A Hasbro az utóbbi időben csak úgy ontja magából a játékokat. A célközönség általában a fiatalabb korosztály. Nincs ez másképp a Microprose Avalon Hill részlege által készített Diplomacy esetében sem. A játék a XX. század elejére kalauzol vissza minket, amikor is az általános fejlődés hitében és a világbéke eljövetelében ringatta magát Európa összes népe. A háttérben persze mindegyik nagyhatalom próbálta kiterjeszteni mind politikai, mind gazdasági hatalmát a kontinensen. Egy ilyen helyzetben nem elegendő csupán a gazdaság és a hadsereg erejében bízni. Résen kell lenni, minden pillanatban a többi nagyhatalom lépéseit lesni, és azokra megfelelő módon reagálni, hiszen ügyetlen diplomáciával még a legerősebb nagyhatalom is alulmaradhat a küzdelemben. Nos erről szól a Diplomacy című játék.
Maga a játék a hangulat és a felépítés terén talán a Rizikó nevű táblás játékhoz hasonlít a legjobban. Két helyszínen zajlanak az események. Az egyik Európa politikai térképe, ahol a szárazföldi és tengeri egységek mozgását követhetjük nyomon, a másik pedig a színfalak mögött zajló diplomáciai megbeszélések helye, a tárgyalóterem.
A térképen minden ország különböző régiókra van osztva. Néhány ezek közül tartalmaz fekete pontokat, ezek a stratégiailag fontos pontok, amelyek birtoklásától függ egy nemzet katonai potenciálja. Év végi elszámoláskor minden ország legfeljebb a fennhatósága alá tartozó pontoknak megfelelő számú egységet birtokolhat. Vagyis ha korábban kevesebb volt, akkor felállíthat újat, ha több, akkor sajnálatos módon le kell szerelni a régiek közül. Fontos, hogy a pontot tartalmazó régióban ne tartózkodjon egységünk, különben lehetetlen új hadsereg felállítása. Kétfajta egységünk lehet: szárazföldi és tengeri. A parancskiadás fázisban ezeknek osztogathatunk parancsokat. A tengeri egységekkel megtámadhatunk part menti régiókat, védhetjük aktuális állásunkat, támogathatunk egy másik támadást, és adhatunk kíséretet egy partraszálló szárazföldi egységünknek is. A szárazföldi egységek számára kiadható parancsok a kíséret adás kivételével azonosak.
A támadás a következőképpen zajlik. Kiválasztjuk a támadó egységünket, és a támadás parancs kiadása után a célterületet. Ha az nem tartalmaz ellenséges csapatot, akkor nincs probléma. Ellenkező esetben nem sikerülhet a támadás. Viszont ha egy mindkét régióval szomszédos területen állomásozó csapatunk, vagy szövetségesünk egy kicsit megtámogatja kalandozó hadainkat, akkor már valószínűleg nyert ügyünk van. A lényeg, hogy az ütközetben résztevő felek közül a több csapatot felsorakoztatni bíró fog győzni.
Személyes tapasztalatom alapján a játékot valószínűleg nem vérbeli stratégáknak tervezték, hogy az egyébként viszonylag sok időt felemésztő egyezmények és megállapodások kötögetése nélkül még a legnehezebb fokozaton is legalább annyi esélyünk van a győzelemre, mint ha mi lennénk a tárgyalóterem ördöge. Ami viszont így maradt, az körülbelül a korábban említett Risk modellje, ami mint tudjuk, maga sem mondható valami bonyolultnak. Az átvezető képek viszont nagyon jól sikerültek, a hangulatot remekül visszaadják. A játékra senkit sem akarok rábeszélni, de a program azért megállja a helyét az unaloműző kategóriában.
