LordMatteo blogja

Video Games Live

LordMatteo | 2014.11.19. 14:30 | kategória: zene

Video Games Live koncert Budapesten

Két videojáték-zene szerző, Tommy Tallarico és Jack Wall álmodták meg több mint 10 évvel ezelőtt a Video Games Live koncertet, amelynek első bemutatója 2005-ben a Los Angeles-i Hollywood Bowlban volt, 11 ezer ember előtt. A projekt aztán kinőtte magát, idén november 16-án pedig 300. jubileumi koncertjét ünnepelhette a show, ráadásul Budapesten.

Korábban már sokszor futottam bele kedvenc videómegosztónk oldalán a Video Games Liveről készült felvételekbe egy-egy játék OST-jének keresésekor, és mindig hangulatos, remek koncertnek tűnt, ami nem feltétlen csak a „kockák” eseménye. Külön öröm volt így részt venni a turné háromszázadik, idei utolsó, budapesti állomásán. Az előzetes várakozásom azért beigazolódott, a többség azért továbbra is a fiatalok közül került ki, de voltak szép számmal az idősebbek közül is, a nemek aránya pedig abszolút kiegyenlített volt. A koncerthez nem kapcsolódott külön program, de néhány cosplayer így is kiöltözött, sok volt a játék franchiseokra utaló póló is.

Kultúra a fiataloknak
Egy rövid, de annál hangulatosabb élőszereplős PacMan videó levetítése után Tommy fel is vezette az estét, röviden ismertetve a kulturális célkitűzést a show mögött: a játékok nem csak különcöknek és kisgyerekeknek szólnak, és művészeti értékük is van, amit a fiatalok felé is közvetíteni kell a megfelelő formában. Ezt a szimfonikus zenekar biztosította elektronikus, valamint Tommynak köszönhetően basszusgitár- és gitárral kísérve. Ami a jubileumi koncert mellett különlegessé tette a koncertet, hogy a Magyar Virtuózok Zenekar a hosszú turné után hazai közönség előtt játszhatott.

Élvezetes koncert ismeretlen zenékkel
A Castlevania, mint kezdőzene előrevetítette az est felhozatalát: a legtöbb helyet a platform és kaland típusú, illetve fantasy témájú játékok kapták, persze azért egy Metal Gear Solid, League of Legends, vagy Warcraft nem maradt ki a Final Fantasy, Zelda vagy a Sonic zenék mellől. Néhány számonként kifejezetten szórakoztató videókat szúrtak be a rendezők: a Froggen vs. GTA és a Mortal Kombat vs Donkey Kong csak a legjobbak voltak ezek közül. Ezen felül sem hiányoztak a geek-poénok, a kiadási hercehurcákról szóló anekdota közben felvillanó Duke Nukem Forever általános derültséget keltett, viszont az All your base belong to us mémet meglepődésemre legalább annyian értették. A zenék többsége kevésbé az aktuális vonalat követte, az Earth Worm Jim vagy a Megamen korai részei kifejezetten régi játékok, viszont a Skyrimmel nálam teljesen ellensúlyozták ezt. Kevés, ennél koncertre valóbb játékzenét tudnék mondani (persze azért Battlefield illett volna…;) ). A közönséggel egy hullámhosszon voltak a szerzők, bár ebben nyilván az is közrejátszik, hogy egy-egy koncert előtt facebookon felmérést végeznek, hogy mik a legnépszerűbb kérések az adott városban. A Mass Effectet például az átlagosnál is nagyobb tapssal jutalmazta a közönség emlékeim szerint. Az est egyik fő eseménye azonban a frissen boltokba került Assassins Creed: Unity The Creed című száma volt. Riva Taylor erőteljes, ám kifejezetten promóciós szándékkal beszúrt fellépése kicsit megbontotta az addigi egységet, bár gondolom, ez kevésbé szúrta a fiatalabb srácok szemét. :)

Summa summarum
Nagyon jó koncertélmény volt, amibe egy-két apró szálkát találtam csak, ezek is inkább az örök kritikus hangadásai, semmint komoly problémák. A lehetőségért külön köszönet Dinonak és a PlayDomenak!

Döglött.

LordMatteo | 2013.01.07. 19:09 | kategória: agymenés

Ennyi. Ez a fórumra vonatkozik. Azért nem az oldalra mondom, mert vannak itt cikkek, meg nyereményjátékok, meg fészbúk, minden szar. A fórum, az döglődik. Mert nincs feszültség, ezért nincs mit beírni. Azt, hogy minden héten megnézek nyolcvan filmet ami hétpertíz, meg írok öt olyan játékról ismertetőt, ami tíz éves, és nem tetszik az a játék, de attól még éppen pontosan 91%-ot ér, közben azért igazából szar benne minden - na, ezeket kurvára nincs értelme beírni. Azt sincs hogy ÚÚÚÚAAAAAAAAAAAAAAA GÓÓÓÓÓL ja nem, kurvaanyádlesbírótizitaggyá.

Komolyan, utálom ezt a 'bezzeg az én időmben' meg 'régen amikor...' dolgokat, de ezen a fórumon kurva jó viták, sőt, veszekedések is voltak, anyázások, oldalas flémek, csak mert véleménykülönbözet volt. Most meg ott tartunk, hogy a fő kötekedőt mindenki elintézi annyival hogy 'jó, hát mindenkinek más a véleménye'. Most meg unalom van. Felnézek és kinyomom, mert undorító helyesírással és szövegszerkesztéssel kirakott posztok árulkodnak arról, hogy gazdájának épp milyen szar kedve van az eső, meg a vágás, meg a képzés miatt amire jelentkezett, meg nem akar hajat mosni de azért mossa, de azért nem akar, és ezt mi is tudjuk meg, mert izéazjó. A faszt jó.

A fent említett viták JÓK voltak. Kellettek. Lehetett belőlük tanulni, más fórumokról messziről látszott, ha egy Pc Domeos vitatkozni kezdett (és most nem egy-egy emberekre gondolok), mert volt egyfajta vitakultúrája az értelmesebb fórumozóknak innen, ami más fórumokon nevelődött embereknél kimerült az 'anyád-tied-jó-codozunk?' beszélgetésekben.

Most meg 'okébocsigazadvan' vagy 'aháértemmegnézemmajdmégeccer', és ennyivel el van intézve. Nem merjük felvállalni a feszültséget, a vitát. És ezzel nem azt akarom mondani hogy legyen mindenki idegbeteg állat és üssük egymást, csak hogy hozzunk érveket, tényeket, vélt vagy valós dolgokat amik alátámasztják a mondanivalónkat. Akkor is, ha senki nem kérdezi, akkor meg főleg, ha valaki beleköt abba, amit mondtunk. És ne mellémagyarázással reagáljunk. Az gáz bazdmeg. Akkor is gáz, ha egy eldugott témában a semmivel kapcsolatban van, és akkor is, ha a saját cikkünket, ismertetőnket kellene megvédeni egy neadjisten hozzáértő ellenében.

Persze a másik véglet ha inkább írsz nyolcezer karaktert hogy a hosszú szöveggel elriaszd az esetleges vitapartnereket, és ezzel elintézd az egészet. Rohadtul bassza az ember szemét, hogy egy vita kezdetén jön egy harminc oldalas poszt, aminek már a negyedik sora sem a témához kapcsolódik, és ezért elmegy a kedve az egésztől.

Ecceregy törzstag azt mondta, hogy úgyis mindig jönnek majd új, értelmes arcok, akik a régieket helyettesítik. Nem azt mondom hogy én ilyen vagyok, de azért az utóbbi pár évben amennyi gyökér itt megragadt, az már durva. Olyan aki örökbannt kapott, meg csak telefonokról tud beszélni, vagy arról, hogy jajjdeszarnekimertéppnincsnincsnője. A másik persze az aki képes három órán keresztül írni arról, hogy hogyan AKART VOLNA megcsókolni egy lányt. Érted, beírja, hogy 'most elkezdem írni' majd három óra múlva megjelenik egy bejegyzés, hogy 'na, hát akkor az én love storym', és a végén kiderül, hogy a csaj megunta a töketlenkedést. Ugyanitt 1-2 éve még arról mentek tartalmas, erős mondanivalóval felruházott beszélgetések, hogy egy kapcsolatban a férfi-női szerepek hogyan változnak, oszlanak meg, egyáltalán, mi a szar az.

Persze, nem kell filozofálni, ez egy kockafórum, de amikor már a magát törzsnek képzelő gyökér, akit mindenki utál, beír hogy 'bocs, lusta vagyok, meg hát most már régen jártam erre, szóval írjatok le egy laptopot amit megvehetek kösz' ( - ezt olyan stílusban, mint tette azt 3 éve, tehát nulla változás, ez kicsit elszomorító egy fiatal esetében szerintem). De ez már pár hetes dolog, nem kell sokat lapozni, hogy megtaláljuk a 'xD nem értek hozzá :P de :P nem akarok sokat költeni rá ;) de mindent tudjon ;) amúgy mindenki gyökér csak én vagyok helikopter de azért segítsetek ;) telefon kell de tudjon zenélni meg kávét főzni :D :)' fejezeteket.

Szóval aki nem ír, az értelmes volt, és hiányzik innen, aki meg ír, az ilyen baromságokkal pazarolja az áramot, meg a saját baromságait linkeli, hogy ő itt meg ott blogol ám komolyan, közben már itt sem érdekelte a kutyát sem a munkája.


Száz szónak is egy vége, szar a fórum. Aki nem képes egy értelmes öt sort írni a kedvenc filmjéről/játékáról/babájáról/bármiről normális magyar helyesírással és fogalmazással, és a véleményét megvédeni másokkal szemben, az takarodjon a faszba innen a facebookra. Köszöntem.

E-sport: csúszás. BECUP.

LordMatteo | 2011.08.24. 06:36 | kategória: e-sport

Szokatlan módon pofátlan reklámnak és bocsánatkérésnek egyszerre adok helyet a blogomban...

És ha már lúd, legyen kövér, úgyhogy rövid leszek!

Először is elnézést kérek (ki örül neki, ki nem), ugyanis az e-sport bejegyzésekkel, mint látható, csúsztam. DE. Ami késik, az jön, ahogy egy barátom azt ki találta fejteni egyszer. DE (ismét). Ettől függetlenül még mindig megyek a BECUPra, és az is biztos, hogy mindhárom nap jelentkezem írással, nem kizárt, hogy többel is (újabb elnézést-kérések sűrű hajlongás közepette).

Tehát a hétvége a blogon az enyém, erre készüljetek fel, hogy kegyetlen spam fog idezúdulni a részemről (ha már a Pc Dome még egy hírt sem bök ki...), tessék véleményezni-kommentelni-sajátsorozatotelhalasztani-hozzászólni a témához. Igyekszem képekkel is teletömni a bejegyzést, talán egy ilyen helyről ez sem lesz gond.

A reklám része: mivel minden gondolatomat ugye nem rakhatom ki ide (folyamatosan updatelni a bejegyzést pedig nem rossz ötlet, de Ti arról honnan értesülnétek?...), úgyhogy akit érdekel a dolog, erre tessék Twitterre feliratkozni.

Legközelebb már az indulás napján, azaz pénteken hajnalban jelentkezem, ha minden jól megy, reggel hét körül indulunk Pestszentimrére. LAN-ra fel, és addig is hű hívetek, Olvasóim:

Sport-e az e-sport? I. rész

LordMatteo | 2011.08.02. 04:43 | kategória: e-sport

Eme rendkívül szellemes és kreatív és csodálatos és hátborzongató szójáték után köszöntenék minden kedves Olvasót újabb agymenésem okán! Az eddigiektől eltérően a mai bejegyzés témáját nem különféle társadalmi, mindennapi elmélkedések adja meg hanem a manapság egyre inkább elterjedő e-sport, melyet elsősorban ismertetni kívánok a saját szemszögemből - remélve, hogy közelebb hozom ezzel ezt a sokak számára idegen dolgot.

A kézenfekvő elektronikus sport kifejezés talán nem helytálló, ugyanis bár egyértelműen "elektronikus", úgy vélem, mindenképp szükséges kihangsúlyozni a második szót, a sportot. A sport az emberek között hiúságból, bizonyítási vágyból való barátságos jellegű (illetve annak kellene lennie) képesség-összemérése. És mint ilyen, nagyjából azóta jelen van a társadalomban, mióta nem az a legfőbb probléma hogy melyik fára másszunk a tigris elől, azaz nagyon régi szokás. Továbbkövetve a gondolatmenetet, az e-sport tehát nagyjából azóta létező jelenség (ha még fogalomként nem is jelent meg), mióta a közember számára is elérhető az internet, és azon keresztül játszani tud másokkal (hogy most éppen telepíthető alkalmazással, vagy csak a pasziánszban nézegeti a ranglistát, jelentéktelen).

Na de ez nem sport, én csak szórakozni ülök le a gép elé...

Ez szokott lenni a legalapvetőbb és legáltalánosabb kifogás/reakció, amikor valakivel beszélgetni kezdek az e-sportról, és hogy ő is e-sportoló. Mielőtt bárki előhozakodna ezzel, gondolja át: akkor az sem sport, ha valaki a haverokkal kimegy a közeli pályára focizni, vagy teszem azt, elmegy úszni szabadidejében? Azokra is azt mondjuk, hogy sportolnak...És azokra is, akik hivatásból, vagy félamatőr-félprofi (kinek melyik tetszik) szinten űznek valamilyen sportot [jó példa mondjuk a magyar foci, ahol ugyan fizetést kapnak a játékosok, de megélni abból elég kétségesen tudnak az alacsonyabb szinteken, sokaknak van főállása ez mellett]).

Ha az egyszeri játékos este leül egy-két körre lövöldözni, vagy megvívni pár csatát az interneten keresztül, nem csinál mást, mint elmegy sportolni (átvitt értelemben, persze).

De akkor sem sport, számítógép és pont.

Bár vannak jelentős különbségek a fizikailag űzött sportok és az e-sport között, a lényeg ugyanaz: az emberek egyéni teljesítményüket összemérik azért, hogy kiderüljön ki a jobb, és megszerezze magának a győzelmet, ezzel pedig presztízst és adott esetben akár anyagi juttatás is jár.

Kényes kérdés azonban a csalás...hiszen egy nicknevet látunk, és csak azt látjuk, hogy jobb, vagy rosszabb az illető nálunk, azt nem, hogy mit tett vagy mit tesz azért, amitől jobb vagy rosszabb, és az "edzési" körülményeit sem ismerjük valószínűleg: hardver, netkapcsolat, mennyit tud játszani egy nap, mennyire ügyes alapvetően. Sajnos a hétköznapi játékosok felfogása (akik csak a "közeli parkba járnak focizni", azaz pl. "publik" szervereken játszanak) kimerül abban sokszor, hogy "á, ezt hogy csinálta, ez csaló". A való életben sem látunk be a másik hűtőjébe és öltözőjébe, nem tudjuk, milyen étrendet követ ami esetleg segíti a teljesítménynövekedést, vagy mivel doppingol...




A válasz egyértelműen: igen. Az e-sportban ugyanúgy vannak helyi- és világversenyek, mint akármilyen más sportban. Vannak világbajnokok. Vannak e-sport-nagyhatalmak (mint pl. Magyarország...). Vannak legendás és híres játékosok. Vannak szintek, hobbi játékosok, felfelé kacsingatók, profik akik akár ebből is élnek, vannak mecénások, akik a pénzüket erre áldozzák. Vannak közvetítések, TV-adók (online, és rendes is), vannak sport-szervezetek.

A margherita pizza is pizza, hiába nem tartják annak. A chivava is kutya, hiába utálja minden ember, kivéve Paris Hiltont, meg a konditermi kox-bárókat (nagyon vicces látvány, amikor a 150kg-os izomagy egy pincsit szorongat, ami nem a cicababa-barátnőé hanem saját). Az e-sport is sport, csak sokan még nem hajlandók elfogadni, hogy ez kor- és országhatár nélküli, az egész világot érintő sport...

Természetesen szívesen várom hozzászólásaitokat a témában, vitassuk meg a dolgot! Ti hogy gondoljátok?

A sorozat következő részében a játékbeli szerveződésről, a játékosokról, általánosságban az e-sport, mint rendszer működéséről esik majd szó, kitérve az e-sport mérföldköveit jelentő játékokra, valamint a jelenlegi rendszer alapjaira. Addig is köszönöm a figyelmet!

LordMatteo

Utolsó módosítás: 2011.08.02. 04:56

Kapcsolatok

LordMatteo | 2011.03.16. 15:20 | kategória: agymenés

Eme bejegyzés szigorúan stagnáló önkifejezési kényszer-betegségem egyik újabb szüleménye, kéretik így az esetleges nyelvtani, és kifejezésbeli hibákat elnézni.

Viccet félretéve, kérdéssel indítok: láttátok már a Harcosok Klubját? Ha igen, akkor biztos emlékeztek a barát-adagokra, és ahogy azt a Narrátor megfogalmazta. Zseniális.

Aki esetleg nem tudná, miről van szó, annak egyrészt fekete pont, mert az említett film a mindenki által művelt sport, az önpusztítás alfája, és omegája - sok minden más mellett, másrészt röviden: hősünk ilyen-olyan ügynök, sokat utazik repülőn, ahol az ő filozófiája szerint mindenből kis adagokat kapunk - kaja, szappan, szájvíz, barátok. Utóbbin az utastársakat kell érteni, akikkel a barátság az utazás ideje alatt él csak. A lényeg most is ez, bár jelen esetben másképp értelmezendő.

Szóval, barát-adagok. Repülőn, de akár vonaton, séta közben a munkahelyre/suliba/óvodába (hogy már kiskorukban fejlett öntudattal rendelkező Olvasóimat ki ne hagyjam) menet, buszon, akárhol. Ha szerencséd van, azért van pár száz métered, amit gyalog megtehetsz úgy, hogy nem ötszáz fős tömegen mész át három másodperc alatt. Igen, szerencse, örülj, hogy sétálhatsz egy kicsit, nem tömött buszból a zsúfolt irodába/osztályterembe lépsz át.

Azért az emberek életét általában rendszeresség jellemzi (itt már el lehet kanyarodni a Harcosok Klubjától, most már nem lényeges), nagyjából ugyanabban az időben, ugyanazon az útvonalon, ugyanazt csinálják hétköznap. Na és itt jön a lényeg: hogy ilyenkor más emberekkel is találkozunk, kapcsolatba kerülünk, neadj'isten még egy idő után fel is ismerjük: hiszen ő is a napi rutint végzi...

...és, van, amikor ennek örülünk, nem csak nyugodtan, érzelmek nélkül nyugtázzuk a felismerést. Ismerős helyzet, ugye? Reggelről reggelre a visszatérő arcok...barát-adagok, bizonyos felfogásban. Ha nincsenek, keresed őket, akár tudat alatt is, érzed hogy valami nem klappol, vagy akár tudod is: nem jött szembe az a csaj, aki egyre emosabban öltözködik, vagy nem lógott kint az ablakban a vén tata, akit mióta erre jársz, látsz reggelente. Ha pedig megvannak, akkor megnyugszol, oké, ma sem lett vége a világnak, legalább ez állandó.

Amikor a vonatra felszállva, gyorsan végigrohan a tekintetem a közelben (már) ülőkön - sajnos nekem már nem adatik meg ez a kiváltság, lévén nincs hely -, hogy reggelente (többségében, ha megtalálom) szerelembe essek, amikor meglátom Őt. Természetes csokoládé-barna haj, mélységet és titokzatosságot, ugyanakkor a világ felé való nyitott jellemet, és egy kis - igen - pimaszságot, lazaságot sugárzó barna szempár, és úgy...magában az egész arc, és az egész jelenség ott ahol ér, lenyűgöz. A mai világban már sajnos kevésbé jellemző praktikusan egyszerű, ugyanakkor az egyéniséget jellemző öltözködés teszi teljessé a képet.

Nem tudom a nevét, sem hogy egyáltalán ki ő, de a nap kezdete, és a nap vége egyaránt abban teljesedik ki, hogy néha odavethetek egy mosolyt, vagy összeakad a tekintetünk. Csak egy másodperc, de ha nagyrabecsült Olvasóm szintén férfi, akkor tudja, hogy egy másodpercig elveszni egy nő - bocsánat, A Nő - szemében, nos, kevés dologhoz hasonlítható, de ezen dolgok nagyrésze mind kapcsolatban áll ugyanezen személlyel.

Szerelembe esek minden reggel, és felejtenem kell mindig, mikor a reggelt felváltja a hétköznapi küzdelem, és ha van egy jó napom, akkor délután visszafele történik ugyanaz.

És azért meg kell hagyni - ebben talán egyetértenek velem az Olvasók - hogy ezek a percek, pillanatok kellenek, mert enélkül lehet akármilyen jó a meló, meg jófejek a haverok, megcseszheted. Így, szép szóval kifejezve, de megcseszheted. Mert valami mindig kell előre vigye az embert napról napra, ami elérhető közelségben van, ami nem 20 év munka után teljesül, vagy nem szükséges hozzá az Isten lábát elkapni valahogy - kell, még ha ez csak egy szavak és érintések nélküli, futó kapcsolat is...öt perc szerelem.

Utolsó módosítás: 2012.10.21. 03:23

Önmegvalósítás

LordMatteo | 2010.08.29. 08:00 | kategória: agymenés

Egy évvel az előző, blogra kirakott, Közösségformálás című írásom után ismét jelentkeznék egy eszmefuttatással, ami mostanában sokat foglalkoztat, ez pedig az önmegvalósítás, és az akörül kialakuló események, emberek közötti konfliktusok.

Bejegyzésem vitaindítónak szánom, így az elolvasása után ne fogjátok vissza magatokat...

Először nem ártana tisztázni, mi is az az önmegvalósítás? Azok, akik olvasóim közül közgazdaságtant, vagy valami hasonlót (gazdasági környezet, etc) tanulnak/tak, szinte bizonyosan lelki szemeik előtt látják Maslow piramisát (lásd a bejegyzés végén levő kép, sajnos máshová nem tudom rakni [ennek többféle változata is ismert, nekünk ez most megfelel]).

Mit is takar ez a piramis? Maslow, egy amerikai pszichológus, az '50-es évek elején dolgozta ki rendszerét, ami az emberek szükségleteit rendszerezi, osztályozza (röviden. Mivel nem ez bejegyzésem fő témája, elégedjünk meg ennyivel). A piramis tetején lévő szó, a címadó "Önmegvalósítás". Értelmezve a szót, nyilvánvalóvá válik, hogy ez személyenként eltérő, mindenkinek egyéni módon megnyilvánuló szükséglete. Úgy is mondhatnám: élj úgy, érezd úgy magad, ahogy szeretnéd, ahogy jól esik.

Na és itt jönnek a problémák, ugyanis emberek vagyunk, azaz mindenki eltérő, rendelkezik kisebb, vagy nagyobb mértékű személyiséggel, ami a sajátja. Ebből következik hogy az önmegvalósítást is másképp képzeli el, amit embertársai nem biztos, hogy tolerálnak már, gondoljunk például a ma rendkívül népszerű, és egyben nagy ellenszenvnek örvendő emonational, röviden emo stílusirányzat rajongóira, akik sokszor azzal vágnak vissza az őt ért vádakra, hogy "így érzem jól magam, miért fáj ez neked?". Ugyanígy fel lehetne hozni ezer- és egy másféle ágazatot, hóbortot, különcséget, stílust, amit emberek tömege vall magáénak, mondván, ő így igyekszik önmagát megvalósítani.
Jegyzet a bekezdéshez: bár a fentebb említett példát vehetnénk a "tartozni valahová" részhez is (maradva Maslownál), de úgy vélem, hogy a kettő más kategória, hiszen a közösséghez tartozás inkább egy adott családi/baráti/haveri kört jelent, azonos érdeklődésű emberekkel...de tény, szoros átfedések vannak bizonyos esetekben a kettő között. Persze ellenvéleményt elfogadok.

A mai, emberi jólét-központú világban (illetve annak látszani igyekvőben) nagy "divat", és tetszik-nem tetszik, nagy erény is az egyén jogairól szavalni, amibe sok minden beletartozik, az önmegvalósítás is, mint olyan, hiszen egy ember szociális, fizikális, mentális, stb (ide még sok ilyen, "-is"-re végződő, jól hangzó szót kérnék) jóléte akkor teljes, ha elérte fentebb említett piramisunk tetejét. Tehát joga van ehhez mindenkinek. De akkor is, ha ezzel több-kevesebb embertársát alapvetőbb jogaiban sérti? Például, ha valaki úgy érzi magát teljesnek, hogy sátánista jeleket aggat magára, sérti az Istenhívőket...akkor is joga van hozzá? Fordított eset is elképzelhető, persze. Vagy mondjuk az egyre népszerűbbé váló tetoválásokat, különböző testékszereket gyakran mondják ízléstelennek, visszataszítónak, ugyanakkor sokan elfogadják ezeket, hiszen egyrészt az "ő dolga, mit érdekel engem", másrészt, ez az adott illető, áhított személyiségének kialakításához eszköz, azaz így éri el az önmegvalósulást.

Nem csak jogokról van szó ilyen esetben, hanem kötelességről is. Ahogy a jogunk megvan ehhez, úgy a kötelesség is adott, hogy fogadjuk el más törekvéseit is, az önmegvalósuláshoz.

Szerintetek, hol a határ az egyén szabadság-joga, és az ízléstelenség, el nem fogadhatóság között? Van ilyen?

Valamint érdekelne az is, hogy ki mit ért önmegvalósítás alatt, mennyire érzi tényleges, "végső" célnak, ha esetleg már elért ide sorolható dolgokat.

Mivel a Pc Domeon a politikai jellegű dolgok egy helyen engedettek meg, és ez nem az, így az esetleges ilyen témájú eszmecserét törölni fogom, ahogy a trágár, egymás ócsárlására beírt szöveget is - ha lesz ilyen.

A bejegyzés végén szeretném felhívni olvasóim figyelmét arra, hogy nem vagyok képzett a témával kapcsolatban, így tévedések, rosszul értelmezett dolgok előfordulhatnak.

Köszönöm a figyelmet!.

Utolsó módosítás: 2012.10.21. 03:23

Közösségformálás?

LordMatteo | 2009.08.23. 08:35 | kategória: agymenés

Jelen bejegyzés témájának a játékok köré kialakuló közösségek, társaságok rövid, felületes jellemzését szánom. A bejegyzés ötlete, témája csupán pillanatnyi elmebaj szüleménye. A valósággal bármilyen módon egyező nevek csupán a képzelet szüleményei.

A bevezetőben - bár nem részleteztem, gondolom nagy általánosságban mindenki rájött - említett játékok alatt a számítógépes, elsősorban a PC-s , MMO (Massive Multiplayer Online - kb folyamatos többjátékos online) játékok köré formálódott társaságokat jellemezném kicsit.

Mi is a célom ezen irománnyal? Úgy vettem észre, ezeket a kis közösségeket - mivel egy adott játék köré csoportosulnak -, hétköznapi szóval kockáknak hívják a kívülállók, nem gyengén lekicsinylő hangsúllyal, afféle számítógépfüggőnek gondolván mindenkit, akiknek nincs élete, nem képes az ún. real life-ban érvényesülni, ezért tölti mindennapjait a játékokkal. Ezen felfogáson próbálok változtatni? - nem, ahhoz kevés vagyok. De aki veszi a fáradságot, talán átgondolja a véleményét erről.

Általában az ilyen csoportosulásokat a számítástechnikai oldalak bárki által olvasható fórumain találhatjuk meg, saját, elkülönült topicjukban (a fórum egy kisebb részlege, ahol általában csak egy témával foglalkoznak). Ha kicsit beleolvasunk egy ilyen topic korai szakaszába, általában a még kiadatlan játék körüli találgatások, együtt való fejtörések virtuálisan papírra vetett sorait olvashatjuk az érdeklődök tollából. Ilyenkor már elkezdik megismerni egymást az emberek, hiszen kifejtik a véleményüket, vitáznak, találgatnak, azaz: formálódik egy kis közösség.

Ha már egy megjelent játék topicját olvassa az egyszeri érdeklődő, legtöbbször egy sűrűn írogató "magot" talál, illetve a hozzájuk csapódó, közéjük keveredő, tőlük kérdező újoncokat. Ha multiplayer játékról beszélünk (az interneten játszható, többjátékos), akkor a "törzstagok" előbb-utóbb elkezdenek egymással játszani, hiszen együtt várták a játékot, kíváncsiak nem csak a másik véleményére, de a játéktudására is. Maga az élmény, hogy tudod, ki rejtőzik a játékbeli nicknév mögött, még jobban összehozza a játékosokat, erősíti a közösséget.

Tegyük fel, hogy a játék, ami köré gyülekeznek a játékosok, elég hosszú életű, tartós játékot ígér, akkor a játékosok nagy részét megragadja a dolog, többet játszanak vele, ez alatt írnak a fórumukra, beszélgetnek, és így tovább. Idő elteltével már nem csak a játékbeli szórakozás csábítja őket újra és újra a gép elé, hanem a társaság utáni vágy, a közösségbe tartozás érzése is. Itt térnék ki először személyes példámra (jobbat sajnos nem tudok), a Battlefield 2-re. Egy lassan-lassan öt éves játékról van szó, ami grafikailag ronda, nagyon sok játékhiba található benne ennyi idő után is, és tele van csalókkal, akik nagyon megkeserítik az egyszeri játékos életét, mégis naponta játszok vele, több mint egy éve, mert a játékban szerzett ismerősök, haverok, barátok miatt megéri felcsatlakozni a szerverekre, a játékba. Minden valószínűség szerint olyan emberekről van szó, akikkel soha nem beszélnék, vagy ha igen, akkor sem úgy, ahogy teszem azt a közös érdeklődésünk okán: legyen az negyvenedik évét betöltő családapa, akit egyébként nem tegeznék, vagy egy teljesen más ízlésű, más körökben mozgó, hasonló korú fiatal, mint én, akire csak annyit mondanék "hülye rokker".

Ha a közösségi élet elég aktív, kialakulnak jobb szó híján barátságok, ahol már nem csak a másik hangjára kíváncsiak az emberek, hanem rendeznek közösségi-, avagy fórumtalálkozókat. Itt a személyes találkozáson van a hangsúly, és az internetes közösség átformálódik egy, az interneten kapcsolatot tartó, személyes ismeretségű közösséggé.

Egy nevét elhallgatni kívánó, ismeretlen fórumon tevékenykedő fórumozó azt mondta, az internetes fórumozás (hülye szóismétlés, de tudtok jobbat?) lényege végeredményben az, hogy egy élő közösség alakuljon ki. Nos, mint a fent úgy-ahogy levezetett példámban látszik (és ennek megvalósulását lehet követni sok népszerű játéknál!), hogy ezt az ún. "kockuláson" keresztül is létre lehet hozni. Tehát, véleményem szerint nem lehet, nem szabad embereket hibáztatni azért, mert szeretnek egy-egy játékkal játszani, akár naponta, természetesen mértékkel, mert sok esetben nem biztos, hogy magáért a játékért ülnek oda az asztali gép elé. Mert bizony a sok "antiszociális számítógépbeteg" erősebb kötelékeket, jobb közösséget képes kialakítani, mint a direkt ezzel a céllal rendezett találkozók, ahol az ottlevőket nem tudni, mi köti össze - hacsak nem az, hogy "na-én-nem-vagyok-kocka-itt-vagyok-nem-a-gép-előtt-ülök-egész-nap" mentalitás. És ennyi, rossz esetben talán nem is ismerik hasonló gondolkodású társaikat, akik pont a játékok előtt ülő embertársaiknak akarják megmutatni, mi is az a nagy közösségformálás.

Ezek után, kérdem én, tényleg antiszociális lehet az, aki az interneten játszik másokkal?

Bár nem teljesen ide tartozik, s nem is kívánom idekeverni a témát, de amikor a játékokról semmit nem tudó, azokat ledegradáló emberek véleményét olvasom ilyen témában ("blablabla káros hatással van az emberekre blablabla antiszociálissá tesz mindenkit blablabla"), sokat tudok nevetni, mert hibáztatják a játékost, a játékot, a játékfejlesztőt...Mindenkit, végeredményben pedig nem is tudják, miről beszélnek. Természetesen, vannak ilyenek, akik játékok hatására megváltoznak, de azok nem mértékkel játszanak, illetőleg alapvetően is ilyen problémájuk volt, ami a játék hatására előjött.

Remélem, sikerült érdekes témával szolgálnom.


A bejegyzés végén, szeretném minden kedves Olvasómat megkérni arra, vegye figyelembe, hogy nem egy képzett társadalom-kutató által leírt gondolatsort olvashattak, csupán egy, a témában érintett fiatalét, aki szeretné "felvilágosítani" szociális, nem gép előtt ülő felebarátait. Köszönöm a figyelmet!

Blog-(re)-start - Áttekintő

LordMatteo | 2009.07.23. 01:58 | kategória: a blog

Hmm. Áttekintő bizony. A blog eddigi életéről, kicsit a fórumról, mindenről általánosan...

Anno mikor elindult a blog részleg itt, én voltam kb 2 hónapos kis újonc - olcsó poénokat a ruhatárban leadni - a Domeon, és nagy hittel és lelkesedéssel belevetettem magam egy számtech. oldalon egy amolyan személyes, napi jellegű ma-éppen-ez-történt-velem blogba, amit később jól töröltem, mert rájöttem, hogy a blog ennél sokkal összetettebb fogalom, meg minden. Aztán próbálkoztam mindenfélével, amik szintén nem voltak idevalók, végül powerhouse kolléga nyaralásakor került fel 4 rövid írásom a 2008-as EB tornáról, pótolandó a fent említett személy távollétét a blogban, úgy érzem ez akkor sikerült. Aztán azóta semmi.

Nem kívánok mostantól rendszeres blogot vezetni, csupán úgy érzem, felgyülemlett egy csomó téma, nem kevés kiírandó dolog a fejemben, aminek itt adnék helyet.

Hogy milyen írásokat várhattok? Nos, egy kicsit abból, egy kicsit ebből...Lesznek filmekkel foglalkozó írások, bár nem szeretnék konkurenciát állítani a Factorynak, mert egyrészt elég nehézkes feladat lenne, másrészt minek...Lesznek minden valószínűség szerint sajátos elmefuttatások is, elvont vagy éppen teljesen hétköznapi témákról, nevezhetjük vitaindító bejegyzéseknek is. Kitérőt tehet velem az Olvasó a most olyannyira divatos internetes játékok világába - nem játékismertetők! - vagy éppen könyvajánló bejegyzések olvashat majd a Nagyérdemű, de zenei témájú írások is fognak születni.

Hogy mi ihletett arra, hogy el(újra)indítsam a blogomat? Egyrészt Barthezz blogja, másrészt meg - miért ne? Az utóbbi 1-1,5 évben sokat fejlődtem szerintem mind íráskészség, mind fogalmazás terén, így értékelhetőbb, jobb blogot tudok "üzemeltetni", mint tettem azt két éve.

Tehát, miért ne?

Utolsó módosítás: 2009.07.23. 02:01

Eb negyeddöntők, part IV

LordMatteo | 2008.06.23. 04:41 | kategória: sportélet:)

Végéhez ért a 2008-as EB negyeddöntők sora, s a negyedik meccsen egy gigászi, ámde annál unalmasabb meccset láthatott a Nagyérdemű.

Olaszország-Spanyolország.

Egy laikus foci-nézőnek ez egy nagy csatát, látványos focit, és szép játékot ígér, aki azonban kicsit is belemerül eme gyönyörü sportágba, az tudni fogja, hogy mostanában ez a meccs egyenlő a totális unalommal. Hogy miért? Egyrészt a spanyolok gyakran kétarcú játéka miatt - erre most egy szavunk sem lehetett - és az olasz bunkerfoci miatt. Azaz a totális védekezés, aztán elöl majd csak lesz valami.

A mostani kontinens-bajnokságon az olaszok meglepően -?- rosszul kezdtek a C csoportban, hisz Romániát sem tudták megverni, más kérdés, hogy a franciák még gyengébb játéka miatt mégis továbbjutottak Hollandia mögött. Nem úgy Spanyolország, akik bár "örök vesztes"-ként indultak el, mégis nagy reményeket fűz hozzájuk sok ember, a csoportban be is váltották a hozzájuk fűzőtt reményeket.

A meccs maga nem érdemel sok szót, volt néhány izgalmas helyzet, a sokak által várt parádé nélkül, hisz alapvetően két technikás csapatról beszélünk, Fabregas, Villa, Torres, De Rossi, Camoranesi, vagy akár Cassano: ezek a nevek ordítoznak a szép játékért, sajnos az egyik félnek nem engedték ezt, a másik épp ezért nem tudott szép focit játszani. Azért egy-két kapusbravúrt így is láthattunk, inkább csak Buffon részéről, Casillasnak nem sok dolga volt. Gól egyik félidőben sem esett, így következett a hosszabítás, ahol szintén nem esett gól, hurrá, megint tizenegyesek!

Egy tizenegyespárbaj mindig izgalommal tölti el az embert, pláne ha egy EB negyeddöntőben zajlik, és főleg ha két ilyen kaliberü csapat között kell így dönteni. Sajnos az olaszok vagy a terhelést nem bírják ennyire, vagy egyszerűen Casillas volt túl jó - már mindegy, a spanyolok nyertek.

Spanyolország 0-0 Olaszország, tizenegyesekkel 4-2 továbbjutó: Spanyolország

Meglátjuk, Spanyolhon fiai hogy teljesítenek a legutóbbi találkozás óta elég rendesen felturbozott Oroszország ellen.

Utolsó módosítás: 2008.06.23. 11:42

Eb negyeddöntők, part III

LordMatteo | 2008.06.23. 04:19 | kategória: sportélet:)

Nem kis meglepetéssel szolgált a 2008-as EB harmadik negyeddöntője...

A csoportmeccsek alatt a legmagabiztosabb, legimponálóbb teljesítményt nyújtó, így a a halálcsoportból első helyen továbbjutó Hollandia válogatottja mérkőzött meg a D csoportban talán legestélyelebbnek ítélt Oroszország fiaival.

Így nem meglepő, ha kisebb csodaként kezeljük Oroszország továbbjutását, akik már azzal, hogy továbbjutottak a csoportból, történelmi tettet hajtottak végre, a tegnap esti meccsel pedig jóidőre a köztudatba helyezték magukat.

Az első félidő már előre vetette a meccs végén hatalmasodó árnyékot, ugyanis az oroszok teljesen offenzív játékkal kezdtek, Van der Vaartéknak beletelt fél órába, mire összeszedték az átjáróház középpályát. A szünet előtt Van der Vaart elött lett volna a nagy lehetőség, de csak erővel, nem ésszel lőtte el, így gól nélkül fújt szünetet a bíró.

A második félidő szintén holland helyzettel kezdődött, Kuyt helyére becserélt Van Persie lőhetett volna kapura, sajnos nem találta el megfelelően. A kimaradt helyzetek, és az oroszok megbosszulták magukat, Pavljucsenko Mathijsen lemaradása miatt tökéletesen zavartalanul lőhetett a jobb alsó sarokba.

Hollandia 90 perc alatt kiesett volna, ha nincs egy bizonyos Rud van Nistelrooy! Ő tartotta életben a reményeket, egy szabadrúgás-beadásból született fejesével. Ismét hosszabbításnak örülhetett (?) a közönség. Ez az öröm egészen pontosan 23 percig tartott, ugyanis Arsavin alapvonalról átemelte Van der Saart, és a védők nélkül értező Torbinszkijnek hatalmas teljesítményt kellett bemutatni, amikor fél méterről az üres kapuba fejelt, 2-1. Aztán Arsavin is lőtt egy gólt a végén, más kérdés, ha nincs a holland védelem, akkor Van der Saar megfogta volna.

Hollandia 1-3 Oroszország, továbbjutó: Oroszország

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.