Biztos mindenkinek feltűnt már, hogy a bűnözés és a bűnüldözés mennyire közkedvelt téma nemcsak a különböző film-, illetve tv-produkciók készültekor, de bizony a számítógépes játékok készítői körében is. Jeles példái ennek a GTA, a Gangsters vagy gondoljunk a jó öreg Keresztapa-adaptációra (én még Amigán láttam). E játékok mélyén az az igen egyszerű pszichológiai törvényszerűség leledzik, miszerint az ember nagyon sok mindent ki szeretne próbálni, persze kockázat és veszélyek nélkül. A Heist nevű program is ezt a skálát bővíti, hiszen egy profi bűnöző, Jimmy Conway bőrében élhetjük ki elfojtott vágyainkat.
A történet egy igazán látványos intro után (mozifilm-szerű renderelt dinamikus képsorok, autós üldözéssel, helikopterekkel, szirénázó rendőrautókkal stb., tényleg jól sikerült darab) derül ki. Egy számunkra ismeretlen arc hozott ki minket a börtönből, s Colonel nevű inasán keresztül most ledolgoztatja szabadságunk árát. Az irányítást a világ végén is túl fekvő, igazán poros, vidéki kisvárosban vehetjük magunkhoz. Szaladjunk is végig az első küldetésen, hogy ráérezzetek a Heist hangulatára. Szóval a legelső teendőnk: felvenni az épp előttünk csörgő telefont, amelyben Colonel elmondja, kb. mit vár el tőlünk az ismeretlen pofa. A környéken található nehézfiúval a hónunk alatt fel kell szállnunk az esti buszjáratra. Ami ugye nem is oly egyszerű, hiszen erre így alaphelyzetben gyakorlatilag nincs pénzünk (a kezdeti költségvetésünk meglehetősen szűkös, mindössze 200 dollár, úgyhogy jó lesz gondolkodni!). De Amerika éppen arról híres, hogy a pénz megszerzéséhez szükséges eszközöket viszonylag hamar, mindenféle felesleges bürokráciától mentesen tehetjük magunkévá, tehát irány a fegyverbolt. Aztán egy rövid fosztogatás, és a korábban emlegetett gond megszűnik minket kínozni. Villámgyorsan lepénzeljük a két kollégát, s a busz (ezzel a következő küldetés kezdetét is veszi) egy nevadai börtönhöz szállít minket, ahol egy Nikita nevű (milyen érdekes :-) zsebtolvajt kell kiszabadítani és csapatunkba integrálni. Majd sorban Las Vegas, California, New York, meg egy rakás izgalmas hely várja, hogy bebizonyítsuk, nem nagyon van nálunk jobb bűnöző az Államokban.
A játék kivitelezését tekintve finoman fogalmazva is poros, a 2D-s izometrikus grafika a C&C-sorozatban (néhány éve) még elfogadható volt, 2001-ben azonban inkább vérszegénynek, sőt, unalmasnak jellemezném. Így pl. nem tudunk a házak mögé nézni, a mozgó tárgyak (autók, emberek) animáltsága egy képregény-füzet szintjén kullog (az autók kerekei pl. nem forognak, a kanyarodást pedig még Amigán is szebben oldották meg). A zenével, illetve az aláfestő zajokkal nincs különösebb gond, de biztos, hogy néhány nap múlva emlékezni sem fogok rájuk.
Az ellenfelek és saját eszközparkunk viszont annál kidolgozottabb: ellenség gyanánt nem csak a rend őreire és egyéb biztonsági erőkre számíthatunk, de a konkurens bandák sem nézik sokáig jó szemmel ténykedésünket. Veszélyesek még a különböző biztonsági műszerek, kamerák, riasztók is, ezeket jó alaposan tanulmányozni kell, mielőtt akcióba kezdenénk. Persze nekünk is lehetnek eszközeink, egy rakás profi betörő-szerszám várja, hogy használjuk is őket. Fegyverek tekintetében szintén széles a választék: Beretta, rakétavető, robbanószer bőséggel, a mesterlövész puska, vagy a jó öreg M-60-as egész biztosan jó szolgálatot fognak tenni egy-egy küldetésen.
Aki fanatikusan imádja a Red Alert-páros Tanya-küldetéseit, annak biztosan kötelező darab. Ugyanígy a vérbeli stratégák számára is. S persze azok se hagyják ki, akik számára a bűnözés több mint egyszerű játéktéma. Igazság szerint manapság oly kevés az olyan játék, amely frissességet, változatosságot, egy kis felüdülést hozhat az életünkbe, hogy bizonyára fontos szerepet kap a Heist a rendesebb játékosok polcain, még ha csak kétszer-háromszor is vesszük azt kézbe.