Alapvetően kétfajta ember létezik: aki szereti a stratégiát, és aki nem. Nos, azok, akik az előbbi kategóriába tartoznak, még a kavicsokkal is tudnak Dune II-zni. Amikor még nem voltak számítógépes csillogó-villogó stratégiai játékok, akkor született a Risk nevű táblás játék, ami ennek az "irányzatnak" egy letisztult képviselője. Bár én eddig csak mindenféle számítógépes átiratával találkoztam, a szabályok meglehetősen egyszerűek. Az események a Föld kontinensein zajlanak, ahol régióról régióra haladva az egyeduralom kivívására kell törekednünk. Gondolom az alapszabályokat nagyjából mindenki ismeri, a biztonság kedvéért most gyorsan azért leírom a lényegesebb mozzanatokat. Aki régi rutinos, nyugodtan ugorja át a következő bekezdést.
Egy régió - a továbbiakban nevezzük inkább országnak, az jobban hangzik -, szóval egy ország elfoglalása nagy vonalakban úgy zajlik, hogy egy szomszédos - már a birodalmunkhoz tartozó - országból indítva a támadást Fortuna kegyeire hagyatkozunk, és döntését a dobott kockák értékeiből leolvasva vagy elfoglaljuk azt, vagy visszavonulunk. Ez a csata több körből is állhat, ez a védő és a támadó hadsereg nagyságától függ, illetve hamar befejeződik, ha közben visszavonulót fújunk. Hogy mikor ki hány kockával dob, azt egy-két csata után gyorsan ki lehet tapasztalni, attól függ a dolog, hogy hány csapatunk van egy országban, de ezt itt most nem részletezem. Támadást csak onnan indíthatunk, ahol egynél nagyobb méretű hadseregünk állomásozik. A játék körökre van osztva, minden kör négy fázisból áll. Az első fázis a diplomácia, ahol szövetségeket lehet kötni, a második körben a kapott egységeket kell felállítani országainkban. Ezek száma a birtokunkban lévő területek számától függ. Kapunk plusz egységeket a birtokolt kontinensekért is, valamint ha összejön három egyforma vagy különböző Risk kártyánk, akkor azokat is beválthatjuk. A harmadik fázis a csaták megvívása, a negyedik pedig haderőnk átcsoportosítása.
E rövid kis bevezető után lássuk a játékot. Az eddigi Risk átiratokat illetően elmondhatjuk, hogy a grafikában is tükröződött az a spártai szemléletmód, ami a játékmenet egyszerűségét jellemezte. Szóval tényleg nagyfokú megszállottságot igényelt a játék élvezete. A Risk II-t ezektől eltérően monitor előtt marasztaló grafikával ruházták fel a MicroProse fejlesztői. Persze itt nem valami nagy erőforrásigényes, 3D-s grafikára kell gondolni, de a játékhoz mérten élvezetes lehet még a nem rajongók számára is.
A bevezető képsorok után a főmenüben beállíthatjuk a szokásos opciókat. Kezdhetünk új játékot, a többjátékos üzemmódot konfigurálhatjuk be hálózaton keresztül, illetve lehetőség van "székátadós üzemmódra" (hotseat) is (tehát egy gépen játszik mindenki, egymásnak átadva az irányítást). Ha új játékot kezdünk, akkor nem csak az eredeti szabályok alapján játszhatunk, ugyanis a programba behoztak egy-két újítást, hogy egyrészt izgalmasabb legyen, másrészt tényleg nyújtson valami újat azok számára is, akik egész eddigi életükben a Riskkel játszottak :). Ez az újítás a különféle játékmódokat jelenti. Tehát, mint mondtam, lehet játszani az eredeti szabályok alapján, és lehet a módosított szabályok alapján, ami annyit tesz, hogy a felek párhuzamosan adhatják ki parancsaikat. Ezen kívül lehet választani kampány üzemmódot, ami annyit tesz, hogy egymás után 12 szintet kell teljesíteni, mindegyiket más szabályok alapján, és más térképfelosztás mellett. Ha egy szinten kikapunk, akkor sajnos az egészből kiesünk. Sokkal többet nem is lehet írni a programról, mivel nem egy bonyolult dologról van szó, és aki még nem ismerné a játékot, a bevezető alapján remélem gyorsan kiismeri magát a Risk világában.
A lényeg, hogy a MicroProse-nak egy nagyon hangulatos társasjáték-átiratot sikerült készítenie. Igazából az új játékmódok ellenére új dimenziót nem igazán hoztak a játékba - ami szerintem nem is érdemes -, hanem inkább egy igényes külsővel ellátva igyekeztek olyanná varázsolni, hogy bárki belefeledkezhessen a játékba.
