A táj szép, szinte költői. Béke lengi be. Persze csak amíg meg nem jelennek a katonák és a harci gépezetek. De még őket is megérinti a tavaszi fuvallat. Békésen masíroznak a földúton az erdő közepén. Ám ekkor becsap a ménykű. Robbanások, hatalmas lángoszlopok, géppuska kerepelés. Rajtaütés.
A Sudden Strike hirtelen rajtaütésként azért nem érte a real-time stratégia komoly rajongóit, mivel az internet és a valamit magukra adó magazinok már legalább fél éve foglalkoznak vele. Minden tele volt a csodálatos screenshotokkal, melyen szépséges falucskák közé ereszkedő ejtőernyősök számtalan fehér ernyője látható, vagy sáros, lepukkant orosz tanyák között félelmetes össztüzet okádó katyusák. Na és persze nem szabad elfeledkezni a demóról sem, mely így vagy úgy, de bekavart a játékokkal foglalkozó fórumokon, levelezési listákon, mivel mindenki más ötlettel állt elő a megoldhatóságát illetően.
Aztán először az übermensch kameradoknál jelent meg, majd nemsokára kijött az angol nyelvű verzió is, amit már mi is beszerezhetünk.
Amint felnyitjuk a dobozt és kiesik belőle a CD, észrevesszük, hogy egyből két korongot is tartalmaz a tok. A másodikon plusz küldetések vannak, mivel az elsőn csak 14 egyéni küldetés található, melyek a második CD-vel megsokasodnak még 20 küldetéssel. Ráadásul fontos egyből feltenni a kiegészítő küldetéseket, mivel - nem teljesen értem miért - az oktató küldetések erre kerültek. Az eredeti 14 pedig nem éppen a legkönnyebb kezdők számára.
A Sudden Strike klasszikus értelemben nem hasonlít a többi RTS-re (ld. Red Alert, AoE), mivel itt nem építhetünk bázist, nem állíthatunk elő katonákat és tankokat; nem kell nyersanyagot gyűjtenünk. Azonban az RTS jelentését teljesen betölti, hiszen valós idejű stratégiai játékról van szó. Leginkább a klasszikus RTS-ek azon küldetéseire hasonlít, amikor fix számú egységgel kell megoldani egy szokatlan feladatot, ami nem feltétlenül az ellenség teljes letarolása.
Egy küldetés legelején szinte az összes egység a rendelkezésünkre áll, ezekkel kell gazdálkodnunk (persze azért néha befut egy kis utánpótlás is). Így persze érthető, ha óriási jelentősége van a szerelő- és a mentős teherautóknak, melyekkel időről időre fel kell javítanunk állományunkat. A szerelő teherautóknak azonban még ennél is nagyobb a szerepe. Hiszen ezek töltik fel a kifogyott muníciójú egységeket, ami igen hamar megesik egy ütközet közben. Ezen kívül ezeken a teherautókon ülnek a hős utászaink, akik hídjavítással, pontonhíd építésével, tankcsapdák és drótakadályok telepítésével segítik "munkánkat".
A játék kulcsa - írhatnám, de nagyon sok ilyen kulcsa van, éppen ez okozza izgalmasságát. Tehát az egyik kulcsa - a fent említett szerelő teherautókon kívül - a felderítésben leledzik. Nagyon fontos, hogy mi előbb vegyük észre ellenségünket, mint ő minket, hiszen rengeteg fegyver - különösen a tüzérség - látótávolságon túlra is képes tüzelni, eltakarítva ezzel a lesben álló ellent a mozgó egységeink elől.
A játék grafikája csodálatos. Nagyon szépen kidolgozták a terep részleteit. A házak annyira szépek, hogy csak fájó szívvel lehet őket a földig rombolni. De lehet! Mert a legtöbb terepobjektumon meglátszanak a csaták nyomai: a házak összedőlnek, a hidak leomlanak (persze nem egy lépésben, hanem fokozatosan), az utak pedig szinte használhatatlanná válnak egy páncélos ütközet után. A szépség leírásából a keményebb játékosok már maguktól rájöttek, hogy nem 3D motoros stratégiáról van szó. A kézzel festett izometrikus táj csak kvázi 3D, szintúgy a rajta mozgó egységek, melyeknek azonban annyi fázisát tárolták, hogy teljesen folyamatosan mozognak, forognak, forgatják a tornyukat vagy a géppuskájukat.
Ha már az egységeknél tartunk: nagyon sok van belőlük. Két szempontból is. Egyrészt rengeteg féle típus létezik nemzetenként és fegyvernemenként; másrészt rengeteg egység lehet egyetlen küldetésben a térképen. A fejlesztők a feature-ök közé sorolják ezt az ezernél is több egységet, bár szerintem ennyi egység - különösen egy real-time játékban - már a játszhatóságot veszélyezteti. Ebben segít az a kis trükk, hogy real-time ide vagy oda, a pause gombbal felfüggeszthetjük az időt és parancsokat adhatunk egyenként - vagy csoportba szedett - egységeinknek. Ráadásul - a régi RTS-ekből ez nagyon hiányzott - a parancsokat sorba is rakhatjuk egy egységre vagy csapatra, ha úgy adjuk ki egymás után őket, hogy közben nyomva tartjuk a Shiftet. Ezzel megoldható a waypointokkal való útvonalkészítés, de más hasznos parancssorozatok is készíthetők olyan egységek számára, akik nem annyira a tűzvonalban vannak, és így magukra hagyhatjuk őket feladataikkal.
A játék zenéje viszont siralomvölgy. MIDI szintű hangzás, valami technosított bénaság stílus, és persze semmi köze a Világháborúhoz. Még azzal sem védekezhetnek, hogy jogdíjas problémáik vannak az eredeti zenékkel, hiszen régen lejárt már a harminc év, és ráadásul úgyis Németországban készült. Ennél még a Panzer General I zenéje is felemelőbb volt, pedig azt is nagyon hamar kikapcsolta az ember. A hangulatot erőteljesen rombolja - feltéve ha korabeli játékként akarunk játszani és nem egy RTS-sel a sok közül.
Mint feljebb írtam, a játékhoz összesen 34 egyéni küldetést kapunk és három kampánynak is nekikezdhetünk a németek, a nyugati szövetségesek, vagy az oroszok szerepében. Azonban itt nincs olyan nagy jelentősége az egységeink fejlesztésének és megőrzésének, mint a Panzer Generalban, mivel az új küldetések elején úgyis megkapjuk a nekünk járó ellátmányt. Azonban nem léphetünk addig tovább, amíg nem teljesítettük az aktuális küldetést.
Természetesen többen is játszhatunk hálózatban legfeljebb 12-en és legfeljebb 4 csapatba szerveződve, ami igen szociális estéket ígér...
A Sudden Strike egy érdekes és szép próbálkozás a RTS-ek között valami történelmi történetre. Külön nagyszerű benne, hogy németek készítették, akik hazai pályán mozogtak (még a francia és az orosz területeken is... :-) A Sudden Strike minden háborús stratégiai játék rajongónak tartogat néhány érdekes hetet (hónapot) és élménydús csatákat.
