Az Ubi Soft egy kevéssé kitaposott ösvényre merészkedett a nemrég megjelent Shadow Co.-val. Amúgy is kevés csapatszintű stratégiai játék jelenik meg, de ezek szinte kivétel nélkül körökre osztottak. Hirtelen csak egyetlen ilyen kivétel jut eszembe, az UFO sorozat harmadik része, az X-Com: Apocalypse, ahol már lehetett választani a körökre osztott, és a valós-idejű módok között. Még a nemrég megjelent Jagged Alliance 2 is megmaradt a jól bevált körökre osztott játékmenet mellett. A Shadow Co. leginkább az előbb említett programhoz hasonlít, a megvalósítás szempontjából egyetlen igazán lényeges eltéréssel, az események valós időben zajlanak.
A történet elég eredeti: egy zsoldos csapatot csapdába csaltak és lemészároltak a lázadók Angolában. A valamikor majdnem kétszáz főt számláló seregből három zsoldos maradt életben. Ők is csak magukra számíthattak, a megbízó cég minden kapcsolatot megszüntetett velük. A túlélők parancsnokaként feladatunk viszonylag egyszerű, életben kell maradni. Az ehhez szükséges pénzhez különböző megbízások teljesítésével juthatunk hozzá, amiket egy Leo Heller nevű közvetítő szerez nekünk. Rajta keresztül újabb zsoldosokat és további fegyvereket is beszerezhetünk. Legnagyobb megbízónk az Illume nevű magánszervezet, ami a szélsőséges elemek és a terrorizmus ellen harcol - attól tehát nem kell tartani, hogy elfogy a munka. A Shadow Co. meglepően kevés, összesen kilenc küldetést tartalmaz. Mentségükre legyen szólva, mindegyik bevetés teljesítése legalább harminc perc, de nem ritkák az egy-másfél órás bevetések se. Persze ez a taktikánktól is függ. Mindegyikben több, általában 4-5 különböző feladatot kell teljesítenünk. Ezek lehetnek fogoly kiszabadítása és biztos helyre kísérése, ellenséges bázis elfoglalása, lehallgató berendezés elhelyezése, robbanófej visszaszerzése, valaminek a felrobbantása (légvédelmi ágyú, fegyvergyár, lakóház, tengeralattjáró), stb. Öt helyszínen irthatjuk az ellenfeleket: Angola, Oroszország, Románia, Kuba, Peru és Ecuador. Mindegyik eltérő adottságokkal rendelkezik, bár ezeknek a játékmenet szempontjából főleg két dolognál van jelentősége, a domborzati viszonyoknál és a terephez illő álcaruha kiválasztásánál. A fehér álcaruha például a havas Oroszországban divatos viselet, de az angolai dzsungelben már messziről kiszúrnak benne.
A játék a Jagged Alliance-nél már bevált sémát követi. Bérelj fel néhány zsoldost, szereld fel őket, majd a csapatot irányítva hajtsd végre a faladatokat. A küldetésért kapott pénzből fizesd ki az embereidet, vedd meg a szükséges fegyvereket és más felszereléseket, majd kezdődik az egész elölről. A pénz egy részét a sikeres küldetések után a megbízótól kapjuk, a többit pedig a felesleges, a pályákon összegyűjtött fegyverek eladásából teremthetjük elő. A használt fegyverekért az újak árnak csak a töredékét kapjuk meg, de így is szép összegeket lehet begyűjteni. Mivel a küldetések elég hosszúak és összetettek, az embereink megfelelő felszerelése nagyon fontos. Nem túl kellemes élmény, mikor egy órányi játék után derül ki, hogy fel kell robbantani valamit, de nem csomagoltunk robbanószert a kirándulásra. Szerencsé esetben találunk a pályán, de nincs mindig ekkora szerencsénk. Ugyancsak fontos a megfelelő fegyverek kiválasztása. Huszonnégy különböző típust használhatunk, a pisztolyoktól a rakétavetőig. Mindegyik máshogy néz ki, más lőszert használ, eltérő a tár mérete is, de a három leglényegesebb tulajdonsága a tűzgyorsaság, a hatótávolság és az okozott sérülés (ARD). Ezeket az adatokat bármikor megtudhatjuk, ha fölé visszük a kurzort. A fegyverek mellé még további 19 felszerelési tárgy választható (ruhák, aknák, gránátok, távcső, drótvágó, elsősegélycsomag, stb.). Embereink a minőséget a mennyiséggel pótolják, mivel nem lőnek valami pontosan, nem spórolnak a lőszerrel. Mindig legyen náluk legalább 50, de inkább 150-200 lövésre elegendő muníció. Egy mozgalmasabb küldetés során fejenként 4-500 lövést is leadnak. Ennyi lőszert azért felesleges cipelnünk, elvehetjük a lelőtt ellenségtől, vagy néha kirámolhatjuk az ellenséges fegyverraktárakat is. Néhány játéknál előfordult, hogy egy ellenséges katona folyamatosan szórta az áldást, mikor végre elkaptuk és a tetemét kikutattuk hiába kerestük a fegyvert, maximum egy kést találtunk nála. Ilyen a Shadow Co.-ben nem fordulhat elő, minden kilőtt katonánál van fegyver és általában egy doboz lőszer, esetleg gránát is. Az általánosan használt fegyverek országonként (pályánként) eltérnek, ezért nem mindegy, hogy mikor mit adunk az embereink kezébe. A három legtöbbet használt lőszerméret a 9 mm (pl. Beretta, Scorpion, Uzi, MAC 11, HK MP5), az 5.56 mm (pl. M16A2, Steyr AUG, HK53), és a 7.62 mm (pl. AK-47, Galil). Akinek ilyenekre van szüksége, annak ritkán lesz gondja, esetleg egyes pályákon az egyikből rengeteg van, a többiből pedig kevesebb (pl. Oroszországban nem lesz gond 7.62 mm lőszert szerezni, de az 5.56 mm sokkal ritkább). A különleges fegyverekbe (pl. mesterlövész puskák, hangtompítós fegyverek) viszont különleges lőszer kell, ezekből ajánlott megpakolni a hátizsákot, mert csak elvétve találni a pályákon. Amíg tart az akció, addig csak gyűjtögessük a szükséges lőszereket, de mikor már úton vagyunk a kivonási pontra dobaljuk el a lőszerek egy részét, és annyi drága fegyvert szedjünk össze, amennyit csak cipelni tudunk. Persze a speciális lőszerektől nem ajánlott megválni, mert a boltban is véges a készlet.
Minden emberünk ugyanannyi terhet cipelhet, amit egy 3x4 mezőből álló hátizsákban, és a kezében kell szétosztanunk. Ezen a tizenkét mezőn el lehet férni, de meg kell gondolni, hogy miket csomagolunk az útra. A kisebb tárgyak csak egyetlen mezőt foglalnak (pl. lőszer, kés, gránát, pisztoly), a legtöbb fegyver pedig kettőt (pl. rakétavető, puskák), de vannak speciálisabbak is a mesterlövész puskák például három, az elsősegélyláda pedig négy helyet foglal.
A grafikai motor leginkább a Myth 2-nél használthoz hasonlít, és minden igényt kielégít. Embereinket külső nézetből irányíthatjuk, de a távcsövet, vagy éjjellátókat használva bármikor átválthatunk "belső" nézőpontra. Ilyenkor azt látjuk, amit az emberünk lát az adott eszközzel. Külső nézetnél minden irányba szabadon mozoghatunk a kamerával, emelhetjük/süllyeszthetjük ill. dönthetjük a nézőpontot. A domborzat élethű, folyók, fák, utak és rengeteg különféle épület (hangár, barakk, őrtorony, bunkerek, kikötő, stb.) teszi igazán változatossá. A járművek keréknyomokat hagynak a talajon, érdekes módon még a betonon is. A játéktér hatalmas, percekig eltart, míg az egyik sarokból eljutunk a másikba. A mozgás meggyorsítására 14 különböző járművet használhatunk - pl. motorcsónak, légpárnás, terepjáró, teherautó, tank, hójáró, sportkocsi.
Az emberek és tárgyak szépek és részletesen kidolgozottak. A mozgásuk élethű és folyamatos. Végig célra tarják a fegyvereiket, és úgy mozognak, ahogy egy kiképzett katonának illik. Ahogy a találat ereje hanyatt dobja őket az egyenesen csodálatos. A fegyverek, lőszeres dobozok és egyéb tárgyak az ellenfelek kezében és a földön is felismerhetőek, de a kurzort föléjük véve azonnal megtudhatjuk a nevét, a három fontos jellemzőjét és a benne lévő lőszerek számát. A robbanások és a füst szépek, tüzeléskor pattognak a lövedékek a földön, még a fákat is ki lehet irtani. A földön lévő vértócsák száma nem éppen kevés, de akit zavar az kikapcsolhatja őket. A hullák egy ideig csak fekszenek, majd hangos pukkanással látványosan kidurrannak és csak a vértócsa és a fegyverek maradnak utánuk.
Az ellenséges egységek logikusan helyezkednek el a pályákon. Minden fontosabb területet kisebb csapatokkal védenek, tehát a falvakban, a hidak mindkét oldalán, az ellenséges bázisok és táborok területén és környékén garantáltan összefutunk néhány katonával. Néhány pályán még mesterlövészekkel is találkozhatunk akik a magasabb épületek, őrtornyok tetején csak ránk várnak. A pálya többi részén néhány fős őrjáratok mászkálnak. A viselkedésüket irányító mesterséges intelligencia nem kiemelkedően jó, de azért komoly kihívást jelent. Az ellenséges katonák reagálnak a fegyverek hangjára, és azonnal riadóztatnak, ha egy halott társukba botlanak. Amint meglátják a csapatunkat rögtön rohanni kezdenek feléjük, majd lőtávolságba érve azonnal támadnak. Nem keresnek fedezéket, csak letérdelnek és próbálják viszonozni a tüzet. Nem koordinálják a támadásukat, de mivel sokan vannak, könnyen bekeríthetnek minket. A mi embereink hasonlóan viselkednek. Nem mozognak önállóan, mindig tartják a pozícióikat, még támadáskor is. Vigyázzunk arra, hogy mikor adunk a kezükbe M-79-es gránátvetőt, ugyanis nem veszik figyelembe, hogy milyen közel áll a célpont, a tőle fél méterre álló ellenfélre is kilövi a gránátot. Embereinket őrködési módba is kapcsolhatjuk, ilyenkor mindig a legközelebbi ellenfelet figyelik, és azonnal megtámadják, amint lőtávolságba ér. Ez az opció tökéletes, mikor több részre bontjuk a csapatunkat. A mesterlövészeket rakjuk fel egy magaslatra, onnan tudják fedezni a támadó társaikat.
A felbérelhető zsoldosok között nincs két egyforma. Nem csak arcképük, előéletük és áruk eltérő, de más hangon és más szövegekkel reagál a parancsainkra, és tizenkét különböző tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek a különböző fegyverek használatában való jártasságot, az érzékelést, a lopakodás képességét és egyebeket befolyásolják. Ezek a tulajdonságok tényleg befolyásolják használhatóságukat. Aki gyenge valamelyik fegyvertípussal, az érezhetően rosszabban céloz azzal. Aki jobb orvosi tulajdonságokkal rendelkezik, az hatékonyabban használja az elsősegélycsomagot. Aki jobban ért a robbanószerekhez, az kevesebb C4-gyel is képes felrobbantani a célpontot. Aki erősebb a gránátok használatában, az sokkal messzebbre tudja dobni azt, és így tovább. Minél többet használja valaki az adott tulajdonságát, annál jobb lesz benne. Persze ahogy javulnak a statisztikái, úgy kerül egyre több pénzbe.
A hangok legalább olyan jók, mint a grafika. A természet, a fegyverek, a robbanások, a járművek hangjai nagyon jól eltaláltak. A hangforrástól távolodva annak a hangja fokozatosan elhalkul. Ez főleg a riadó szirénák (elég idegesítő) hangjainál érzékelhető.
A Shadow Company egy gyönyörű, hangulatos és ötletes program. Jó példája annak, hogy csapatszintű stratégiai program valós-időben is lehet élvezetes. Nem csúszik ki a kezük közül az irányítás, még a legmozgalmasabb időszakban is kézben lehet tartani a dolgokat. Egyetlen komoly negatívum a sebességgel kapcsolatban merül fel. Közepes konfigon futtatva a gép néha erősen beszaggat, nagyobb tömegjeleneteknél egy-egy másodpercre az egész program lemerevedik. Ez persze csak ritkán fordul elő, és akkor is inkább csak zavaró, mint kibírhatatlan. Idegesítően lassú viszont a kimentett játékállások visszatöltése. Míg a mentés pillanatok alatt megtörténik, addig visszatöltés minden esetben legalább egy perc.
