Ha valaki még a 386-osok korában (vagy még előbb) kezdte a számítógépes játékéletet, akkor minden bizonnyal ismeri a Privateer nevű játékot. Talán kicsit elfogultan azt is lehetne mondani, hogy ezt az alapművet. Nyugodtan lehet állítani, hogy kevés hasonlóan jól sikerült űrhajós program készült eddig. Most azonban itt a Tachyon, amely végre pótolja ezt az űrt, és hangulatilag már majdnem utoléri a nagy elődöt. Nehéz nem észrevenni, hogy a készítők a Privateert vették alapul. Egyrészt teljesen hasonló a stílus, másrészt azonnal elárulják ezt az űrben található ugrópontok, az eseménytelen repüléseket kihagyó autopilóta effektusa, és önmagában a játék felépítése.
De lássuk a NovaLogic munkáját egy kicsit közelebbről! Az események hátteréül szolgáló történet szerint a 26. században járunk, amikor a párszáz évvel ezelőtt felfedezett Tachyon Gate névre elkeresztelt ugrópontoknak köszönhetően a világűr benépesítése és felfedezése a virágkorát éli. Azonban mint mindig, a módszerekkel nem mindenki ért egyet. A konfliktusok a történet előtti két évszázaddal nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Sol Kormány a háborúk miatt összetömörült népeket egyetlen közösséggé kívánta alakítani. A szabadságukat féltők száma egyre gyarapodott, mígnem békésen kiváltak a Sol fennhatósága alól, és a Bora névre keresztelt kolóniáikon önálló, független életet kezdtek. Mivel más lakható bolygót nem találtak, ezért bonyolult bányaeszközökkel összetartott aszteroidákon építették fel kolóniáikat. Nem kellett sok időnek eltelnie, míg a Sol is elkezdte a terjeszkedést, és bár az első kutatóhajók tiszteletben tartották a Bora függetlenségét, hamarosan hatalmas bányaóriások, mint például a Galactic Spanning Corporation, felismerve az aszteroidákban rejtőző hatalmas értékeket, meg kívánták szerezni a Bora területeire is a kitermelési jogokat. A felépített kolóniák lakói ugyan technikailag nem érik fel a GalSpan színvonalát, ugyanakkor függetlenségük megőrzéséért minden eszközzel harcba szállnak.
A játék főhőse Jake Logan, akinek a bőrébe bújva vághatunk neki a világűr felfedezésének. A kiindulási állomásunk természetesen a Sol központi területe, az Europa névre keresztelt űrállomás. Az útjaink során minden egyes ugrópont túloldalán hatalmas méretű és lenyűgöző űrállomásokkal találkozhatunk, amelyek az űr benépesítésének leglátványosabb jelei. Ezeken az állomásokon vállalhatunk el újabb munkákat, utánanézhetünk a legfrissebb híreknek, amelyekből olyakor jól taktikázva szintén nagyon előnyös munkaajánlatokhoz juthatunk, illetve megnézhetjük jelenlegi státuszunkat. Ezek a munkák természetesen mindig valamiféle űrbeli túrát jelentenek, amelyek teljesítésekor több-kevesebb pénz üti a markunkat. Ha elvállaltunk valamit, a hangárban a rendelkezésünkre álló pénzből mindenféle felszerelésekkel tuningolhatjuk fel a hajónkat.
A kezdeti státuszunk: független, elismert pilóta, nem túl sok pénzzel, de két nem túl rossz hajóval. Az első küldetésnek érdemes a tréninget választani, nem az elvégzéséért járó nevetségesen kevés pénzösszeg miatt, hanem hogy alaposabban megismerkedjünk a hajók navigálásának rejtelemivel. Mint az összes többi küldetésre is jellemző, már ennek a bemelegítésnek a kerettörténete is nagyon jól és aprólékosan kidolgozott, és teljesen illeszkedik az eseményekhez. Hiszen egy már elismert pilóta miért is menne a repüléssel barátkozni. A helyzet az, hogy új tanító-rendszert fejlesztettek ki a kezdő pilóták számára, és ennek tesztelésére kérnek fel minket. Az űrbe kiérve először a hajó irányításának elemeit tanulhatjuk meg. Ezek közül mindenképpen ki kell emelni a rendkívül eredeti Slide manővert. Ennek lényege, hogy miközben haladunk valamelyik irányban, lenyomjuk a megfelelő gombot, és ha ekkor elfordítjuk a gépünk orrát, a hajó továbbra is az eredeti irányba fog haladni. Tehát például megcsinálhatjuk azt, hogy miközben egy ugrópont felé menekülünk a kalózok elől, a gépünk orrát hátrafelé fordítva megsorozzuk a jónépet, vagy egy nagyobb hajó mellett elhaladva folyamatosan tűz alatt tudjuk tartani azt. A nagyobb hajók elleni harcot is a kiképzés során ismerhetjük meg. Itt ugyanis nem azt a módszert kell követni, hogy addig köpködi az ember a lézert, amíg a pajzs után a hajó is megszűnik, hanem célzottan bizonyos áramellátó alkatrészeket kell megsemmisíteni, mint pajzsgenerátor, fegyverek energiaközpontja, illetve hajtómű energiaellátó. Érdekes pillanata ez utóbbi kiiktatásakor, hogy a kiképzésben (meg máskor is) ettől mozdulatlanná válik a hajó és elveszti sebességét, ugyankkor a hajtóművekből továbbra is olyan nagy sugárnyalábok jönnek elő, mintha most készülne felállítani egy sebességrekordot. Ha már megtanultunk repkedni, és nagyobb hajókkal elbánni, jöhet a vadászok elleni harc. Ilyenkor a befogott vadász repülési irányának megfelelően egy kis célkereszt mutatja hová kell céloznunk, hogy a sugárnyalábok pontosan becsapódjanak. Általában kétféle lézert is felszerelhetünk a hajóra, az egyikből akár több pontra is. További támadó eszközként szolgálnak a rakéták, ezekből van irányított és irányítatlan is, valamint később mindenféle trükkös ketyerék. A harc kulcsfontosságú eleme, hogy megtanuljuk jól elosztani a hajó energiakészletét. Ezt a kiképzés alatt elég töményen zúdítják a nyakunkba, úgyhogy érdemes kihajtogatni magunk elé a billentyűzetkiosztást, amíg meg nem tanuljuk a hatékony eljárásokat. Az energiát a pajzsok, az utánégető, a fegyverek, és a hajtómű közt kell mindig optimálisan elosztani.
Ha túl vagyunk a bemelegítésen, nézzük meg milyen munkákat is vállalhatunk el. Kezdetben nincs túl sok, ezeket azonban sorrendben csináljuk szépen végig. Mire az utolsóhoz érünk, önbizalmunk a fellegekben jár, mivel egész jól keresünk, jó hajónk van, a legszuperebb fegyverekkel, mindenki elismert pilótaként kezel minket. Itt valami nem stimmel! Ennyi lenne a játék? Az első rész utolsó küldetése azonban mindent megváltoztat. Az egyik területen valami veszélyes vírus ütötte fel a fejét, és ezért elzárták a külvilágtól. A feladatunk egy gyógyszereket szállító hajó elkísérése. Amikor azonban leszáll, magával együtt felrobbantja az egész űrállomást. Mi vagyunk az egyetlen túlélők, amikor is a helyszínre érkeznek a Sol rendfenntartó erői. A vád szerint mi vagyunk a robbantás elkövetői, ezért később a bírói ítélet értelmében egy kis teknőben a külső rendszerekbe toloncolnak minket. No itt már izgalmas az élet: nevetséges hajó, bunkósbotnak megfelelő fegyverzet, maréknyi pénz. Ráadásul az első munkánál, amikor megtudják kik is vagyunk, a ránk ragadt rossz hírünk miatt nem is akarnak szóba állni velünk többet.
A fellelhető munkák közt felfedezhetjük a Bora, és a GalSpan nevét is, majd egy idő után választanunk kell: egy Bora kolónia evakuálásában a menekülők, vagy a támadók oldalára állunk. Ekkor el kell döntenünk, hogy a függetlenségért harcoló mindenre elszánt csapat mellé, vagy inkább a technikai fölénnyel rendelkező, és jól fizető bányatársaság mellé állunk. Érdemes mindkét oldalt végigvinni, mert mindegyik nagyon élvezetes. Választásunk minden téren meghatározza a játék további menetét. Mindegyik oldalon más hajókkal, fegyverzettel, és felszerelésekkel találkozhatunk, nem is beszélve a fellelhető munkákról. Természetesen ezek a játék előrehaladtával egyre izmosabbá válnak, egyre több és nagyobb ellenfeleknek kell megmutatnunk, hogy ki is az úr az űrben. A ránk váró munkák közt olyanokat találhatunk, mint egyszerű védőkíséret biztosítása, áruszállítás, szabotázs, csempészés, és még lehetne sorolni tovább.
A küldetések sikeres végrehajtása után általában újabb felszerelési tárgyak jelennek meg a listában, amelyeket a megfelelő összegért felszerelhetünk a hajónkra. Kicsit zavaró megoldása a játéknak, hogy csak akkor érhetjük el a hajó-felszerelési részt, ha elvállatunk egy munkát. Pedig egy sikeres küldetés után az ember azonnal szeretné megnézni az új kütyük képességeit. Igaz ha meg nem szállunk fel, akkor meg minek előbb felszerelni. Ebben a részben láthatjuk a hajónkat, és a rajta található szabad helyeket. Az egyes helyekre csak bizonyos eszközöket lehet felakasztgatni, nyilván a rakétakilövőkbe rakétákat, a fegyverfelfüggesztési pontokra lézereket, hátulra utánégetőt, illetve a belső rendszerbe a kiegészítő berendezéseket. A bal oldalon láthatjuk az adott bázison megvásárolható felszerelési tárgyakat, amelyekre rákattintva egy részletes leírást kaphatunk róla. Ebből a lényeg, hogy milyenek az adott eszköz képességei (pl. lézer esetén a pajzs és hajótest elleni hatékonyság, valamint a tűzgyorsaság), de az érdeklődők azt is átböngészhetik, hogy milyen elven működik az adott eszköz. A régi készleteinket aztán eladhatjuk (persze a vételár egy részéért), vagy félretehetjük későbbi használatra. Ha pedig jó sok pénzünk összegyűlt, akár másik hajót is vehetünk magunknak. Itt szintén a különböző paraméterek (gyorsaság, pajzs erőssége stb.) mérlegelésével válogathatja ki mindenki a kedvére valót.
A Tachyon a kivitelezést tekintve egy nagyon szépen sikerült játéknak mondható. A grafikája olykor lélegzetelállítóan szép. Azt már megszokhattuk, hogy állandóan a fekete űrben repkedünk, de ugorjunk csak el a Twilight régióba, ahol mindenféle színes ködben kell repkednünk. Ezen túl a robbanások gyönyörűre sikerültek, nem is beszélve a különböző lézerek és egyéb fegyverekről. Ezek amikor becsapódnak az ellenséges hajóba, a pajzs egy pillanatra kék színben villan fel. Az épületek és hajók is nagyon szépen, és kimondottan ötletesen festenek, szerencsére a készítők szabadjára engedték a fantáziájukat, de azért nem estek túlzásokba. A GalSpan hajói mellett a Bora szerkezetei kimondottan ütött-kopott járgányoknak tűnnek, de azért ne becsüljük alá ezek képességeit sem. Ha van a repülések alatt pár szabad pillanatunk, kukkantsunk be a hatalmas kolóniák üvegablakain, ahol még a fákat is láthatjuk a belső terekben.
A hangok területén sincs szégyellnivalója a játéknak. A különböző effektusok nagyon jól illenek az eszközökhöz, és a zene is változatos, sőt a megfelelő időben általában a megfelelő hangulatú is. A pilóták gyakran kommunikálnak egymás közt, és igaz nem mi szabjuk meg a választ, de Jake általában szokta hozni a laza srác stílust. Az egyetlen bosszantó dolog, ha éppen szétlövik a hajónkat, akkor Jake elkezd minden bekapott lövésnél sopánkodni, és olykor többször is ugyanazt a szöveget mondja közvetlenül egymás után.
Mindent egybevetve a játék hangulata nagyon jóra sikeredett. A változatos küldetések révén mindig újabb és újabb helyekre juthatunk el, és kimondottan élvezetes az egyre jobb és jobb felszerelési tárgyakkal teleaggatott űrhajóval hasítani a végtelent, no és persze mások pajzsait. A háttértörténet minden egyes mozzanata aprólékosan kidolgozott, így minden részletet illetően beleélhetjük magunkat az eseményekbe. Ugyanakkor néha ellaposodik a játék, mert úgy lehet érezni, nincs igazán végcélja. Általában ilyenkor kapunk engedélyt más régiók meglátogatására, vagy egyéb fordulatok következnek be, de ezzel csak egy rövid időre felejtjük el a dolgot. Másrészről hiányoznak a szereplők, hiszen sehol semmiféle emberfigurát nem láthatunk, legfeljebb a szárnysegédek képeit, és ettől egy kicsit rideggé, személytelenné válik az egész univerzum. Továbbá ugyanígy a szállítandó tárgyak képei is hiányoznak, mert ugyan nagyon izgalmas a tudat, hogy most a rakterünkben gyémántok vannak, de ez csak annyiban különbözik a trágyaszállítástól, hogy a munka leírásában gyémánt volt kiírva. Aztán ugyanúgy vinni kellett, átverekedni a kalózok közt, dokkolni egy leszállóhelyen, rá egy másodpercre felszállni, és irány haza. És ha már a Privateer alapján indultak neki a készítők, miért hagyták ki a kolóniák közti legális kereskedelmet? Igaz ugyan, hogy mindig többféle munka közül is válogathatunk, de ha nem vállalunk el semmit, akkor nem is szállhatunk fel, nem mehetünk ki csak úgy röpködni, amitől ha nem is válik lineárissá a játék, de a mozgásszabadságunk jócskán korlátozott.
Összességében tehát azt lehet elmondani, hogy a Tachyon egy remek játék, csak néhány helyen egy kissé kiforratlan. De ettől még órákra bele lehet feledkezni az elénk táruló univerzumba.
