Bizonyára nem vagyok egyedül azokkal, akiknek a "jó öreg" C64-es zenéje annyira a szívéhez nőtt, hogy azokban az időkben a tévé hangszórójához nyomott rádiósmagnó kis mikrofonjával próbáltuk kazettára átvenni ezeket a remekműveket, hogy azokat ne csak akkor élvezhessük, amikor a gép be van kapcsolva. Nos, mint mindennek a C64-es zenék "újrafelfedezése" is váratott magára. El kell telni egy bizonyos időnek, egy bizonyos érési folyamatnak kell lezajlania ahhoz, hogy valamit felülértékeljenek, és azzal újra foglalkozzanak az emberek. Elképzelhető azonban (és talán ez a valószínűbb), hogy a C64-es zenéje abszolút nem felejtődött el, csupán hiányzott egy ember vagy csapat, akik megteremtették a feltételeket, hogy ezeket a csodás zenéket stúdiókörülmények között újra lehessen keverni/játszani már modernebb technikával, az eredeti hangulat figyelembevételével. Nos, Chris Abbott és kis csapata 1997-ben, amikor megjelentették az első CD-t a Back In Time-ot, erre vállalkoztak. Általuk kiválogatott számokat feldolgozták úgy, hogy számos régi zeneszerzőt kértek fel a munkákban való részvételre. Sőt, a CD-re Rob Hubbard sajátkezű átírt verziói is felkerültek. A Back In Time első része jóra sikerült, de azért érződött rajta, hogy ez még csak tapogatózás a sötétben. Ilyen dolog volt, hogy a CD-n ugyan lehet (biztos), hogy remek számok kaptak, helyet, de csak egy pár volt olyan, amelyik igazán népszerű lett volna. Márpedig egy kezdeményezésnek vonzónak kell lennie és ez esetben a sok populáris szám feldolgozásával szerintem nagyobbat lehetett volna dobni a kiadványon. Persze az sem kizárt, hogy ezek a számok (pl. Sanxion, Delta Victory, Pallax stb.) külföldön nagyon híresek, sikeresek voltak, csak Magyarországon kevesen tudtak róla. Volt még egy problémám: nevezetesen az, hogy nagyon gépi lett a hangzás. Arra gondoltam, hogy a CD-n majd igazi hangszerekkel fognak vérbeli zenészek játszani. Csalódnom kellett. Alig lehet valami kis kevés valódi (?) gitárhangzást kibogarászni a számokból, és így csömörből vödörbe került a dolog, hisz gépzenéből gépzene lett. Ettől függetlenül - mondom - a CD szerintem klassz lett. Jó kérdés, hogy ha valaki érdeklődne iránta, akkor hol lehet ezt megkapni? Hát igen. Ha jól vagyok informálva 5000 példány érkezett Magyarországra, melyekhez Jean (FBI, Chromance, TRSI...) írta a magyar szöveget (nagyon jól és érzékletesen). A - finoman szólva - elcseszett promótálása a CD-nek azt az eredményt hozta, hogy pár száz példányon kívül az összes megmaradt. Azt hiszem ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a második rész nem kerül Magyarországra. Ennek azonban más okai is vannak. Egyrészt, hogy a CD magyar viszonylatokhoz képest eléggé drága lenne, másrészt le kellett vonniuk azt a konzekvenciát is, hogy a magyar verziójú BIT-ért a kiadó (Chris Abbott) egy fillért sem kapott. Ettől függetlenül utánaérdeklődök és pár nap múlva kiírom, hogy hogy lehet a magyar verzióhoz hozzájutni.
De térjünk rá a Back In Time 2-re, mely most jelent meg, szintén Chris Abbott és csapata szerkesztésben/kiadásában. Megnézve a számok listáját azt vehetjük észre, hogy - sajnos - túl sok népszerű játék zenéje ide se került fel, arról nem is szólva, hogy pár zene - igaz más formában - már az első CD-re is rákerült (Wizball, Galway is God 2000 (Rambo része), Zzap!C64 (BIT-en Sanxion néven)). Amikor írtam Chrisnek a problémámat a hangzással kapcsolatban, azt írta, hogy nyugodjak meg, mert a BIT 2-n sokkal kevésbé lesz majd érezhető a gépzene. Több valós, instrumentális hangszer is lesz, nem is szólva Ben Daglish által készített szimfonikus Last Ninja zenéhez. Nos, ez utóbbi úgy tűnik, hogy a hármas CD-re kerül majd csak rá, azonban ha már szimfonikus zenénél tartunk, meg kell említeni két érdekes átiratot. Az első a nyitószám, Paul Normann zseniális szerzeménye az 1983-ban (de rég volt!) megjelent Aztec's Challenge zenéje. Ez az a program, amelyet ha nem ismer valaki, akkor az nem lehetett nagy C64-es - talán a legelső olyan játék volt, amelyből szinte kultúrprogram lett. A CD-n található feldolgozása érdekes és ugyanakkor nagyon jól sikerült. Bár személy szerint a szám elején hallható behangosodó dobokat kicsit keményebben kezeltem volna (igazi dobokon) és az egész valahogy egy kicsit talán dinamikusabb lehetett volna, mindezektől függetlenül a CD egyik gyöngyszeme a nyitószám. A másik orchestrális szám ugyanezen szerző kicsivel későbbi (de szintén 1983-as) szerzeménye a Forbitten Forest zenéje. Bár maga a program nem volt olyan sikeres, mint az előbb említett Aztec's Challenge, mindettől függetlenül ez az átirat is kitűnőre sikerült. Meg kell jegyeznem, hogy ezeket a régi számokat már csak azért is nehéz átdolgozni, mert a nyolcvanas éves első felében készült programok zenéi még meglehetősen kezdetleges hangzásvilággal rendelkeztek. Talán pont ezért kezdődik a Forbitten Forest száma a CD az eredeti 1983-as C64-es zenével, amihez beszállnak a hangszerek és a szám befejezésénél ismét csak az eredeti "pöntyögést" lehet hallani. Rendkívül jó az átirat, bár nekem egy kicsit Csajkovszkij jut az eszembe (ja, és természetesen ezeket nem valódi szimfonikusok játszák, senkit se tévesszen meg). Szeretném kiemelni a Galway is God számot, melynek szerzője a címben csak szerényen "istenként" nevetett Martin Galway. Ez szám tulajdonképpen két játék zenéjének kombinációja: Rambóé és a Green Bereté. A Rambo szerepelt az első CD-n is, itt azonban hangzásilag jobban hasonlít az eredeti C64-eshez. Ehhez lett hozzácsatlakoztatva a másik játéknak a zenéje. Ez a több mint 7 perces alkotás a CD egyik legjobbja (szerintem). A Batman szintén híres alkotás volt. Nemcsak maga a program volt sikeres (mely általában a zene nagyobb körű megismerésére ad lehetőséget), hanem természetesen Fred Gray zseniális szerzeménye is, mely biztos vagyok benne, hogy nagyot dobott a játékon. Ez a szám szintén nagyon jóra sikerült bár a kissé popos gitár (amit a szám szerzője Fred Gray kezelt) hangerejét lejjebb vettem volna (amúgy nagyot dob a számon) és adtam volna még a basszusra, melynek e szám esetében nagyon fontos szerepe van. A Ghost 'n Goblins átirata szerintem nem lett túl jó, viszont a Wizball 2000 zenéje - annak ellenére, hogy nem igazán csípem a technót - egész kiválóra sikerült. A többi szám elemzésébe nem bonyolódnék - mindenki hallgassa meg maga, mert szerintem megéri. A számlista:
- Aztec's Challenge (Paul Normann)
- Galway is God 2000 (Martin Galway)
- Warhawk (Rob Hubbard)
- Rolad's Rat Race (Martin Galway)
- Batman the Caped Crusader (Fred Gray)
- Terra Cresta (Martin Galway)
- Scarabaeus (Andromeda)
- Rydeen ("Daley Thompson's Deacthlon" - Takahashi)
- Ghost 'n Goblins (Mark Cooksey)
- Ivory Tower ("Helikopter Jagd" - by Dolginger/Moroder)
- Forbidden Forest (Paul Normann)
- Wizball 2000 (Martin Galway)
- Driller (Matt Gray)
- Zzap!64 Thalamuzik (Rob Hubbard)
- Comic Bakery (Martin Galway)
Látható, hogy Martin Galway személye a CD-n egy kicsit túlteng, de az ígéretek szerint a BIT 3-on már kiegyensúlyozottabbak lesznek az "erőviszonyok".
Ha már megemlítettem a BIT 3-at, akkor nézzük ízelítőként, hogy mi a tervezet számok listája:
Master of Magic, Zoids, Human Race, Game Over, Green Beret (title), Shadowfire, Enigma Force, Troll, Wizardry, Glider Rider, Kentilla, Last Ninja, Trap, Turrican 2, Ghouls and Ghosts, LED Storm.
A BIT2 CD mellett amúgy kiadtak egy Deluxe CD-t is, ami nem audio mint a BIT2, hanem CD-ROM rengeteg MP3-mal (az átiratokat készítető csapatok szerint), valamint jó néhány kép és egy videójelenettel gazdagítva azt, nem is szólva egy Maybe Bop nevű csapatról, akinek tagjai leginkább a King's Singers-hez hasonlóan (szájjal) adnak elő vagy öt számot. Én majd halálra röhögtem magam, amikor meghallottam őket.
Összefoglalva: a CD határozottan jobb, mint az elődje. Ezt elsősorban a hangszerelésre értem, mely valóban több instrumentális hangszert használt fel, de még mindig nem eleget. El kellene odáig jutni, hogy az "olyan" számokat pl. egy klasszikus pop/rock felállás játszaná el (persze csak azokat a számokat, melyeknél ez a formáció jól hangzik (pl. Rambo zenéje jó lett volna)). A pop/rock felálláson természetesen nem azt értem, hogy bömböljön a gitár ezerrel, hanem, hogy szerepeljenek benne mindazok a hangszerek, melyek egy ilyen zenekarban szerepelni szoktak (dob/ütőhangszerek, billentyűk, basszus- és szólógitár/akusztikus gitár). Valahogy a harmadik CD-n sem fog szerepelni sok olyan legendás zene, mint amilyeneket várok, de szerencsére több lesz az ismert zene, mint a BIT-en vagy a BIT 2-n. Ha belegondolunk, (legalábbis nekem) igazán hiányoznak pl. a Maniacs of Noise fantasztikus zenéi, Tim Follin, vagy Matt Gray többi munkái, pl. Jonathan Dunn-ról, Ben Daglish-ról vagy Chris Hülsbeck-ről nem is szólva. Szóval olyan számokra gondolok, mint pl. Katakis, Rubicon, Supremacy, Platoon, Myth, Last Ninja sorozat, Cobra vagy a Hammerfist, hogy csak néhány kiragadott kósza példát említsek. Gondolom (és remélem), hogyha a BIT 2 határozottan jobb elődjénél, akkor ugyanezt el fogom tudni mondani a BIT 3 esetében is.
Végül, ha valakit érdekelnek a CD-k, az megrendelheti azokat a www.c64audio.com címen, ahonnét egyebek között rengetek átdolgozott C64 zenét lehet letölteni leginkább MP3 formátumban. Ha pedig valakit az eredeti C64-es zenék érdeklik, akkor azoknak ajánlom, hogy szerezzék be a SID Playert (bármely jobb C64-es site-on szabadon letölthető) és utána célozzák meg, a High Voltage SID Collection keresőjét, ahol kiadó, név és számcím alapján lehet keresgélni a több ezer SID zenék közül.
