Az első rész szerelmesei már nagyon várták a Thief második részét, amelyre nem is kellett olyan nagyon sokat várni, kevesebb mint 2 évet. Az új epizód az első rész egyenes folytatása, ismét Garrett, a cinikus tolvaj szerepébe élhetjük bele magunkat.
A játék világában körülbelül egy év telt el, a Hammerita szekta kettészakadt, az új csoport a Mechanists nevet kapta. Ez a szekta hatalmas lépést tett előre a technika terén, a városban már van elektromosság és az új sheriff robotőrökkel, kamerákkal és robotokkal szerelte fel a rendőrséget. Ez először hatalmas változásnak tűnik, szerencsére a terep és az ellenfelek nagyon hasonlóak az első részhez.
A játékban nem az akció dominál, hanem a kaland és a lopakodás. Kellemetlen meglepetés éri azt, aki Quake stílusban kezdi el játszani a játékot. Garrett a legmagasabb nehézségi szinten ugyanolyan sebezhető mint az ellenfelek és az íj bizony nem golyószóró. Hamar megtanulja a játékos, hogy a fény és a zaj a legnagyobb ellenségek. Minden egyes lépést jól meg kell gondolni, aki nem akar állandóan állást töltögetni, az jól teszi ha megáll hallgatózni, vagy kifigyelni az őrök útvonalát. Az első rész játékosainak kérésére a hangsúly még jobban a lopakodásra helyeződött és kevesebb lett a szörnyek száma, zömében emberi őrökkel találkozhatunk. Emiatt sajnos a játék kevésbé félelmetes, mint az elődje, az első rész horrorisztikus részeit nagyon hiányoltam.
A fegyverek az első részhez képest csak néhány elemmel bővültek, arzenálunk alapja továbbra is az ólmosbot, a kard és az íj. Az íjjal kilőhető nyilak között számos varázsnyíl található, a két legfontosabb a vízíj amelyekkel a fáklyákat olthatjuk ki és kötélíj, amelyet fába vagy földbe lőve hágcsóként használhatunk. Új elem a békatojás, amelyből az első részből már ismert robbanó békák kelnek ki. Ezek az ellenfelekre ugranak, és felrobbanva megölik azt. Szintén új kütyü a kémlelőgömb. Ezt eldobva egy darabig nézelődhetünk olyan helyeken, ahova nem merünk még bemenni. Aztán ha tiszta a levegő, akkor bemehetünk és felvehetjük újra a gömböt.
A Thief II tizenöt zseniális pályát tartalmaz, mindegyik egyedi és érdekes. A pályák zöme óriási méretű, mindegyiken szabadon bolyonghatunk, nincs előre kijelölt útvonal. Jól jön a térkép és az iránytű, de a rendelkezésünkre álló térkép nem mindig részletes. Ez nem csak azt mutatja, hogy hol tartózkodunk jelenleg, hanem azokat a területeket is külön színnel jelöli, ahol jártunk már.
A küldetések során gyakran több célt is kapunk, ezek megoldási sorrendje általában tetszőleges. A missziók előtt lehetőségünk van az előző pályán szerzett pénz elköltésére. Vigyázat! A pénzt nem lehet továbbvinni a következő szintre.
A történet, mint az első részben, fordulatos és izgalmas, gyakran a küldetések alatt is történik olyan váratlan esemény, amely megváltoztatja céljainkat. Soha nem volt olyan érzésem, hogy tudni fogom mi lesz a következő esemény. Ebben segít az is, hogy a célok rendkívül változatosak, nem csak arról van szó, hogy lopd el ezt vagy azt. A küldetések között az átvezetést művészi filmeken mutatja be a program.
A nehézségi szintet minden pályán külön állíthatjuk, a magasabb fokozatokon általában több célt kapunk. Aki minden apró részletet ki akar élvezni a játékban az játsszon az Expert fokozaton, ezen általában tilos megölni az embereket. A játék igazából az Expert fokozatra van kitalálva, a könnyebb nehézségi szintek néha túl könnyűek. Jó lett volna, ha a fejlesztők több gondot fordítanak a többi nehézségi szint kifinomítására.
A játék legnagyobb erőssége továbbra is a magasfokú beleélés maradt. Kevés játékban lehet annyira elfeledkezni a világról, mint a Thief-ben. Ehhez az is hozzájárul, hogy a szereplők gyakran folytatnak életszerű beszélgetést, amelyet természetesen kihallgathatunk és néha hasznos információhoz is juthatunk. Előfordul az is, hogy tökrészeg őrökkel találkozunk, akik magukban énekelgetnek. Egyéb humoros események is előfordulnak, amelyeken az ember csak azért nem nevet hatalmasat, mert fél, hogy az őrök meghallják. Rengeteg helyen találhatunk feljegyzéseket, ameleyekből hasznos tippeket tudhatunk meg, de sok olyan is van amely csak a beleélést segíti. A világ egyetlen más játékban sem ilyen életszerű. Ennek sajnos az az ára, hogy nyelvtudás nélkül kifejezett hátrányban van a játékos.
Ki kell emelnem az ellenfelek nagyszerű intelligenciáját. Az őrök, ha zajt keltünk vagy meglátnak minket, azonnal a keresésünkre indulnak és néha a legeldugottabb helyeken is megtalálnak. Ha pedig a riasztó is beindul, akkor igazi kutyaszorítóba kerülünk. A sebesült őrök és a civilek segítségért rohannak és bizony gyakran a nyakunkra is hozzák az őrjáratot. Az őrök az eloltott lámpákat, ha megtalálják visszakapcsolják a nyitott ajtókat pedig bezárják. Biztosnak vélt menekülési útvonalunk kellemetlen meglepetéssel szolgálhat.
Mint minden más játéknak, a Thief II-nek is megvannak a gyengéi, amelyek rontanak a beleélésen. Ezek az első részben is megvoltak és pont azért, mert apró hibák, érthetetlen miért nem javították ki őket. Röviden felsorolnám ezeket.
- Az őrök nem reagálnak az ajtók nyitására és csukására.
- Az őrök egy idő után abbahagyják a keresésünket még akkor is, ha a társukat öltük meg.
- A testek néha természetellenesen átmennek a tárgyakon, nem ritka, hogy az őr hulláját ledobva, félig a falba lóg a teste.
A hangok első osztályúak, a Thief egy olyan játék, ahol érdemes figyelni a hangokra. Nem csak az effektusok, de a dialógusok is első osztályúak. Zene csak néhány helyen szól, de ott kifejezetten feszíti a hangulatot.
A grafika a 16 bites színmélység ellenére nem javult túl sokat az előzőhöz képest és kissé elavult. Azért sok helyen lehet a látványban gyönyörködni, mert az architektúra nagyon szép. A játék végig ragaszkodik a saját művészi stílusához. A grafikus motornak a nagy terek sajnos továbbra is gondot okoznak, még szerencse, hogy a lelassulás nem olyan nagy probléma a játék lopakodásra épülő stílusa miatt. A fény/árnyék effektusok minden más játéknál jobbak és ezek dinamikusan változnak, ahogy a lámpák kialszanak, vagy éppen kigyulladnak.
A Thief II egy különlegesen jó játék, amelybe nagyon bele lehet feledkezni. A lopakodásra épülő játék, a fordulatos történet, a művészi grafika és az élethű hangok együtt egyedülálló kalanddá emelik a játékot.
