Tényleg ilyen sügér vagy?
www.576.hu vagy www.evm.hu
Itt megrendeled 2kHUF-ért és kész.
Valamikor 1999 első felében jelentek meg az első képek a Planet Moon Studios csapat első játékából, melyek igen nagy feltűnést keltettek. Az új csapat egyáltalán nem tapasztalatlan újoncokból alakult, hanem az MDK fejlesztésében résztvevő, a Shiny-ból kivált emberek alapították, így aztán megfelelő tapasztalattal kezdhettek neki a saját elképzelésüknek megfelelő akciójátéknak. Az említett feltűnés oka elsősorban a napvilágot látott képek fantasztikus látványvilága miatt volt, melyről ráadásul az E3 és ECTS kiállítások során meggyőződhettem, hogy nem csak egy-egy renderelt képről van szó, hanem valóban így néz ki a játék menet közben is. A csodaszép grafika mellé kitaláltak egy érdekes történetet is, az alapjában véve akciójátékot pedig megtűzdelték pár stratégiai elemmel, és tavaly év végére - az először ígértnél kb. másfél évvel később - végre elkészültek a Giants-szel.
A történet röviden a következő: egy csapat Meccaryn (vagy röviden Mecc) harcos a Majorca bolygóra indul szabadságra, csakhogy útközben lezuhan az űrhajójuk, és egy ismeretlen bolygón találják magukat. Ezen a bolygón élnek a Smartie fajba tartozó furcsa kis lények, melyek segítséget kérnek tőlünk. (A játék első harmadában így az egyik Meccaryn űrhajós irányítása a feladatunk). Az első kérést persze sorozatosan újabbak követik, harcosunk - időközben előkerülő társaival együtt - pedig nem tud nemet mondani a kis Smartie-nak. Nem nagyon szeretném lelőni a fordulatokban gazdag történetet, így csak annyit árulok el, hogy a küldetések során találkozunk a Sea Reaper faj gonosz vezetőjének lányával, aki ugyancsak segítségünkre szorul, hogy megtörjön anyja uralkodása. A segítség során átvesszük Delphi (a Sea Reaper lány) irányítását, majd miután vele is teljesítettük a soron következő pályákat, egy újabb lény irányítása lesz a feladatunk, mégpedig a Sea Reaperek által eredetileg saját védelmükre teremtett, azonban hamarosan ellenük forduló óriásé, a Kabuto-é.
A történetet, valamint a soron következő küldetés feladatát a játék saját engine-jével készült átvezető video-jelenetekből ismerjük meg. A sztori íróit igen nagy humorérzékkel áldották meg, ami bizony próbára teszi rekeszizmainkat az akció közben. Mecc harcosunknak például mi más lenne az első dolga lezuhanása után, minthogy büszkén kitűzze zászlóját a bolygóra, melyet nem sokkal később egy madár el is visz. A pálya után előkerül a madár, főhősünk lelövi, majd ismételten kitűzi a leeső zászlót, ezúttal a madár tetemébe... Egy későbbi jelenetben a szamuráj Smartie kettős látása egy Monty Python jelenetre emlékeztet, fél szemét neki is le kell takarnia, hogy a valóságot lássa. A szövegekre is érdemes odafigyelni, azok is igen mókásak.
A játék tehát alapvetően akció, a három faj egyik képviselőjét irányíthatjuk egy-egy küldetés során, azonban nem feltétlenül kell egyedül nekivágnunk a kalandozásnak. A Meccaryn szinteken például megtalált társaink csatlakoznak hozzánk, akik aztán (szinte) vakon követnek minket. Parancsot is adhatunk nekik, hogy maradjanak egy bizonyos helyen, vagy támadják meg az egyik ellenfelet, mert maguktól nem biztos, hogy pont azt cselekszik, amire szükségünk van (általában arra a célpontra lődöznek, amit épp mi is lövünk). Sajnos nem a legokosabbak, néha beállnak elénk, máskor meg elkezdenek repkedni, amikor az ellenség célkövetős rakétakilövője épp a repülő objektumok érzékelésére van beállítva. Bizonyos esetekben így célszerű egyszerűen otthagyni őket valahol, és egyedül intézni el a piszkos munkát, vagy odacsalogatni kisebb részletekben az ellenséget hozzájuk. Velünk ellentétben társainknak több élete is van, ráadásul ha egy küldetésben végleg otthagyják a fogukat, akkor csak arra a pályára maradunk a segítségük nélkül, a következő szinten újból teljes lesz a csapat. A Kabuto pályákon is vannak társaink, egész pontosan utódaink. Egy Smartie megevése után tojást rakhatunk, melyből kis Kabuto kel ki, amit megetetve valamivel nagyobbra nő. Túl sok segítséget ugyan nem tud nyújtani a maximum két kis-Kabuto, de azért néha hasznosak lehetnek.
Az utolsó Meccaryn küldetésben és egy-két Sea Reaper pályán találkozhatunk a program stratégiai részével. Ilyenkor a harcok mellett egy bázist is fel kell építeni, hogy pl. a Mecc pályán a továbbjutáshoz szükséges bombát megkapjuk. Az építkezéshez a környéken kóborló Smartie-kat kell begyűjteni munkaerőnek, akiknek még az élelmezéséről is mi gondoskodunk. A játék típusbeli változatosságát jellemzi még az is, hogy a Sea Reaper küldetéseket egy pár pályán keresztül tartó "közjáték" szakítja meg, melyben egy újabb játéktípust kapunk: jetskin ülve kell versenyeznünk, és nyernünk a továbbjutáshoz. Itt is sor kerül majd bázisépítésre. A Kabuto pályákon már nem lesz lehetőség bázis építésére, lényünk viszont van annyira erős, hogy erre ne is nagyon legyen szükség.
A küldetések lineárisan követik egymást, ami egyrészt az igen erős történeti vonal miatt érthető, másrészt pedig egyes küldetések elején kapunk meg bizonyos új fegyvereket, melyekre sok esetben szükségünk is van. Hiányossága a játéknak, hogy a küldetések során nincs lehetőségünk a mentésre. Szerencsére a történetet sok kisebb epizódra bontották, és ezek egy-két kivétellel nem túl hosszúak, a nagyobb feladatnak számító bázisépítős pályáknál pedig az elkészült épületek megmaradnak az újrakezdésnél. A mentés hiányosságán segítenek az egyes helyszíneken lévő boltok, ahol feltölthetjük fegyvereinket munícióval, helyreállíthatjuk egészségünket is, valamint esetenként pár extra kiegészítőt is magunkhoz vehetünk (pl. bokor-álca, extra erejű jetpack, óriás bomba).
Ellenfelek terén talán kicsit hiányérzetünk lehet, ugyanis nincs belőlük annyira sokféle, mint amennyit a pályák száma alapján várhatnánk. Rengeteg érdekes lénnyel találkozhatunk, mint például az "Ahová lépek, szörny terem" film föld alatt közlekedő óriáskígyójához hasonlóan mászkáló, igen csúnya Reaper, a sokszor kisebb-nagyobb csapatokban járó Sea Reaperman, vagy a varázslatokkal is rendelkező Evil Reaper. Mesterséges intelligenciájukat tekintve nincsenek mindig a helyzet magaslatán, de általában azért elég értelmesen viselkednek: elbújnak a fák, sziklák, épületek mögé, vészhelyzetben pedig elmenekülnek erősítést hozni, néha viszont egyszerűen leállnak előttünk és várják, míg szétlőjük őket.
Az irányítás mindhárom nép esetében külön állítható be, mivel mindegyikük másfajta lehetőségekkel rendelkezik. Amikor társaink vannak, azokat egyszerűen egy billentyű nyomva tartása mellett az egyik egérgomb megnyomásával utasíthatjuk támadásra vagy várakozásra. A bázisépítés se bonyolult, nem jönnek elő sokfunkciós új menük hozzá. A bázis központjánál egy korongra állva jelenik meg az építési térkép, ahol egy-két új épület közül választhatunk egy gombnyomással, beállíthatjuk, hogy hányan dolgozzanak rajta, és már kezdődnek is a munkálatok.
A játék grafikája - mint azt már elöljáróban említettem - egyszerűen lenyűgöző, a táj változatos, a szereplők kidolgozottsága igen részletes, és az átvezető animációk is nagyon látványosak. A vízben úszva hullámzik körülöttünk a felszín, a föld alatt mászó szörnyek nyomában füstölög a talaj, és más hasonló látványos effektekkel találkozhatunk. Az ég kidolgozottsága is sokat dob az egészen, no meg a nap helyzetétől függő fény- és lens-flare effektek. A szép grafika persze nem adja magát ingyen, a maximális látvány eléréséhez igen erős számítógépre van szükségünk. Nem árt egy Duron vagy PIII processzor, sok memória, és egy Voodoo5 vagy egy GeForce 2, a program igencsak meghálálja ezek meglétét. A hangokról és a zenéről is csak pozitívan lehet nyilatkozni, nagyon jól megadják a hangulatot a nagyzenekari hangzású háttérzenék.
Kisebb negatívuma a programnak, hogy néha látszólag minden ok nélkül kilép a program Windowsba, egyik alkalommal például az egyik pálya utáni animáció közben. A gond csak az volt, hogy a pálya teljesítését csak ez után az átvezető jelenet után regisztrálta volna a játék, így kezdhettem elölről a küldetést. Szerencsére annyira nem fordult ez sokszor elő, és mivel tényleg élvezetes a játék, nem kellett sokat bosszankodni emiatt. Furcsa volt még az is, hogy az installálás után nem volt hajlandó elindulni a játék, csak miután az internetről letöltöttem hozzá egy patchet.
A kisebb hibák ellenére is egyértelműen állíthatom, hogy a Giants maximálisan megérte a hosszú várakozást, egy olyan játékot kaptunk, mely fantasztikus hangulatával, szép grafikájával és humoros történetével igen hosszú időre leköti a játékost.
