"Minden világban vannak konfliktusok. Jó és gonosz. Barátok és ellenségek. Biztonság és veszély. A Baldur's Gate II-ben ezek között a tényezők közt találjuk magunkat. Az év szerepjátékának folytatásában egy olyan világba csöppenünk, ahol cselszövés, áskálódás, kaland és kegyetlen harc folyik, ahol legjobb képességeink szerint kell megkülönböztetni ezeket az ellentétes oldalakat segítségül hívva a mágiát és a fegyvert, melyek eldöntik sorsunkat. A Forgotten Realms világában a Baldur's Gate II a leglebilincselőbb AD&D játék a mai napig."
Na, eljött tehát a nagy alkalom. Itt a BGII. A történet részletes ismertetésétől most eltekintenék, és inkább csak felvázolnám, hogy mi a szitu: a Sword Coast déli részéről indulunk, a dátum 1370 DR (Dale Reckoning). Ez a hely Forgotten Realms Amn tartományának egy részének felel meg, mely terület olyan részeket foglal magában, mint pl. Tethir, elf erdők, víz alatti városok, a Cloudpeak hegyek, Underdark városok, Astral síkság, az Abyss vagy pl. Amn fővárosa, Athkatla. A játék elején meglepve tapasztaljuk, hogy a rosszarcú (mint később majd kiderül, szó szerint az) Jon Irenicus szórakozik velünk, míg mi magatehetetlenül a ketrecünkbe vagyunk zárva. Szerencsére azonban hamarosan jön Imoen és kiszabadít minket. A "börtönben" kicsit körbeszaglászva örömmel tapasztalhatjuk, hogy az előző részből jól ismert két barátunk Jaheira és Minsc (természetesen hörcsögével Booval) is itt van a közelben. Itt jegyezném meg, hogy a BG-ből több karakter megjelenik a BGII-ben, akik közül azonban csak ötöt tudunk majd csapatunkba bevenni. Ilyen "visszatérő" karakter lesz pl. nagy kedvencem Xzar is, akit sajnos nem lehet majd bevenni, mi több, ha teljesítjük a kérését akkor meg is fog halni, ám - legyünk egy kicsit kárörvendők - amit maga után hagy azért az nem rossz (pl. egy +2-es lándzsa). Üröm az örömben, hogy mind a ketten rács mögött vannak. Azért ne csüggedjünk, mert Jaheira cellájához a kulcsot hamarosan meg fogjuk találni, míg Minsc ezen felbátorodva maga segít magán. Hamar fegyverhez juthatunk, ha a kezdőhelyszíntől északra kicsit megkutatjuk a szobát (ne féljünk a börtönőr gólemek nem fognak bántani). Most már van fegyverünk, összejöttünk négyen, kalandra készen állunk.
Ezek után nézzük a száraz tényeket az ígéretek tükrében. A "még szebb", "még jobb", "még csodásabb" és hasonló patetikus jelzőket a BG-hez képest elég nehéz lenne túlszárnyalni, és valóban: nem is lett nagyon szebb. A grafika ugyanolyan szemet gyönyörködtető, mint az előző részben. Ami a karaktereket illeti: ott valóban nagy változások történtek, hiszen jelentősen kiszélesedtek az egyes fajok által választható ún. "class"-ok. Klassz tényleg, hisz pl. ha lovagot választunk (Paladin), akkor azon belül lehetünk még továbbá Cavalier, Inquisitor illetve Undead Hunter. És ez csak egy! Néhány új képesség is bekerült, mint amilyen a kétkezes kard stílus (tehát mind a két kezünkben lehet kard). Ha már a karaktereknél tartunk, ki kell emelni, hogy számos új portré készült, és mint az előző részben itt is módunkban áll saját portrét illetve hangot készítenünk, valamint a BG-ből átkonvertálnunk régebbi karakterünket (az Icewind Dale-ből vagy a Tormentből nem tudunk áthozni senkit értelemszerűen...). Ha a nálunk lévő tárgyakat nézzük, akkor is látható némi különbség: a figurák kicsinyített alakjai talán nem annyira sablonszerűek, továbbá a magunkra aggatott különböző kütyük (páncélok, sisakok, pajzsok, stb.) szintén szebben mutatnak itt (régebben ugyanis az volt, hogy bármilyen pl. sisakot vettünk fel az "inventory" lapon mindösszesen 3-4 különféle ábrázolás volt). Kiszélesedtek a varázslatok listái is. Állítólag a BGII 130 új varázslatot tartalmaz, amit én talán egy kicsit eltúlzottnak tartok. Látványosabbak talán a varázslatok megjelenítései - az animációk valóban sokkal szebbek és igényesebb, mint korábban. A játékmenet egyébként maradt, a BioWare Infinity Engine-t pedig továbbfejlesztették. A játék továbbra is alapvetőleg real-time lesz, de módunkban áll majd - mint az előző részben is - játék közben leállítani a játékot. Azonban itt is jön egy kis újítás, mégpedig a "pseudo-turn-based system". Ezt a szépnevű funkciót ha bekapcsoljuk, akkor a program automatikusan pause módba lép át, mihelyst valamelyik játékosunk megsérül, elér egy nagyon alacsony életerő pontszámot vagy pl. eltörik a fegyvere, stb. (mi tudjuk beállítani, hogy a játékmenet milyen eseménynél álljon le). Ügyes újítás az ún. "hotkey" funkció is. Ezt teljes mértékben majd mi állíthatjuk be, sőt olyan nüanszokat is, mint pl. külön billentyűt állíthatunk be a normál nyílvesszőkre és külön billentyűt az egyéb nyílvesszőkre. Akik játszottak a BG-tel, tudják, hogy milyen sok tekercset és drágakövet lehet találni (és jó áron eladni), de egy drágakő vagy tekercs ugyanannyi helyet foglalt el, mint pl. egy teljes páncélzat. Apróság, de lényeges elem, hogy lesz külön ékszertartó zsákocskánk, illetve tekercstartó dobozkánk. Ehhez tartozik, hogy a köveket illetve nyílvesszőket már nem húszasával, hanem negyvenesével tudjuk tárolni, így ritkábban kell utántölteni. Azt ígérték, hogy a játék második részében szereplő összes figura mozgása, animációja az előző részhez képest részletezőbb és kifinomultabb lesz, megközelítőleg kétszer annyi fázisból fog állni. Szerintem ez valahogy nem jött be. Lehet, hogy így van, mindenesetre én nem nagyon vettem észre olyan nagy különbséget - így is-úgy is szép.
Fontos megemlíteni a hangokat és a zenét, amely a BG-t véleményem szerint nagyon feldobta. Örömmel tapasztaltam, hogy ennek hangulata semmit sem változott. Vannak ugyan olyan váratlan személyre szabott párbeszédek, vicces beszólások (pl. Minsc részéről) és egyéb, a játékot jelentősen megdobó hanghatások (bár bizonyos mondatok már az előző részben is szerepeltek). Nagyon jó, hogy a figuráknak ugyan úgy megvannak a saját személyiségeik. Jaheira pl. folyton mélázik a múlton, gyakran társát Khalidot látja, és párbeszédeket intéz velünk, Minsc ugyan úgy, mint az első részben bálványozza kis bugyuta barátját Boot (bár nem kizárt, hogy Minsc-nek sincs sokkal több esze, mindenesetre harcolni kétségtelenül nagyon tud). A beszédhangok kiválóak és még azzal is törődtek, hogy egyes figuráknak (pl. a parasztoknak) kemény akcentusuk is legyen. Ami pedig a zenét illeti: egyszerűen magával ragadó, ugyan olyan, kissé a szimfonikus-fantasy stílus (már ha van ilyen) mint a BGI-nek, bár annál talán egy kicsit nyugisabb. Hát hiába, Charles Deenen (korábban C64-en a Maniacs of Noise csapatából) nagyon érti a dolgát.
Bizonyos dolgok kijavításra kerültek. Ilyen, pl. a sokak által bosszantónak tartott tolongás az ajtónál (mikor is mindenki egyszerre akart bemenni és így az lett a vége, hogy senki sem jutott be). A mostani verzióban a figurák szépen "meglökik" egymást, így nem kell folyton egymást kerülgetni. Nem nagy dolog, de mindenképp felhívja a figyelmet a gondos áttervezésre a következő tény: ha egy küldetést elvégeztünk, még mielőtt arra megkérnek minket (pl. egy házból kiírjuk a vadkutyákat, de még nem tudjuk, hogy arra valaki majd meg fog minket kérni), akkor, amikor - ha megtaláljuk - beszélünk a megbízóval már a választható válaszok közül ott fog figyelni az az opció, hogy már elvégeztük a munkát. Ez mindenképp figyelemreméltó kis javítás, hisz a BG-ben ez úgy volt megoldva, hogy be kellett fejezni a párbeszédet, majd újból kezdeményezni és a program csak azután "látta", hogy már elvégeztük a feladatot.
Szebb lett a látótéren belül és kívül lévő terep képe is (finomabb lett az átmenet). Ugyan a csapat maximum létszáma maradt 6, melyhez természetesen még hozzájönnek az elbűvölt vagy generált lények, ami viszont új: a varázslók tarthatnak bizalmast (familiar), a vándorok pedig fogadhatnak állati kíséretet is. Praktikus újítás, hogy a pihenés gomb kikerül a főképernyőre (mivel elég idegesítő volt egy idő után, hogy mindig egy játékos inventory-ját kellett lekérni ahhoz, hogy ez a gomb megjelenjen). A programban számos új fegyver is található és a páncélzat illetve pajzsok grafikáit is szépen átrajzolták (talán a pajzsokat egy kicsit már túlságosan is). Itt, az új fegyvereknél jegyezném meg, hogy elátkozott fegyvernél (cursed) nem lehet menteni (ami roppant nagy marhaság). A nagyobb játéktér mellett természetesen új és jóval nagyobb ellenfelek is megjelennek, melyek intelligensebbek lettek, annyira, hogy más képernyőre is követnek bennünket. A program használja a 3D gyorsítókat bizonyos vizuális effektusok érdekében, illetve módunk van a többjátékos funkcióra is. Ügyes és jópofa dolog, hogy a töltési idő alatt hasznos tanácsokkal lát el bennünket a játék, olyanokkal, hogy "Ne feledd, hogy míg karaktereid nem esznek, neked kell. Nem szeretnénk elveszíteni egyetlen játékosunkat sem". Komolyra fordítva néhány tényleg jó ötlet mellett különleges billentyűkre is felhívja a figyelmet, mint amilyen a Tab, mellyel játékosain HP pontszámát nézhetjük meg, vagy pl. a H billentyű, mellyel teljesképernyő-funkcióra kapcsolhatunk, illetve a Q billentyű, ami a quicksave-nek felel meg. Végül egy tipp: rögtön az elején az opcióknál állítsuk be, hogy a pihenés alatt gyógyuljanak játékosaink, mert elvére legtöbbször ezért használjuk (Rest until healed). Talán az egyetlen negatívum - már ha az -, hogy bizonyos helyszínek (pl. csarnokok, szobák, egyszóval: belső terek) elég gyakran ismétlődnek a játék alatt, vagy ha nem, akkor is a sablonok sok esetben lényegében változatlanok. Kicsit lehettek volna itt kreatívabbak is mert ez néha egy kicsit unalmassá teheti a játékot, de azért nem vészesen.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a BGII egy remekbeszabott AD&D. Remek grafikával, remek hangokkal, remek játékmenettel. Bár részemről akkora különbség nem tapasztalható az előző részhez viszonyítva, mégis azt kell mondanom, hogy valahogy ha lehet még jobb lett. Mindenképp ajánlom az AD&D rajongóknak. Azoknak meg pláne, akik játszottak az előző résszel. Bűn lenne kihagyni.
