Mint ahogy arra számítani lehetett a béta verzió alapján, a nagysikerű Diablo várva várt folytatása igencsak mutatósra sikeredett. Telis tele van olyan újításokkal melyek alapján azt is gondolhatnánk, hogy az előző rész csak előfutára volt az igazi Diablonak. A második epizód hangulatában szinte semmit nem változott, inkább csak javult a számtalan kiegészítésnek köszönhetően.
Nem szeretnék olyan dolgokra kitérni, melyeket már mindenki tud, hiszen az elmúlt két évben számtalan olyan információ állt rendelkezésünkre, hogy öt új karakter lesz, a régieket nem is lehet használni, meg hogy 4 felvonásos lesz a játék, rengeteg szörnnyel, küldetéssel, fegyverekkel és varázslatokkal. Már csak azért sem mondom el ezeket még egyszer, mert minden elhangzott állítás igaz. (Ezekről egyébként mind olvashattok korábbi előzetesünkben és a béta verzióról készült cikkünkben.) Megemlítenék viszont olyan dolgokat, melyek már túl részletbemenőnek tűnhetnek, viszont elengedhetetlenek a játék szempontjából. Ezek egyrészt közhasznú információk, másrészt pedig saját tapasztalataim.
Az öt új karakter, név szerint az Amazon, Paladin, Barbarian, Necromancer és a Sorceress, legfőképpen képességeikben térnek el egymástól. Az Amazon az előző rész Rouge-jával hasonlítható össze, a Barbarian pedig a Warrior kaszt durvább változata. A másik három karakter igazából a Mage utódai. A Paladin a Szent mágia birtokában áll, és csakis a jó érdekében harcolnak, mint valami jedi lovag, a Necromancer a holtakat éleszti fel, és ezek energiáját használja, a Sorceress pedig az Elemi erőkből meríti tudását. Ezek a karakter képességek ezúttal nem könyvek elolvasása alapján sajátíthatóak el, hanem szintlépéskor választhatóak. Mindegyik karakter kb. 30 képességgel rendelkezik, melyek 3 csoportba sorolhatóak. Az Amazon a mágiát nyilakhoz, dárdákhoz használja, valamint különféle passzív varázslatokhoz. Ilyen passzív varázslatok lehetnek a saját védelmünkre használt mágiák, pl a lövedékektől való kitérés, vagy a különféle sebzésnövelők. Ezeket nem tudjuk egérgomb kattintásával használni, hanem automatikusan lépnek életbe. Ilyen képességekkel egyébként mindegyik karakter rendelkezik. A Nekromanta képes rontásokat, méreg varázslatokat és lényeket idézni, a Barbár különböző harci fogásokat és csatakiáltásokat használ, a Paladin a kardforgatások mellet támadó és védekező aurákkal tartja távol az ellent, a Varázslónő pedig tűz, villám és jég varázslatokkal támad. Mivel háromféle tulajdonság van, ezért jól meg kell gondolni, hogy frissen kapott képesség pontunkat mire használjuk fel. A játék elején természetesen csak gyengébb képességek közül választhatunk a fa tetejéről. Később aztán, ha karakterünk szintet lép, egyre több tulajdonság közül választhatunk, ilyenkor azonban lehet, hogy érdemes régebbi varázslatainkat erősíteni. Alap tulajdonságoknak számít maga a támadás és a hajítás is. Utóbbit használhatjuk olyan fegyvereknél, mint a dárda, a dobókés, vagy a különféle fiolák. Így egy karakternél a dárdát használhatjuk közelharcban, vagy távolról. Az imént említett üvegek, mint pl. a mérgező, robbanó üvegcsék újabb érdekes színt visznek a játékba. A mérgezés egyébként elég súlyos lehet, mert ilyenkor emberünk teljesen bezöldül, és egy bizonyos ideig folyamatosan fogy életereje. Vannak ezen kívül olyan rontások is, melyek lelassítják az embert, ezek általában a különböző fagyos varázslatok következményei. Persze ez csak kettő kellemetlenség a sok közül, de tényleg vigyázni kell velük, mert ezek a varázslatok nem csak a mi kezünkben sülhetnek el. A már említett szintlépéskor azonban nem csak képesség választásra kapunk lehetőséget, hanem eloszthatjuk a már ismerős level pontjainkat a karakterünk tulajdonságai között. A Strength a támadásunk erejét, a Dexterity a támadások bevitelét és elkerülését, a Vitality az életerőt, és az állóképességet, az Energy pedig a manánkat befolyásolja. Az állóképesség, vagyis a Stamina főként abban jelentkezik, hogy karakterünk mennyit tud futni egyhuzamban. Érdemes a futást végig bekapcsolva hagyni, de emellett nem árt némi Stamina porció a nehéz napokra.
Sok olyan újdonság van a játékban, mely magát a játékmenetet segíti. Sokan panaszkodtak az előző résznél, hogy néha kicsit lassú volt. Most ugye van a futás, és különböző portálok a nagyobb helyszíneken, melyeket ha egyszer aktiváltunk, onnantól kezdve bármikor használhatjuk. Mostantól látjuk ellenfeleink életerejét a képernyő tetején, nevével együtt. Vannak olyan szörnyek most is, melyek fajtájuk felfejlesztett egyede. Ezek a lények nagyon sok játékos kedvence, hiszen dematerializálásuk után értékes holmikhoz juthatunk. A Diablo első részében gyakran elsiklott szemünk néhány felvehető cumó fölött. Ennek kikerülése végett, az új részben a földön heverő dolgok csillogni kezdenek, de az Alt gomb megnyomásával a képernyő összes holmija kiíródik. Tapasztalataim szerint a második rész szörnyei valamivel kevesebb pénzt és fegyvert szórnak el. Viszont vannak olyan amulettek és gyűrűk, melyek növelik annak esélyét, hogy valakinél több aranyat, vagy nagyobb teljesítményű fegyvert találjunk. Fegyverek és páncélok körében amúgy is érdekes dolgok újdonságok vannak. Megmaradtak a kék jelzésű mágikus illetve az arany jelzésű unique fegyverek. De ezek mellet találhatunk olyan holmit, amelyiket különböző ékkövekkel egészíthetünk ki, így új tulajdonsággal ruházhatjuk fel azt. Ezek a fegyverek szürke jelzésűek, és nagyságuktól függően rendelkeznek foglalattal. Ékköveket szörnyektől és oltárokból nyerhetünk. Új ruhaneműk is kerültek a játékba, pl. kesztyű, csizma és öv. Utóbbinak köszönhetően sokkal több üvegcsét és papírost tarthatunk magunknál. Visszatérve a fegyverekre, még annyi változás történt az előző rész óta, hogy az íjjakhoz és nyílpuskákhoz most már kell nyílvessző, mely igazából az íjak durability-jét helyettesíti. Érdekes figyelembe venni azt, hogy egy csomó tárgy csoportosítható, mellyel helyet spórolhatunk meg szütyőnkben. Ilyen pl. a tegez, melyben max. 250 nyílvessző lehet, de két kisebbet nyugodtan összerakhatunk; a különböző hajító fiolák, és ezt a célt szolgálják a varázskönyvek, melyekbe már meglévő varázs tekercseinket gyűjthetjük.
Egyetlen gond a játékkal csupán az, hogy Battle.netes karakterünket nem használhatjuk sima hálózati játékban. Viszont a sima játékos karakterünk használatát felajánlja a TCP/IP hálózati játékhoz. Hálózati játékban lehetőségünk van más játékosokat meginvitálni csapatunkba, ilyenkor az experience pontokat mindenki egyaránt megkapja a legyilkolt szörnyekért. Ha meghaltunk, már nem segíthet rajtunk a Ressurect varázslat, kénytelenek vagyunk némi pénz fejében a faluban újraéledni. Holttestünket mások nem tudják kifosztani, csak ha engedélyt adunk rá. Ha esetleg a program még azelőtt kidobna minket a játékból, hogy holttestünket visszaszerezzük, nem kell megijedni, mert legközelebbi játékban a holttest a faluban lesz, ilyenkor viszont minden elhagyott pénzünk odaveszik. Érdemes tehát a pénzt a falu közepén lévő ládikában tartani, sőt ide bármit pakolhatunk. Úgyhogy felejtsük el azt a módszert, hogy a város közepére szórjuk el dolgainkat, mert azok egy idő után eltűnnek.
Sajnos a Diablo 2 Battle.netje nem mindig tökéletes, lassabb modemmel rendelkezőket rendszerint kidobja, be sem engedi, vagy csak iszonyú késéssel dolgozik. Ilyenkor viszont látható a legtisztábban a program egyik fő erénye, hogy a pályákat a játék folyamatosan tölti nagyobb részenként, így betöltésnél és helyszínlépésnél nem kell annyit várni, mint az elő Diablóban. Viszont a program rendkívül RAM igényes. 64 MB kevés neki, mégy egy 350 MHz-es Klamathon is. Elég rendesen szaggat a program, ha 3-nál több ellenfél van a képernyőn. Ki is kapcsolhatjuk az olyan dolgokat, mint a perspektíva, az árnyékok elmosása, vagy lebutíthatjuk a fényeket, de úgy nem sok élvezetet nyújt a látvány. Emlékszem, hogy a Nox-ban különösen tetszett az, ahogyan beárnyékolta a program a nem látható részeket. Szerencsére ez benne van a Diablo 2-ben is, sőt, egy fokkal talán szebb is. A grafikával tényleg nem lehet gond, a helyszínek látványosak és változatosak, a napszak és éghajlatváltozások pedig igazán nagyot dobnak a hangulaton. A zenével is meg vagyok elégedve, igazán találóra sikerültek az új darabok, de számos régi dallam is újra lett dolgozva. Különösen tetszett, hogy Tristram városába szóló küldetés alatt újra felcsendült az előző rész falujának dallamos zenéje. Animációkból is van elég, harmadik CDje a programnak csak azzal van megtöltve. És ahogy azt már Blizzardéktól megszokhattuk, igazán igényes és izgalmas animációkkal lepik meg a játékost.
Megérte tehát a hosszú várakozás a második részre. Rengeteg ötletes újítás került a programba, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a játék kalandozó és stratégia oldalára, mint az előző részben. Biztos vagyok benne, hogy senki olyannak nem fog csalódást okozni a program, aki eddig is szerette a játékot.
