ezt meg honnan szedted elő???
asszem ez volt az 1. hozzászólásom
de Lacko neked meg van nem.............
ja Dino topicot törölheted szerintem.....
1944. december 15-én az egész nyugati fronton nyugodtak voltak az amerikai katonák. Hiszen - mint gondolták - a németek térdre kényszerítése már csak napok kérdése. Talán karácsonyra ezt adhatják ajándékul a szabad világnak.
Különösen az Ardenneki övezetben tértek nyugalomban hálókörleteikbe a jenkik, hiszen ezt az övezetet sűrű erdők és mély hó borította. Mindenki alkalmatlannak találta egy katonai manőverre.
A németek azonban másként gondolták...
"A csúf negyvennégyes év/egy nyomorúságos kora hajnalán,/letolták a tisztet,/mert megkérdezte,/hogy visszavonják-e az osztagát." - énekli a Pink Floyd az Amikor a Tigrisek áttörnek c. dalában. Ez az élmény sok katonáé lehet mindkét oldalon, akik részt vettek az Ardenneki áttörésben.
Mi is kipróbálhatjuk magunkat mindkét oldalon a halál ötven órájában. Hiszen az Atomic újabb Close Combat játékot készített el, melyet ezúttal nem a Microsoft, hanem a Mindscape adott ki. A Mindscape - és ezzel anyavállalata, a The Learning Company - igen szerencsés, hogy sikerült megszerezni a kiadási jogot Billy kölyöktol, hiszen az elozo rész még egy hónapja az elso öt legnépszerubb stratégiai játék között volt az amerikai online magazinokban.
A Close Combat egy valóban megragadó stílusú játék. Hihetetlen finomságot ért el a háborús szituációk szimulálásában, hogy ezzel még élethűbbé tegyék csatáinkat. És itt most nem csak arra gondolok, hogy a II. Világháború leghíresebb fegyverei mind benne vannak, és még csak nem is arra, hogy milyen szerepe van az utánpótlásnak és a távolsági támogatásnak, időjárásnak, hanem arra, hogy ugyan szakasz-szintű az irányítás, mégis minden egyes ember önálló saját tulajdonságokkal, pszichével és sérülésekkel. Ez nem az a bábutologatós stratégia, ahol ha megfutamítottak egy téglalapomat a hatszögéből, akkor kipótolom egy másik téglalappal… Ezekért az emberekért felelőséget érzel. Ha itt meghal egy embered, annak súlya van, az olyan, mintha Heinrich Böll halt volna meg. Jajgatnak és ujjonganak. Hősként rohamoznak és gyáván megfutnak.
Mint minden stratégiai játéknak ennek is megvan a maga szabályrendszere, amit hamar elsajátítva van csak esélyünk a győzelemre. Itt is meg kell tanulni a szakaszok támogatás-előrenyomulás párosát, hogy háztól házig, bokortól bokorig elfoglalhassuk a kulcspozíciókat. Minden fegyvernek megvan a maga szerepe a csatában és mindegyiket megfelelő módon kell elhelyezni, különben pillanatok alatt végez vele az ellen. De ha ez már a kisujjunkban van, akkor bátran szemezhetünk a dicsőséggel.
A Close Combatban választhatunk csatákat (battle), hadműveleteket (operation) és hadjáratokat (campaign). Ebből már látszik is, hogy a hadjáratok hadműveletekből, a hadműveletek pedig csatákból állnak, ezért a hadjáratot írom le részletesen, hisz abban mind a három benne van.
A hadjárat egy térképpel kezdődik, ahol a táj régiókra van osztva és ebben szemlélhetjük nagyobb egységeink (és ellenségünk egységeinek) ikonjait. Ezen állíthatjuk be, hogy melyik övezet kap tüzérségi vagy légi támogatást, és itt mozgathatjuk szabad - csatába nem keveredett - egységeinket új övezetbe.
Ezután jön a hadműveleti rész, ahol ugyan ezt a térképet látjuk, de itt a kialakult szituációt figyelhetjük meg, hol sikerült egységeinknek pozíciót felvenni, hol maradtak a helyükön, hol kerültek érintkezésbe az ellenséggel. Itt láthatjuk azt is hány csatát kell megvívnunk - és hol - ebben a hadműveletben.
Aztán elkezdődik az elő csata. Ekkor egy légifelvétel-szerű kép tárul elénk, ahol megfigyelhetjük a táj adottságait és a kulcspozíciókat (amiket el kell foglalni, vagy meg kell védeni). Még áthelyezhetjük egységeinket egy jobb helyre és kiadhatjuk első parancsainkat. Tüzeljenek egy magányos házra, hogy előkészítsék egy másik osztagnak, akik el fogják foglalni. Közben egy távolabbi tankkal ködöt képzünk a nyílt mezőn rohamozóknak és az aknavetőseinknek is parancsot adunk, hogy lőjék a feltételezhető gyülekezési helyeket. Két páncélöklöst, meg elbújtatunk egy fészerben és rajtaütésre állítjuk be, hogyha el akar surranni mellettük egy páncélos, abból csak a füst maradjon. Miután mindent elrendeztünk rázzuk ki a csuklónk, helyezkedjünk kényelmes pózba és indulhat a haddelhadd. Az elő másodperceket szívjuk jól magunkba, hiszen ez a vihar előtti csend. A madarak csicseregnek, a folyók zubognak… Aztán egyszer csak elszabadul a pokol: géppuskák kerepelnek, ágyuk tüzelnek, aknák robbannak, emberek üvöltenek, jajongnak, parancsokat osztogatnak, jelentenek. Innentől a real-time stratégiát kedvelőknek már ismeretes egérrángatás következik, hiszen sok múlik az időn és a megfelelő parancson. Szerencsére az AI is jóra sikerült és a magukra hagyott egységek se elveszett bárányok: küzdenek foggal-körömmel.
Végül a csata kimenetelétől (a veszteség vagy a győzelem fokozataitól függően) regisztrálódik csatánk a hadműveleti térképen és következik a következő csata. Ha pedig minden csatát megvívtunk, újra a hadjárati térképhez jutunk, ahol megint állíthatunk mozgásunkon és támogatásunkon… egészen a végső győzelemig.
A Close Combat IV méltó folytatása elődeinek. Akik az előző részből már tökéletesen megtanultak oroszul haldokolni, azoknak itt az új kihívás feleleveníteni angol kiejtésüket: AAAaaaaarrrrrrgggggghhhhhhHHH! "De hát aki haldoklik nem vésheti ide, hogy aaaaaaaAAAaaaAaaAAaHHhhHhhhh… csak nyögi!"
