A Jane's legújabb repülő-szimulátorában az Amerikai Haditengerészet F/A-18-as vadászgépének pilótafülkéjébe szállhatunk be. Ez a program nem a nemrég megjelent USAF vonalának folytatása, amiben több géppel is repülhetünk. Itt csupán egyetlen gép szimulációja szerepel, az eredeti elképzelések szerint tökéletesen kidolgozott formában. A Jane's-re legkevésbé jellemző módon azonban elég sok hiányossággal és hibával találkozhatunk, ami az igen jól sikerült USAF után nem kis csalódást okozhat.
Ahogyan azt már megszokhattuk a Jane's egyetlen gépet tartalmazó szimulátoraiban, az F/A-18 is inkább a hozzáértő, vérbeli pilótáknak nyújt igazi élvezetet. Természetesen a csomó beállítási lehetőségen keresztül elég jól le lehet butítani a repülési jellemzőket, illetve egy sor egyéb segítő funkciót is be lehet állítani. Így azonban a szimulátor szinte teljesen elveszti a karakterét, és csak egy lesz a sok repülős lövöldözős program közül.
Ha valaki már játszott valamilyen Jane's egygépes szimulátorral, például az F-15-össel, azoknak nem lesz igazán problémájuk a repüléshez szükséges billentyűkkel. És persze a szokásos billentyűk elrendezésén sem változtattak. Az első repülésekkor azonban mégis elkerülhetetlen, hogy kézbe ne vegyük az összefoglaló billentyűzetkiosztást mutató ábrát, aminek sajnos van egy elég nagy hátránya. Minden billentyűhöz megtaláljuk a hozzá tartozó funkciót, csak sajnos lemaradt az egyes billentyűk jelének feltüntetése. Így ha mondjuk repülés közben elfelejtettük volna, hogy például melyik gombbal lehet a közepes hatótávolságú rakétára váltani, akkor először végig kell számolni, hogy a felső sorban balról az ötödik gomb a nyerő, ami ugye a 4-es. Így koordináták alapján pedig nem túl praktikus a keresgélés. Az egyetlen vigaszt az nyújtja, hogy a modernizált F/A-18-as műszerfalához hasonlóan a legtöbb funkciót elérhetjük a többfunkciós képernyőn keresztül. A többi billentyűt pedig könnyen meg lehet tanulni az első repülések során.
Első pillantásra senkinek ne vegye kedvét a kissé laposnak tűnő műszerfal. Igazából a fényviszonyok nagyban meghatározzák a látványt, illetve ha elkezdjük forgatni a fejünket, akkor máris jobban kijön a műszerfal térbeli elrendezése. Az elénk táruló képet jórészt a három többfunkciós képernyő uralja. Ezen az egér segítségével szörfözhetünk a különböző menüpontok közt, de persze minden funkciót el lehet érni billentyűk segítségével is. A HUD-on és a képernyőkön található adatok a legtöbb repülés alatt elegendőek, és a többi műszert szinte nem is nagyon kell bántani.
A következő nagyon lényeges elem a gép repülési jellemzője. Általánosságban elmondható, hogy az F/A-18-assal nem ördöngösség repülni. Egyrészt nem kell túlságosan sok billentyűn végigmenni mondjuk a felszálláskor, mert még a flaps kezelésével sem kell törődnünk, ugyanis beállítható automatára. Köszönhetően a repülőgép haditengerészeti üzemeltetésének, nem maradhatott ki a szimulációból sem az anyahajóról történő fel és leszállás. Ez elsőre igen hangulatosnak tűnik, bár a felszállás egy kicsit túlságosan is le lett egyszerűsítve. Csupán a kerékfékek kiengedésével kell jelezni a fedélzetnek, hogy készen állunk a felszállásra, aztán több kevesebb várakozás után egyszer csak nekilódul alattunk a gép. Ettől nem sokkal komplikáltabb az automata leszállás sem. Aztán ha valaki nem szereti az automatát, az persze megpróbálhatja manuálisan is. Egy kis gyakorlás után erre is könnyen rá lehet érezni. Ami igazán meglepő volt, hogy amikor az első alkalommal kíséreltem meg a felszállást az anyahajóról, egy kicsit elkezdtem nézegetni a fedélzeten a zajló életet, aztán egy rövid idő után egyszer csak közölték velem rádión, hogy sikeresen végrehajtottam a küldetést. Pedig semmihez nem kellett nyúlni. Ezek után egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy hogyan lettek beállítva a feladatok teljesítésének követelményei. A levegőben a gépünk mozgásán jól észre lehet venni, ha tele vagyunk fegyverekkel. Viszont ha mindenféle felszerelés nélkül repülünk, gépünk rettenetesen könnyen orsózik. A Force Feedback hatások alapállapotban nincsenek engedélyezve, és elég gyengére vannak állítva. Lehet, hogy ez így a realisztikus, de úgy meg az élvezetesebb. A gép manőverező képessége igen jónak mondható, de ügyeljünk arra, hogy realisztikus körülmények közt nagyon könnyen veszíthetünk sebességet és magasságot, amik a légiharc kulcsfontosságú tényezői.
A fegyverek kezelése talán igényel egy kis gyakorlatot. A szokásos háromféle radar-üzemmód közül a légiharcnál egy kicsit bele kell tanulni a célpont kijelölésének metódusába, de ennek kimondottan valósághű hangulata van. A szárazföldi vagy tengeri célpontok ellen bevethető fegyverek irányítása területén különösebb újdonsággal nem találkozhatunk. A destruktív hajlamúak nagy örömére végre irányíthatatlan rakétákat is kaphatunk a szárnyaink alá, amivel egy sorozattűznek bizony igencsak látványos eredménye van. És ha már a fegyvereknél tartunk, meg kell emlékezni az ellenünk kilőtt rakétákról is. Mint azt már az ilyen komplexebb szimulátorokban megszokhattuk, nem elegendő csupán az elhárító berendezések használata, mert ha egyidejűleg nem manőverezünk megfelelően, perceink meg vannak számlálva.
A játékban egy csomó különböző küldetési forma közül választhatunk. Természetesen érdemes a legelején kezdeni a géppel való ismerkedést, vagyis a tréningnél. Itt jól begyakorolhatjuk a különböző repüléstechnikai elemeket, illetve a fegyverek kezelését. A továbbiakban aztán választhatunk az azonnali légiakciót tartalmazó Instant Action, az egyetlen küldetést tartalmazó Single Mission, illetve a négy hadjáratra osztott oroszországi hadműveletet tartalmazó Campaign menüpontok közül. Akinek pedig a gépe hálózatra van kötve, az még a Multi-Player menüpontot is kihasználhatja. A hadjáratok első küldetései a politikai szituációnak megfelelően csak tapogatózások az adott területen, de a helyzet elmérgesedésével aztán igencsak meg kell markolnunk a botkormányt. Ügyelnünk kell továbbá a rendelkezésre álló fegyverkészlet mellet az adott régióba vezényelt kötelékek számára is, ha ugyanis minden választható pilótával lezuhanunk, a végén nem marad senki. Végül nagyon fontos, hogy sikeresen végrehajtsuk az adott küldetést, ugyanis ha elszúrjuk, akkor is a következő küldetést fogjuk kapni. Sajnos az eligazítások egy kicsit gyengére sikerültek. Nem kapunk túl sok információt a feladatról, ha pedig a térképre megyünk, nagyon könnyű elmozgatni a domborzatról a taktikai réteget, aminek az elcsúszott helyekkel aztán nincs sok értelme.
A játék grafikája szépnek mondható, de koránt sem fogott meg annyira, mint az USAF-ban. Nagyon szépen sikerültek a különböző fényeffektusok és az időjárási körülmények, illetve a felhőzet megoldásai. Másfelől a képeken nagyon hangulatosnak tűnnek a többfunkciós képernyőkkel készült felvételek, a valóságban azonban valahogy még sem adja vissza a katonai repülés precizitásának hangulatát a pilótafülke. Továbbá mindazok, akik Voodoo 3 kártyával rendelkeznek, és nem a legújabb meghajtójukkal használják azt, több-kevesebb problémájuk lehet a grafikával, mire az azóta megjelent patch is felhívja a figyelmet. A legidegesítőbb az, hogy a repülés közben a kurzor alatti terület frissítése nem tökéletes, így mindenféle korábbi elemet találhatunk meg alatta. Ez azonban gyorsan orvosolható egy meghajtó-program cserével.
Összefoglalva az F/A-18 nem lett egy igazi telitalálat. Igaz ugyan, hogy a felmerült grafikai problémákra végül is van megoldás, de e mellett a játék hangulata sem hozta a várakozásokat. Amik az USAF után igencsak nagyok voltak. Olyan érzése van az embernek, hogy a program kiadását egy kicsit elkapkodták, és lett volna még mit finomítani rajta. A korábban megjelent játékhoz képest nem kaptunk többet, sőt sok helyen el is marad mögötte. Alapállapotban minden létező könnyítés be van kapcsolva, ezért elsőnek ezeket jól bogarásszuk át. Aztán a tréningnél sem fogunk túl sok magyarázatot kapni, egy-két helyen igencsak magunkra vagyunk hagyva. Továbbá a hadjáratok elhagyása előtt is jól nézzük át a beállításainkat, nehogy elvesszenek az eddig teljesített küldetések. A grafika terültén azért elég igényes kivitelezést találhatunk, a hanghatásoknál viszont semmi különlegeset nem lehetett tapasztalni. Sőt, a rádión érkezű utasítások érthetőségén is lett volna mit javítani, és hozzá egy kevésbé unott hangot kellett volna választani.
