Jane Jensen neve valószínűleg nem cseng ismeretlenül a kalandjátékok kedvelői számára. Ő az, aki többek között a Gabriel Knight játékok történetét írta. A kalandjáték-sorozathoz a Sierra egyre újabb technológiát alkalmazott. Az első rész, a voodoo témájú Sins of the Fathers (1993.) a Sierra hagyományosnak mondható point-and-click rendszerét használta, a farkasemberekkel foglalkozó, Németországban játszódó második rész (The Beast Within, 1995.) a Phantasmagoriához hasonló interaktív film volt, míg a nemrég megjelent harmadik epizód (Blood of the Sacred, Blood of the Damned) már teljes 3D megjelenítést kapott.
A játék tehát egy 3D engine-re épül, de ettől az még egyáltalán nem lesz first-person shooter. A játékos ugyanis nem közvetlenül Gabrielt irányítja, csak a kamerát, bizonyos határokon belül. Ez jelenthet egy szobát, pár szomszédos termet, vagy egy kisebb városrészt. A kamera mozgatása mellett az irányítás a hagyományos point-and-click játékokban megszokott: a területen található tárgyakat megnézhetjük, megvizsgálhatjuk, esetleg fel is vehetjük azokat. Az egyszerre bejárható részeket általában ajtók választják el, ilyenkor azt kinyitva mehetünk át másik helyszínre. A kamera szabad mozgása amúgy sajnos nem teljesen tökéletes, ami Gabriel közelében mutatkozik meg leginkább, ugyanis keresztülmehetünk rajta, ilyenkor pedig láthatjuk az őt alkotó sokszögeket. Egy-egy tárgyra kattintva a kurzor mellett megjelennek az azzal elvégezhető műveletek ikonjai, általában a vizsgálat illetve a tárgyra zoomolás lehetősége, emellett pedig természetesen némelyik tárgynál a felvevés is opció lehet. Hasonlóan személyek esetében is néhány ikon jelenik meg, elsősorban a beszélgetés. Minden esetben az ikonok között a legutolsó az éppen a leltárból kiválasztott tárgy, így ezt is alkalmazhatjuk más tárgyakon, vagy odaadhatjuk másoknak.
A játékban a történet 2-3 órás időegységekből áll. Ez azt jelenti, hogy az idő nem folyamatosan megy, hanem bizonyos feladatok elvégzése után jön a következő rész. Ez abból a szempontból jó megoldás, hogy nem fordulhat elő az, hogy például valamit elfelejtünk adott időben megnézni, később pedig emiatt nem tudunk mást végrehajtani, viszont idegesítő is lehet, ha már csak valami kis dolog hiányzik a következő időegységbe jutáshoz, de nem tudunk rájönni, hogy mi az. Hasonlóan zavaró a játékban még az, hogy egyes beszédtémákra csak akkor térhetünk rá, ha előtte már mástól hallottunk róla, vagy például valahol láttunk egy bizonyos tárgyat. Ilyenkor ha később nézzük meg ezt a tárgyat, utána kénytelenek leszünk esetleg minden egyes szereplőt végigjárni egy-egy újabb kérdés erejéig. Megmaradt a régi Sierra játékok pontozós rendszere is, több-kevesebb pontot kaphatunk egy tárgy felvételéért, egy beszélgetésért, vagy egy rejtvény megoldásáért, így a játék végére összesen 965 pontot szerezhetünk, de természetesen kevesebb is elég lehet a teljesítéshez.
A játékban nem meglepő módon ezúttal is nyomoznunk kell, az előzményeket pedig egy, a játékhoz mellékelt képregényből tudhatjuk meg. Egy herceg, aki Európába hívta Gabrielt és Grace-t, megkéri Árnyvadász barátunkat, hogy vigyázzon gyermekére, mert attól tart, hogy vámpírok elrabolják, családját ugyanis évszázadok óta tartják rettegésben ezek a lények. Gabrielnek azonban nem sikerül megvédenie a csecsemőt a támadóktól. Utánuk ered, az üldözés során egy vonathoz vezetnek a nyomok, ahol azonban leütik őt. Mikor magához tér, egy Rennes-le-Chateau nevű kis francia városkában találja magát. Egy utunkba akadó turistacsoport éppen a Szent Grált keresi itt, ami egy újabb cselekményszállal bővíti a történetet.
A történet további része is a Jane Jensentől megszokott, sok feladvánnyal (például álruhát kell szereznünk, amihez a műbajusz ragasztószalagra tapadt macskaszőr lesz, majd így kell motort bérelnünk), és rengeteg párbeszéddel. Rengeteg szereplővel találkozhatunk a játék során, és szinte mindegyikkel rengeteget kell beszélnünk, hogy minden információt megtudjunk feladatunk megoldásához. Az előző részhez hasonlóan most se csak Gabrielt irányíthatjuk, néha Grace-szel is mászkálhatunk, aki gondolataival segítségünkre is lesz a kalandozás során. A rejtélyek megoldására segítségünkre lesz a Sidney névre hallgató notebook is, mellyel többek között ujjlenyomatokat vizsgálhatunk, de mindenféle adatokat is tárolhatunk benne, amikből aztán előbb-utóbb fény derülhet a feladványok megoldására is. Ehhez általában a különböző szövegeket, képeket kell egymással kombinálnunk.
Gabriel hangját nem kisebb színész kölcsönözte, mint az első részben is hasonló feladatot kapó Tim Curry, akinek kiejtése ugyan nem mindig az, ami Gabrielhez legjobban illene, de mindenesetre hallatszik, hogy nem egy amatőr mondta fel a párbeszédeket. A francia emberek akcentusa is jól megfigyelhető. A játék zenéje is jó lett, a történésekhez elég jól igazodik a soundtrack.
A Gabriel Knight 3 méltó folytatása az előző részeknek, a történet ezúttal is szövevényes, érdekes és izgalmas, a 3D engine pedig teljesen egyedivé teszi a kalandjátékok között. Manapság ugyan nem túl sok hagyományos értelemben vett kalandjáték jelenik meg, ez azonban nagy konkurencia mellett is az elsők között lenne.
