1998 egyik sikerprogramja a Delta Force volt. Elsősorban fantasztikus játékélményével emelkedett ki a többi FPS (first person shoter) közül, és ezt a sikert még az se tudta beárnyékolni, hogy a voxelek sok szempontból korlátozták a grafikai megjelenítést. Stílusát tekintve átmenet volt hardcore szimuláció (pl. Rainbow Six) és az élvezetes, de minden realitást nélkülöző FPS (Quake és társai) között. Mindegyikből elegendő elemet tartalmazott ahhoz, hogy mindkét tábor rajongóit hosszabb időre le tudta kötni, főleg multiplayer módban. A második rész - mely lényegesen többet nyújt néhány új küldetésnél - Amerikában már megjelent, Európában még várni kell rá egy kicsit (cserébe egy kevesebb hibát tartalmazó verzió kerül majd itt a boltokba), a NovaLogictól kapott amerikai verzió alapján azonban már elkészíthettük cikkünket.
A Novalogic minden korábbi kritika ellenére kitart a voxelek mellett. A használatukkal járó nehézségek ellenére kétségtelen, hogy rendkívül élethűen jeleníti meg a domborzatokat. A Delta Force 2-t az első rész továbbfejlesztett grafikus motorjával, a Voxel Space 3-mal szerelték fel, ami sokkal finomabb megjelenítést tesz lehetővé. Megszűntek a hatalmas pixelek és a lépcsős körvonalak. Még nagyobb távolságban sem találkozunk ilyenekkel, közelről pedig minden gyönyörű részletes, a körvonalak folyamatosak. Persze ez inkább a nagyobb felbontásoknál igaz, de a legkisebbnél is látható a javulás. Ugyancsak nagy előrelépés, hogy a korábbi 8 bit helyett ezúttal 32 bites színmélységben csodálhatjuk a világot. A táj megjelenítésén is sokat finomítottak, a terep még élethűbb és egyenetlenebb lett. A gödrök száma mellett azok mélysége is érezhetően megnőtt. Újdonságként különböző időjárási effektekkel is találkozhatunk (eső, hó, köd). Nem sikerült teljesen kiküszöbölni, hogy a fegyver csöve, ill. az ellenfelek különböző testrészei belelógjanak a talajba vagy az épületek falába, de csökkent az ilyen hibák száma. Ezen sokat segített, hogy egyes helyeken a talajt magas fű borítja, ami nem csak minket, hanem a grafikai hibákat is elrejti. Sajnos ez a fű csak nagyobb felbontásoknál igazán élethű, 640*480-nál túl széles. Az új grafikus motor már támogat néhány 32 bites grafikus kártyát is (TNT, TNT2 chipset és ATI Rage Fury). Aki ilyennel nem rendelkezik, az kénytelen lesz megelégedni a 640*480-as szoftveres móddal. A Delta Force 2-re fokozottan igaz, hogy a nagyobb felbontáshoz már komolyabb erőműre van szükség. Azt a konfigot, amin 1024*768 felbontásban a legnagyobb tömegjelenteknél is zökkenőmentesen fut, még ki kell találni.
Az intro hangulatos, szép, bár feltűnően erőszakmentes. Ritkán látni olyan, igazi színészekkel felvett jeleneteket, ahol nem szólal meg egyik se. A szebb grafika mellett, komplexebb fegyver- és mozgásmodellezést is kapunk. Új mozgási lehetőség a létramászás, ezzel az őrtornyokba és a háztetőkre juthatunk fel. Megvalósítása ugyan nem tökéletes, de azért nagyon hasznos. Érdekes változás, hogy a távcsöves fegyverekkel való célzásnál nekünk kell állítani a távolságot, 100 méteres lépésekben. Egy 100 méterre álló ellenfelet 400 méteres beállítással garantáltan nem fogjuk eltalálni. Élethűbb lett az éjjellátó megjelenítése is, a képernyőnek csak egy részén látunk vele, körülötte minden sötét. Elhiszem, hogy ez így valósághű, de elég zavaró, a teljes képernyős megoldás jobban használható. Még mindig kilőhetjük a növényeket és az épületek ablakait. Kissé kiábrándító, hogy egy bokrot kilőve az nyomtalanul eltűnik, a fa után legalább a törzs egy darabja megmarad.
Néhány új épülettel és pár új járművel bővült a kínálat. Ez utóbbiakat ugyan nem vezethetjük, és néhányon keresztül is gyalogolhatunk, de szépek és fedezéknek azért jók. A már ismert teherautók, terepjárók és limuzin mellett páncélozott csapatszállítókat, hatalmas dömperek, repülőgépek és egzotikusabb járművek (pl. hójárók) is megjelentek. Az ellenség kapott pár új helikoptert, összesen négy típussal ered a nyomunkba, köztük van a hírhedt Mi-24 HIND is.
A játékmenet nem sokat változott, de néhány új lehetőséggel bővült. Az eligazítás, a felszerelés és a küldetések felépítése ugyanolyan, mint az első részben volt és ez jó is így. A feladataink változatosak: objektumok elfoglalása, túszok és foglyok kiszabadítása, konvojok megsemmisítése, stb. Nem mindig cél az összes ellenfél kiirtása és nem is mindig ajánlott arra törekednünk. Sokszor érdemesebb csendben lopakodni és csak azokat elintézni, akik tényleg útban vannak, főleg amikor az eligazításon ezt külön kiemelik. Ezt megszegve kellemetlen meglepetésben lehet részünk. Az egyik küldetésnél csendben el kell intézni a rádióadót, nehogy erősítést hívjanak. Ha előtte felfedeznek, akkor jutalmul négy helikopter érkezik, aminek garantáltan nem fogunk örülni. Nem változott az alapértelmezett navigációs pontok elhelyezése, ezeket követve biztosan a környék legveszélyesebb útvonalán haladunk. Igazi újdonság a Commander's screen, ami a korábbi térkép továbbfejlesztett változata. Játék közben állíthatjuk a navigációs pontokat, ellenőrizhetjük a csapattagok és túszok állapotát, stb. Sokkal komplexebb stratégiák használatát teszi lehetővé, de azért ne várjuk tőle túl sokat. A fegyverek eddig se kis kínálata tovább bővült két víz alatti fegyverrel és két hibriddel, amik az M4 és a gránátvető ill. a shotgun összeházasításából keletkeztek. Új felszerelések is vannak, mint a kevlar golyóálló mellény, az álcázó ruha vagy a megfigyelő kamera.
A mesterséges intelligencia javult valamennyit, bár még így se tökéletes. Azért még komoly kihívást jelent, főleg nehéz fokozaton. A csapattagokat irányító MI fejlődött annyit, hogy már nagyobb eséllyel élik túl a bevetéseket. Az első részben mindig mi lőttünk először, addig még önvédelemből se tüzeltek. Most már legalább magukat megvédik. Egyébként hasonlóan viselkednek, mint az ellenség. Mikor lőnek rájuk, nem keresnek fedezéket, még csak nem is mozognak, letérdelnek és viszonozzák a tüzet. Többször előfordult, hogy az épületben lévő ellenséges katona nem reagált rám. Beléptem az ajtón, az pedig a fal felé fordulva állt és nézte, ahogy szárad a festék. Csak az első lövésre fordult meg, de addigra már késő volt. Az őrök még mindig csak akkor reagálnak, ha meglátnak minket, vagy lövést hallanak, halott társaik mellett nyugodtan elmennek.
A hangok az első részben is jók voltak, most még finomítottak rajtuk. A szél hangja, a fűszálak susogása, a robbanások, a fegyverek és pattogó lövedékek hangjai mind nagyon precízek és élethűek. Az ellenség nem angolul, hanem az adott helyszínnek megfelelő nyelven kiabál.
A multiplayer rész elsősorban internetes játékra lett kihegyezve, de támogat helyi hálózatos kapcsolatot is, sajnos csak IPX protokollal. A Nowaworldön egyszerre akár ötvenen is játszhatnak. A többszemélyes játék élvezetét tovább növeli a beépített VON (Voice-Over-Net), ami valósidejű élőszavas kapcsolatot tesz lehetővé a játékosok között.
A Delta Force 2 sokat fejlődött az első rész óta, főleg a grafika terén. A durva körvonalak kisimultak, a táj még színesebb lett. A 19 egyéni küldetés és a két hadjárat összesen több mint 40 bevetést tartogat. Ezek mindegyike legalább akkora játékélményt nyújt, mint az első részben. A mellékelt küldetésszerkesztővel egyszerűen és gyorsan készíthetünk további pályákat is. Néhány negatívum azért van. Nincs TCP/IP támogatás, nem támogatja a 16 bites grafikus kártyákat, a falakon átlógó ellenfeleket akár a falon keresztül is kilőhetjük, a gépigény elég magas és a mesterséges intelligencián is lenne még mit javítani. Ezektől eltekintve mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek tetszett az első rész.
