26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Jetfighter IV

Írta: Thomas

A Jetfighter sorozat negyedik részének története egy nem is olyan távoli jövőben, 2012-ben játszódik. Oroszország, Kína és Észak-Korea szövetségre lépett, és ezzel az USA befolyása és hatalma erősen lecsökkent. Egyre több konfliktus tört ki világszerte, és az ENSZ tehetetlen volt. Kína először Tajvant "csatolta" vissza, majd több más ország is hasonló sorsra jutott. Az USA megpróbált rendet teremteni a káoszban, de túlságosan szétszórta erőit, így sebezhetővé vált. Ezt a gyengeséget használta ki a három szövetséges, akik a távközlési és megfigyelő műholdak elleni támadással nyitottak, majd kisebb csapatokat tettek partra az USA területén. Egy tipikusan amerikai történet, az USA pótolhatatlanságáról és arról, hogy nélkülük az egész világ elsüllyedne a káoszban. Szerencsére nyugodtan elfelejthetjük, a játékmenet szempontjából csak annak van jelentősége, hogy egy erős, nagyon jól felszerelt tengeri flottával, szárazföldi sereggel és persze légierővel kell felvennünk a harcot, a helyszín pedig az USA területe, pontosabban San Francisco környéke.

A Jetfighter IV két hadjáratot tartalmaz. Az egyik egy 10 küldetésből álló gyakorló hadjárat, amiből az irányítástól a navigáláson át az összes lehetséges fegyver kezeléséig mindent megtanulhatunk. A másik hadjárat a történethez kapcsolódik, és összesen 32 küldetésből áll. Ezek mindegyike egy rövid de tartalmas hírszerzői jelentéssel és a feladatok ismertetésével kezdődik, ezután következik a gép kiválasztása. Három repülhető géptípus közül választhatunk: F-14 Tomcat, F/A-18 SuperHornet, és az F-22 Raptor. A három gép nem nagyon tér el egymástól, repülési tulajdonságaik is szinte tökéletesen megegyeznek, tehát mindegy, hogy melyikkel repülünk. Az F-14 ugyanúgy használható felszíni támadásra, mint az F/A-18, és az F-22 semmivel se lopakodik jobban, mint bármelyik másik. A gép kiválasztása után következik annak felszerelése, ami ugyancsak le lett egyszerűsítve. Csak négy előre definiált konfiguráció közül választhatunk - levegő-levegő, levegő-felszín, kombinált és flottavédő. Ez utóbbi csak az F-14 esetén választható, és csak ez tartalmazza az AIM-54 Phoenix légiharc rakétát. A fegyverek között nincs újdonság, ma is létező típusok, és mindegyikkel találkoztunk már más szimulátoroknál. Csak annyi féle van, amennyire okvetlenül szükség van, tehát senkinek sem lesz gond a célnak megfelelőt kiválasztani. A kínálat: egy irányított levegő-föld rakéta (Maverick), két szabadesésű bomba (MK82, MK84), egy lézer irányítású bomba (GBU-24), három levegő-levegő rakéta (AIM-9, AIM-120, AIM-54) és persze a gépágyú.

A Jetfighter IV-nél a hangsúly a játékélményen és nem a realitáson van. Aki valósághű repülési modellt, vagy eltérően viselkedő gépeket vár az inkább próbálkozzon más programmal. Az irányítás egyszerű és kényelmes, meglepően kevés billentyűt kell megjegyeznünk. Nincsenek bonyolult üzemmódok, nem kell foglalkozni a radar sugárzásával, az ellenséges radarokkal, más gépekkel, stb., a repülés és a fegyverek mellett alig kell figyelni másra. Ennek megfelelően a műszerfalon elég kevés a látnivaló, a HUD és a két ill. három MFD kivételével nincs ott egyetlen működő műszer sem. Az egyetlen valamennyire komolynak tűnő és működő berendezés a lézeres célzást szolgáló LANTRIN (Low Altitude Navigation and Targeting Infrared for Night) rendszer. Ezt sem lehet az MFD-kre előhívni, csak teljes képernyős üzemmódban működik. Kezelése a szokásos problémákkal jár, pl. amíg a kamerával forgolódunk a légvédelem tésztaszűrőt csinál a gépből, vagy egyszerűen nekicsapódunk egy hegynek. Mind a három géptípus "barátságos", szép stabilan repülnek, nem kell örökké a kormányt masszírozni, hogy egyenesen vagy vízszintesen haladjanak. Játék közben bármikor elérhető menü mindent tartalmaz, amire csak szükségünk lehet. A legtöbb billentyűhöz rendelt funkció innen is elérhető, pl. újra elolvashatjuk a feladatainkat, állíthatjuk a HUD fényerejét, váltogathatjuk a nézeteket, konfigurálhatjuk a grafikát, a hangot és az irányítást, beállíthatjuk a radart, aktiválhatjuk az autópilótát vagy az automata leszállást. Az összes cheat innen aktiválható. A navigációs pontok logikusak, ahol valamilyen akció várható azokat külön színnel (pirossal) is jelzi a gép. Az automata pilóta elég megbízható, de alacsony magasságon azért néha odacsapja a gépet a földhöz.

Annak ellenére, hogy a JF4 inkább arcade jellegű program, a küldetések elég nehézre sikeredtek. Az ellenfelek nagyon jól fel vannak szerelve, és nem haboznak használni mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Egy átlagos felszíni támadásnál a légvédelmi ágyúk mellett vállról indítható rakétákkal bőségesen ellátott gyalogosok, és a közelben cirkáló ellenséges vadászgépek is megkeserítik a dolgunkat. Ez azt jelenti, hogy a célpont közelében átlag minden tizedik másodpercben kilőnek felénk egy rakétát, amit ugyan viszonylag könnyen el lehet téríteni, de támadás közben nem figyelhetünk egyszerre mindenre. A célzásnál pedig oda kell figyelni, mert a járművek elég apróak, és hiába jelöli a HUD-on egy négyszög a helyét, az még koránt sem biztos, hogy tisztán rá is látunk. Elég sok rakétám csapódott már be a felszínbe, mert nem tudtam megállapítani, hogy a célpont a hegynek melyik oldalán is van. Ez önmagában is elég idegesítő tud lenni, de hozzáadva a fegyverek erősen korlátozott számát és a folyamatosan érkező rakétákat, már kezd a játékélmény rovására menni. Figyelembe véve a cheat kódok játék közbeni kényelmes és gyors elérést senki se csodálkozzon, ha azon kapja magát hogy aktiválja az újrafegyverzési, újratöltési vagy esetleg a sérthetetlenségi kódot. Én többször használtam őket, inkább, mint elölről kezdeni az adott küldetést. A játék ugyan nyilvántartja, hogy melyik cheat-et hányszor kapcsoltuk be, és az értékelésekor az orrunk alá is dörgöli, de nincs jelentősége, hogy csaltunk-e vagy sem. Az utolsó célpont megsemmisítése után a program közli, hogy a küldetés sikeres volt és választhatunk, hogy azonnal visszatérünk-e a bázisra, vagy hazavisszük a gépet és némi extra pontért megpróbálkozunk a landolással. A leszállás nehézségi szintje állítható, de még a legnehezebb fokozaton sem jelent teljesíthetetlen feladatot, hogy letegyük a gépet a kifutóra. A repülőgép hordozóra való leszállás nagyságrendekkel nehezebb, még közepes nehézségi szinten is rengeteg gyakorlást igényel, és akkor sem garantált a siker.

A Jetfighter IV grafikájára nem lehet panasz, igazán szép. A gépek részletesek, és minden mozog rajtuk aminek kell - kerekek, fékszárnyak, kormányfelületek, az F-14-nél még a szárnyak állásszöge is változik. Szépségük ellenére a gépeknél mintha valami hiányozna, nem tökéletesen olyanok, mint az eredetiek. Valahogy a formával és a textúrával nem stimmel valami, szerintem lehetne még javítani rajtuk ezt-azt. Az épületek járművek és hajók részletesek és a nagyobb hajók, mint pl. a hordozók tényleg látványosak. Az effektek nagyon szépek, a robbanások egyenesen gyönyörűek. Tényleg három dimenziósak, apró darabok repülnek mindenfelé és ha esetleg túlélné a gép, akkor gyönyörű, tömör füstcsíkot húzva csapódik be a talajba. Az ellenséges légvédelem világító lövedékei fantasztikusan jól néznek ki, mint a bagdadi felvételek a Sivatagi Vihar idejéből. A felhők is szépek és változatosak, de egy kicsit laposak, két dimenziósak, és túl gyakran ismétlődnek. A domborzatot a valóságos geográfiai adatok alapján alakították ki, a textúrázáshoz pedig műholdfotókat használtak. Ezek a textúrák ezer láb feletti magasságból tényleg szépen néznek ki, de az alatt már elég pixelesek. Szerencsére ezen lehet segíteni, ugyanis a második CD nagyfelbontású textúrákat tartalmaz, amiket érdemes felrakni. Persze ennek meg van az ára, a játék könyvtára 1,5 GB méretűre dagad.

A hadjárat mellett választhatunk még multiplayer és free flight módot is. Interneten és helyi hálózaton maximum 16 játékos harcolhat egymás ellen, bár ez a rész nincs annyira kidolgozva. Csak egymás elleni harcra van lehetőség, nem játszhatjuk pl. a hadjáratot cooperative módban. A free flight nagyon szépen konfigurálható, és tökéletesen alkalmas a táj megtekintésére.

A Jetfighter IV lényege, hogy szinte mindenki leülhet elé egy kicsit szórakozni, különösebb repülési ismeretek vagy gyakorlat nélkül. A hangsúly a játékélményen van, és ennek érdekében a szimuláció és kezelhetőség nagyon le lett egyszerűsítve. A grafika szép, bár vannak kisebb hiányosságok. A terep élethű, és a nagyfelbontású textúrákkal még közelről sem pixeles. A küldetések nehezek, de nem a feladatok összetettsége, hanem az ellenfelek túlereje miatt. Ezen mondjuk segíthetünk, ha aktiválunk pár cheat-et, de így viszont egy nap alatt végigvihető az egész hadjárat. Aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik, nyugodtan próbálja ki.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

78%
Pozitívumok
  • Szép grafika
  • Egyszerű irányítás
Negatívumok
  • Gyenge történet
  • Nincs igazi különbség a repülhető géptípusok között

További képek

  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV
  • Jetfighter IV

Jetfighter IV

Platform:

Fejlesztő: Mission Studios

Kiadó: Take 2 Interactive

Forgalmazó: H&H '92 Kft.

Minimális rendszerigény: Pentium II 333, 48 MB RAM, 4 MB-os 3D gyorsító

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!