Breakneck

Hol van már az az idő, mikor először találkoztunk a N.I.C.E. nevű játékkal? Kb. két-három éve lehetett. Akkoriban azt hittük, annál jobb nem lehet egy játéknak a grafikája, de a szimulációról az volt a véleményünk, hogy annál rosszabb már végképp nem lehet. (Pedig ma, ha visszagondolok, hogy örülnénk, ha ebben a folytatásban viszontlátnánk... Mert sajnos ebben a programban minden van, csak szimuláció nincs.

Persze van egy csomó minden, ami a programra jó fényt vet, de a szimuláció egyenlő a nullával. Csak, hogy egy-két példát felmutasak: én még olyat nem láttam, hogy 120 km/h-val megdörzsölöm a szalagkorlátot (szinte vele párhuzamosan), és 0 km/h-ra fékezi az autót, méghozzá ezt egy pilanat tört része alatt. Egy másik roppant bosszantó tényező, hogy egyszerűen nem szabad nagy sebességgel elkezdeni egy lejtőt, mert az autó kikerülhetetlenül felburul. Néha még bukfencezik is, ugyanis a játékban a járművek nem a hossz, hanem a kereszt-tengelye körül szokott átfordulni. Ez csak egy esetben lehetséges (szerintem): ha a test csak egy anyagi pont, azaz kiterjedése nincs, de tömege van. Ez egy kicsit furcsán érintett, hogy így borulnak az autók, ugyanis aerodinamika ide-aerodinamika oda, ez nem fordulhat elő, csak ha az autónak nincs hossza, de azt kifejezetten kétlem, hogy egy kimondottan erre gyártott sportautóval ugyanezt eljátszhatjuk az életben. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy az autót kedvünkre - és anyagi kereteinken belül - tuningolhatjuk, fejleszthetjük. Ebbe beletartozik természetesen a lengéscsillapító is, és ez az, amivel a fent említett problémán segíteni lehet. - igaz, nem lehet teljesen eltűntetni a problémát. Na mindegy. Ettől függetlenül még aránylag játszható a játék, de sokat kell gyakorolni, hogy gördülékenyen és csatanásmentesen körözgessünk.

Ebben segítségünkre vannak a kanyarok előtti navigációs nyilak, melyek annak függvényében váltanak hidegből meleg színbe, hogy be tudjuk-e venni a kanyart. Vagyis ha a tanácsoltnál sokkal gyorsabban megyünk a nyíl piros színű. Ha csak kicsit megünk gyorsabban, a nyíl sárga. Ha az optimális sebességgel közelítjük meg a kanyart, a navigációs nyíl zöld színű. Természetesen ahány autó, annyi féle sebesség. Hogy milyen gépeket próbálhatunk ki? Nehéz lenne felsorolni, úgyhogy csak bele-bele pillantunk a lisába. Egyészen az 50cm3-gokarttól a Dodge Viperen keresztül, a buszon és a Trabin át a képzeletbeli csodaautókig minden stílusú géppel róhatjuk aköröket a szép, de nagyon nehéz pályákon. Apropó, pályák! A játékban szerepel egy-két a köztudatban ismertebb pálya, mint például: Hockenheim (Németországban), Spa (Belgiumban) és az Ausztrál versenypálya. Természetesen ezeknek igen hitvány másolatukkal találkozunk a játékban. És hogy miket játszhatunk ezeken a pályákon?

A játékot kétféle kezdő pozícióval játszhatjuk, melyeket már az autorun-nál fel is kínál (Arcade/Normal). Arcade: Minden pályán minden autóval. Normal: Csak a Championship-ben addig látott pályákon mindegyik autóval. Játszhatunk normális versenyt, játszhatunk fogócskát, és amitől mindenki nagyon sokat várt: Interstate jellegű lövöldözés verseny közben (ennek egy külön játékmódot szenteltek a fejlesztők). Azt hiszem, ez az, ami talán túl jól sikerült. Ez a játékmód inkább csak felhívja a figyelmet a játék grafikájának szépségére, ami Voodoo-val szinte verhetetlenül szépnek bizonyult. És hogy miért van okom ezt így kifejezni? - Mert nem csak hogy nehéz, hanem egyenesen kezelhetetlen.

Persze ez csak a gépi ellenfelek ellen igaz. Mert hát természetes, hogy játzhatunk barátaink, ismerőseink ellen is, ha van valamiféle kommunikációs vonalra csatlakozási lehetőségünk. A játék játszható IPX-en, Interneten, modemmel, vagy soros porton.

Szóval ezt a játékot nevezhetjük tévedésnek, hibának, vagy mondhatjuk azt is, hogy csak egyszerűen rövid volt a fejlesztőket sakkban tartó határidő. Ez egy dolog. De az akkor is érthetetlen, hogy úgy adnak ki egy játékprogramot, hogy a szimulációja durva szavakkal is kifejezhetetlen. De ami a grafikát ileti még mindig azt mondom, hogy sok játék megirigyelné.