Pár évvel ezelőtt jelent meg az Electronic Arts kiadásában a Croc 3D platformjáték, melynek PC-s verziója is nagy sikert aratott, elsősorban a fiatalabb korosztály körében. Ez nem véletlen, hiszen a program főhőse egy aranyos kis krokodil, Croc. Az első epizód története szerint Croc elvesztette családját, és a gobbók szigetére került, ahol az ott élő szőrmók lények befogadták maguk közé. A bonyodalmak a gonosz Dante báró megjelenésével kezdődtek, aki fogságba ejtette a gobbókat. A játék első részében feladatunk Croc irányításával a gobbók kiszabadítása volt.
A nemrég megjelent második részben Croc újabb kalandokra indul. Egy palackposta kerül hozzá, melynek üzenete szerint egy kiskrokodilt keresnek szülei. Croc persze nyomban útnak indul, hogy megtalálja rég elveszett szüleit. Persze hogy ne legyen ilyen egyszerű, Dante báró is előkerül, így a keresés mellett feladatunk a leszámolás is Dantéval és lényeivel. A történet során összesen négy gobbo-szigeten kell mászkálnunk, mindegyiken összesen 10 feladatot teljesíthetünk.
Alapjaiban nem sokat változott a játék, mely az előző részhez hasonlóan jópofa grafikával és hangulatos zenével rendelkezik. Croc mozgáslehetősége sokat bővült, négyféle ugrásra képes, emellett pedig ládákat tologathatunk, kisebb dobozokat cipelhetünk, falra mászhatunk, és úszhatunk is. Ráadásként egyes pályákon különböző járműveket is irányíthatunk, például hajót, hőlégballont, csillét, autót vagy sárkányrepülőt, az egyik pályán pedig például egy óriási hógolyó tetején állva ügyeskedhetünk az előrejutáshoz.
Az egyes pályákra a szigeteken lévő kapukon keresztül juthatunk. Ezek előtt egy-egy gobbo vár minket, aki elmondja, mi is a fő feladatunk. Ilyen lehet például pár gobbo kiszabadítása, vagy egy elrabolt madár visszaszerzése, esetleg egy óriáspolip elkergetése. Mindegyik szigeten van egy-egy főellenség is, és általában a szigetek közti utazáshoz is kapcsolódik egy jelentősebb feladat. Az egyes pályák teljesítése azonban nem olyan egyszerű, kicsit úgy érzem, hogy nem mindig gondoltak bele a készítők abba, hogy játékuk elsődleges célközönségét a kisgyerekek alkotják.
Ahogy az a mászkálós platformjátékoknál lenni szokott, itt is rengeteg tárgyat vehetünk fel a pályákon. A gyémántokat összegyűjtve bónusz élethez juthatunk, míg a színes kristályokat begyűjtve egy bónusz pályára kerülünk, melyen egy arany szobrot találunk. Ha egy szigeten megszerezzük az összes ilyen szobrot, akkor egy újabb pálya lesz elérhető. Szerencsére ahhoz, hogy továbbjussunk, nem feltétlenül kell minden pályát teljesíteni. A dolgok egyszerűbbé tételét szolgálja a pályákon lévő 1-2 gong, melyet ha megütünk, akkor következő halálunk után nem kell a legelejétől kezdeni a pályát. Sajnos nem mindig találunk ilyen gongot, pedig sokszor igen nagy szükségünk lenne rá.
A kalandok során különböző tárgyakat is használhatunk, melyeket a gyémántokért kapott pénzből vásárolhatunk a szigeteken lévő boltban. Háromféle zselé segítségével a pályák bizonyos helyein olyan helyekre juthatunk, melyeket amúgy nem érhetnénk el. Az életeink maximális számát is növelhetjük egy megvásárolható edény segítségével. Emellett pedig vehetünk még felhúzható gobbót is, melyet néhány helyen plusz gyémántok begyűjtésére használhatunk fel.
Az irányítás aránylag egyszerű, szerencsére választhatunk kétféle mód közül - miszerint a jobbra-balra nyilak Crocot körbeforgassák, vagy hatásukra a megadott irányba kezdjen futni - így mindenki a neki megfelelő változattal játszhat. Érdekesség még az OmniPlay, mely mindössze azt a lehetőséget jelenti, hogy egyszerre ketten irányíthatjuk Crocot, az egyik játékos pl. az irányítást végzi, míg a másik az ugrást és a támadást. Azonban vigyázzunk, mert ez a fajta kooperatív játékmód rosszul is elsülhet, ha társunk sokszor elrontja az irányítást...
A játék futtatásához mindenképpen szükség van valamilyen 3D gyorsítóra, és ez meg is látszik a grafikán. Az engine azért tartalmaz pár hibát is, egyik közülük az a szinte minden 3D játékban megtalálható hiba, hogy a szereplő belelóg a falba. Emellett néha még bizonyos nézőpont esetén azt is tapasztalhatjuk, hogy a fal egyszerűen eltűnik. Ide tartozik még az a negatívum is, hogy a kamera pozícionálása nem mindig tökéletes, van, hogy szemből látjuk Crocot, ami az irányítás szempontjából a lehető legrosszabb.
Mint az már szóba került, a játék zenéje hangulatos, bár egy idő után azért unalmassá válik, a hangokról viszont nem alakult ki bennem túl pozitív vélemény. Az, hogy Croc egy-egy ugrásnál vagy támadásnál valami idétlenséget kiált, az még hagyján, de hogy a beszélgetések is halandzsálások, az már elég idegesítő. Főleg, mivel a beszélgetések mondandója megjelenik angolul, tehát valamilyen szinten elvárják, hogy a játékos megértse az angol nyelvet, nem tudom, miért nem lehetett volna valami rajzfilm-szerű hangon angolul végigmondani a párbeszédeket. Az már megint más kérdés, hogy a gyerekek szempontjából szerintem még káros is lehet, hogy a szövegek nyelvtanilag nem nevezhetők helyesnek.
A Croc 2 egy igencsak összetett és változatos játék, az egyre nehezebb pályák pedig sokáig lekötik az embert. Ami bosszantó benne, az a fent részletezett néhány hiba és a helyenként - kicsit talán sokszor - eltúlzott nehézség, melyből nem egyértelmű, hogy tényleg gyerekeknek készítették-e a játékot. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy a főhős kiskrokodil mérhetetlenül aranyos...