Ezt meg is értem, na de azóta eltelt lassan, sőt, nem is lassan, hanem már több, mint egy év. Mire vársz még? A pofonomra?
András elnevette magát.
- Ne röhögj András, mert nem viccelek. Olyan szinten összeilletek, hogy már én érzem magam kellemetlenül attól, hogy még nem jöttetek össze.
András vett egy mély levegőt, és csak utána válaszolt.
- Nos, az igazat megvallva, beszéltem vele erről. Illetve, a múlthéten, amikor a suli után elmentünk meginni valamit, szóba került a kirándulás, és, hogy mindketten nagyon várjuk, hogy mi fog történni...és egyikünk se a bulizásra meg a kulturális kirándulásokra gondolt.
A tanár szeme felcsillant.
- Na, és miben maradtatok.
András elnevette magát, mivel tudta, a választól valószínűleg megkapja az újabb pofonnal kapcsolatos fenyegetést a tanártól.
- Igazából semmiben...
- Te kóstolgatsz engem te gyerek...ne akard, hogy...
- Nem, nem, nem! Nem kóstolgatom önt tanár úr, eszem ágában sincs.
András nevetett, amihez a tanár is csatlakozott.
- Nem kellett semmiben maradnunk, mert ott, abban a pillanatban, amikor kimondtuk, hogy kíváncsian várjuk, mi lesz majd, belenéztünk a másik szemébe, és tudtuk, hogy bizony itt az ideje annak, hogy történjen valami. És talán...nem is tudom...ez a felismerés, hogy mindketten várunk valamit, annyira...nem is tudom...azóta nem is beszéltünk erről.
A tanár most nem fenyegetőzött, mert látta Andráson, hogy nem csak üres szavak azok, amik az elmúlt pár percben elhangoztak.
- Nézd, én az egész osztály és a tanári kar nevében mondom, hogy jöjjetek végre össze, mert már kínos látni, hogy két ember, aki ennyire egy hullámhosszon van, bassza a rezet, ahelyett, hogy nyitna a másik felé. Komolyan. Kötelezlek rá, hogy cselekedj, mert az első vonattal hazaküldelek, ami az érkezésünk másnapján indul.
András mosolygott.
- Rendben, tanár úr.
- Helyes. Na, menj kajálni, nehogy elkéss az utolsó órádról. Bár az kémia lesz, és mintha tegnap is ellógtál volna róla.
András még egy mosollyal jutalmazta tanára mondatát, majd elment kajálni. Miközben gyalogolt az ebédlő felé, átgondolta az imént történteket, és végül, akárhonnan is vizsgálta meg a dolgot, mindig ugyan oda jutott, hogy ez az Egri kirándulás lesz a soha vissza nem térő alkalom.

*

Másnap kora reggel találkoztak az állomáson, hogy már az első nap legyen idő egy kulturális programra. Senki nem késett, ami meglepte a tanárt tekintve, hogy az egész osztály legendás volt a késéseiről.
Miután felszálltak a vonatra, másodpercek alatt kialakultak a csoportok, így történt, hogy András és Andi is egy kocsiba kerültek, két másik barátjukkal, Péterrel és Nikivel. Persze rengetegen elfértek volna még a fülkében, de mivel alapjáraton nem voltak sokan a vonaton, így megengedhető volt, hogy egy kabinban csak négyen legyenek. Vagy még annyian se. Az első 20 perc semmittevéssel telt. Péter olvasott, Niki pedig a discmanjét koptatta. Andrea és András viszont egészen máshol járt. Illetve, mindkettőjük fejében ugyan azok a gondolatok kavarogtak, csak erről nem tudtak. András az ablak mellett ült, és könyöklés közben nézett ki az ablakon, Andi pedig az ölében feküdt. Kis vártatva, Andi jobb keze elkezdte simogatni András oldalát. András ezt Andi vállának simogatásával viszonozta. Ám ez az állapot nem sokáig tartott. Andi keze ugyan is egyre lejjebb kezdett el csúszni, és amikor elért András combjához, a fiú felkapta a fejét. Belenézett a lány szemébe, aki olyan érzékien nézett vissza rá, hogyha senki nem lett volna a fülkében, tuti egymásra vetik magukat, és dugnak egy hatalmasat. Mintha ezt a feltételezést vette volna észre Péter, amikor megütögette a mellette ülő Nikit, és kitessékelte a fülkéből egy cigire. Miután Andi és András egyedül maradtak, még pár percig nézték egymást, majd a lány felkúszott a fiú ölébe, és vadul csókolni kezdte. A ruhák a helyükön maradtak, de még is, az a 3 perc, amíg maguk voltak, olyan vad és durva érzelmekkel telt el, hogy ha valaki meggyújtott volna egy gyufát, tuti lángra lobban a fülke. Ezt zavarta meg Péter benyitása.
- Uhhh, ááá...asszem eltolok még egy cigit, mert a tüdőm nikotinért visít.
Niki is abban a pillanatban érkezett meg, de miután meglátta Andit András ölében, fordult egyet, mintha egy darázs csípte volna meg a fenekét. Andi és András ekkor abbahagyták a csókolózást, majd nevettek barátaikon. Főleg, amikor hallották, ahogy Péter minden osztálytársukat, aki a fülke közelébe akart menni, elterelt, és akinek ez nem tetszett, azt gyilkossági elkövetésével fenyegetett.
Andi és András hosszasan nézték egymást, majd egyszerre felnevettek. Andi ezután nekidöntötte a fejét András állának, aki átölelte a lányt, és a plafont bámulta. Pár perc múlva, újból egymásra néztek, és tudták, hogy ez a vonat út egy olyan dolog kezdete, amire legbelül minden fiatal vágyik. Csak vagy félnek kimutatni, és mire kimutatják már késő, vagy szimplán megmaradnak a "mi lett volna ha" elmélet mögött, és csak évek múltán jönnek rá, mekkora gyökerek voltak, hogy nem adtak egymásnak esélyt.

*

Miután megérkeztek a motelba, a betervezett kulturális programból végül semmi nem lett, mert a diákok végül meggyőzték a tanárt, hogy felejtse el a dolgot. Helyette inkább városnéző körútra mentek, ami a többségnél egy kiadós ebédet jelentett, de olyanok is akadtak, akik inkább a motelban maradtak, és kialudták a vonat utat. Andi, mivel fáradt volt, ledőlt pihenni, de Andris, Péter, Niki és még két másik barátja társaságában, csatlakoztak a többiekhez az ebéd körútban. Kajálás közben pedig Péter, előállt a lényeggel.
- Szóval, Bandi fiam. Mi is volt ez a vonaton?
András elmosolyodott.
- Minek tűnt Péter barátom?
- Nos, a gatyatúrkánál azt hittem, 18-as pornó lesz belőle, de nem lett. Ám ennek ellenére elég keményen toltátok.
- Nos, igen. Elkapott minket a hév.
Nagy hallgatás követte ezt a mondatot, de Péter nem elégedett meg ennyivel.
- Ééééééééééééééééés? Remélem lesz folytatása, és nem csak ennyi volt.
- Én is nagyon remélem. Már megbeszéltük, hogy este elmegyünk valamerre bulizni, szóval ott, és utána, tuti folytatódni fog. És remélem, hogy még azután is.
Pétert már kielégítette ez a válasz.
- Ez a beszéd. Kurvára ideje volt már.
Niki, és az összes olyan ember, aki körülöttük volt, helyeslően bólogatott. Miután megkajáltak, még nem indultak vissza a motelba, hanem vettek két üveg bort, és egy kiadós séta közben iszogattak. Amikor elkezdett beesteledni, akkor indultak csak vissza. Amikor megérkeztek, András rögtön a szobájába ment, és átöltözött az estére. Ezután bement a lányok szobájába, hogy megnézze Andi hogy áll, de a lány nem volt sehol.
- Hé, Zsani. Nem láttad Andit?
- De, kb. egy fél órája ment el Zsoltiákkal.
András picit meglepődött ezen.
- Igen? Nem mondta, hova?
- Nem, csak, hogy indulnak, és keresnek valami mulató szerűséget.
- Értem, köszi.
András furcsálta a dolgot tekintve, hogy Andival megbeszélték, hogy együtt mennek bulizni. Ami még persze össze is jöhet, de Andrást picit zavarta, hogy nem várta meg. Miután a többiek is elkészültek, a nyakukba vették az éjszakát, és elkezdtek valami szórakozó hely után kutatni. Természetesen, András azt a helyet akarta megtalálni, ahol Andiék is voltak, így picivel gyorsabbra vette a léptéket, amit a többiek nem díjaztak annyira, de ettől még követték Andrást. Fél óra bolyongás után, találtak egy pub szerűséget, aminek a hátsó részében volt egy táncparkett féle, ahol lehetett ropni. Betértek, de András sehol nem látta Andit. Nyugtalankodott egy picit, de Péter barátja egy sörrel elterelte a figyelmét. Ez annyira jól sikerült, hogy a második korsó sör után, András megfeledkezett Andiról. Jól érezte magát, táncolt, miközben nem tud, és ha mikrofont adnak a kezébe, talán még énekelt is volna. Hajnali 2 körül indultak hazafelé, és mire hazaértek, csak annyira volt idejük, hogy bedőljenek az ágyba, és ruhástul elaludjanak.

*

Másnap reggel fejfájás társaságában ébredtek, így az első útjuk a zuhanyzóba vezette őket. Elsőnek Péter ment el, eközben András próbálta picit összeszedni magát. Megmosta az arcát, és megivott egy pohár vizet. Aztán még egyet...majd végül még egyet. Ekkor rontott be hozzájuk Niki, hogy az osztály egyik fele, már kb. 1 órával korábban felébredt, és elindultak a strandra. András Andi felől érdeklődött, de a lány nem tudott róla semmit. Amikor Péter visszaért a zuhanyozásból, Andráson volt a sor. Kilépett a szobából, és ekkor megpillantotta Zsanit a folyosó végén. A lány is észrevette a fiút, és gyorsított léptékben kezdett el közeledni felé. Amikor odaért hozzá, megölelte, amit András nem tudott hová tenni.
- Mi van Zsani, mi történt?
A lány ránézett a fiúra, és döbbenten tapasztalta, hogy fogalma sincs arról, mi történt.
- Te még nem hallottál róla?
- Miről kellett volna hallanom.
Zsani intett Andrásnak, hogy menjenek vissza a szobába, és mivel Péter még ott volt, és öltözködött, kizavarta a fiút.
- Ez a mi szobánk, ha nem zavaaaaaaa...
Zsani Péter farkához dobta a papucsát, amit a fiú elvörösödött fejjel reagált le, és mivel látta, hogy a lány a másik papucsát is lendíteni készül, gyorsan kirohant a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Ezután Zsani és András leültek az ágyra.
- Nos...Andiról van szó.
András kezdett ideges lenni, majd nyelt egyet és figyelt.
- Tegnap kicsit túl jól sikerült a bulijuk. Az csak egy része, hogy félmeztelenül táncolt a pulton, és hagyta, hogy a srácok úgy táncoljanak vele, hogy közben merevedésük volt, de aztán amikor visszajöttek ide...nos...
András feszülten figyelt.
- Zsolttal egész este smároltak, és volt olyan pillanat, amikor egymás hasáról itták a piát, sőt. Andi azt is megengedte a Zsoltnak, hogy a mellei közül nyalja ki a piát. Aztán együtt aludtak, és most reggel, a strandra is együtt mentek. És Andinak nagyon...nos...kielégült feje volt. Ha érted, hogy mire célzok.
András teljes mértékben ledöbbent, és nem tudta, hogy mit csináljon, Röhögjön egyet, és elküldje a picsába Zsanit, amiért így megszopatta, vagy kezdjen el hebegni, habogni. És mivel látta Zsanin, hogy nem viccel, a hebegés, habogás jött elő.
- De...te...te ezt honnan tudod, ott voltál?
- A bárban, amikor a pulton táncolt igen. Meg is jegyeztem neki, hogy ezt nem nagyon kéne, de ő egy "miről beszélsz, buli van" mondattan elintézte a dolgot. A többit a csajok mesélték, akik ott voltak a szobában. Felelsz vagy merszezni kezdtek, de aztán Andi és Zsoltnak köszönhetően, picit elfajult a dolog, és mivel mindenki picit részeg volt, így nem is igazán volt idejük lereagálni, amit láttak. Persze lehet, hogy nem történt semmi...mármint több, az éjszaka folyamán, de reggel akkor is, túl...túl boldognak és elégedettnek tűnt. Nem láttam az arcán, hogy megbánta volna, vagy, hogy rossz érzések keringenének benne.
András nem tudott mit mondani. Csak bambult maga elé. Zsani újra megölelte, ám kisvártatva, Péter kopogott az ajtón.
- Bejöhetek? Van nálad papucs?
Ekkor nem Zsani, hanem András szólalt meg.
- Persze gyere.
Péter benyitott, és bár próbálta viccesre venni a figurát azzal, hogy maga elé tartotta a folyosón lévő kukát, de mivel látta, hogy baj van, hamar abbahagyta. Zsani végül elköszönt, és magára hagyta Andrást és Pétert.
- Mi van srác, mi történt. Fehér vagy mint a fal.
András még pár percig döbbenten nézett maga elé, majd utána mindent elmesélt a barátjának, amit az imént hallott.

*

Andreai lenyelte az utolsó falat salátáját is, majd megvárta, amint András is lenyomja a maradék szendvicsét. Ezután belenézett a szemébe, és megfogta a kezét.
- Sajnálom, én...én sokáig nem tudtam, hogy te mit éreztél ezután, és hogy min mentél keresztül, de...miért nem jötté oda a strand után?
- Én odamentem, szinte minden nap, csak te ilyenkor rendre leráztál, és rohantál a Zsolt után. A harmadik nap untam meg, és jutottam el arra a szintre, hogy leszarom, és, hogy dögölj meg, ott ahol vagy. De a csúcspont akkor is az volt, amikor a hazavezető vonatúton mellém ültél, mintha misem történt volna. És amikor láttad rajtam, hogy majdnem szívrohamot kapok, akkor játszottad az érthetetlen, és mivel nem figyeltem rád, sértődötten elvonultál.
Ekkor András kihúzta a kezét Andi kezei közül, és hörpintett egyet a piájából.
- Nos...igen...rosszul kezeltem a dolgot, és...
- A lehető legszarabbúl kezelted. És ez még csak a vonatút volt, amit utána műveltél a suliban, az azt követő 2-3 hónapban, az mind piskóta volt ehhez képest. Az, ahogy totálisan leszartad a fejem, mondhattam bármit, te mindig leráztál, és amikor láttad, hogy ez nekem nem esik jól, jött a pofavágás és az értetlenkedés. És a vicc az egészben, hogy a végén, amikor újra elkezdtél velem kommunikálni, még én kértem elnézést. Hehhh.
András olyan hangosan nevetett fel, amitől Andi összerezzent.
- Nézd, nem tudtam...illetve tudtam én, hogy neked szar, csak...
- Igazán? Akkor mi a picsáért nem tettél semmit? Miért zavartál el mindig, amikor tisztázni akartam veled a dolgot, majd utána vágtál pofákat. Mintha én tettem volna mindazt, amit te tettél. Érted? Elismerem, lehet, hogy túl sokat képzeltem bele a kettőnk dolgába, és te sosem éreztél semmit, max fellángolást...
- De éreztem. Hidd el, hogy éreztem, és pont ezért vagyok rohadt mérges magamra, akárhányszor csak visszaemlékezek arra a kirándulásra. Mert a vonaton, amikor beültem az öledbe, ott én nem szimplán csak be voltam gerjedve, érted?
Pár másodpercnyi hallgatás következett, majd végül András szólalt meg.
- Ha csak a fele igaz annak, amit mondasz, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért úgy reagáltál, ahogy.
Andi nem tudott felelni. Akart, de mielőtt kijött volna a mondat a száján, elhallgatott. Pár másodperc után András belátta, lehet jobb is ez így. Ennyi év után, már úgy sem változtat semmin.
- Ne is válaszolj. Ennyi idő után, már úgy se változtatna semmin. De az is lehet, hogyha meg is tudnád magyarázni, azt nem fogadnám el, mert számomra ez egy olyan dolog, amire nincs épp eszű magyarázat. Csupán az, hogy te sosem érezted azt, amit én, csak szeretted volna. De ezt féltél beismerni, és így reagáltál...nem tudom.
Andrea most ránézett Andrásra, akin látta, hogy még mindig fáj neki a dolog. Így úgy döntött, nem erőlteti tovább a témát. Még pár percig ültek egymással szemben, majd amikor az utolsó csepp üdítő is elfogyott, elhagyták a Burger Kinget.

Utolsó módosítás: 2012.04.17. 14:39

Vágy sorozat - negyedik epizód

Creativ3Form | 2009.12.13. 22:59 | kategória: Vágy sorozat

Sorozatom negyedik része kicsit hosszabra sikeredett, mint az előző részek, de ennek én csak örülök. Remélem, ti is.

Negyedik epizód:

A nap sugarai akkor a legszebbek, amikor éppen beköszönnek a hajnali órákban. A lágy szellő és a napkelte romantikus pillanattal ajándékozta meg a világot, melyet nem sokan élhettek át, de Andrásnak része volt ebben a csodában. Egy tízemeletes ház tetejének a szélén állt és bámult bele a messzeségbe. Kisvártatva megfordult és elmosolyodott. Sokat sejtető mosoly volt, de csak ő tudta, hogy mit jelent, illetve, hogy minek szól...

Egy nappal korábban:

A tapasztalatokat nem az élet adja, hanem az, ahogyan élsz. Na de mit csináltam rosszul? Mi volt, azaz apró momentum, ami miatt nem úgy alakultak a dolgok, ahogy alakulniuk kellett volna? Őszinteség, odaadás, szeretet, melyből később szerelem lett? Nem…nem, ezek mind megvoltak. Lehet, hogy nem is volt momentum, csak most, hogy már látom a leejtő végét, mindenképpen magyarázatot keresek, pedig lehet, jobb lenne elfeledni az egészet és tovább lépni. Persze, könnyű ezt így kimondani, na de próbáld ezt elmagyarázni a szívemnek, ami akkor is ver, hacsak rá gondolok. Pedig ott az a két év. Két év, melynek első másfél éve a romantikáról, a vad és szenvedélyes szerelemről szólt, de aztán…mint minden kapcsolatban…jöttek a konfliktusok. Konfliktusok, melyek hatására teljesen új szemmel néztük a kapcsolatunkat és átértékeltük az életünket, melynek egy hosszabb szünet lett a vége. Fél év telt el, a fájdalmas perceket okozó „teret kéne engednünk a másiknak, hogy átgondoljuk az érzéseinket” mondat után. Tér az volt, na de mi van az érzésekkel? Elvesztek? Meglehet. Ám két évet nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, ezt mindketten jól tudjuk. Vagy a véletlen műve vagy a sors akarta így, de a szünetünk hatodik hónapjában összefutottunk egy pubban, aminek közös sörözés és egy „próbáljuk meg újra” mondat lett a vége. Ez a második esély elvileg választ ad mindenre, na de ha ez egy egyirányú utca, akkor mindek reménykedni? Két hónap telt el az újrapróbálásból, és úgy érzem…ha zátonyra nem is, de egy újabb probléma felé elindultunk a leejtőn.
András letette a tollat, majd becsukta a naplóját. Rápillantott az órára és elkönyvelte, hogy ha csak 20 percet késik, az még jónak mondható. Felkapta hát a cipőjét meg a kabátját és elindult a haverokhoz a kocsmába. Útközben átfutottak az agyán a naplóba leírt mondatok. Hiába törte a fejét, nem tudott rájönni mi az, ami akadályként közeledik, és ha eléri a célt…nos, igen…mi is lesz akkor? Megy tovább, vagy megáll és választás elé kényszeríti? A fene se tudja. Lehet ha nem agyalna ennyit a dolgokon, magától megoldódna minden, de az is lehet, hogy nem. Lehet ha telibeszarja az egészet, a végén mindent megbán, de akkor már késő lesz. Amikor felszállt a buszra, elővette a mobilját és kikereste a barátnője telefonszámát…egyetlenem…így szerepelt a telefonjában a nő, akit szeret…de vajon tényleg szereti, vagy csak attól fél, ha beismeri, hogy elmúltak az érzések, akkor azzal összetöri kedvese szívét?
- Andrew?
Andrásnak ismerős volt ez a hangnem. Megfordult, de a hangnem addigra már lenyomott neki egy vállast.
- Dháááááj...hello Zozi. Hét te?
- Hát én?! Erre lakom, nem emlékszel? Inkább te hát te? Be vagy szívva, vagy csak szimplán eltévedtél?
András elmosolyodott, közben pedig visszacsúsztatta a mobilját a nadrágjába.
- Nem, haverokkal megyek sörözni.
- Haverokkal? Akkor én miért nem vagyok meghívva?
András ledermedt és hirtelen nem tudott mit mondani.
- Csak szívatlak.
Azzal Zozi újabb vállast adott Andrásnak.
- És milyen helyen koccantok Andrew? Csak nem abban az új pubban? Állítólag jó hely.
- Igen? Nocsak, kitől hallottad?
- Magamtól, tegnap ott rúgtam be.
András újból elmosolyodott.
- Értelek. Miért nem vagyok meglepve?
- Hát ez egy jó kérdés, de szólj ha rájöttél.
Megveregette András vállát, majd búcsúzkodni kezdett.
- Na, én most szállok. Örültem Andrew, majd felhívlak. Nekünk is meg kéne már ejtenünk egy sörözést.
- Abszolúte, benne vagyok. Rég dumáltunk.
- Rég hát. Na csocsesz.
A busz megállt, majd Zoli egy szökkenéssel leugrott. Miután mindenki le illetve felszállt, a busz folytatta útját, és amikor elhaladt Zoli mellett, András intett még egyet haverjának
- Szedd alá, szedd alá!!!!
András elnevette magát, majd fejét csóválván leült. Pár másodpercig csak bambult maga elé, és közben nem barátnőjére, hanem a Zolival eltöltött gimis évekre gondolt. Hiányoznak neki a régi arcok, a régi szokások, a régi törzshelyek. Amióta elköltözött a régi környékről, szinte senkivel nem tartja a kapcsolatot. Még Zolival se, pedig 2 buszmegállóra laknak egymástól. Bezzeg amikor kilométerekre laktak a másiktól, naponta több órát utaztak, csakhogy együtt tolhassák az állatságaikat. Régi szép idők, amikor még nem az érzelmek uralkodtak, hanem csak éltek bele a világba, lesz ami lesz. De mára minden megváltozott, és ami régen fontos volt, az ma már csak emlék. A maradék három megállót zenehallgatással töltötte. 2 hónapnyi kutakodás után előkerült az mp4 lejátszója, melynek köszönhetően most el tudott lazulni. Amikor bemondták a megállót, ahová tartott, felpattant, majd sietősre vette a tempót. Most járt 20 perces késésnél, és a megállótól még egy jó 10 perces séta a pub, így futni kezdett. Amikor már csak egy sarok választotta el a helyszíntől, visszavett a tempón, majd mély levegővételek közepette ráeszmélt, hogy ő már járt itt. Valami állatságot csináltak ezen a környéken Zoltánnal, de nem ugrott be neki, hogy mi is volt az. Amikor belépett a puba, a zene bömbölt. Valószínűleg ez volt a party részleg, és a haverokat ismervén tuti, hogy nem itt fognak sörözgetni. Miközben levette a kabátját, megkereste a csöndes részleget, ami egy pincehelyiségbe vezetett. A lépcsőn leérvén a haverjai nagy újongásba és tapsolásba kezdtek.
- Aaaaaaaaaaazta a durva élet, csak 25 percet késtél. Remélem legalább neki is jó volt.
András a középső ujjával válaszolt haverja poénjára.
- De most komolyan srác. Tudtad, hogy nem 2 perc az út. Mi a franc történt?
András vett egy mély levegőt, de mielőtt válaszolhatott volna, a haverja elé lökött egy korsó sört.
- Kit érdekel, hogy miért késett a lényeg, hogy itt van. Meg különben is, elvoltunk mi nélküle is no?
- OOOOOOH YEEEEEEEEEEEEEEEEEEES!!!!!!
András haverjai a magasba emelték a korsókat, majd egy koccintás után ittak egy kortyot.
- Bekaphatjátok mindnyájan!
- Nyugi Bandi, semmi lényegesről nem maradtál le, bár Tomesz éppen valami nőügyéről kezdett el hadoválni…
Tamás rágyújtott egy cigire, majd belekezdett.
- Ezzzzz nem nőügy, csak…
- Ágygimnasztika?
- HARCOSOK KLUBJA POWAAAAAAAA!!!!
Azzal András másik két haverja Bálint és Roland ismételten koccintottak, majd szokásukhoz hívően, kortyoltak egyet a sörből. Eközben András is rágyújtott, majd várta haverja beszámolóját.
- Nya, az a lényeg, hogy van egy leány, akivel szimpatikusak vagyunk egymásnak, és én komolyara akarom fordítani a dolgokat, de ő...nos, ő nem akar tőlem semmit.
Pár percig néma csend, majd miután nem jött a folytatás, Bálint törte meg a csendet.
- Bazz…te mekkora hülye vagy komolyan mondom!
- Miért is Bálintka?
- Azért, mert lehetett volna egy jó numerád, erre te elbaszod ezzel a ratyi szöveggel!
- Ki mondta, hogy nem volt meg?
- Óóóóóóóóóóóóóóó!!!!!
A haverok, kivéve Bálintot, egyszerre üvöltöttek fel.
- De nem azt mondtad, hogy...
- Azt mondtam, hogy komolyara akarom fordítani a dolgokat igen, de azt egy szóval nem említettem, hogy ne lett volna meg sőt! Fél éve küldöm a kicsikét.
- Jajjjjóóóóóóvan, az teljesen más.
Bálint elismerően bólogatott, majd Roland vette át a kérdező szerepét.
- Szóval van egy csajod, és nem is említetted?
- Mivel nem a csajom, hanem csak az ágypartnerem. Hetente egyszer találkozunk és annyi. Se vacsi, se séta a parkban, csak szex.
- Értem.
Roland előredőlt az asztalon.
- Akkor áruld már el, hogy miért akarod felkavarni az állóvizet? Nem tökéletes így, ahogy van? Nem kell vagyonokat költened rá a romantika nevében, hanem csak néha előkapod a szerszámot, megolajozod azt annyi. Élsz az élvezetnek.
- Lehet, de 24 éves vagyok, és az eddigi életem során a nő csak dísz volt a punci körül. Unalmas. Ami régen kielégített, mára már sablon lett. Változást akarok, változást, ami megmutatja, hogy engem is érhetnek meglepetések.
Roland hátradőlt, majd bólogatott.
- Végül is érthető. Nem igaz Bandi?
Azzal megütögette András vállát, aki amióta megérkezett, szinte szóhoz se jutott.
- De igaz.
Ekkor Tamás elnyomta a cigit, majd érdeklődve András felé fordult.
- Erről jut eszembe, Bandi! Mi van Andival? Mióta is kezdtétek újra? 2-3 hete?
- Már egy hónapja.
- Aaaaaaaaand?
András megropogtatta a nyakát, majd lehúzta a maradék sörét.
- Nem tudom...öööhhh...úgy érzem egyirányú utcába hajtottam.
Bálint András felé fordult.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy szerintem már nem szeret.
- De akkor miért jött veled megint össze?
Na, ez jó kérdés. Ha nem szereti, miért jött vele össze. András napok óta semmi másra nem tudott gondolni, csak erre. Eleinte persze felmerült benne, hogy mi van ha már ő nem szereti, csal fél beismerni, de nem...ezt azóta már tisztázta magával, szereti. Méghozzá mindennél jobban.
- Nem tudom. Talán látta, hogy mennyire lelkes vagyok az újrakezdéssel kapcsolatban, és nem akart megbántani.
- Vagy lehet, hogy még nem tisztázta magában az érzéseket.
András csodálkozva Roland haverjára nézett.
- Miért kéne tisztáznia az érzéseit?
- Talán azért, mert volt köztetek egy fél éves szünet, amikor ha jól tudom, te rendszeresen kurogattál.
- Kösz Roland, sokat segítettél.
- Én csak azt mondom, hogy hiába jártatják a szájukat a nők, hogy a pasikból kiveszett a romantika, és nem tudják, hogy kell udvarolni blabla, ettől még ők is két lábbal a földön járnak. Nekik se megy csettintésre.
András elgondolkozott, de Tamás reagált Roland felvetésére.
- Persze, hogy nem megy, de Andinak András nem egy szűzfiú, akivel összefutott az utcán, ittak egy kakaót, majd lábrázása lett és nem tudja mitévő legyen. Együtt voltak két évig, amiből másfél év maga volt a paradicsom. Szerintem, ha már újrakezdték, akkor nem kell egy hónap az érzések felszínre töréséhez.
- Lehet. De mi van, ha ő még nem volt kész a második esélyre? Hogy az érzések, amik Andrásnál már újból lángolnak, azok Andinál még nincsenek jelen. Lehet, hogy jobban át kell gondolnia a dolgot, és nem akar fejest ugrani a bizonytalanságba, csak mert látja, hogy András lelkes. Ez természetesen csak jót jelent. Ám az is lehet, és no offense András, hogy már kurvára nem érez irántad semmit, csak nem akarja beismerni.
András, és a többiek néma csendben hallgatták Rolandot. Olyan volt a hangulat, mint amikor valaki leállítja a filmet amit néz, és gyorsan kirohan a wc-re, hogy könnyítsen magán. Aztán amikor visszajön, a play lenyomásával pörögnek tovább az események.
- De mondom, ez csak az én véleményem, meg különben is. Engem érdekel a legkevésbé, hiszen sosem jöttem ki Andival.
- Ez igaz.
Bálint röhögött egyet, majd intett a pincérnek.
- Persze...persze lehet, hogy igazad van. Végül is van abban valami amit mondtál ééééés…talán még örülnöm is kéne, hogy komolyan át akarja rágni magát a dolgokon, de ugyan akkor ott a másik fele is. Hogy már nem szeret, csak fél beismerni. Ami egyébként jellemző is lenne rá, hiszen a szünetet is ő akarta, még is nekem kellett kimondani.
Tamás az ölébe tette a lábát.
- És ki fogod mondani? Megint?
András ránézett barátjára, majd vett egy nagy levegőt.
- Nem. Nem mondom ki, hisz szeretem. Ha valamit kimondok, akkor az max ez lesz.
Ekkor megérkeztek a sörök. A pincérnő kiosztotta őket, de senki nem nyúlt hozzá.
- Hát figyu...
Tamás nyújtózkodni kezdett.
- ...én kívánom neked, hogy megint ti legyetek az álom pár. Komolyan. De ne rágódj ezen. Csak rosszabb lesz hidd el. Előbb utóbb úgy is kiderül, hogy egymásnak szánt e titeket a sors
- Tudom, és remélem, ha még sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem, akkor sem haragban válunk el. Azt akarom, hogy ha évek múltán visszanézek erre a kapcsoltara, akkor az elégedettség töltsön el, és ne a rossz legyen a mérvadó. Ha visszagondolok, vigyorogni akarok mint a tejbetök.
András haverjai röhögtek, amit Bálint próbált egy poénnal zárni.
- Te akkor is vigyorogsz, ha meglátsz egy nőt pucéran.
- Nem, ez csak anyádnál volt így, mivel a bal melle kisebb mint a jobb.
Mindenkiből kitört a röhögés, még Bálintból is.
- Na elmész te a jó büdös...
A röhögés folytatódott, majd Tamás felállt a kezében egy sörrel és beszédet mondott.
- Asszem itt az ideje az ivásnak, hogy…hogy legyen hugyunk!
- EEEEJJJJJJJJJJ!!!!
A söröskorsók koccantak, majd átadták magukat a buli hangulatnak. András is kicsit ellazult, és az est hátralevő részében, nem gondolt Andira. De őrá viszont valaki, nagyon is gondolt...
Jó pár kilométerrel arrébb Fóton, éppen csaj összejövetel folyt. Andi a barátnőivel Jóbarátok maratont tartottak, és nem rég fejezték be a harmadik évad azon részét, aminek a végén Rachel és Ross szakítanak. Nagy sírások közepette úgy döntöttek, hogy tartanak egy kis szünetet. Mivel nagy házról volt szó, mellékhelyiség volt bőven, így nem kellett sorba állni. Ám Andi nem a wc-re, hanem a konyhába ment. Legjobb barátnője Niki ezt észrevette, és utána sietett. Amikor kiért, Andi a könnyeit törölgette, de Niki tudta, hogy nem a Jóbarátok miatt.
- Hééé kiscsaj.
Andi megfordult, és nevetett egyet.
- Jól vagy? Mi történt?
- Áááá csak...csak eszembe jutott a mi szakításunk Andrissal illetve…a szüneteltessük a dolgot szitu és...
Niki nevetve csóválta a fejét.
- De most már minden ok nem? Hiszen lassan 1 hónapja újrakezdtétek.
- Igen, deehh…de nincs minden rendben.
- Miért, mi van? Már is félrekefélt?
- Neeeeem, csak...
Ekkor Andi egy másik barátnője Claudia rontott a konyhába.
- Mi van csajok, mit fesztiváloztok itt?
Andi és Niki összenéztek, majd Andi válaszolt.
- Csak kijöttem zsepiért, Niki meg a pia pótlásáról gondoskodik.
- Helyes, akkor nekem azt nem is kell. Biztos nincs más gond?
- Nincs hát, csak mindig megvisel ez a rész, hiába láttam már ezerszer. Tudod milyen hülye vagyok.
- Tudom kis csaj, de ezért szeretünk.
Azzal Andi küldött egy puszit Claunak, aki ezt egy vissza puszival viszonozta, majd berohant a szobába. Ezután Niki elkezdte kipakolni a hűtőből a maradék piát, közben pedig folytatta Andival a beszélgetést.
- De most tényleg, mi van?
Andi kifújta az orrát, majd belekezdett.
- Van egy olyan érzésem, hogy már nem szeret.
Niki letette a pultra az uccsó üveg piát, majd becsukta a hűtőt.
- Miből gondolod?
Andi felült a pultra, majd egy pisztácia darabot kezdett el birizgálni.
- Nem tudom, de mintha túl lenne pörögve érted? Amióta összejöttünk rá se lehet ismerni, mintha...mintha ezzel a görcsös „jajjj, de szeretlek” viselkedésével próbálná palástolni, hogy már nem szeret és…és…
- És csak azért ment bele a második esélybe, mert nem akart megbántani.
Andi rámosolygott Nikire.
- Igen. Pontosan.
Niki felült mellé a pultra.
- És te, mit érzel?
- Szerinted? Én lennék a legboldogabb, ha köztünk újra működne a dolog.
- Akkor miért nem mondod el neki? Lehet, hogy ez a görcsös viselkedése nem is színjáték, hanem csak...csak nagyon szeretné, ha megint úgy lenne minden, mint régen.
Andi bólogatott.
- Igen, erre én is gondoltam, de…de egyszerűen rá se lehet ismerni érted? Mert persze, amikor először összejöttünk két és fél éve, akkor is lelkes volt, de most…most ijesztő amit csinál, egyszerűen nem tudom komolyan gondolni, amit érez. Akár hányszor átrágom magam a dolgon mindig oda jutok, hogy csak azért ment bele az egészbe, hogy a végén ne ő legyen a hibás. Mintha direkt el akarna taszítani magától, és ha véget vetek a dolognak, akkor majd játssza a sértődöttet.
Niki bólogatott, majd pár másodperc után Claudia üvöltött ki nekik a konyhába.
- Gyertek már csajok, mert ha én megyek ki értetek a havi vérzés egy jópofa dolognak fog tűnni az életetek hátralevő részében!
Andi és Niki összenevettek, majd mindketten lehuppantak a pultról.
- Mit fogsz csinálni?
- Még nem tudom, de ez így nem mehet tovább, mert…mert nem bírom sokáig.
- Értem, de ne hamarkodd el a döntést. Gondolt át rendesen.
- Hidd el...átfogom.
Azzal visszamentek a szobába, amit Claudia egy igencsak trágár szóhasználattal jutalmazott.

*

Másnap reggel András, Roland haverjánál ébredt. Borzalmasan fájt a feje, így kitipegett a mosdóba, majd berakta a fejét a csap alá, és magára zúdította a hideg vizet. 5 perc elteltével elzárta a csapot, majd megtörölközött. Kiment a konyhába kávé reményében, de csalódnia kellett. A lejárt szavatosságú kajákon kívül mást nem talált barátja konyhájában. Felöltözött, majd csöndben, hogy senkit ne keltsen fel, kiosont a lakásból. Az utcára kiérve kellemes, kissé hűs levegő csapta meg az arcát, ami egy csapásra felébresztette. Nem lakott messze Rolandtól, így a tömegközlekedést is megúszta. Nem szereti, amikor a kora reggeli órákban a másnaposok töltik meg a buszokat, bár most ő is az volt. De saját magával mindenki elnézőbb. Amikor hazaért, a lift utat is kihagyta, majd gyorsan felszaladt a lépcsőn a hatodikra, amivel újabb lépést tett az ébredés felé. Amikor benyitott, egy bőrönd fogatta. Azonnal felismerte, hogy kié. Először nem is akarta elhinni, de miután zajt hallott a szobájából, odasietett.
- Andi?
Andrea éppen egy fiókot ürített ki. Meglepte András jelenléte.
- András…szia. Reméltem, hogy elkerüljük egymást. Nem azt mondtad, hogy bulizni mész a haverokkal?
András még mindig nem tért magához.
- De igen, voltam is bulizni, csak…mit csinálsz?
Andi egy pillanatra abbahagyta a pakolást.
- Jajjj András, ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat.
El akart menni András mellett, de a fiú elé lépett.
- Ha nehezedre esik, akkor miért csinálod?
Közelhajolt a lányhoz, aki hátrálni kezdett, de András nem állt le. Egészen a falig kísérte Andit, majd elkezdte csókolni. Pár másodpercig Andi elfeledkezvén saját magáról átadta magát a csóknak, de aztán észhez tért.
- András!
Ellökte magától a fiút.
- Ezt nem szabad.
András nyelt egyet.
- Miért ne szabadna? Egy pár vagyunk.
Andi felvette a földről a leejtett ruhákat, majd belenézett András szemébe.
- Voltunk.
Azzal kirohant a szobából, magához vette a táskáját, majd becsapva maga mögött az ajtót távozott.
András némán támaszkodott a falnak. A döbbenettől megmozdulni se tudott. Kb. 10 percig volt ebben a helyzetben, amikor fogta magát, és kirohant az előszobába. Magához kapta a kulcsot, majd kirontott a lakásból. Felrohant a tizedikre, majd kinyitotta a tetőre vezető ajtót. Felment a kislépcsőn, majd szó szerint kirúgta az utolsó ajtót, ami elválasztotta a tetőtől. Körbenézett, majd egyszer csak, elkezdett futni. A kezdeti lassú tempó után rákapcsolt, és olyan gyorsan futott, ahogy talán még sohasem. A tető széle vészesen közeledett, de Andrást nem érdekelte, futott tovább. Amikor csak pár lépés választotta el a biztos haláltól hírtelen megállt. Lihegve körbenézett, és tisztázta magában, hogy a nap sugarai akkor a legszebbek, amikor éppen beköszönnek a hajnali órákban. A lágy szellő és a napkelte romantikus pillanattal ajándékozta meg a világot, melyet nem sokan élhettek át, de neki része volt ebben a csodában. Egy tízemeletes ház tetejének a szélén állt és bámult bele a messzeségbe. Kisvártatva megfordult és elmosolyodott. Sokat sejtető mosoly volt, de csak ő tudta, hogy mit jelent, illetve, hogy minek szól…

Utolsó módosítás: 2009.12.13. 23:01

Vágy sorozat - harmadik epizód

Creativ3Form | 2009.11.23. 15:07 | kategória: Vágy sorozat

Életemben egyszer voltam pszihiáternél, az is egy lány miatt volt. Nem volt ez egy egyszerű időszak az életemben, de amennyire magam alatt voltam előtte, annyira felfrissültem a beszélgetések alatt. Ez adta az alapötletet a sorozatom harmadik részéhez, melynek címe:
Pszihiáter néni kérem, én félek.

Harmadik epizód:

András immáron 2 hónapja él boldog párkapcsolatban. Illetve ő boldog de, hogy a párja mit érez, abban nem biztos. Pedig tudnia kéne, hiszen erről szól a szerelem. A kölcsönös érzelmekről, meg arról, hogy a szerelem útjába semmi, de semmi nem állhat. Ám András minden kapcsolatában boldog volt, viszont ez a boldogság egyirányú utcaként töltötte be az életét. Hiszen barátnői rendszeresen megcsalták és a szakítást mindig gusztustalanra sikeredett. Ettől félt, sőt retteget most is. Éppen ezért egy barátja segítségét kérte, akinek a keresztanyja pszihiáter. Ha kiadja magából a feszültséget, ami szinte az első naptól kezdve gyötri, könnyebb túl lesz a pánikszakaszon. Talán a félelem is elmúlik, és végre 100%-ban a szerelemre tud koncentrálni.
A pszihiáter rendelője kisutcák tömkelegében foglalt helyet, de András könnyen megtalálta, mivel már járt ott. Nem egyszer elkísérte Zoltán haverját, aki a suli után beugrott lehúzni a keresztmutert. Miután leült a váróterembe, kisvártatva szólították. Az irodába belépvén meglepetés érte. Horrorfilmekben látott laborra számított, melyet vérben tocsogó hullák, és véres rendelőasztal borít, de itt ennek nyomát se látta. Stílusosan berendezett szoba volt, mely nyugalmat, melegséget sugárzott. Még csak pár perce tartózkodott az irodában, már is jobban érezte magát.
- Foglaljon helyet. Kér esetleg egy pohár vizet?
András a megnyugvás bűvköréből felalélva válaszolt a pszihiáternek.
- Őőő, tessé…nem. Nem kérek semmit köszönöm.
- Remek. Akkor ha elhelyezkedett, akár bele is vághatunk.
András bólintott, majd elhelyezkedett a kanapén.
- Nos, András. Meséljen, mi a helyzet magával?
- Hát…
András vett egy mély levegőt.
…van egy barátnőm, akire hihetetlen mód féltékeny vagyok és ez…ez nagyon kikészít.
- Egy kis féltékenység még nem hiszem, hogy akkora baj lenne egy kapcsolatban.
- Nos, nekem minden kapcsolatom féltékenykedéssel telt, ami végül be is igazolódott.
A pszihiáter hallgatott pár másodpercig, majd folytatta.
- Nem gondolja, hogy a túlzott féltékenység volt az, ami miatt véget értek a kapcsolatai?
- Nem. A barátnőim ugyanis nem tudták, hogy féltékeny vagyok.
- Értem.
A pszihiáter leírt valamit, majd folytatta a kezelést.
- A jelenlegi barátnőjére miért féltékeny?
- Nos, az igazat megvallva ez inkább félelem, mint féltékenység csak…áááááááááááá nem tudom. Az összes barátnőm kivétel nélkül megcsalt, ráadásul utána még nekik állt feljebb és…és rettegek, hogy mi van, ha most is ez a helyzet. Lehet, hogy amíg én magával beszélgetek, a barátnőmet éppen seggbe döngeti valami újgazdag ficsúr, akinek olyan kockás a hasa, mint a Brén Pittnek!
- Nyugalom András. Ne kapja fel a vizet, az nem vezet sehova.
- Honnan a francból tudja? Maga pszihiáter, nincs lelke. Olyan, mint egy robot, akibe beprogramozták, hogy meghallgassa a sok degenerált lelkisérült seggfejet, majd beváltsa értük a csekkjét.
A pszihiáter, mintha mi sem történt volna, jegyzetelt és tovább kérdezett.
- A félelem az egy dolog. De maga nem ezért jött ide. Mi a konkrét ok, amiért majd megkapom a csekkem?
András most először belenézett a pszihiáter szemébe, de nem akart kötekedni. Inkább visszarakta a fejét a kanapéra és belekezdett.
- Van egy visszatérő rémálmom. Rémálmom, melyben az összes eddigi barátnőm körbeáll egy légüres, fehér térben, és smárolnak azokkal a férgekkel, akikkel megcsaltak. Majd hírtelen, egy villanás után az utcán sétálok. Körülöttem a járókelők vadul, szenvedélyesen, nem törődvén a külvilággal nyalják, falják egymást, szó szerint kiszívják egymásból a szuszt is. Én meg csak sétálok és bámulok ki a fejemből. Majd hírtelen felébredek, kiver a víz, és sírva fakadok.
A pszihiáter nem válaszolt.
- Még is mit javasol doki? Mit lehet tenni ez ellen?
- Szerintem, az lenne a legjobb, ha most hipnotizálnám, és újból megélné ezt az álmot.
- Mi a francnak éljem meg? 2 hónapja minden este premier, pontos kezdéssel, minek kellene most erőszakkal a felszínre hozni?
- Pont azért hozzuk a felszínre, hogy véget vethessünk neki. Nem fog teljesen elaludni, a hangomat hallani fogja és a megfelelő pillanatban…véget vetünk az egésznek.
András elgondolkodott és végül úgy döntött, hogy jelenleg mindent megadna, hogy elmúljanak a rémálmok.
- Rendben doki, kezdjünk neki.
A pszihiáter felállt és egy láncot vett elő.
- Nocsak, nem zsebórát szoktak használni?
- Helyezkedjen el kényelmesen és a szemével, csakis a szemével…kövesse a lánc mozgását.
András úgy tett, ahogy a pszihiáter mondta, majd kisvártatva elszenderedett, mmire kezdetét vette az álom.
Ott állt egy légüres, fehér térben. Egyedül volt, amit nem is értett, de kisvártatva, megjelentek körülötte a volt barátnői, és vadul smárolni kezdtek a félrelépés főszereplőivel. András úgy érezte, forog vele ez a légüres tér. Olyannyira szédült, hogy térdre rogyott, és a fejéhez kapván üvölteni kezdett. Ám hírtelen…jött a villanás, és András már az utcán találta magát. Egy mellékutcában térdelt éppen. A falnak támaszkodván felállt, majd miután összeszedte magát, kilépett a mellékutcából a tömegbe, és folytatódott a rémálom. Körülötte mindenki, még az újságárus is vadul smárolt. Próbált gyorsítani a tempón, de ekkor a járókelők nekimentek, sőt. Majdnem fel is lökték. András próbált nem törődni velük, így nem lassította a haladási sebességet. Bement egy boltba cigiért, de amikor kinyitotta az ajtót, kirontott egy párocska, akik éppen nekivetkőztek az előjáték utáni aktusnak. Megrázta a fejét, majd bement a boltba. Kikérte a cigit, majd hátratekintett a raktár részbe, ahol az egyik volt barátnőjét éppen orálisan elégítette ki egy Brén Pitt hasonmás. A pénztáros odalökte a cigit, majd várta a pénzt. András kifizette, majd visszament az utcára, de a nyelves csókok tömkelege nem akart megszűnni. Ekkor azonban valami olyan történt, ami eddig még sosem. Mintha valaki megnyomta volna a pauset. Senki és semmi nem mozdult. Még fel sem fogta igazán, hogy mi is történt, amikor hangok vízhangzottak a fejében. Forgolódni kezdett, de a hangok mivoltát nem tudta hova tenni. Egyre hangosabban morajlott a hang a környezetében, melyek kisvártatva értelmes, összetett mondatokká formálódtak. Ekkor nem messze Andrástól egy homályos fénycsóva jelent meg, mely egyre közelebb és közelebb ért hozzá. Amikor már majdnem elérte, a pszihiáter teste formálódott meg a fénycsóvából. Odasétált András elé, majd belenézett a szemébe.
- Hello cingárka. Nincs kedved smárolni?
Azzal elkezdett nekivetkőzni az akciónak. András próbált hátrálni, de egy láthatatlan falba ütközött, amit a pszihiáter kihasználván, lekapta a fiút, aki bármennyire is ellenállt, nem tudott mit tenni. Ám ekkor hírtelen, az álomnak vége szakadt. András zihálva körbenézett, amit a pszihiáter a székében ülve, arcán nyugalommal nézett végig. Beletelt pár percbe, mire felfogta, hogy mit is élt át az imént, de aztán megnyugodott és visszafeküdt a kanapéra.
- Mi volt ez?
A pszihiáter nem válaszolt. András felült a kanapén, majd beleordított a pszihiáter képébe.
- MI A FRANC VOLT EZ?!?!
A pszihiáter vadul jegyzetelni kezdett.
- Jobban érzi magát?
András úgy döntött, nem kötegszik tovább, hiszen bármi is történt, jobban érzi magát tőle. Bármennyire is fogalma sem volt arról, hogy mi volt az, amit az imént megélt, nyugodt volt. Testét olyan melegség öntötte el, amit az iroda is sugárzott. Visszaült a kanapéra, és lihegve nyugtázta magában, hogy az a rettegéssel teli feszültség, ami már nagyon rég óta a hatalmában tartja, most tovatünt. Mintha, kimosták volna a megtépett, megalázott lelkét, és frissen, üdén kezdhetne neki az új életnek.
- Igen…teljesen jól vagyok.
Néma csend következett, majd András folytatta.
- Mit gondol, ezzel vége? Nem lesz több rémálmom?
- Attól függ.
- Mégis mitől?
- Hogy megbízik e a barátnőjében, vagy tovább él a múlt árnyékában és hagyja, hogy a régi emlékek, csalódások újra felszínre törjenek, és megfertőzzék a lelkiállapotát.
András a levegővételen nem igazán tudott mit hozzátűzni a dologhoz, hiszen jól tudta…a pszihiáternek igaza van.
- Azt tanácsolom, szedje össze magát és felejtse el a múltat. Eddig peches volt a szerelemben, de minden rossz szériának vége szakad egyszer. Lehet, hogy pont ez a lány az, akire várt. Lehet, hogy a boldogság most megérkezik, és addig marad, amíg maga engedi, de ehhez…meg kell bíznia a társában!
András látszólag megnyugodott, majd elégedetten bólogatott.
- Nem fogja elárulni, hogy mi volt ez az imént?
A pszihiáter először a mai napon elmosolyodott.
- Nos, maradjunk annyiban, hogy a csekkje jó helyre került.
András elnevette magát, majd mocorogni kezdett a kanapén.
- Nem tartóztatom, menjen nyugodtan. Ha esetleg úgy gondolja, hogy szüksége van még rám, hívjon.
András felpattant, majd gyors, kapkodó mozdulatokkal távozni akart, de a pszihiáter utána szólt.
- András!
- Igen?
- Mondja meg Zoltán keresztfiamnak, hogy attól még, hogy mostanában nem nyomok húszasokat a zsebébe, még nyugodtan meglátogathat. Tudom, hogy jelenleg a pejoratív időszakát éli, de ettől még a család az család marad.
András mosolyogva bólintott, majd felöltözött és távozott. Pár méterre volt a buszmegállótól, amikor gondolt egyet és visszafordult. Bement egy virágoshoz és vett egy csokor vörös rózsát. Pár sarokkal arrébb volt egy édességbolt, oda is beugrott és megvette a legnagyobb bonbont, ami kapható volt. Vigyor ült az arcára és alig várta, hogy odaérjen barátnőjéhez. Életében először ment úgy kedveséhez, hogy a félelmet és a rettegést felváltottaz az önbizalom, és a boldogság. Amikor bepötyögte a kapucsengőn a kódot, hírtelen meggondolta magát. Legyen meglepetés az érkezése, így előkapta a kulcsát és a nomád módon hatolt be az épületbe. A liftet a földszinten találta, így ezzel se teltek az értékes másodpercek, bár András tudatában a 10. emelet így is fényévekre volt. Mikor végre megérkezett és kiszállt a liftből, izgatottan kapta elő újból a kulcsát. Halkan kattant a zár, majd az ajtó kitárult. András csendesen, úgy hogy kedvese meg ne hallja, belépett a lakásba, majd egy finom, precíz mozdulattal becsukta az ajtót. Lerakta a kabátját, majd besietett volna a kedvese szobájába, de a nappaliban leragadt. A látvány, ami a szeme elé tárult sokkoló volt, melynek a virág és a csoki látta kárát. Kedvese éppen egy kanapén vonaglott egy fickón, akit András még életében nem látott. Jó pár másodpercbe beletelt, mire észrevették a szoba közepén álldogáló Andrást, aki addigra már sokkos állapotba került.
- Jézus úr isten, András!
Andrea, András barátnője felugrott, majd magára kapta a kanapé szélén lévő pokrócot.
- Mi…mit keresel te itt?
András nem felelt, minek hatására a fickó is előkerült a kanapéról. Andreával ellentétben ő nem terített semmit maga elé. Valószínűleg magasról szart az egészre. Csak kefélni akart egy jót, nem volt felkészülve a lány barátjának megérkezésére.
- Nézd srác…ne kapd fel a vizet.
András ránézett a fickóra, majd a barátnőjére. De nem szólalt meg. Olyan arcot vágott, mint aki nem képes felfogni, hogy amit lát az a valóság, nem pedig a Kész Átverés.
- András kérlek…mondj valamit.
Andrásnak ekkor megváltozott a tekintete. Hátranyúlt a csípőjéhez, majd előkapott a nadrágjából egy pisztolyt és egyetlen lövéssel fejbe lőtte a fickót. Andrea felsikított, melynek következtében leesett róla a pokróc. Ránézett Andrásra, aki már rá szegezte a stukkert. Pár másodpercnyi hallgatás után, András ismételten meghúzta a ravaszt és Andrea elterült. András állt a szoba közepén és látszott rajta, hogy nincs magánál. Valami olyan helyen járhatott, ahol nem kell törődni senkivel és semmivel, ahol nem számít mit teszel, hiszen te vagy a király. Ám ez az érzés, ahogy jött, úgy el is szállt. András visszatért a valóságba és tette látványától felfordult a gyomra, de nem hányta el magát. Az kéne még, hogy bizonyítékot hagyjon maga után. Odament a kanapéhoz és letörölte a pisztolyról az ujjlenyomatokat. Miközben tisztogatta a stukkert, ránézett volt barátnője testére, akinek tekintete az égnek meredt. Pár másodpercre görcsbe rándult András szíve, de hamar magához tért és a letisztított pisztolyt odadobta a két holttest közé. Miután végzett, gyorsan körbenézett, hogy nem e hagyott hátra valamit, valamit, amin lebukhat. Ekkor észrevette a virágot és a csokit. Magához kapta őket, majd gyors léptékben elhagyta volt barátnője lakását. A lift nem mozdult a helyéről, így gyorsan, feltűnésmentesen tudott távozni. Miután kiért az utcára, gyorsléptékben sietett a buszmegálló felé, és szerencséjére, a busz pont rá várt. Felszállt és leült egy ablak melletti helyre. Vett egy mélylevegőt, majd az ablakon kibámulván, átfutottak rajta az imént elkövetett gyilkosság képsorai. Látta, ahogy a barátnője rémült arccal ugrik le a srác farkáról, és takarja el testét egy takaróval. A testet, amiről azt hitte, hogy csak az övé. Illetve reménykedett benne, hogy senki más nem nyúl hozzá, de nem így történt. Miután a busz elindult, András nekitámasztotta a fejét az ablaknak, majd szépen, lassan, könnycseppek jelentek meg a szemén. Újból csalódnia kellett…újabb kapcsolata ért véget…

Utolsó módosítás: 2009.11.25. 14:40

Vágy sorozat - második epizód

Creativ3Form | 2009.11.14. 15:07 | kategória: Vágy sorozat

Íme a második rész, melynek címét most nem árulom el, mivel fontos infokat lőnék le vele már az elején. Annyit azért mégis, hogy a terhesség a mozgató rugó.
A történet egyszerűbb, mint az előző rész esetében, de így is lesz meglepetés bőven.;-)


Második epizód:

A hétvégi fény sokkal fényesebben ragyogja be az embert, pedig ugyan az, ami hétköznap is köszönti a reggelt, csak akkor a munka lesz a program, hétvégén pedig a lazulás vagy bulizás. Így volt ezzel András is, aki egy nyújtózkodással egybekötött ásítással köszöntötte a hétvégét és kedvesét. Illetve kedvesét csak szerette volna köszönteni, hiszen már nem volt mellette. Helyette azonban egy szívecskékkel díszített levelet talált a párnán. Mosolyogva kézbe vette és elolvasta, barátnője pedig hozta a formáját.
„ Ciiijjjjjjjjjjjjjjjjjja kicsim, jó reggelt neked!:-D
Sajnos be kellett ugranom a délelőtt folyamán a melóhelyre. Nagy a káosz és tudod milyenek a kollegáim…csak a szájuk nagy, de amikor cselekedni kell, akkor rögtön sírnak utánam. Viszont utána együtt ebédelhetnénk a szokásos helyen. Mondjuk 1 órakor. Millió puszi neked és majd ebéd után kárpótollak a reggeli móka kihagyása miatt.:-D”
András fejcsóválva mosolygott, majd nagy nehezen feltápászkodott az ágyból és kiment a fürdőbe. Beállt a zuhany alá és hagyta, hogy a hideg víz átjárja az egész testét és minden egyes porcikájából, kimossa az álmosságot. Kimászva a zuhany alól előkapta a fogkeféjét, de véletlenül beleejtette a kukába.
- Hogy az a büdös kur…
Ahogy benyúlt érte, a keze ügyébe akadt valami…valami, amit még ugyan sosem látott „élőben” de filmekből illetve sorozatokból már ismerte. Kivette a fogkeféjével együtt, és ahogy meglátta ezen a valamin a pozitív jelzést, rögtön tudta. Ez egy terhességi teszt és a barátnője terhes. Ha nincs mögötte a kád, tutira összeesik, de így csak leült a szélére. Belekapaszkodott a csapba, és mint egy asztmás, kapkodva vette a levegőt. Jó pár percbe beletelt, mire magához tért és felfogta, hogy ez most nem egy vicces, röhögőgépes jelenet, hanem a valóság, ami kegyetlenül pofán köpte. Feltápászkodott a kád széléről és visszament a hálóba, majd leült az ágyra. Maga mellé tette a terhességi tesztet és a kezébe temette az arcát. Könnyek jelentek meg a szemében, de nem sírta el magát. Felpattant, majd kivette a farmerzsebéből a mobilját. Betárcsázta legjobb barátja Zoltán (ez a név még nem végleges) számát és várt. De nem kellet sokat, mert barátja két csöngés után felvette a telefont.
- Szeva, mond.
- Csá, azonnal találkoznunk kell.
- Me, mi van?
- Azt majd személyesen, az a lényeg, hogy most azonnal találkoznunk kell!
Barátja habozott.
- Nézd. Lenne jobb dolg…
- Telibeszarom, hogy mi dolgod van, TALÁLKOZNUNK KELL!!!!
Zoltán hebegve-habogva reagált.
- Jójójójójójójó ok, ne parázz. Találkozzunk. Átmenjek?
- Őőőőőőőő…igen. Gyere.
- Rendben. 20 perc és ott vagyok.
Véget ért a beszélgetés, bár az igazi még el sem kezdődött. András kifújta magát, majd újból kézbe vette a terhességi tesztet. Csóválta a fejét, de a könnyek most nem tették tiszteletüket. Ledobta az ágyra a tesztet, majd kirobogott a konyhába és kevert magának egy Jintonicot. Egy húzásra letolta, így gyorsan csináltmagának mégegyet. Ez is meglett volna elsőre, de pár korttyal a vége előtt lerakta a poharat. Megakadt a szeme ugyanis egy fényképen, ami egy hűtőmágnessel volt a hűtőre rakva. Ezen a fényképen ő és kedvese volt, amint a parkban ölelkezve csókolóznak. A képet pont az a Zoltán barátja készítette, akit most átparancsolt egy kis beszélgetésre. Pár másodpercnyi elmélkedés után lehúzta a maradék Jintonicot, majd visszament a szobába. Ledőlt az ágyra és csak úgy záporoztak rá a szebbnél szebb emlékek, amiket Andreával élt meg. Sosem gondolta volna, hogy egyszer véget ér a dolog, de ha valamikor, valamilyen beütés kapcsán mégis eszébe jutott, sosem gondolta volna, hogy pont emiatt. András ugyanis nem szereti a mocskos, anyázós szakításokat. Ha már vége, legalább a barátság maradjon meg. Na, de így? Majdhogynem reménytelen. Annyi minden járt a fejében, hogy hideg zuhany ide, terhességi teszt oda, elaludt. Pár perc elteltével azonban a kapucsengő ébresztette, majd kisvártatva felpattant és sietett ajtót nyitni.
- Szeva tesa. Mi a helyzet, mi volt ez a kifakadás a telefonba?
- Foglalj helyet. Egy italt?
- Kösz nem.
Azzal Zoltán leült a kanapéra, András meg vele szembe a fotelba.
- Szóval?
András megcsóválta a fejét, majd odadobta barátjának a terhességi tesztet. Zoltán döbbenten nézett barátjára, aki viszont újból megcsóválta a fejét, mire Zoltánnak leesett a tantusz.
- Eeeeeeeeeeeeeeeeeezt nem mondod komolyan?! Mikor…és mégis…mi ez, hol találtad?
- Ma reggel fürdés után. A szemetesben díszelgett, én meg kivettem és…
- Mi dolgod volt neked a szemetesben?
András rosszalló tekintettel ránézett barátjára, aki egy pofavágással tudatta vele, rossz poént volt, inkább befogja a száját.
- A lényeg, hogy bár találkozunk egykor, de nem tudom mitévő legyek. Elmondjam már ott, hogy tudok róla, vagy várjam meg amíg átérünk? Nem tudom…a kurva életbe nem tudom!
András felpattant majd járkálni kezdett.
- Nézd, szerintem nincs értelme várni, kezd bele már az ebéd alatt.
- Azt mondod?
- Srác! Ez nem tréfa. Te most nem egy idegen zoknit találtál az ágy alatt bassza meg, ez egy terhességi teszt. Ráadásul pozitív!
András elnevette magát.
- Hehh…bárcsak egy zoknit találtam volna.
- Még találhatsz, benéztél már az ágy alá?
András megint ránézett barátjára.
- Jóóóóóóóóóóóóó ok, elnézést. Abbahagyom! De ettől még nem vonom vissza, amit mondtam. Ez nem tréfa, említsd meg már ebédnél.
András felsóhajtott és belátta, barátjának igaza van.
- Viszont, ha nem gáz, mégis kérnék egy italt.
András elismerően nézett barátjára, majd megcsinálta az italokat.
Kisvártatva eljött az ebédidő és bár András még egy falatot sem evett, nem volt éhes. Sokkal nagyobb görcsben volt annál, minthogy ő most bármit is egyen. Egy szúnyog nem fért volna el a gyomrában, nemhogy egy teljes menü. Amikor megérkezett, Andrea nem volt még ott. Leült a szokásos helyükre, majd rágyújtott egy cigire. Éppen, hogy elszívta, megjelent Andrea, aki egy széles mosollyal fogadta kedvesét. András is eleresztett egyet, pedig elég nehezére esett.
- Cijjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjaaaaaaa!
A nyakába ugrott, majd megcsókolta. András szájára egy újabb erőltetett mosoly ült.
- Huhhh, végre túl vagyok rajta. Hihetetlen, hogy mennyi gyökér él Magyarországon. Ezeket miért nem lövetik már bele a Dunába, de komolyan? Az egy dolog, hogy 10-ig nem tudnak elszámolni számológép nélkül, na de, hogy a fekete-fehér igen-nem se menjenek, az azért már gáz.
- Én azt nem értem, hogy miért hagyod, hogy a szintén gyökér kollegáid így ugráltassanak. Háromszor annyit dolgozol, mint mindenki más a cégnél, erre még ők ugráltatnak? Küld el őket a picsába, azt majd megtanulják mi a helyzet.
- Na, mi a helyzet?
Andrea elnevette magát, amihez András is csatlakozott, és ezen rendesen meg is meglepődött. Egy pillanatra ugyanis elfelejtette, hogy mit is akar megkérdezni barátnőjétől, de a nevetés után minden visszatért.
- Szóval, te mi jót csináltál ma?
- Áthívtam Zolit egy kis csevelyre.
- Nocsak, a Zolit? Hm…rég láttam már a hülye fejét. Mi van vele?
- Megvan, bár tudod milyen. Nem egy bőbeszédű a magánéletét illetően, már ha van neki egyátalán.
Andrea elmosolyodott, majd rágyújtott egy cigire.
- És, miről csevegtetek?
András belekezdett.
- Rólad.
Andrea meglepődött.
- Rólam? Nocsak. Milyen minősítésben?
András ekkor előkapta a terhességi tesztet, majd odarakta Andrea elé. A lány hosszú ideig bambult maga elé, szippantott egyet a cigijéből majd elnyomta.
- Mi ez?
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem.
- Úgy értem, hol találtad?
- A fürdőben a szemét között.
Andreán látszott, hogy zavarban van.
- Hát…izé…nos…
András várta a magyarázatot.
- Nem így akartam, hogy megtudd, de sajnos nem jött össze.
Rámosolygott Andrásra.
- Mit szólsz? Örülsz neki?
András elővett egy cigit és rágyújtott.
- Nem, cseppet sem örülök és tudod, hogy miért nem?
Andrea kérdően nézett Andrásra.
- Azért, mert nem tőlem van.
Andreának itt teljesen kitágultak a pupillái és egy pillanatig úgy látszott, nem akarja elhinni, amit hallott.
- Ho…hogy mi? Ezt meg miért…
- Gondolom nem emlékszel arra a bulira, amikor bemutattak minket egymásnak ugye?
Andrea csóválta a fejét, de a pupillái még mindig nem foglalták el a normális helyzetüket.
- Nos, ezen az estén megemlítettem, hogy egy születési rendellenesség hatására nem lehet majd gyerekem, mivel a spermáim nem termékenyek.
Andreának leesett a tantusz és a pupillatágulással a döbbenet majd a remegés társult.
- Szóval a kérdés inkább az, hogy ki azaz ember, aki ha megtudja, hogy gyereket vársz, örülni fog neki.
András szippantott egyet a cigijéből, Andrea pedig nem tudott megszólalni. Pedig előbb utóbb, kénytelen lesz elmondani az igazságot.

Vágy sorozat - első epizód

Creativ3Form | 2009.11.01. 01:45 | kategória: Vágy sorozat

A Vágy sorozatot kb. fél évvel ezelőtt kezdtem el írni. Ezek saját élményeken alapuló történetek, melyeknek a megcsalás a központi témája. Lesznek olyan részei, amik az első betűtől az utolsó pontig saját élmények, de az esetek 80%-ban csak egyes mondatok, gesztusok, szituációk lesznek velem megtörtént események, a körítés nagy részben kitaláció. Az első részben, melynek a "Lefekszem a volt pasimmal" címet adtam, az alap szitu kitalált, de egy bizonyos pontja saját élmény. Szerintem rá fogtok jönni, hogy melyik az a pont.


Első epizód:

A zene mindig felspannolja az embert, felszínre hozza az adrenalin egy fajtáját, melytől jobban élvezi azt, amit jelenleg csinál. Így volt ez András esetében is, aki éppen egy romantikus vacsorát készített elő, bár a szám, amit hallgatott (Harder, better, faster stronger – Punkrose remix) nem éppen lassú, érzelgős dallamokkal kecsegtet, de a pörgést, ami egy ilyen este előkészítésérhez kell, megadja. Rózsaszirmok díszítették az egész lakást, a pezsgő a hűtőben várta, hogy áldozatául váljon az aktust megelőző procedúrának, a desszert pedig maga András, amit a hölgyemény fog „elfogyasztani”, ha minden terv szerint alakul.
Miután a vacsora is kész volt arra, hogy boldog perceket okozzon, András elment átöltőzni, de épphogy beért a szobájába, csörgött a telefonja. Kedvese hívta.
- Szia kicsim. Mi a helyzet, késel picit?
- Szia...őőő...így is mondhatjuk.
A háttérben halk zene szólt.
- Hogy érted?
- Nos...tudod...nemrég említettem, hogy ez egy kemény hét lesz a melóhelyen, de nem gondoltam volna, hogy már az első napon ekkora lesz a káosz így a műszak után beugrottunk a lányokkal egy italra a közeli pub-ba. Egyszerűen túl sok volt a feszkó meg az idióta ügyfél így…kellett pár korty...és...
Pár másodpercnyi szünet következett, amit csak a háttérben hallható halk zene tartott életben, de András sejtette, hogy valami nincs rendben.
- Figyelj, nem fogok itt összehadoválni mindenféle hazugságot arról, hogy „ne aggódj kicsim, pár óra és érkezem.” Tudod, hogy betegesen őszinte vagyok és a hazugság, nem megy nekem. A lényeg, hogy összefutottam a volt párommal, Tamással. Talán még emlékszel rá, hiszen te voltál, aki átsegített a vele átélt csalódáson és tartotta bennem a lelket, amikor élni se volt kedvem. A lényeg, hogy váltottunk pár szót és előtörtek a régi érzelmek amiket...egyszerűen nem tudok magamban tartani. A sok közös emlék, a „félszavakból is megértjük egymást” gesztusok...bármennyire is fájdalmasan ért véget, boldog voltam vele és...
András nem bírta már szó nélkül, így közbevágott.
- De, most velem vagy boldog!
Andrea (ez a név még nem végleges) vett egy mély levegőt, majd folytatta.
Nézd, tudom, hogy ez most...de...én...én felmegyek hozzá és lefekszem vele. Gondoltam jobb, ha ezt előre elmondom, és nem úgy kell majd megtudnod valakitől vagy esetleg tőlem. Nem. Nem, abból csak kínos magyarázkodás meg felesleges viták lennének, de így...így már felkészülhetsz rá lelkiekben és hidd el...könnyebb lesz.
András nem hitt a fülének. Pár másodpercig azt hitte egy idétlen és ízléstelen poén része ez, de ismeri a kedvesét...ha ez tréfa lenne, már nevetnének.
- E...ezt nem...nem mon...ezt mégis...
- Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban a helyzetem, majd holnap beszélünk…
- Nem, nem nem…ezt nem mondhatod komolyan, biztos részeg vagy, vagy az a seggfej adott valami pirulát és attól, de nem…NEM FEKHETSZ LE VELE!!!!!!!
András olyan erővel ordított fel, hogy az egész kerület beleremegett. A telefon túlsó végén, pedig csönd honolt, de Andrea lélegzése jelezte, hogy a foglalt jel még odébb van.
- Bármit mondasz, nem változtat a dolgokon. Most mennem kell.
A beszélgetés véget ért, ahogy András mobiljának „élete” is, hiszen a falhoz vágta. Toporzékolással vegyített őrjöngés vette kezdetét, melynek a fal és András ökle látta kárát. A pár perces dühroham után András nekidőlt a falnak, majd szépen lecsúszott és leült. Ökléből ömlött a vér, de a fájdalmat egy sokkal erősebb érzés nyomta el. Egy érzés, melyet nem lehet szavakkal kifejezni, de azt se mondanám, hogy mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia, mert az kegyetlenség lenne. Szokták mondani, hogy az embernek a halála pillanatában az egész élete lepereg a szeme előtt, mindössze egyetlen másodperc alatt. Nos, Lester Burnhamtól tudjuk, hogy „ez az egy másodperc, nem is egy másodperc.” Bár Andrásnak még ez az egy pillanat is akkora sebet ejtett volna a lelkén, hogy akár az erkélyről is kiveti magát…de nem tette. Nem tette, pedig semmi másra nem tudott gondolni, csak a közös élményekre Andreával, arra, hogy esténként magához öleli és belesúgja a fölébe, hogy szereti, mire Andrea megfordul, és egy csókkal közli, hogy ő is hasonlóképpen érez, majd végül egymás karjaiban alszanak el. Szép emlékek, de felégették András lelkét, aki egy hírtelen mozdulattal felállt, felkapta a cipőjét meg a kabátját és kirontott az utcára. Nem sokkal ezután egy helyi kocsmában találta magát és kikért magának 3 korsó sört. Minek szarozzon, ha legurítja az elsőt, rögtön jöhet a második…és a harmadik…és a negyedik. Szerencsékére nem igazán érezte meg a piát, akár teli, akár üres gyomorra ivott. Éppen ezért nem is sűrűn járt el szórakozni, de jelenleg semmi és senki nem érdekelte. Illetve egy valaki mégis. Úgy a harmadik kör után csatlakozott hozzá egy feketehajú leányzó, aki látszólag örült annak, hogy András nem kontrolálja saját maga tetteit, így kihasználva az elmezavart, kéretett magának is egy sört. András, pedig elég hamar a leányzó tudatára adta, hogy a sörön kívül ma mást is kérhet magának sőt! Közölte a lánnyal, hogy úgy megkeféli, mint még senki. Pár perc után már nem is a kocsma, hanem András otthona volt a helyszín. A hálószoba túl messze volt, így az ebédlőasztal lett a játszótér, ami pár órával ezelőtt még egy romantikus vacsora előszobája lett volna. Ám a rózsaszirmok, a tányérok hamar háttérbe szorultak és széttörve, romokban az asztal alól figyelhették András vadságát, amint letépi a feketehajú leányzóról a ruhát. Ezután az ölébe kapta a lányt és nekinyomta a falnak. A vad smárolás hevében végül nadrág is lekerült róluk és megkezdődött a gyönyör, amit most jóindulattal se nevezhetünk meghitt, szerelmi együttlétnek. Az aktust átjárta a düh kreálta feszültség, amiből ugyan a leányzó semmit nem értett, de András egyre hevesebb lett, amit a lány már nem tudott csöndben kommentálni. Hangos és folyamatos nyögések hasítottak az éjszakába, aminek hatására András egyre durvább és vadabb lett. Pár másodperc után visszatértek az étkező asztalra és a lány hagyta, hogy a fiú irányítson. Hátulról hatolt a lányba, aki talán még hangosabban adta a tudatára Andrásnak, hogy rohadtul élvezi a dolgot. Miután az asztal, reccsenéssel jelezte, hogy nem fogja sokáig bírni a terhelést, András ismételten felkapta a lányt, és a padlón folytatták a mókát. A lány szinte már sikított a gyönyörtől és kisvártatva András is csatlakozott a hangorkánhoz, melyek pár másodperc elteltével véget értek. A lihegés és zihálás lett a főszereplő, melyet háton fekve adtak a világ tudatára. A lány elmosolyodott, majd egy huhogás közepette ránézett Andrásra, aki a sírással küszködött, és nem is tudta sokáig magában tartani. A lány nem értette a dolgot, de úgy érezte, át kell ölelnie a fiút, aki egyre hangosabban zokogott.
Félórányi földön fetrengés után, András végül összeszedte magát és főzött egy méregerős kávét. Miközben átmelegedtek és felfrissültek a hatására, András elmesélte a lánynak, hogy mi is volt az, amiben most része volt. Mi volt az, ami a tőle szokatlan vadságot felszínre hozta, és ami miatt valószínűleg sosem bocsát meg magának.
- És most mi lesz?
- Hhhhhh...nem tudom. Valószínűleg vége.
- Ilyen könnyen feladod?
- Mégis mi a faszt kéne tennem?
- Azt mondod, hogy azzal a hévvel, amivel az imént kiadtad a dühödet, azzal erővel, ami benned van, ennyire gyáva vagy?
András letette a csészét és belenézett a lány szemébe.
- Ez kurvára nem a gyávaságról szól, bassza meg! A barátnőm, közölte velem, hogy akár tetszik akár nem, lefekszik a volt palijával én meg basszam meg a faszt! Mégis mit kellett volna tennem? Odamennem és belevernem a srác fejét a falba?! Hm?! Vagy ugorjak le a tetőről, na igen! Ez tényleg KIBASZOTT GYÁVA DOLOG LETT VOLNA!!!!
András a mondandója végére felemelte a hangját, de a lányt nem ijesztette meg sőt! Elmosolyodott. Ezután nem szóltak többet, csak engedték, hogy a kávé megtegye hatását.
Miután végeztek, András kiengedte a lányt.
- Ha ne adj isten nem jönnétek össze, hívj fel...
Felemelte András kezét majd ráírta a mobilszámát.
- ...de ha kibékültök, akkor is hívhatsz.
András megengedett magának egy mosolyt, amit a lány viszonzott, majd távozott. Az ajtó becsukódott, András pedig megfordult, majd visszament az étkezőbe. Körbenézett a rumlin és nem tudta, hogy újból sírjon-e, vagy inkább nevessen, ám végül fogta magát és bedöglött a kanapéra, majd pár percnyi bambulás után elaludt.
Másnap reggel, tányér és evőeszközcsörgésre riadt fel. Kiment az étkezőbe és látta, amint Andrea söpri össze az éjszaka romjait. Meglátta Andrást és elsírta magát. Elejtette a seprűt, így a rózsaszirmok és a tányérmaradványok megint a földön landoltak. Andrea András nyakába ugrott és vadul csókolni kezdte. András, mivel még kómában volt, nem értette a dolgot. Miután Andrea hagyta levegőhöz jutni, kérdően nézett kedvesére.
Pár pillanattal később már a kanapén ülve szürcsölgették a teát.
- Nézd, amit tegnap este mondtam...nem tudom mi lehetett velem. Én…én teljesen hülye vagyok, hogy akár egy másodpercig is felmerült bennem, hogy kockáztatom a kapcsolatunkat egy fellángolás miatt, amit az idióta ügyfelek kreáltak az igénytelenségükkel én…én sajnálom. Bár a csókig eljutottunk, de nem léptünk a következő szintre én…én már tagnap át akartam jönni, hogy veled lehessek, de az igazat megvallva gyáva voltam és inkább hazamentem. Tiszta fejjel akartam neki kezdeni az egésznek és ez tegnap, a töménytelen mennyiségű alkohol és a telefonbeszélgetésünk után nem ment volna és...
András, bár minden egyes szót értett, egyszerűen nem tudta felfogni, ami történt. A barátnője alig fél nappal ezelőtt közölte, hogy ukmukfukk, lefekszik a volt szerelmével, amit ő egy kiadós féltekúrással koronázott meg. Erre most kiderült, hogy a barátnője még csak fényképen se látott faszt az este, ellentétben vele, aki használta is, méghozzá elég kegyetlenül. A döbbenet, mely kiült András arcára félelmetesebb volt, mint bármelyik sorozatgyilkos pillantása, aki a gyilkosság előtt még utoljára belenéz áldozata szemébe. Andrea ezt látta, csak értelmezni nem tudta.
- Mi történt itt?
András belenézett Andrea szemébe, majd mielőtt megszólalt volna, a lány a nyakába borult és sírni kezdett. Ez a sírás kisvártatva vad smárolásba torkollott, de még mielőtt jobban belemerülhettek volna, András véget vetett a dolognak és felugrott a kanapéról. A lány remegve nyugtázta, hogy ennyivel nem ússza meg a dolgot, de András végül közbeszólt.
- Soha többé ne tedd ezt.
Ránézett a lányra.
- Soha többé!
Andrea felállt és tett egy lépést András felé.
- Ígérem.
Most András tett egy lépést a lány felé, majd végül átölelte. Hosszú másodpercekig nem is történt semmi, csak álltak egymáshoz gabalyodva, míg Andrea kisvártatva megint elsírta magát. Ezután András megcsókolta a lányt.
- Kimegyek a fürdőbe kicsit…összeszedem magam. Aztán elmehetnénk reggelizni vagy valami...
Andrea nevetve bólogatott, majd újabb csók következett. András kiment a fürdőbe és bedugta a csap alá a fejét. Vagy 5 percig folyatta magára a hideg vizet, majd elzárta a csapot és belebambult a tükörbe. Kisvártatva kezébe vette a törülközőt, majd megtörölte az arcát. Ekkor észrevette a tenyerében helyet foglaló telefonszámot, mely ugyan el volt kopva, de kis erőfeszítéssel ki lehetett volna venni a számokat. Elnevette magát, majd egy „szánalmas vagy baszd meg” pillantással otthagyta a tükröt és visszament a szobába Andreához…

Utolsó módosítás: 2009.11.14. 14:59

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.