Az eddig megjelent 3D stratégiai játékok nagy része hatalmas kudarc volt. Ennek oka általában az volt, hogy a fejlesztők a játékmenet, az intelligencia és a kezelés helyett a grafikára fordították összes erőforrásukat. Jó példa az ilyen fiaskóra a Force Commander és a Dogs of War. A Massive Entertainment első játéka szerencsére jobban sikeredett, köszönhetően a könnyű kezelésnek, a jó történetnek és a gondosan megtervezett küldetéseknek.
A történet alapja elég tipikus. A Grayven Corporation és az Order of the New Dawn küzd egymással egy távoli bolygó felszínén. A kampány során 15-15 küldetést játszhatunk végig mindkét fél oldalán, egy-egy parancsnok szerepében. A történetet az általunk irányított parancsnok monológjai és beszélgetései viszik előre, időnként rövid mozikkal megspékelve. A kombináció elég hatásos, mikor már meguntam az egészet akkor is továbbjátszottam a játékot, hogy megtudjam, mi fog történni.
A Ground Controlból teljesen hiányzik a bázisépítés és nyersanyaggyűjtés, ehelyett egy maximum 12 rajból álló kis hadsereget irányíthatunk. Egy csapat (raj) általában több egységből áll, a tipikus létszám rajonként 4. A csapatok mellett van egy kitüntetett egység is a harctéren: a parancsnoki pszh (páncélozott szállító harcjármű), amelynek különleges képessége, hogy tudja szállítani a gyalogságot és képes a sérült egységek javítására is. Ennek elvesztése a játék végét jelenti, hiszen ebben az egységben ül a parancsnok.
Csapataink mindegyike valamilyen osztályba tartozik, amely lehet, gyalogság, tüzérség, tank, repülő, az osztályokon belül szabadon választhatjuk, hogy a lehetőségek közül milyen harceszközzel akarunk csatába indulni.
Kezdetben egyetlen raj áll csak rendelkezésünkre, de a létszám a játék folyamán folyamatosan bővül. A rajok közül mindig csak annyit vihetünk magunkkal, amennyit le tudunk szállítani a rendelkezésünkre álló szállítóűrhajókkal, amelyek száma maximum három lehet. Csapataink közül minden küldetés előtt kiválogathatjuk, melyiket visszük magunkkal és beállíthatjuk a csapatok speciális fegyverét és felszerelését is. Ezek a speciális cuccok minden fajta csapatnál mások és mások. Néhány ilyen speckó: javító egység, légvédelmi löveg, urániumtöltet, aknavető, taktikai atombomba. Emellett még azt is megadhatjuk, hogy a csapat védekező, támadó vagy más konfigurációban legyen felszerelve. Például ha a védekezőre állítunk egy rajt, akkor erősebb lesz a páncélja a sebesség rovására. A felszerelési lehetőségek rendkívül sokoldalúak a játékban és lehetővé teszik, hogy a játékos maga válassza ki a saját harcmodorát.
A küldetések kezdetén előre meghatározott pontokra tehetjük le seregünket a szállítóhajókkal. Innen a taktikáé a főszerep. Legfontosabb a formáció beállítása, amely lehet vonal, oszlop vagy négyzet. Általában a fő feladat, hogy maximális tűzerőt tudjunk bevetni az ellenfél ellen, ennek érdekében egységeinket érdemes együtt tartani. Nagyon eredményes a bekerítés, mert az egységek páncélja hátul és oldalt nem olyan erős mint elöl.
A pályák nagy részén a feladatunk az ellenfél bázisának megsemmisítése, de akadnak más feladatok is, például konvoj kisérése. A kampány során a játék nehézsége folyamatosan megy fölfelé, a 10. küldetés után már komoly kihívás a Ground Control. Kár, hogy ez nem azért van, mert a program okos, hanem azért mert túlerővel kell küzdenünk. A Dogs of War-hoz hasonlóan a Ground Control is kapcsolókkal és előre beállított szituációkkal dolgozik. Az ellenség előre meghatározott helyeken vár bennünket, bizonyos események pedig más eseményeket váltanak ki, például az ellenfél erősítést kap vagy megindul egy számláló ameddig valamilyen célt el kell érnünk. Emiatt a Ground Control küldetései is kissé rejtvény jellegűek és ezért csak egyszer érdemes végigjátszani.
A küldetések mindegyike akciódús és sok van közöttük, amely meglepetéssel is szolgál. Az ütközetek gyors tempóját lehetőség van a szünettel megállítani, de ekkor parancsokat nem adhatunk. 3-4 rajra még könnyű odafigyelni, de 8-10 esetén már bizony előfordul, hogy hűlt helyét találjuk magára hagyott seregünk egy részének. Ilyenkor nincs más hátra, elölről kell kezdeni az egészet. Érdekes, hogy a megsemmisített egységeinket 75% eséllyel visszaadja a gép a küldetés után még akkor is ha a szemünk láttára robbant fel az egész csapat.
Meg kell említenem egy kapitális bakit, amely beárnyékolja az egész produkciót. Bár egy-egy pálya teljesítése 1-2 óráig is eltarthat, a küldetések alatt NEM LEHET MENTENI! Ez könnyen földühíti az embert amikor harmadszor szívja meg 1 óra kemény munka után az utolsó percekben.
Sok helyen olvastam, hogy a játék nem szeret minden konfiguráción elindulni. Nekem nem volt semmi problémám, de aki meg szeretné venni az jó ha utánanéz, hogy fog-e futni a gépén. Ajánlom erre a newsgroup-okat.
A játék grafikája csodás, akár közelről nézegetjük az egységeket, akár madártávlatból figyeljük az eseményeket. A hangok tipikus sci-fi effektek, viszont óriási, hogy a közeli eseményeket hangosabban halljuk. Ezt még egyetlen stratégiai játékban sem oldották meg jól, a GC-nek sikerült.
A felhasználói felület rendkívül egyszerű és magától értetődő. A kamera mozgatást sem sikerült elszúrni a Massive-nak, így a játékos a taktikára koncentrálhat ahelyett, hogy a kamerával küzdene. Szintén jó ötlet, hogy a kampány során minden egyes küldetés előtt állíthatjuk a nehézségi fokozatot. Csak az a baj, hogy nem sok hatását láttam ennek akárhogy állítottam.
A Ground Control egy látványos, az akcióra és a látványra építő taktikai játék. Az érdekes történet legtöbbször feledteti a kisebb bosszúságokat, a multiplayer játék pedig meghosszabbíthatja a játék élettartamát, mikor a konzervküldetések unalmassá válnak.
