Azt hiszem, nincs olyan PC-s játékos (sőt, talán egyszerűen nincs olyan játékos), aki ne ismerné a Worms sorozat valamelyik, esetleg összes részét. A játék egyszerűségében, debilségében, játékélményében eddig stílusán belül nem talált kihívóra, hiszen nagyon nincs is másik játék ezen a stíluson belül! Ezúttal azonban végre egy erős kihívóra talált, de - bár a Hogs of War sok szempontból erősen megszorongatja - előre elmondhatom, a trónról nem sikerült lelökni.
Na de lássuk, miről van szó! Érdekes, hogy az ilyen körökre osztott taktikai játékokban nem tudnak a fejlesztők elszakadni az őrültségtől. Itt sem sikerült, így a középpontba a kukacok után egy másik, köztudottan harcias népség került: a malacok. A történet (mert itt még az is van!) középpontjában egy bizonyos Saustralasia nevű sziget leledzik, melyen hatalmas tömegben található moslék. A sziget irányításáért szállnak szembe a malacok, ezúttal csapatokban. Minden csapat magán viseli egy-egy ország, vagy nép vonásait, így találhatunk francia akcentussal beszélőket, esetleg hűvös angolokat, vagy keletebbről az orosz malacokat. A történet szempontjából semmit nem jelent, melyik csapat mellett kötelezzük el magunkat, semelyik nem élvez előnyöket a másikkal szemben. A különbséget egyedül a pályák közti újságok címeiben, a malacok akcentusában, és hasonló apró dolgokban találhatjuk meg.
Történet tekintetében amúgy nem kell semmi komolyra gondolni, arról van szó, csak szépen jönnek egymás után a pályák, némelyikük után pedig egy-egy csúnyácska, de legalább vicces videót kapunk. Igen sokféle pálya van, a sztori folyamán pedig néhány érdekes feladatot is kapunk. A dolog igazi pikantériáját az adja, hogy malacaink a játék folyamán szépen lassan fejlődnek. Az első feladat teljesítése után ki lehet választani, milyen szakmát válasszon disznónk. Az ezt követő missziókban kapott tapasztalati pontokból pedig folyamatosan továbbfejleszthetjük a választott hivatásában. Lehet éles szemű orvlövészünk, fegyverekkel agyontömött robbantási szakemberünk, esetleg zseni orvosunk. Ahogy fejlődnek a malacok, úgy változik, növekszik egyre inkább a fegyvertáruk. Fegyverekből pedig igen sok van. Használhatsz aknavetőt, orvlövész puskát, gyógyító gránátot, kérhetsz légitámadást, vagy egyszerűen kilyukaszthatod az ellent a bajonettel. Egyértelmű viszont, hogy a gyógyító puskát csak az orvos, míg mondjuk a dinamitot csak a robbantási szakember használhat. Ez alól csak akkor van kivétel, ha a fegyvert a pályán, egy dobozban találjuk.
A játék grafikája szép, bár meglátszik rajta, hogy PSX átirat. Magán viseli a "Playstation-betegség" néven elhíresült jegyeket. Csúnya ég, kis felbontású textúrák, összefércelt talaj. Mindezt ideig-óráig feledteti a látványos fegyverek és robbanások, valamint a vicces beszólások, de egy idő után ezeket megunjuk, és inkább csak nyűgnek érezzük őket. Ellenben nagyon jó poén, hogy vezethetünk járműveket (pl. egy combosabb tankot is), bemehetünk épületekbe, és a tereptárgyak között ténylegesen is el tudunk rejtőzni! Sajnos ezt az ellenség is tudja, tehát sokszor lesz olyan, hogy egy-egy fa, vagy doboz hirtelen egy vérszomjas malaccá alakul. Nagyon jól néz ki, hogy mindegyik csapat már az öltözködésében is követi az általa képviselt népet.
Az ilyen stílusú játékok persze igazán a többjátékos módban tudják fitogtatni tudásukat. Sajnos a HoW-nak ez talán a leggyengébb pontja. Bár sokféle pálya van, és majdnem minden kis dolgot átállíthatunk, ha ahhoz van kedvünk, mivel nem tudunk fejlődni, ezért mindenki az alap 4-5 fegyverrel tud csak hadakozni. Ez sajnos nagyon unalmassá teszi ezt a részt, hiszen nem lehet taktikázni, tartogatni a nagyágyúkat. Az mondjuk értékelhető, hogy nemcsak hálózaton, hanem, ha haverjainkat összegyűjtjük, akár egy gépen is lehet játszani, de ez elvileg alapkövetelmény lenne.
Az irányíthatóság viszont tökéletes! A négy iránygombon kívül csak a fegyverválasztás, a lövés és a kamera gombra (ami - bár a kézikönyv nem említi - kézifegyvereknél a pontos célzás/zoom billentyű is) van szükség. A kézifegyverekkel a célzás nagyon könnyű, bár malacaink keze néha nagyon tud remegni, a gránátok (amiket a lövés gomb újbóli megnyomásával is fel tudunk robbantani) a valós fizikának megfelelően pattognak, a rakéta- és gránátvetők pedig igazi közveszélyes fegyverek!
A játék hangjai is nagyon jók. Bár disznóink megjegyzései egy idő után unalmassá válhatnak, mégis igen sokáig fognak nevetést kiváltani a játékosból. Ráadásul igen sok van belőlük! Az a kevés zene, amit találunk, nem valami túl fényes, de nem is idegesítők.
Az biztos, hogy ha valaki 12-14 éves gyermekének, vagy testvérének akar meglepetést szerezni egy olyan játékkal, ami vértől mentesen, de játékosan, és mindenekelőtt könnyen irányíthatóan tanítja egy kis taktikusságra tanítja, annak ez a tökéletes játék. De a hideg téli estéken biztos, hogy nem ez fogja leváltani a Worms partikat. Kár érte, igen ígéretes volt...
